2012. március 31., szombat

Viharvadász, ha lehetnék...

Csajszi este az ágyában lapít. Szokás szerint várja, hogy jöjjek és áttegyem magamhoz. Ezt megerősítendő kezenként egy párna, a harmadik a szájában, és vigyorogna ha tudna, helyette olyan örömhangokat hallat, mint a kisvakond.

Ma kinéztem, és bár örömmel állapítottam meg, hogy a körtefa már messziről is láthatóan rügyezik, de a nagy szél miatt elképzeltem ahogy kétdekás Csipikutya lassan repül mint a falevél...

Ha Amerikában élnék, tuti viharvadász lennék.


Szeretem az ilyen látványt :))
És nyáron imádom a dörgést, a villámlást, a nagy zivatarokat.

Mondjuk az, hogy a szél miatt három napja nem erdőztem, az sokkoló. Lányom szerint mehetnénk, ne féljek már annyira. Nos nem félek, de én már láttam milyen fákat tör le egy-egy nagyobb széladag. Most pedig még annál is nagyobb szél van. Pedig három napja reggel, nagy élvezettel állapítottam meg, hogy a vaddisznó túrások közt olyan futni, mint a katonai kiképzőtelepen. Ugrándozni kell közben :)

Egyébként mióta átfolyós vízmelegítőként működöm, már a faluba lemenni is túlélőtúra. Wc nincs, tartogatni kell.
Most már lefékezem a szmájlikat, mert a túl sok vigyorgás életben is idegesítő...

2 megjegyzés :

  1. Én hülye meg kiültettem a sziklakertbe, amit vettem. Meg kerítést javítottam, megtaláltam, hogy hol jár át a kis harapós dög. Huzatot is kapott a fülem.

    És ez a fránya szél totál szétkapta a kertibútort. Mondjuk, kétségtelen tény, hogy szép volt, és jó tiszta a levegő.

    VálaszTörlés
  2. Itt is vitt mindent. A száradni kirakott szemetes vödrök repkedtek :)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...