2012. május 15., kedd

Barbiii! Go back to hell!

Mikor még kicsi volt a nagylányom, úgy terveztem, hogy nem fogom befolyásolni játékokkal. Ha autót akar, azt fog kapni. Kap persze babát is, de én nem tolom egyik irányba sem, majd választ ő.
Választott is, első szülinapjára betonkeverő autót kapott, mert eszméletlenül rajongott értük. Mondogatott olyanokat is később, mikor már összefüggően beszélt, hogy "én egy kis vonatka vagyok", "én egy betonkeverő vagyok", stb.
Ebből nem maradt vissza semmi, nem kell aggódni miatta.

Lényeg: Barbie vételt egyáltalán nem terveztem. Drágának és felesleges divatnak is tartom. Viszont volt egy olyan szokásom, hogy a hisztit elkerülendő, adok a gyereknek valami játékot a bevásárlóközpontban, amit nem tud szétszedni, de a pénztárig elvan vele. Ott észrevétlen kicserélem valami kekszre, és meg van oldva. Játszott is, és nem is kellett megvenni. Ez a jó szokás megmaradt egyébként.
Nos Kira nem mindig gondolkodott velem egyformán, így jött velünk az első műbarbi, valami Steffi Love vagy hasonló. Nem túl drága, de nem is szívószál-baba.

Ekkor elkezdődött valami. Barbizott, és a hasonló babákat bemutató reklámok is aktívan érdekelték.  Bár még füstölő vonatot kért karácsonyra, de már beugrott a karácsonyfa alá pár barbiféle baba is.

Itt kitérnék kicsit a gyermekvágyakra, amik karácsonyi reklámok és játékkatalógusok alapján születnek. Nem mindet kell komolyan venni. Mert a 13 éves nagy lányom még mindig szívesen néz Barbi mesét, és karácsonykor a katalógusok is elbűvölik kicsit. Pár éve tetszett neki egy fésülhető babafej, apró kiegészítőkkel. Én állat meg is vettem, mondván: ez kellett, erre vágyott. Annyira mégsem jött be neki, nem túl sokat játszott vele, mégiscsak 8 éves volt már.
ez a baba is már alulról szagolja a babaibolyát

Szóval kisebb korában, annak ellenére, hogy volt dömpere, betonkeverője, darus kocsija is, játszott ő a barbikkal is. Viszont túl mély kötődés nem alakult ki, hisz mára csak torzók és lábak vannak, no meg pár idétlen frizurájú fej.

Ebből került Lívia kezébe egy fél pár horgászcsizma (ribicsizmának is lehet hívni), és egy fél pár láb. Hamar rájött, hogy egymáshoz valók és összerakta. Rossz napom ellenére nagyon jót nevettem, mert kissé Addams family-s volt, ahogy a fél pár csizmás lábbal játszik, lépeget.
Ez pedig egy jó zene, címe megegyezik a bejegyzés címével: Barbi nélkül. Ha szereted a jó rock zenét, hallgasd meg.





2 megjegyzés :

  1. Az én 4,5 éves lányom a Villám Mcqueen a Verdákból:-)
    Barbikkal nem játszik, viszont a pónikat szereti.

    VálaszTörlés
  2. Azért a My little Pony is elég agyzsibbasztó :)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...