2012. május 18., péntek

Halálos téma

Szilike tegnap este kiborult. Maxről beszélgettünk az apjával, csak pár szót, hogy az egyik fának futó-Maxi alakja volt, mikor fújt a szél.
Erre Szili elkezdte mondani, hogy vissza szeretné hozni a régi dolgokat.
- Milyen régi dolgokat?
- Gépeket, kutyákat.
- De a kutyák meghaltak.
- De ki lehet ásni őket.
- De az csak egy bomló test, drágám.
- Miért?
- Mert a testünkben -a miénkben is-, lakik a lélek, aki gondolkodik, érez. Mikor a test megöregszik, elhasználódik, akkor a lélek elszáll, a test meghal.
(Még csak 4 éves, én eszerint magyaráztam, hogy megértse: megértette.)
- És akkor elássák?
- Igen, és ott lebomlik, eltűnik a csontokról a hús.
(Azt hittem innen kezdve a bomlás mikéntjéről lesz szó, de nem.)
- De ha azt megkeressük, a darabokat - érted, Anya?- és összerakjuk, akkor újra élni fog. Érted, Anya?
- És a lélek?
- Azt is megkeressük, és ha egyben lesznek a darabok, akkor visszaszáll. Érted, Anya?
- De a lélek újjászületik, egy másik testben, azzal mi lesz?
- Megvárjuk, hogy meghaljon, és akkor. Akkor vissza lehet hozni a régi dolgokat.
- Miért akarod annyira?
- Mert nem láttam.
- Akkor mutatok fényképet (megint azt hittem, le tudom zárni a témát)
- De én az igazit akarom! Érted, Anya?

Szóval ez a téma még pár mondatot magába foglalt, az esti mese is ilyen volt, de azt régi gépek és egy öreg mester köré szőttem. Párszor még próbálta felhozni, de gondoltam sosem alszik el, ha folyamatosan kattog az agya egy ilyen témán. Még azért is aggódtam, hátha esetleg rossz álmai lesznek, bomló testekről, de nem. Neki ez egy probléma, nem egy ijesztő valami. Ő mindent meg akar javítani, felépíteni. Emiatt van az, hogy neki adunk minden romlott szerkezetet, mert ezeken gyakorolhatja a szerelést.
De ez a halál téma újdonság volt nekem is. Azért élőlény-hullákkal nem fogunk kísérletezni.
Ki gondolná, hogy ilyen témák vannak a fejében? Néz a kistányér méretű szemeivel, folyamatosan "Érted, Anya?"-zik, egy bújós, kedves, puha kiskutya, aki teljesen ráérősen fejlődik, csak a külvilág nyomására hajlandó fejlődési szintet lépni (még nem öltözik önállóan pl.), ilyenekről agyal. És komolyan felhergeli magát, látszik, hogy bántja a dolog, hogy igazán meg akarja oldani.

2 megjegyzés :

  1. Amikor gyerek voltam, engem a miért nem kap mindenki telefont témakör foglalkoztatott, mert keresztanyámék hamarabb kaptak, mint a nagymamámék (akik évtizedekkel hamarabb adták be az igénylést, mint lányuk és férje). És akkor azt találtam mondani, hogy a legjobb az lenne, ha olyan telefonok volnának, amik úgy működnének, mint a rádió csak oda-vissza, és mindenki magánál tarthatna egyet és el lehetne érni. Máig emlékszem, ahogy a nagypapám elgondolkodott, és bólintott: ki lát a jövőbe, talán egyszer lehet, hogy úgy lesz.

    Miért is ne? Talán egyszer össze lehet majd rakni egy kutyát is. :o) Miért ne? Legfeljebb robotkutya lesz, az eredetivel azonos szokásokkal (vagy a cipőrágást kihagyva).

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...