2012. február 2., csütörtök

Szenvedélytől függő

Sok szenvedélyem, "rákattanásom" volt már. Mindre talán nem is fogok emlékezni, de igyekszem összeszedni. Volt az olvasás. Valamikor alsó tagozatban kezdtem, és lassan eljutottam oda, hogy nap nem telhetett el valamilyen könyv nélkül. Sokfélét kipróbáltam, nem mondhatnám hogy egysíkú az olvasási ízlésem, de a komoly irodalom kimaradt. Bár a Nyomorultak és egy-két Jókai regény megvolt, de ez nem tudom mennyire nehéz-irodalom :)
Évekig az elvont témák izgattak, azt hiszem Nemerétől a Titkok könyve indított el errefelé, és egyre-másra kerültek a kezembe összeesküvés elméleteket feszegető, politikai írások is. Ez mondjuk már később volt, azért iskolás koromban megmaradtak a könnyedebb hangvételű elvontságok, krimik, orvosi krimik, szerelmes regények, minden ami ponyva.
Ez volt a könyv-függés, mára már nincs sajnos. Nincs idő, mikor pedig lenne, akkor nincs már "agyam", nem tudom felfogni ami le van írva. Várnak rám olvasnivalók, félretett könyvek, de ezek már javarészt nem regények.

Volt a jégrágás-hóevés.
Szabolcs-terhesség idején laktunk panel lakásban, marha meleg nyár volt. Kifigyeltük, hogy a rozzant Lehel maximumra állítva pont jégkását csinál, apró jéglapocskákkal. Imádtam azt a jeges teát. Kanállal ettem a jeget, jégkockát is rágcsáltam. Sokat és szívesen. Ma már nem használjuk azt a hűtőt, csak a pincében áll és lekvárokra vigyáz, kikapcsolt állapotban.
Szili terhesség idején ez a mánia télen jött elő, hóevés formájában. Összegyúrom a tiszta havat, és mint a fagyit, elharapdálom. Mániákusan csináltam Livi terhesség telén is. Nem is tudom. Ha valaki idegen akkor látta mit csinálok, hihetett rólam furcsa dolgokat :)
Manapság hó-falatkákra már nem vágyom, de a jeget még elrágom.

Mikor találkoztam a shea vajjal, elsőre nagyon megszerettem. Mindenféle remek tulajdonsággal bíró vaj, krém. Az illata ami fogva tart. Mikor új adagot veszek, a megérkezés, a kibontás, és a beleszagolás olyan jól eső érzés, mint hazatérni egy hosszú útról. Így vagyok a friss kakaóvajjal is egyébként.

Manapság egy-egy gyógynövény illata is rabul ejt pár hétre. Volt nyáron a csalán, a száraz diólevél, imádom a kakukkfű és a friss rozmaring illatát is, no meg a levendula főzete! Ezek az időszakos szenvedélyeim.

Ami rádöbbentett a függőségeim létére, melyek mindig végigkísérték az életem, az a méz volt.
Amikor veszek egy-egy üveggel, alig várom, hogy kibonthassam, ehessek egy kanállal, azt rakjak a kávéba. Nem eszem sokat belőle, de az a pár kiskanálnyi nagyon jól eső élmény.

Tudom, hogy amint közzéteszem a bejegyzésem, fog még eszembe jutni, de most ennyire futotta.

3 megjegyzés :

  1. Legjobbat a hóevésen nevettem. Ilyen szenvedélyről még nem hallottam. A méz... az igen! Arról nekem is mindig az jut eszembe, mintha belülről simogatna... Szeretem nagyon!
    Szép a tavaszi háttered! Látom, Te nem bazíroztál a macira... - Mondjon, amit akar, bújjon ki vagy be, itt már tavaszodik...
    Erika

    VálaszTörlés
  2. Én hívom a tavaszt. Már elég a fehér és havas képekből, zöldet és színeset akar mindenki látni, igaz?

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...