2012. február 7., kedd

Madarak, Inség-konyha könyvterv, és Lady Kaka-A-Fűben

A madárkáknak készítettem egy rendkívül összetett etetőt, három kimosott tejesdobozt összetűztem, teleszórtam maggal és kitettem a párkányra. Mivel a hó elfedte a magjukat, ne haljanak éhen a terülj asztalka mellett. Ezt mondjuk ideiglenesnek terveztem, félig-meddig papír mivoltánál fogva nem is valami időtálló minőség, de megteszi. Miért van tejes doboz? Itt, ebben a házban, ahol tehénből isznak tejet az emberek?
Mert a falu összes tehene állapotos. Nincs tehéntej. Csak marha drága kecske. Bár a bolti tejárak mellett már nem is tűnik annyira drágának...

Itt jön is a következő téma, az ínséges idők. Reggel láttam, hogy az ország Rékája főz a tévében. Mondom, már ez is? Már mindenki? Meg ezer szakácskönyv is? Akkor kéne csinálni valami újat. Mondjuk: Ételek havi ötezerből.
Erre Anyu: Persze, ha meg a kormány meglátná, hogy ötezerből is lehet (nem lehet) akkor még elvennének valamit, mert túl gazdag a nép. Mert a Medveczky is megél ötvenezerből! És turkálóból öltözik. Mondom kéne küldeni neki pár göncöt. Hátha jól jön neki a nagy szegénységben. Hisz nekem a családim biztos több. Hát még GYES-sel együtt! Én gazdag vagyok!! :) Igaz, hogy erre többen is vagyunk... Szóval nem kezdtem gyűjteni a "Hogyan főzzünk homokot vízzel ízletesen"-recepteket.
Pedig ötletek vannak. Ott a kőleves, de a cserebogár főzelék sem hangzik utolsónak. Hát még a fatörzs szelet krém nélkül! Igazi tölgyből.

Kaka-A-Fűben kisasszonyról.
Lapít, mint az említett cucc. Fürdés után befekszik Anyám mellé, és észrevétlennek tetteti magát, nehogy a gaz anya vigye aludni. Ha jövök, hogy most már megyünk, akkor van az Én-Itt-Sem-Vagyok tekintetű lapítás. A név akkor jött, mikor egyik ilyen alkalommal Szili esti helyére feküdt, ami az én alvóhelyem. Szili ott issza meg este a tejét. Szóval Lívi lefeküdt oda, magára húzta a takaróm, és Szili bárhogy hisztizett, ő csak lapított és lesett. Majd megoldásképp hívtam őt és babusgattam kicsit, így gond nélkül kikelt onnan, engedve a bátyót.
Írok a reggeli Nagyszemű-Ártatlanság és Kóckirálynő fejről is. Aminél nincs is aranyosabb. Néz ki álmosan, totál ártatlanul a fejéből, kéri a tejét, rendezi a párnáját és magától betakarózik. Lefotózni persze nem lehet, mert a fényképező alkalmatosság láttán rögvest "csíííz" pofira vált.
Csíííz
És Szabolcs ma reggeli vallomása:
- Mostanában olyan érzékeny vagyok.
- Mi a baj?
- Semmi, csak ha Csengére nézek (ovistárs), könnyes lesz a szemem.

Ennyi telt most a diliházból, innen a hármas szobából. Az ápolók elmentek, az ápoltak fekvéshez készülődnek.

Jó éjt!!

10 megjegyzés :

  1. Hehehe! :o)

    (Ki az a Réka, aki főz? Én csak a sógornőmet ismerem, de ő rémes szakács.)

    VálaszTörlés
  2. Na, már csak ez hiányzott... A férjét is utálom az önjelölt dietetikuskodása miatt. Szerintem nincs is olyan dietetikus, akinek ne ment volna már az agyára egy-egy beteg az ápdétliszttel...

    VálaszTörlés
  3. No, mesélj már légyszi az ápdét cuccokról!

    VálaszTörlés
  4. Tetszett ez a bejegyzés is!:-)

    VálaszTörlés
  5. Én is tervezem már egy ideje a 110 étel finoman, frissen, leveskockából címűt (mármint szakácskönyvet), csak még kiadót kell keresnem. Majd beveszlek szerzőtársnak, te írod a húsos részt a cserebogaraiddal.Jó?

    VálaszTörlés
  6. Köszi, be is szállnék abba a könyvbe :)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...