2012. február 24., péntek

Tekintély

Sokan kérdeznek, akkor is, ha maga a kérdés feltevése, a válasz várása hosszabb, mint az, hogy kipróbálva a kérdéses dolgot, megtalálná az ember a maga válaszát.
Arról nem beszélve, hogy szinte mindenre érvényes, hogy csak saját magunk alkothatjuk meg a ránk érvényes szabályt. Ezen a ponton dolgok használatáról, adagolásáról beszélek.

Kérdezte valaki tőlem a mosógélemmel kapcsolatban, milyen kemény a vizünk, és az adagolásról.
Erre is csak annyit tudtam mondani, hogy egyrészt fogalmam nincs a vízkeménységről, és én is csak kikisérleteztem, mennyi az a legkisebb mennyiség, ami elég egy mosáshoz. Azon kívül természet alkotta anyagról lévén szó, változó is, mivel mások a fák, amiből a hamulúg készül, más a szappan ami a mosószappant alkotja, szóval mindig kicsit más.
Aki pedig nem elég magabiztos, és felidegesítik a változások, az maradjon meg a bolti mosóalkalmatosságoknál.
Meg samponoknál, szappanoknál, és a többi.

Itt kezdődött ez a téma a fejemben.
Miért kell mindent megkérdezni? Tényleg mindent, apró, pici mikroproblémákra is másoktól várnak sokan választ és segítséget.
Oké, így tanul az ember, kell egy alap kiindulási pont, de nem hiszem, hogy adott esetben ne próbálná meg maga, ha mondjuk egy hétig sem kap választ.
Oké az is, hogy az adagolás rá van írva minden pl. mosószer csomagolására.
Amihez alapból mindig úgy álltam hozzá, hogy a profithajszoló cégek ajánlatait a használati mennyiségre vonatkozóan én inkább megfelezem.
És csodás módon, működött is. Mióta saját magam készítem ezeket, kicsit ugyan bosszantó, mikor más erősségű az adott szer, de hamar túllépek rajta, mert a másik alternatíva, a bolti cucc nem vonzó egyáltalán.

Szóval hozzászoktunk, hogy csomagolások mondják meg, mennyivel leszünk boldogok és elégedettek az adott anyagból.
A csomagolás egy tekintély.
Hisz tekintélyek irányítanak, azok mondják meg, hogyan kell élni.
Kinek a celeb a tekintély, kinek a tévé, kinek a szomszéd Józsi, és valakinek senki.
Van aki mindent megkérdőjelez, mert mindenben meg akarja látni a mögöttes tartalmat,  és nem fél kérdéseket feltenni.
Lehet nem hangosan teszem fel a kérdéseim, csak magamban, és a válaszokat ez esetben nekem kell megkeresni.
De ez egy siker.
Ha találok is választ, akkor még nagyobb siker.
Egy lépcső az önismeret felé.
És bizony mikor valaki kritizál vagy lekezel, mert mondjuk nem veszek sampont és illatos öblítőt (maradva az én példámnál), akkor az az illető az én fejlődésembe gyalogol bele.

Szóval vannak akik el mernek indulni egy nagyobb és kiterjedtebb önismeret felé, nem félve attól, amit majd találnak.
Vannak akik mernek döntéseket hozni és kipróbálni, elkészíteni a saját maguknak megfelelő dolgokat.
Legyen szó saját ételreceptről, mosószer receptről vagy akár egy teljesen új dolog feltalálásáról.
Akkor is, ha ez a pillanatnyi bukást és apróbb sikertelenségeket is hordozza.
Vannak viszont olyanok, akik olcsó tekintélyeknek híve adják el és adják fel a saját életüket.
Mert igenis mindenkiben benne van a tökéletesség, a saját tökéletesség.
Nem hülyének kell nézni azt, aki ezt keresve járja a saját útját, hanem esetleg tisztelve a másságát, utat-teret adni neki.

A tekintélyt egy esetben tudom elfogadni.
Akkor ha lehetőséget mutat.
Nem azt mondja, ezt így kell, mert ez a jó.
Nekem ugyanis nem biztos.
Ha tanácsért fordulok hozzá, akkor azt kell megmutatnia, mivel mit érhetek el, mi hová vezethet.
Ez nekem az igazi tekintély.
Aki nem parancsnok akar lenni, aki elfogadja, hogy nem Isten, és a szava nem szent.

Az írásom nem mosógél reklám, de persze ha valakit érdekel, akkor itt megtalálja.

2 megjegyzés :

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...