2012. március 25., vasárnap

Napok, gyerekek

Szilike megint szerel.
Tegnap észrevette a konyhában lévő régi varrógépet. A pult alatt tartom, és szerelőre vár. Most elkezdte piszkálni. Sok kárt nem tehet benne, hagytam. Majd szétszedte a szálfeszítőt, és akkor megijedt. Pillanatok alatt összeraktam, de ijedten ígérgette, hogy nem csavargatja többet. Ami jól jött két nappal később, mikor is félretettem a mostani varrógépem, ami szintén kiesett a forgalomból. De elérhető helyen van és azt is alapos vizsgálatnak vetette alá.


Amúgy egy baja van csak a szuper Singeremnek: műanyag a háza, és a cérna rést vájt, ahol most elszakad állandóan. Izgalmas varrni vele. Magyarul lehetetlen. Nem tudom a szerelő tud-e valamit kitalálni erre a problémára.
Szili egyébként nagyon megmondja a tutit:
- Anya, akkor varrógépezek, ha akarok.

Kevin pedig kölcsön kapott egy szintetizátort. A zongora tanárnéni intézte, most került ide. Elég félelmetes, mikor a három kicsi is körbe állja, és játszana rajta :) Szili már be akarta dugni, mikor kihúzva pihent. Így inkább az ágyneműtartóba rakom használaton kívül.

Lívia pedig megint lapító kisasszony. Fürdés után bemászik az ágyamba, és ott figyel. Vár, és nem akar a sajátjába menni. Két napig aludt velem, de fájt a derekam. Meg aztán fázom is ilyenkor, mert őkisasszonysága kitakarózva alszik, és engem is kitakar. Vagy rugdos, ha véletlen hozzáér a takaróm. El lehet képzelni, milyen kényelmesen alszom. Szili pedig éjjel is képes nyafogni, hogy Szabolcs hozzáér. Pedig nem is. Inkább ő fekszik rá Szabolcsra, vagy most Líviára. Tervek már vannak amúgy a szétköltözésre, megcsináljuk a lány-fiú-felnőttszobát még most nyár elejéig. És akkor a fiúk sem alszanak majd együtt, mint így az én ágyamban.
Nem lesz egyszerű menet, de muszáj.

Az ágyam is szétszedtem-megigazítottam ma, sok minden rég elveszett holmi került elő alóla. Ez mondjuk mindig így van. A totál padlóig érő, lábatlan ágy alá is olyanok másznak be, hogy fél pár babacipő, több tucat ceruza, radírok, játékkockák, ilyenek. Én nem is szoktam nagyon sok időt tölteni elveszett dolgok keresésével. Ha nem létfontosságú, akkor "majd meglesz" felkiáltással félredobom a problémát.
Mikor előkerülnek a dolgok, sokszor olyan helyről, ahol biztos volt keresve. Most például a konyhából került elő az egyik szappanöntő formám, a pult alól, ahol azért szoktam seperni, felmosni. Három hónapja tűnt el...

Anyám is tologatott egy fél pár zoknit, hónapokig. Majd kiselejtezte, mondván már biztos nem lesz meg.
A kutya kifutóhelyéről szedtem ki, egy faág-homok kupac alól.
Bizonyára még nyáron fújta le a szél a teregető kötélről, került föld alá valahogy, most pedig előjött. De már hiába, a párja már elhagyta.

Az óraátállítás amúgy undorító egy dolog, most nem is tudom, hogy a nap hosszú volt, vagy gyorsan elment.
Ma is mindig történt valami, vagy feladat akadt. Kertet is rendezgetjük, mázsányi tarackgyökeret kell kiszedegetni, ágyásozni, veteményezni. Lassan megy, de legalább már csináljuk. Még nincs slag, még vödörben kell felhordani a vizet. Ami nekem most külön jó, mert testmozgás. Kicsit emelkedik a kertünk, így hegymenetben vihetem fel a festékes vödörben a vizet. Sok kell ám...

Már Kira is szintetizátorozik, épp a Für Elise elejét játssza. Ha nem késő, jövőre zongorázni akar :)

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...