2012. március 29., csütörtök

Lívia a védőangyal

Magában motyogva, dalolva közlekedik, köszönésképp mindig, mindenkinek odaszól hogy "háó", búcsúzásnál "pápá". Mint ma, mielőtt ébredt. Ott ültem a nagy labdán az ágyától nem messze és fotóztam egy szappant. Ő kinyitotta a szemét, és odaszólt: "háó".

A két kis copfja a feje tetején, ahogy fésülködésnél forgatja össze-vissza a fejét, úgy sikerül. Beül a fél banános kartondobozba, amit játéknak hoztak be, az egy autó, lehet brümmögni. Közben valami régi dvd-zsinór van a kezében, a scart kábel elődje, azt nyomkodja bele a kartonba. Lefotózni nem mindig lehet, mert elszalad. Vagy elfordul, és azt mondja "nem". De szinte mindenre nemet mond, egy egyszerű cipő felvételt is ki kell harcolni, zsarolni. Olyan átlag kétéves önállósodó gyerek. Este a fürdéshez egyedül vetkőzik, bilire ül, majd szalad a sámliért, hogy bemásszon a kádba.

Mindent kiharcolna magának, nagyon erőszakosan ragaszkodik ahhoz, ami szerinte őt illeti. De abban a pillanatban odaadja a másik jelentkezőnek, amint az elég hangosan sír érte :) Bár ezt már kezdi kiismerni, mert a fiúk direkt sírnak ilyenkor.

A testvéreit megvédi. Mindet, mindentől.
Például apai nevelés.
Szabolcs valami rosszat tett, apa leszidta. Nem keményen és nem is annyira komolyan, csak annyira, hogy érezze, helytelen ami történt. Nem tudom mi volt már, tényleg. Apa beszél Szabolcsnak, ő pedig lehajtott fejjel álldogál. Lívia hangos "nem"-ezések közepette többször nekirontva Apa lábának üti azt. És ez minden hasonló esetben így zajlik.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...