2012. március 12., hétfő

Röpke séta az erdőben

Kis séta volt az erdőben, nem a táv megtétele volt a lényeg, hanem a sok látnivaló. Kíváncsiak vagytok mi látnivaló lehet a kopár és még a tél nyomait viselő erdőben? Megmutatom.

Először is a fák. Önmagukban is szépek, de a kék éggel a háttérben még szebbek.
a Nap más szögből világítja meg őket, innen a nagy különbség, amúgy pont egyforma színűek a gallyaik
Az éledő erdőben már serken némi zöld, rügyeznek a gesztenyefák, de a kis patakon még vastag a jégpáncél.
gally a jég alatt, mint holmi szőrszál a bőrben
A cinkéket már hiába keressük az ablakokban, most végzik a tavaszi nagytakarítást az erdőben. Az odvas és korhadt fákat készítik elő a harkályoknak, akik majd szépen kipucolják, rendbe teszik azokat. És ahol a természet éled, ott persze finom fehérjedús bogárkák is táplálják a kedves kis madarakat.
harkály vájta odvak
Láthatunk vaddisznó túrás nyomokat, mellette az ágon a fennakadt malac szőre látható. Biztos nem direkt hagyta el az ékességét.
vaddisznószőr
Le-föl rohangáltam a dombocskákon, lankás részeken. Mint éjjel az őzek, akiknek árulkodó nyomaik is mindenfelé megtalálhatóak. Én persze most is estem egyet, nem vagyok hozzá edződve a saras talajhoz. Érdekes módon sosem lefelé egyensúlyozgatva esek el, hanem felfelé. Most is csak nevettem magamon.

Fotóztam olyan gesztenyefát, ami belül teljesen üreges. Bevilágítottunk mi van odabent, de csak a nagy üreg.
hatalmas ez az üreg
Kívül pedig él a fa, rügyeznek az ágai. A tövében is óriási lyuk, vajon mennyi állatnak adhat otthont?

A legcsodásabb az a fa volt, amelyik sok-sok évvel ezelőtt tőben háromfelé tört. Az egyik része teljesen kifordult a földből. Ennek volt két olyan ága, amelyek addig oldalirányba néztek, de engedelmeskedve az élet hívó szavának, elfordultak és az égbolt felé kezdtek tovább fejlődni. Apjukon, az eredeti törzsön keresztül bizonyára gyökeret is eresztettek a föld mélye felé, máskülönben honnan kaphatnák az energiát? Nem kicsi fákról beszélünk, a két tovább élő gyermek is megvan minimum 15 éves. Az eredeti tő pedig fekszik a földön, gyökere teljesen elkorhadt, de életet ad két nagy, és sok-sok növendék fának.
kidőlt törzs és az élet megy tovább
égig érő fagyerek
Jó kis élmény volt, talán értitek, miért szeretem az erdőt annyira. Az éjjeli állatok miatt vonyító kutyáimat kevésbé díjazom, de ezzel jár.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...