2012. április 23., hétfő

Mese képekben

Volt egyszer egy kis gyík, aki egy fa tövében lakott. Kora reggelente kidugta az orrát, majd visszabújt még melegedni. Mert a reggeli harmatos hideget nem szerette.

A déli napsütésben köveken sütkérezni viszont annál jobban szeretett. Tudta, úgyis gyorsabb bárkinél, nincs veszélyben, mert pillanatok alatt elbújik a nagy fűben ha árnyék vetül a hátára.
 Mikor a napozóágyáról felnézett, ezt látta. A felhők lustán úsztak a kék égen, mint egy közhelyes versben.
 Ha oldalra lesett, a kerítés bokrait látta, ahol épp egy kis katica ette a levéltetveket. A háziak ekkor állapították meg, ide kell hordani a kávézaccot.
 Hogyha a gyíkocska ráért volna, és oldalra pillant, látta volna ezt a méhecskét, amint virágportól roskadó lábakkal még egy kicsit szedett a pitypangról. Ezután elrepült a terhével, ment vissza a kaptárba.
 A gyík megunta a kertet, és kiment a közeli erdőbe. Megszomjazott, a kis patak pedig kellemes környezetű ivóhely volt. Itt madár veszély sem volt, ide nem száll le a vadászsólyom és a gólya sem jár erre.
 Látta, hogy egy kislányt fotóznak több fán is, mintha egy kép nem lenne elég!
De megértette, mert kedves arcú kis hölgy volt a fotómodell.

 Később viszont emiatt a kisasszony miatt a gyík-szívbaj kerülgette, mert majdnem eltiporta, mikor a magas füvű domboldalon mászott fel, négykézláb, mint egy kutya.


A gyíkocska felnézett az égre, és arra gondolt, miért is nem lett inkább madár! Repülhetne, bele a felhőkbe, nem másznának át rajta mindenféle kisasszonyok.
Itt a vége, fuss el véle :)

2 megjegyzés :

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...