2012. március 24., szombat

Étkezés gyerekekkel

Első, hogy ne terítsünk szőnyegpadlós, szőnyeges étkezőbe. Az ételből ugyanis mindig a zsíros és színes falatok esnek le. Túl nagy feneket nem kell a terítésnek sem keríteni. Pontosan kettő másodpercig fog ugyanis tartani a szépen elrendezett asztal.
A pont egyformára szedett adagokon is össze lehet vitázni, még akkor is, ha a tányér is egyforma.
Így minden át fog rendeződni, visítás is lehet, és mindezt nekünk angyali mosollyal kell kezelni.

Ha nagyon éhesek, akkor azt sem várják meg míg kihűl az étel, forrón lapátolják, és kiköpdösik. Mert forró.
A saláta jó, de csak tele szedett salátástálat fogadnak el, majd esznek a közös nagy tálból tovább.
Még a nagyobbakra is kell kötni valami nyakba valót, mert előszeretettel törlik a pólójukba a kezüket.
Ja, hogy ezt már megtanítottuk? Az ebéd előtti kézmosással együtt? Nem baj. Ezekről kényelmesebb elfeledkezni.
Viszont ne higgyük, hogy csak úgy leülhetünk mi is enni!
Ki kell szolgálni őket.
Egyiknek még egy adag kell, mert az elsőből már kiette a kolbászt, a másiknak még egy villa, mert a kishúga épp két villával eszi a salátát, és a bátyjától vette el.
Meg aztán ki tudna nyugodtan enni ilyen háborús övezetben?
Csodálni való, ha inkább egyedül akarom megenni azt a fél tányér ételt? És még azt sem akarom, hogy hozzám szóljon valaki? Ugye nem?

Akkor a levert pohár vizet is el kell takarítani, az esetlegesen leeső tányért eltakarítani, és minél több kis gyerek van, annál inkább nem fogod tudni, hogy most mi is legyen a sorrend.
Mert a magát nagynak valló négyéves abban a pillanatban lesz ismét kicsi, mikor nem neki akarsz szedni elsőnek. Akkor ő már nem olyan nagy, mint fél órával azelőtt kint az udvaron, mikor is a vizes kannát a húga akarta vinni, de azt csak nagyoknak lehet.

Mikor eleget ettek, takarítsd el a romokat, készítsd össze a mosogatnivalót, amit ha szerencsés vagy, akkor az egyik nagy gyereked el fog mosogatni. Mikor mindent elpakoltál, és eltelt már fél óra ebéd után, akkor fog megjelenni az első kicsinyed, hogy mit is lehetne enni. Vagy van-e valami süti, netán vihetne egy almát?

A másik kedves momentum egy család életében, az a közös munka.
Ez úgy fog kinézni, hogy a kisgyerekek vitáznak, a felnőttek dolgozni próbálnak, de az egyik biztos hogy a kölykökkel lesz elfoglalva.
Hogy ne próbáljon kapálni a középső, mikor még hárman vannak körülötte, mert életveszélyes. Vagy hogy ne szedje ki az eldugdosott fokhagymát a legkisebb a föld alól, mert azt nem előle dugták el.
Ha nálatok is így van, fogadd meg:
Kapálni, nyugodt munkát végezni is éjjel kell. Ja, hogy akkor sünök meg rókák mászkálhatnak a kertben? Majd odébb mennek.
Megint szélsőséges voltam, mert a kislányom igenis rendes! Ma süti előtt, egészen a bejárati lépcső aljáig vitte a kavicsait, és ott dobta el őket. Nem az én kezembe adta. A nagylányom mosogat, a nagyfiam a kertet gereblyézi, a kicsik pedig játszanak. Hogy mit, azt inkább nem akarom tudni, majd utólag romeltakarítok :)

Nálatok is vannak szélsőségek?

3 megjegyzés :

  1. Vannak! Kb, hasonlók,meg egészen más dolgok, de ez van!:-)
    Azért jó kis napotok lehetett!:-)

    VálaszTörlés
  2. Igen, imádom is őket :)

    Mindig, Anikó.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...