2012. február 29., szerda

Meghasonlás



Biztos észrevettétek, hogy ingadozóak a hangulataim. Nem hiszem ám magam emiatt egyedinek, gyanítom így van ezzel mindenki. Ez pedig nem egy HappyBlog. Persze amikor okés az élet, akkor az. De ha épp összeomlok, akkor arról fog szólni. Diusnál olvastam ma reggel erről, és ezen kezdtem gondolkodni.

Hogy is van ez?
Ott van egyrészről a pozitív gondolkodás.
Nem az az elkorcsosult fajta, amelyik a leszakadt kezű autóbaleset-áldozatnak is a mosolyt javasolja, örüljön, hogy van még lába meg egy keze, hanem a normális pozitív szemléletet, ami segít nekünk abban, hogy a rossz helyzetekből is jól jöjjünk ki. Ehhez viszont kell az, hogy maximálisan megéljük a rossz napjainkat is, és ha szükségünk van kinyilatkozásra, akkor írjunk róla.

Voltak eltévedéseim, emberei kapcsolatokban is.
Mindig nagyon idegesítettek az olyanok, akik azt akarják mutatni, hogy minden rendben van, minden szuper körülöttük, és régebbi ismeretség esetén sem hallani mást, csak az ömlengést. Ezért nagyon üdítő volt, mikor megismerkedtem egy anyukával (Kira volt középső csoportos ovis), aki ki merte mondani, hogy száraz a bőre, hogy utál mosogatni, hogy zavarja ha letörik a körme, kényelmetlen a magassarkú és járjon benne aki akar, meg hasonlók. Hamar összebarátkoztunk, de őt pont ilyen hamar elkezdte idegesíteni, hogy bennem van pozitív szemléletre való törekvés.
Benne nem volt még nyomokban sem, engem pedig az kezdett idegesíteni, hogy mindenben a rosszat látta.
Mikor például vettünk együtt új ruhákat, és próbálgattunk, őt zavarta az, hogy ahelyett, hogy megköszönöm a dicséretet: "Jól áll", annyit mondok: "Tudom". Engem pedig az zavart, hogy mindenki mosolya és kedvessége mögött hátsó szándékot látott. Benne nem volt egyensúly, ami bizony a jó-rossz dolgok egyensúlyából áll. Mindenki életében.

Ha pedig a rosszat csak magamnak tartom meg, akkor előbb-utóbb meghasonlok magammal.
Ha mindig azt mutatnám, hogy itt milyen öröm és boldogság van, hogy mindig mindenre van időm, és még blogolok meg szappanozok is, és a gyerekekkel is tologatom a barbit a hóban, akkor hazudnék.
És ha magamnak is hazudok, az kinek jó? El lehet képzelni, mi van ha véletlen összefutunk egy blogtárssal, és beszélgetünk. Nekem tovább kell játszanom azt a képet, amit magamról mutatok, hogy nehogy csalódjon, mert a valós Heni bizony nem a full-happy Heni. Nyomokban boldog, nyomokban kedvetlen, és esetenként dühös és ha nagyon felhúzzák akkor csúnyán is beszél.
Nekem olyan barát sem kéne többet, aki belőlem csak az egyik szeletet óhajtja látni. Én nem fogok panaszkodni akkor, ha épp jól mennek a dolgaim, csak mert panaszkodni divat. De boldogságot sem hazudok, ha épp nincs.
Hiába tudja az ember, milyen jó neki, milyen jó, hogy egészséges, hogy neki jutott 5 egészséges, szép és okos gyerek, van meleg víz és van meleg étel is. Hiába tudja, milyen jó, hogy van ház a feje felett, meg hasonlók, ha egyszer belül valami megkattant, ha valami aznap elromlott, akkor ez mind mindegy. Mert a rosszat is meg kell élni. Csak úgy lehet jó a következő nap, ha elfogadom a mai rossz hangulatot.
Ki kell tudni mutatni egészséges módon a bánatunkat is, mert ami bent marad, az a mélyben dolgozik tovább, és apránként megesz.

9 megjegyzés :

  1. Bár majd kigúvadt a szemem míg elolvastalak, és azon jár az agyam, hogy a sötét színű betűk, vagy a kezdődő nátha borítja el a szemem, teljesen egyetértek veled. Ezért nincs senki akivel ruhát vegyek!:-) Érdekes, hogy bennem is ilyen érzések vannak hetek óta, írtam is hasonlót. Bioztos most ezeket a dolgokat kell megélnünk!
    Nyugis estét!:-)

    VálaszTörlés
  2. Köszi Heni. Azt is, amit nálam írtál, meg azt is, hogy tovább gondoltad. Részemről néha ettől a "csak pozitívan" és "mindenben van valami jó" hozzáállástól is a hátamon áll fel a szőr... mert ez egy ilyen "tanult" dolognak tűnik... Persze, vannak olyanok, akik valóban mindenben meglátják azonnal a szépet is, de ők a ritka kivételek. :) Szerintem...

    Ha a háttér marad a betűk alatt, esetleg a betűszínt átválthatnád fehérre.. :) (csak egy javaslat a könnyebb olvashatóságért) Mondom ezt én, akinél egy hónapja kifolyik a szeme mindenkinek. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor én vagyok az üdítő kivétel:) Talán magamnak s vigasz, de mindenben keresem és gyakran meg is találom a szépet és jót :)Ha véletlenül mégsem, (de az nagyon ritka) akkor keresem másutt a szépet :) Vagy pont én vagyok az a szőrállítgató típus?

      Még egy építő javaslat Heni, nem akarnád a megjegyzésnél a szóellenőrzést kikapcsolni? Mióta 2 olvashatatlan és érthetetlen szót kell bepötyögni, utálok megjegyzést hagyni... (no nem csak nálad, mindenhol)

      Törlés
  3. Olvastam reggel Diust, most olvaslak téged, lehet, mégis megírom azt a bejegyzést, amit most félbehagytam. Csak annyira nem tudok fogalmazni! :(

    VálaszTörlés
  4. Heni!
    Értelek én, meg már Dius is értettem az ő bejegyzésében, de - és ennek semmi köze a happy vagy csak olyan mintha happy érzéshez - de tényleg nagy küzdelem most így olvasni a soraidat!!!
    Amúgy... Én pl. ritkán írom le a rosszat meg a nagyon rosszat Ennek két oka van: úgy gondolom, hogy ha nem rögzítem, hamarabb elszáll. Más részről: komolyan gondolom, hogy pár bejegyzés kivételével, én a lányaimnak blogolok, nekik szeretném megmutatni, hogy miként él(t)em meg velük a gyerekkort. És mivel karácsonyra már kaptak egy jókora szemelvényt, és tényleg nagyon "bejött" nekik, ezért számomra ez a jó út.
    Ettől még sok a rossz dolog, a pillanatok, amikor már muszáj kiabálni, amikor úgy érzem, hogy nem bírom... És ettől még nagyon is érdekel mások blogja, még akkor is, ha nem úgy szeleteli a közönség elé tárandót, ahogyan én.
    Dius számára és szerintem számodra is, ez egy szelep. Én szelepként a mozgást a levegőzést használom, a blogolás kikapcsolódás. Mindkét megoldás jó. Ahogyan az is, ha valaki a recepteket, a kézműveskedéseket vagy a nap pontos eseményeit rögzíti. Ha valamelyik nem érdekel, elég csak nem olvasni. De attól még van létjogosultsága.
    Mármint, mindez: szerintem.... :-)

    VálaszTörlés
  5. Ezért szeretlek olvasni! Az őszinteséged miatt, a stílusod miatt....

    VálaszTörlés
  6. Tegnap elment a net a bejegyzés írása közben, és word-be mentettem. Majd később onnan másoltam ide, és fekete betűk lettek. Azért nem értettem a problémát, mert nem szoktam olvashatatlan színkombinációt használni, de rájöttem.

    Kiszedtem a captchát, arra nem volt egyszerű rájönni, de biztos csak nem vagyok toleráns :)

    Anikó, te is biztos belefutsz néhány látszat-boldog emberbe.

    Az a helyzet Dius, hogy mikor problémája van egy ismerősnek, barátnak, szerettünknek, akkor vigasztalásképp próbálunk lelket önteni belé, ilyen fix-téglamondásokkal: "minden rosszban van valami jó", "ami nem öl meg az megerősít", stb. Pedig magunkról is tudhatjuk, nem segít. A tegnapi rossz pár órámban mondtam a férjemnek, hogy ne vegye át a trágya hangulatom, főleg hogy nincs oka, majd elmúlik. Hadd éljem meg én, és próbálja semlegesen kezelni, az utamból meg kitérni. Így tud elmúlni magától. Ne kérdezgessen, mi a baj, majd mondom én magamtól is.

    Amúgy én nagy káoszok idején működök teljes nyugiban és robot-profin. A kisebb bajoktól omlok össze. Ma reggel is kiborított ez a captcha-bigyó :)

    Kikocs! Tudsz te fogalmazni. Csak kezdd el, ne foglalkozz vele hogy más szerinted jobban megírta volna, mert az nem Te lennél. Mi szeretünk Téged olvasni, és érdekelnek a gondolataid. Ennyi.

    Szilvi! Tudom, hogy jobb szelep a séta, a szabad levegő. Működik is, mert az erdő itt szemben mindig lenyugtat, imádom még olyan félelmetes időben is, mint a szél (nagyon tudnak nyikorogni a fák).
    Nekem viszont sokszor leírva jön a megoldás egy-egy problémára, és mivel agyalgatós vagyok, addig jár az eszemben egy-egy gond, míg valahogy rá nem jövök mi volt a baj. Sok régi probléma megoldását találtam meg utólag. Ami nem segít már azon, de legközelebb talán.
    Betegesen rendszerezem a fejemben az infókat. Bár a házam is így rendezgetném... És az a karácsonyi ajándékod a lányoknak nekem nagyon tetszett :))


    Patrícia, nem vagy szőrállítgató, mert azért átjön az írásaidon a bizonytalanság és esetleges düh is, csak könnyebben kezeled esetleg. Hamarabb átlépsz rajta, és ez nem zavaró, hanem jó. Szerintem.

    VálaszTörlés
  7. Én most érzem úgy, hogy kilábaltam a nyavalygós múlt hónapból meg az azelőttiből. :o)

    Már nem is akartam írni a blogba, mert engem idegesített, hogy nem vagyok shiny-happy hangulatban. Pedig alapvetően ez az egyetlen jó dolog abban, hogy felületes természetű vagyok, a rosszkedveim se szoktak egy napnál tovább tartani. :o) De ahogy visszaolvasom magam néha, csak fogom a fejem, hogy de most tényleg ezen nyavalyogtam?! Csoda, hogy senki nem vágott virtuálisan fejbe. De azért kitörölni nem akarnám, mert a nyavalygós is én voltam, ha érted, amit ezzel akarok.

    És most megyek elolvasom a többieket is.

    VálaszTörlés
  8. Altair, akkor ezért volt csend a blogodon. És az, hogy min nyavalyog ilyenkor az ember, az teljesen érdektelen. Mert nem az a lényeg, hanem az, hogy kiadjuk. Ha nem az a bizonyos semmiség lenne, akkor nyavalyognál az ég kékségén :)

    Épp ezért nem ér sokat a vigasztalás, ami arról szól, hogy: "túléled, ne nyafogj"

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...