2012. április 3., kedd

Elrontott dolgok

Az egész generáció el van rontva ilyen téren.
Szokásos szöveg: tisztelet a kivételnek.

De én most nem a kivétellel foglalkozom.

Téma a habzsolás.
Leves, második fogás, desszert, kávé.
Átlagos ebéd.
Holott már a leves mennyisége is elég lehetne, de a második fogást még megbocsáthatjuk, hisz a szilárd táplálékra elemi szinten vágyunk. De ez a rengeteg étel amit megeszünk, javarészt felesleges bevitel, és csak a finomságok iránti vágyakat elégíti ki. Hisz ha csak kétféle étel lenne az egész repertoár a világon, akkor nem valószínű, hogy repetáznánk. Akkor elég lenne az a kevés, ami a fennmaradáshoz szükséges.
Persze jó, hogy ilyen ételorgia van, jó a választási lehetőség, de a mértéket ismerni kell. Szeretjük a gyomrunk, szeretünk enni, szeretjük a desszertet is. De valljuk be, legtöbbször feleslegesen eszünk. Valódi éhség nélkül, csak azért mert finom, szép, illatos.

Hol kezdődik az elcsúszás?
Mikor a mama tukmálja a gyereknek. Csak még egy falat, edd meg az ebédet, ha kell ha nem, a mama kedvéért, ha nem kell főzök mást, 3-4 féle étel akad otthon, lehessen válogatni, és végül valakinek mindet meg kell enni. Jól esik az az embernek, hogy ha a főztje ízlik, hogyha kétszer szednek, mert finom. És a gyerekek, akik növésben vannak, egyenek is két-három adag ételt. A gond ott kezdődik, mikor a köztes időkben előjön a nasi, az unaloműző édesség, mikor a szülők-nagyszülők csokikkal és a gyerek édességvágyának mértéktelen kielégítésével próbálják megszerezni a gyerek szeretetét, elfogadását. Pont olyan hiba ez, mint mindent megengedni, nehogy a gyermek véletlenül negatívan érezzen a szülője iránt. Hát érezzen. Utáljon, mert nem engedek valamit, mert nem veszek annyi csokit és sosem veszek csipszet. Majd rájön később, hogy jó volt ez így.

Volt egyszer egy ismerős idős hölgy, akinél történt egy eset. Akkor volt a nagy lányom egy év körüli. Csokit sosem vettem, csak akkor kapott egy keveset, ha anyám jött hozzánk. Nem is vágyott rá mértéktelenül, bár mindig megette. Elmentünk ehhez az ismerőshöz valamivel, és behívott. A gyereknek persze csokit szedett elő, és szinte betömte a szájába, mert a kislányom nem annyira akart csokit enni. Akkor épp nem vágyott rá.
Ott, akkor értettem meg, mitől olyan kövér a néni kislány unokája, hogy szinte nem kap levegőt.
Vagy a másik szülő, aki elmeséli, hogy nem baj ha nem éhes a gyerek, de ad neki egy kis nokedlit szafttal, az mindig lemegy, még ha a husi nem is.
Őszintén: ki szereti, ha tukmálják, pedig nem is éhes?
Én utálom.
Majd eldöntöm, kell-e vagy nem. Akkor a gyereket miért etetik sokan erőszakkal, zsarolással?
Imádom hogy a kislányom, egy kis 2 éves, határozott akaratú kisasszonyt.
Ő elmutogatja mi kell neki. Addig mutogatja mit szedjek elő, mit akar épp enni.
Gondolok itt olyanra, hogy almát kér, ebédet nem. De vágjam ketté, csavarjam ki a szárát, stb. Ezeket mutogatva közli, mert nem beszél túl sokat még. De nem tudnám belediktálni, ami nem kell neki. Keveset sem, trükkel sem. És mégis mi értelme zsarolni? Csak azért egyen olyat, amire nem vágyik, mert édességet vagy más kedvezményt ígértünk?

Tudom, a szabályok fontosak, de az étkezésben talán a kényszermentesség kéne hogy a legfőbb szabály legyen.


Hisz így könnyedén kialakul az "akkor szeretnek ha eszem, akkor eszem" habzsoló ember. Aki tudat alatti "csak szeressen az anyám" vágyát elégíti ki még felnőttként is.


2 megjegyzés :

  1. A beszélni tudó gyerek szól, ha éhes :-) És akkor kell neki enni adni, és annyit amennyit akar - nálunk legalábbis így működik :-)

    VálaszTörlés
  2. Nem is a mi generációnkkal van a baj szerintem. Mi már igyekszünk megszabadulni a ránk pakolt rossz szokásoktól. De a szüleink is a gyerekek közelében vannak. És köztük is vannak nem-tukmálók, de van sok-sok ellentét is :)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...