2012. március 18., vasárnap

Várakozás, hová vittél?

Az ember élete során 25 évet tölt alvással.
Mennyit tölt vajon várva valamire?
Bármire, ami épp nincs.
Várni lehet ébren is, lehet favágás közben is, és alvás közben is.
A várakozás egyfajta vágy.
A vágyakozás pedig terveket szül, tervezni pedig már egy lépés a megvalósítás felé.
Viszont ha mindig másra vágyunk, mint ami épp jut, akkor sosem élünk.

Az "Élj a mának" szlogent nem nagyon tudom hova tenni.
Részben talán jó a pillanatnak élni, kell hogy ott legyünk ahol vagyunk.
Én is most itt ülök a gépnél, mert le kell ezt írnom, hogy megszabaduljak valamitől.
De a gyerekeim az apjukkal épp tüzet raknak, úgyhogy megyek majd oda is.
Viszont járkálnak be hozzám, kérnek ezt-azt, tehát sem itt sem ott nem vagyok teljesen.

Az "Élj a mának" azt is mondja, ne törődj a jövővel, ne tervezgess, ne agyalj, mi lesz ha ezt vagy azt teszem, hanem tedd meg. Az "Egyszer élünk" felkiáltással sokan olyasmit tesznek meg, ami nem biztos hogy belefér a hétköznapiba. Hagyjuk most a drog és egyéb tudatmódosító szerek világát, de vastagon benne van az is ebben.

A baj az, hogy nem sok hasznos mintát látunk, hogy is kéne élni. Ehelyett ilyen szlogenekkel van teli a fejünk, amik mindenre jók, de irányt nem mutatnak. Ki vagy mi mutathat irányt? Egy példakép? És ha az úgymond példaképemben valamiért csalódom? Mert ugyan részben tetszik amit csinál, de másfelől pedig idegen a többi része. Mondjuk a boltban megcsodálják, milyen türelmes vagyok Líviával. Persze, mert aranyos, irányítható, szót fogad. Bezzeg két órával később, mikor hisztizik épp, és ő sem tudja miért, akkor már nem vagyok türelmes. Olyan mintha sosem lettem volna. Az biztos nagy csalódás lenne annak, aki előzőleg megcsodálta a türelmességem. De lehet, hogy az a pár pillanat, amit az életemből látott, másfelé indítja mint ahol épp van. Valami példát látott arra, hogyan is lehet ezt vagy azt csinálni.
De senki nem lehet mindenben példakép, nem lehet hogy minden tetszik ami ő. Mert az nem én vagyok, ha utánozom, akkor sem leszek olyan, csak egy másolat.
Minta befutott énekeseknél a saját stílus.
Felveheti valaki egy-egy híresség gesztusait, viselkedési mintáit, de csak olcsó utánzat lesz, senki nem fogja azt hinni, hogy ő az akit utánoz.
Felesleges ilyesmivel próbálkozni, mert ami nem mi vagyunk, attól hamissá válunk.
Próbálhatnék én trendi csajszisan csacsogni, valószínű senki nem hinné el, hogy plázajáró barbigörl vagyok. Sőt, én esnék hasra a röhögéstől két perc után.

Azt hiszem összefoglalva semmi okosat nem tudok mondani.
Használd ki az időt.
De ez is mindenkinek mást jelent.
A hozzám hasonló pörgősebb, munkával teli életet élőnek azt, hogy szakítson mindenki időt az ellazulásra, a sétára, a befelé figyelésre. Én tudom, mennyire hiányzik ha nincs.
Aki pedig nem csinál semmit, csak a sült galambra várva haverokkal bulizva vagy egyedül semmi értelmeset nem téve múlatja az időt, annak pedig azt jelenti, hogy értelmesen töltsd az életed, alkoss valamit minden nap, tégy valaki másért is valamit, vedd észre a világot, hogy te se maradj észrevétlen.

Most erről eszembe jutott, mi volt nekem a társasági élet még pár éve. Ültem itthon a 3 majd 4 gyerekemmel, elláttam a háztartást, fórumokat olvasgattam, és roppantul sajnáltam magam. Hogy rám nem nyitja az ajtót senki, senki nem ír nekem, senkit nem érdeklek.
De az ajtót én zártam be, illetve nem nyitottam ki, hogy miért, az nem lényeges.
Majd eldöntöttem, valami most már legyen másképp.
A fórumokba én is beleszóltam, máshol pedig sokkal több érdemleges infót olvastam el, elkezdtem elindulni oda, ahová tartok, nem csak a partvonalról szemléltem az eseményeket.

Ha a saját magunk emelte falak mögött ülünk, nem fog senki észrevenni minket.
Ha az egész életet összességében nézzük, láthatjuk, hogy a mának élni lehetetlen.
Vágyni és várni kell, de tenni érte mindenképp.
Ha arra gondolok, most két héttel a 38. szülinapom előtt, hogy mennyi időm veszett el pótolhatatlanul, amikor alkothattam volna, tehettem volna valamit. Persze tettem, de az csak a rutin volt. Én a saját fejlődésemről beszélek, mert azért nem tettem semmit. A leélt életemnek a harmada biztos elvesztegetett idő volt. Amikor csak úgy vártam valamit, anélkül, hogy aktívan tettem volna érte.
Szomorú, de mégsem, mert már nem így van.
Én tudom hol tartok. Más nem biztos, hogy kívülről észreveszi, de én már tudom, hogy jó úton haladok.
Szóval elhatározás nélkül nem lehet cselekedni, cselekvés nélkül pedig célt érni.

Ami most elindította a gondolatsort, ez a dal volt :)

3 megjegyzés :

  1. Rengeteg igazság van abban, amit írtál - sok mély gondolat, amelyekkel egyetértek. Igyekszem nem sodródva élni az életemet. Nem túlélni hanem élni és ez nagyon nehéz. Néha könnyebb lenne sodródni, úszni az árral, csak úgy lenni. De nekem nem kell ilyen élet, még akkor sem, ha az az út, amelyet magamnak választottam, sokkal nehezebb. Minden igyekezetem ellenére, nem mindig veszem jól az akadályokat. De legalább van bennem igyekezet.Szerintem kell az élethez tudatosság, amellett hogy a dolgok spontán megélése is fantasztikus és nem is megy mindenkinek. De az alap célirányt ismernünk kellene. Tudni, honnan hová és hogyan tartunk. További kellemes vasárnapot kívánok neked :-)

    VálaszTörlés
  2. Az az érzésem, hogy nem a mindennapokhoz és a problémákhoz kell a rutin, hanem az ÉLEThez.
    És azért kell a tudatosság, mert
    különben csak ping-pong labdázna velünk a sors.

    VálaszTörlés
  3. így is próbálkozik, koppanik is a fejem néhanapján.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...