2012. május 8., kedd

Folytatás - Pénz, pénz, pénz

Amit Kikocs írt a hozzászólásban, miszerint túl nagy falat ez egy embernek, és sokan megriadnak a feladat nagyságától, mikor szembekerülnek vele, az egy teljesen helytálló érzés.

A feladat nagy, mi pedig kicsik vagyunk.
Nehéz az árral szemben úszni, nehéz másokat meggyőzni, sőt azt mondom, olyanokat akik el sem indultak az úton, nem lehet ráterelni a mi ösvényünkre.
Talán önzően hangzik, de azt mondom, ideje kirekeszteni a figyelmünkből azokat, akik nem erre mennek, mert nagyon sok energiát vesz el a miattuk való bosszankodás.
Az pedig a legeslegbosszantóbb, ha úgy vesszük észre, hogy ellenünk dolgoznak. Mikor megpróbálnak meggyőzni arról, hogy rossz amit mi teszünk, hogy nem is hazugságokra épül a világ, hogy minden jó úgy ahogy van.
Folyton védeni a mi álláspontunkat fárasztó és lélekgyilkos dolog.
Az sem elhanyagolandó az érthetetlen dolgok listáján, mikor valaki szenved, segítséget kér, segítenénk, hisz valamiért csak panaszkodott, és feltette a kérdést: "Mit tegyek?"
De a felajánlott segítség nem olyan, mint amit elvárt, azaz túl sokat kéne TENNI és VÁLTOZTATNI ahhoz, hogy igazi eredmény szülessen, akkor egyszerűen semmibe veszik. El kell fogadnunk, vannak akik csak panaszkodni szeretnek, üres frázisként hangoztatják a média által beléjük sulykolt marhaságokat.
Ha pedig a fent említett ellenünk dolgozó a családunkban van, azt elég nehéz kezelni.

Elég sokan fordulnak hozzám tanácskéréssel, mindenféle testi, bőrproblémával kapcsolatban. Mi elsősorban nem a szappaneladás növelésére használjuk ezt a dolgot.
Tehát ha azt kérdik, milyen szappan kéne a lábgombára, akkor elmesélem mi lehet a lábgomba oka, és javaslatokat teszek, mit kéne megváltoztatni. Ugyanez a zsíros hajnál, vagy akármilyen más problémánál. Vannak, akik változtatnak a dolgaikon, majd visszajeleznek, hogy segített, jobb lett. Van aki pedig azt mondja ez sok, nem tudja hol kezdje, inkább nem foglalkozik vele.

Én arra jutottam, ami azért nem akkora spanyolviasz, hogy nem lehet mindenki ugyanolyan, ÉN nem tudok megváltoztatni senkit, mert azt neki kell akarni, neki kell látni, hogy gond van a világgal, és a megoldás rajtunk múlik.
Soha nem lesz mindenki jó, nem fog mindenki felelősségteljesen gondolkodni, egyszerűen a dualitás törvénye miatt. Ha van jó, kell lennie rossznak is. A Földön mindennek van ellentéte. Kiirtani egyiket sem lehet. Együtt kell élni azzal a tudattal, hogy a dolgok így vannak egyensúlyban. A mérleg serpenyője mindig középen van, ha globálisan nézzük, a történelemben. Más kérdés, hogy a hindu mitológia szerint Káli korát éljük, azaz az egyik oldal, a bűn oldala alaposan túlsúlyba kerül.

Az viszont a saját döntésünk, hogy melyik oldalhoz tartozunk.
Tudatosan és felelősen élünk, vagy nemtörődöm módon, csak az élet kedvéért.

Félre lehet tenni a gépesített technikákat, fel kell eleveníteni a régi módszereket. Akkor talán van esély tényleg kevesebb energiával előállítani a termékeket, és nem a gépek eltartásáért dolgozni. Mert jelen pillanatban ez van. Azért dolgozunk, hogy a gépeink eledelt kaphassanak, a gépeink, amik elvileg egyre könnyebbé kéne hogy tegyék az életünk, de az valahogy mégis egyre nehézkesebb.
Az ember jelenleg árnyéka a valódi emberi létnek, amiről csak távoli elképzeléseink lehetnek. Emlékek nincsenek, mert már a szüleink is a műanyagok és gépek bűvöletében nőttek fel. A minden kockásítása és gépesítése miatt elvesznek a valódi értékek.

Hogy csak egy példát mondjak: a gyógyszer alapanyaga például a gyógynövény. A galagonya virág feldolgozatlan formában, teaként elkészítve is csökkenti a vérnyomást, erősíti a szívet. Nem kell végigmennie egy futószalagon, nem kellenek hozzá csomósodás gátlók, fényesítők és ízesítők sem.
Le kell szedni a megfelelő helyről, a megfelelő időben, megszárítani, és nem kell tablettát készíteni belőle.

Nem ért ehhez mindenki? Elfogadom. Nem is kell. Roppant fárasztó mindent megtanulni, igazán hatékonyan nem is lehet. De ha én ehhez értek, te pedig ahhoz, akkor már két dolgot tudunk felmutatni, már két csere alap van a kezünkben. És minél többen vagyunk, annál jobban lehet szélesíteni a kört. Viszont egy ilyen társulásban mindenkinek kell érteni valamihez, csak felhasználók nem lehetnek.

„...kényelmes üldögélők, ne feledjétek soha, hogy az élet mozgás és lendület! Ne orvossággal akarjátok pótolni azt, amit a természet ellen elkövetett bűneitekkel önmagatoknak okoztatok!... (Weninger Antal)

8 megjegyzés :

  1. Az utolsó bekezdéseddel teljesen egyetértek. Ha belegondolsz régen így éltek az emberek, amikor pedig megjelent a pénz, egyre inkább elszabadult az emberek vágya iránta.(köszönjük Mezopotámia)Most már odáig fajult a helyzet, hogy olyasmiért is fizetni akarnak, vagy éppen fizetséget várnak el(pénz!), amit egy köszönömmel le lehet rendezni.

    VálaszTörlés
  2. Hát nem tudom.. gondolkodom azóta ezen a témán, mióta csak kikocsnál olvastam róla. Én azért erősnek érzem ezt a "vissza a jövőbe" projektet, mert amellett, hogy egyetértek azzal, kímélni kéne a környezetet, azért azt is be kell látnunk, hogy akkor, amikor az emberek így tudtak élni, még sokkal kevesebben voltak. El tudod azt képzelni, mit csinálna egy fővárosi/megyszékhelyi ember egy ilyen világban? A pénz nem átok, ezt túlzás állítani, mert amikor megjelent is, azért jelent meg, mert voltak, akiknek egyszerűen nem volt másuk a "cserére", mint a pénz.
    Lehet, hogy buta vagyok e téren (és ezt én mondom, nem más), de szerintem a fejlődés útja semmiképp nem lehet az, hogy visszatérünk ahhoz a "fejletlen" világhoz, amiben mondjuk a nagyanyáink, dédanyáink nőttek fel. Tény, hogy sok minden elgépiesedett, olyan dolgokat használunk, amikről ők nem is álmodtak, de a fejlődés soha nem lehet ellenségünk, ha hajlandóak vagyunk úgy használni, hogy nem "lustulunk el."
    Kertes házban élek, de még sincs kertem, egyszerűen azért, mert még sosem éreztem hozzá elég ambíciót, hogy harcoljak itt a nagyanyámmal egy darabka földért. De a helyi zöldségeshez járok, aki magyar termelőktől hozza a friss árut, így aztán őket támogatom az áldozatos munkájukért. Mindenkit, abban a körforgásban. Ami lehet, hogy nem jó, de ez van...
    Nehéz téma ez, és nehéz ebből egy világos véleményt megfogalmazni, én sem tudom megtenni. De a pénz számomra nem azt jelenti, amit nektek. Nem rombolónak tekintem, hanem szimpla csereterméknek. :)

    VálaszTörlés
  3. A valamikori Jugoszlávia területére 12millió magyart csatoltak el. Az a terület el tudta tartani őket. És ez csupán az ottani magyarok száma és csak a hivatalosan elismert adat. Ma többen lennénk? Az csupán propaganda,hogy a területeink nem tudnak minket ellátni. A pénz... Csereszközként a korai birodalomépítéssel jelent meg, mert nagy távolságra kissé nehézkes pl 50 mázsa gabonát magaddal szállítani. De ennek a "zseniális" csereeszköznek akad pár hátulütője: nehéz megenni, gyorsan ég ha fűteni akarsz vele, nem tudsz benne lakni és ruhának is kényelmetlen. Egy abszolút spekulatív vmi és mint ilyen nem valós értékkel rendelkező dolog, ezáltal nagy értékváltozásokat tud produkálni. Másrészt tőkefelhalmozást tesz lehetővé ami ha tojásban van a vagyonod nem annyira illatos. De mint azt a történelem több alkalommal bizonyította az egyes rétegek nagy haszna és vagyona minden esetben háborúkkal jár. Tehát annyira nem jó üzlet. Azért emeltem ki a tojást mert mint cserekereskedelmi alapértéknek sosem változik az értéke.

    Amúgy Magyarország "Európa éléstára" ma üresen áll és a maradékon patkányok marakodnak, a parasztok akik meg megtöltenék éhenhalnak a rossz gazda keze alatt, mert az a pénzért kuncsorog munka helyett. Ez a magyar valóságra fordított pénzügyi helyzet.

    Remélem ezt a véleményem senki nem érti félre és nem tekinti személyes sértésnek.

    VálaszTörlés
  4. egy cseppet sarkosan látod a helyzetet, szerintem.
    Mindenki más rossz, csak ez a jó út, és meg kell változtatni a mások gondolkodását?! nagyanyáink ugyanúgy meggebedtek a munkában, mint mi, csak ők a földeken robotoltak, kenyérért meg néha húsért, mi meg légkondis irodákban ülünk, kocsival járunk, és igen: nagyképernyős tévénk van. nem egy, nem is kettő. nem azért mert reklámbuzik vagyunk, hanem mert nem akarjuk, hogy kigúvadjon a szemünk, miközben az ötvencentis tévén nézzük a feliratos filmet. mellesleg, ha már egyszer megdolgoztunk a pénzért, akkor szeretnénk élvezni az életet...
    nincs abban semmi rossz, hogy amit tudsz, magadnak állítasz elő, hogy megtermeled, begyűjtöd, feldolgozod. hogy természeteset és egészségeset adsz. Ez jó. Én is ezt csinálom. De nem gondolom, hogy bármi probléma lenne azzal, ha valaki mikrót használ, rántott húst eszik, vagy kórházban szül.
    A pénz egy dolog. igen is szükség van rá, megnézném, melyik szolgáltató vagy hitelintézet akarna tojást az áramszámla rendezésére. mindennek ára van,meg kell fizetni. mint ahogyan te sem tojást kérsz a szappanokért, vagy napraforgómagot.
    Nem mindenki rossz, aki máshogy látja a dolgokat...

    VálaszTörlés
  5. Dius, itt a fejlődés-ellenesség inkább a túlzásokról szól, a szándékos károkozásról és szennyezésről. A pénz nem azért romboló, mert ezt kell használnunk, hanem azért, mert ma jelenleg nincs értéke, pár papírdarabért dolgozol, és nem úgy költöd el, ahogy akarod, hanem minden egyes szolgáltatásnál és terméknél bőséges adót is kell fizetned, amiből fenntartunk egy olyan apparátust, aki nem értünk van, aki mindent csinál, csak azt nem amiért pénzt kap.

    ÚV: a jó-rossz egy példa volt a dualitásra, nem azt mondtam hogy akinek nagyképernyős a tévéje, az rossz. És én sem szülnék otthon, de ha valaki azt szeretné, egyszerűen nincs joga hozzá. Bűnt követ el. Mint ahogy lassan azzal is, hogyha 3 évesen nem viszi a gyerekét óvodába. Egyébként gondolom nem a hűtőgéped intézi a bevásárlást, és nem cserélgeted félévente a tévéid. nem téged támadtalak, illetve nem támadtam senkit. Az extrémen szélsőséges embereket nem értem, és szerintem azt azért elismered, hogy van ilyen bőven. Azok a világtól elszakadt emberek, akik sem önmagukat nem képesek olyannak elfogadni amilyenek, és muszáj körbevenniük magukat mindenféle gépekkel meg magukra aggatott hülyeségekkel, nehogy ne vegyék őket észre.
    Én azokért az emberekért szóltam, akik két lábbal állnak a földön, akik felelősségteljesen gondolkodnak, és törődnek a tágabb környezetük jövőjével is, nem csak a saját jólétükkel.
    Amit én belőled látok, az nem hivalkodó, hanem egy normális, gyereknevelő családanya. Nem hiszem, hogy a több tévéd egyszerre működik, hogyha elmész otthonról nem kapcsolod le a villanyt vagy a rádiót, vagy ha vársz a bolt előtt a férjedre, akkor járatod a motort, mert úgyis telik benzinre.
    Nap mint nap látok ilyeneket, és ezeket tartom extrémnek. Vagy aki nem kapcsolja le a gázt, miután levette a főtt ételt a tűzről, hisz úgyis filléres tétel a főzőgáz. Vagy folyik a víz a csapból, nem számít mennyi, mert majd visszatekeri az órát.
    Példa akad még rengeteg, de szerintem érted, hová akarok kilyukadni.

    Jó lenne, ha megoldható lenne a napkollektor, a szélerőmű, a vízerőmű. Amit Kikocs is írt, alapjaiban kéne megváltozni a dolgoknak, és nagyon sok mindennek.
    És aminek nincs ára, de értéke igen, azt el lehet intézni egy köszönömmel.
    Példa: átmegyek a szomszédba, segíteni a beteg bácsit berakni az ágyba, mert a felesége nem bírja el. És megkérdi mivel tartozik. Vagy pénzt akar adni a férjemnek, hogy segített felakasztani egy virágtartót. És azt mondja, semmi nincs ingyen, és láthatóan kellemetlen neki. Ettől függetlenül nem fogadunk el pénzt, de hoz almát a gyerekeknek. És bár ezt sem várta el senki, de azt gondolom, jobb ez így.

    VálaszTörlés
  6. ez idáig rendben is van, csak te nem ezt írtad a bejegyzésben.... ezek szerint félreértettelek, de biztos vagyok benne, hogy más is :(

    VálaszTörlés
  7. Közgazdászként igyekszem a pénzre gondolni és nem utolsó sorban bankárként. Eszköz, az elvégzett munkám kifejezésre, ellenértéke. Pénzre szükség van. Az a mi világszemléletünkön és elhatározásunkon fog múlni, hogy mennyire engedjük, hogy irányítsa az életünket. Sajnos a hiteltörlesztést, szolgáltatások díját pénzben kell kifizetni. De azt, hogy más dolgokat az életemben pénzért vásárolok-e meg, vagy ha van lehetőségem, magam termelek-e meg, vagy szerzek be cserébe valakitől, az már én döntöm el. És ez az a pont, amikor vagy nagyobb odafigyeléssel, nagyobb tudatossággal és energiaráfordítással valamilyen szinten a magam ura leszek és így az életem bizonyos területeit nem a pénz irányítja, vagy mindenért fizetek mert úgy egyszerűbb, megszokottabb, kényelmesebb- ebben az esetben viszont az életem minden területén fizetnem kell és így függök a pénztől. Erre példa a kis konyhakert például. Munkával jár, a szabadidőmből kell rászánnom. De: magam termelem meg azt, amit megeszem, nem kell vásárolnom. Ugyanilyen példa lehet az állattartás, cserebere, gyógynövények begyűjtése ( szárítással az egész évi teaszükséglet megoldható így ). Kicsit más példa, de ide tartozik: busszal utazom munkába. Oda-vissza kb 32 km. A busz menetrendjéhez igazodni kell. Jobban kell figyelnem az időre, szerveznem a dolgaimat. Ha vásárolok a városban, macerásabb a táskákkal buszozni. De: drágább buszjegyárak mellett is a benzin töredékéért uzatom, nem szennyezem a környezetemet és nem agyalok azon, hogy márpedig kell egy másik autó, aminek a fentartásáért dolgozhatok. Ez itt a baj, - írtatok is erről: sokan azért vesznek autót hogy könnyebb legyen az utazás, az életük, végül pedig nehezebbé válik az, mert olyan dologra kell dolgozniuk, olyat kell szolgálniuk, amit azért vettek, hogy őket szolgálja. Lehetne a végtelenségig folytatni ezeket a gondolatokat. Én igyekszem több tudatossággal, nagyobb energiaráfordítással egyre több olyan dolgot bevinni az életünkbe, amelyek által kevésbé fogunk csak a pénztől függeni.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...