2012. április 29., vasárnap

Élet

Az élet mindenhol ott van, az élet kiirthatatlan. A természet mindig fejlődik, valami mindig elősegíti azt, hogy muszáj legyen változnia. Legyen csak egy fa, aminek levágják az ágát, és növeszt helyette másikat. Ha valami eltűnik, a természet megoldja. Ettől még persze sajnálatos minden eltűnt élet, sajnálatos a sok fogyatkozó állatfaj-populáció, de mindennek megvan a létjogosultsági helye, ideje.
Hozzáteszem, mélyen elítélek mindenféle állatellenes tevékenységet, állatkísérletet, állatirtást. Elítélem a túlszaporítást, amit az anyagi haszonszerzés vezérel, különösen ha a húsiparról van szó. Főképp annak fényében, mennyi ételt dob ki a civilizált ember.  Illetve a kutyaszaporítás, a "kutyagyárak", pedig a sok kóbor kutya csak csendben várja, hogy valaki megszánja és elvigye.

Egyszer minden és mindenki meghal, eltűnik, ez a természetes. Én is szívesen megnéznék egy mamutot, de egy eltűnt világ állatait visszahozni felelőtlenség lenne. Nem olyan most a világ berendezkedése, amiben az ősgyíkok és társaik élhetnének. Furán néznének ki egy város közelében. És az ember úgyis irtaná, mint ahogy a saját élőhelyéről egyre jobban kiszorított jeges medve, tigris vagy farkas is útban van sokaknak.

A mi emberi világunkban azt mondják, ha itt becsukódik egy ajtó, amott kinyílik egy másik. Ennek szerintem az az értelme, hogy sose add fel, mindig van kiút, csak esetleg másfelé kell keresni. A természet is hasonló, bárhonnan is nézzük. A tövében elhasadt fa rádől a társára, aki megtartja, és évtizedekig élnek egymást támasztva, segítséget adva a rászorulónak. A kidőlt fa ágai a föld alá gyökerezve életben tartják az egész farendszert, és még sok-sok ilyen, amit naponta látok.

A fát kivágják, több évre való farönk van felhalmozva némely udvaron, ház előtt, de halott fáról szó sincs. A madarak belefészkelnek, a bogarak, rovarok százai élnek meg benne, és nyújtanak táplálékforrást más, ott élő állatoknak is.

Jó látni, hogy minden egyes kis élőlénynek megvan a munkája, a feladata, és ők azok, akik minden zokszó nélkül végzik azt. Erre vannak "kódolva", mélyebben, mintsem hogy feladják, elunják. Nem hinném, hogy lenne az állatok közt társadalmi perifériára sem való drogos, alkoholista, munkakerülő.
És az állatok nem robotok, nem úgy végzik a dolgukat, hogy mást észre sem vesznek, de nem ám! Van idejük, erejük játszani, csak szemlélődni kicsit, segíteni a társukat.
A hangokkal, amiket kiadnak, tájékoztatják, segítik egymást, példamutatóan kommunikálnak.
A cinke másképp dalol reggel, másképp az erdőben, másképp a levegőben, és másképp este. Más mikor esik, más akkor is, ha tűz a nap.
Elgondolkodom, a fecske vajon hol van otthon? Milyen fura lenne egy afrikai telelés közben gólyát látni! Vajon miért mennek el innen? Miért jönnek el onnan? Miért nem megy el a veréb, a cinke, a többi itt telelő madár? Kérdések, amikre válasz nincs, de talán kicsit jó ilyesmiken is gondolkodni, pár sort erről olvasni a mindennapi gondok, rutin közepette.

És érdemes kicsit néha megállni, kifelé figyelni, meglátni a körülöttünk élő szépet. Érdemes kicsit nem sietni, türelmesen megvárni a ráérős gyerkőcöt, aki egy fél makkhéjba gyűjtöget követ, faforgácsot, földet, mindent ami megtetszik neki. Aki miatt a két perces út 3/4 óra lett.




De akit mindig fel kell rakni erre a fára, ahonnan percekig csendben szemlélődik. Ő már tudja, kell ez :)

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...