2012. május 8., kedd

Pénz, pénz, pénz

Amiről a világ szól.
Minden erre vezet, mindenhez kell, mindenki hajtja.
Tényleg nincs nélküle élet?
Gondoljunk bele: mi a pénz? Van értéke? Valós értéke? Aranyfedezet rég nincs mögötte, és sem a pénzt, sem az aranyat nem lehet megenni. Az arany is csak egy névleges valami, olyan mint a király. Valaki kitalálta, ez lesz a hatalom fokmérője, és azóta ez van. Ma, ha aranyad van, hatalmad van. De ha holnap valaki kitalálja, hogy az arany helyett a libatoll az értékmérő, akkor mi lesz? Tényleg bele kell ebbe folynunk?
Kit érdekel a hatalom játszadozása? Minket, mert mi vagyunk a sakkfigurák. Mesteri sakkjátszma áldozatai, de nem vagyunk futók, sem királyok, csak egyszerű gyalogok. Mindig feláldozhatóak, mert sok van belőlük.

Elhitetik velünk a reklámok, hogy ilyen-olyan sz**okra szükségünk van, vegyünk minél többet.
Kenjük tele a  testünk mérgező vegyszerekkel, olyan cuccokkal, amik fejlesztése miatt állatokat, azaz ÉLŐLÉNYEKET kínoznak és ölnek halomra, együnk laborokban kikísérletezett ízhatású műanyag ételeket, idegmérgekkel színezett és illatosított édességekkel tömjük a gyerekeink, majd az ebből adódó betegségeket a szintén reklámmal vastagon megtámogatott gyógyszerekkel kezelgessük, persze hatástalanul, mert a probléma belőlünk fakad.

A hiúság: hogy szebb körmöm legyen, jobb illatom legyen, az én öblítőm irtsa a szúnyogokat is, az én ingem a fehérebb, a sminkem trendibb, műszempillás tekintetemtől omlik elém a világ, a gyerekem is sminkkel a legszebb, stb. sarkall arra, hogy tényleg MINDEN mérget magunkra kenjünk. És elvárjuk, hogy egy hasonlóképp mérgezett és hiú orvos majd meggyógyít, mert fizetjük a TB-t.
A nagyravágyás, a büszkeség érzés kergetése, a "másoknál több legyek", "engem irigyeljenek" érzéseket kergetve jutunk el oda, hogy megvesszük a huszadik tévét, mert nagyobb a képernyője, hogy külföldre járunk nyaralni, de hazánkat nem ismerjük. Hogy egyszerűbb megvennünk a műanyag edényt, mint fából kifaragni egyet, hogy megöljük azt a kis életet is a mikrohullámmal, ami még az ételben maradt, hogy elhisszük: a tej pasztőrözése a világ egyik legnagyobb találmánya, hogy elhisszük: csak orvos keze alatt lehet szülni. Hogy BÁRMIT elhiszünk, ami a médiában elhangzik, ha elég jó a színész, aki mondja, akkor elhisszük: van üvegházhatás, hogy a fatüzelés rossz, és a világ értünk van.

Hinni abban, hogy értem van minden, kissé egoista, és szociopata is.
ÉN vagyok a világért, nekem kell tennem azért, hogy helyem legyen benne, ne csak kihasználjam és elhasználjam, hanem odafigyelve apró részletekre, újrahasznosítsam amit lehet, ne szemétgyár és méreggyár legyek, hanem tényleg a jövőért dolgozzak.

A sok ember a saját jelenéért dolgozik, mert megvenni az új kocsit csak egy felesleges álom kergetése, sem a jövőt, sem a Földet nem szolgálja.
Ideje kiszakadni a média és az ipar fogságából, megvizsgálni végre alapjaiban a dolgokat, és rádöbbenni még időben, hogy csak MI emberek tehetünk magunkért valamit. A segítség nem kívülről jön, ha összeomlás lesz, akkor is csak más kezébe kerül majd a hatalom, valami más ipari konszern veszi át a jelenlegi hatalmat, nem a nép kezében lesz a sorsa, olyan a jelenlegi felállásból sosem fog születni. csak ha belülről elindul valami, ami úgy látom egyre több társam fejében megfordul.
Ki-ki a saját habitusának megfelelően kezeli ezt a dolgot, és ez jó. Különböző látásmóddal megáldva, más és más dolgokat kiemelve, de mind ugyanazért teszünk. Egyelőre a saját portáink körül, a saját köreinken belül, de alakul ez a dolog.

Amit kikocs írt, hogy mi lenne villany nélkül, egy kérdést vet fel: mi lenne vezetékes víz nélkül?? Játsszatok el a gondolattal, hogy miként oldanátok meg az életetek, ott ahol ti éltek, ha pár napig nem lenne víz a csapban.

Ez is jó olvasmány: Pénz nélkül élni.

És egy video az állatkísérletek ellen: a lány vállalta, hogy egy napig mindazt végigcsinálják rajta, amit az állatokon a kozmetikumok miatt.
A linkelt oldal alján van a video, és bár angol nyelvű, de a google fordító segít annak, aki el is akarja olvasni.

3 megjegyzés :

  1. Heni, azért a villanyt választottam, mert ha nincs villany, nincs gáz, nincs víz, nincs távfűtés, nincs semmi. Ha az elektromosság mint olyan megszűnne, megszűnne minden kényelmünk, villámgyorsan 300 évet repülnénk vissza az időben. Mert minden szivattyú, nyomáskiegyenlítő, ami a többi közműhöz tartozik, árammal megy.

    Igazad van egyébként, és igaziból, ha akarnék sem tudnék belekötni semmibe. Viszont nincs válasz nálad sem, ahogy nálam sem. Azon gondolkozom, mik azok az apró lépések, amikkel kicsi kényelmetlenségeket vállalva, apró szemléletváltásokkal tudnám jobbá tenni a világot. Hogy "leszokjak" a pénzről, és csökkenjen az addikció. Mert ezek a dolgok, amik elgondolkoztatnak, és szembesítenek a problémával, egyben el is riasztanak a megoldástól. Akkora a probléma, hogy inkább csak reménykedek, hogy megúszom, mert nem tudok megbirkózni vele. Valahogy kövenként kell elhordani a hegyet, elhinni, hogy a sok kis kő valóban elfogy egyszer. Nem lehet elővenni egy tonna C4-et, hogy felrobbantsam, mert több kárt okozok, mint hasznot. A növényeket át kell ültetni, a hegyen lakó állatoknak új helyet keresni. Nem tehetnek róla, hogy rossz helyen élnek. Szóval ezt keresem most én. Örülök, ha segítesz! :)

    VálaszTörlés
  2. Nem vagyok szakértő a témában, csak annyit fűznék hozzá, hogy engem pl. a gazdasági válság tett igazi háziasszonnyá. Addig nem figyeltem ennyire, hogy mindenből a maximumot hozzam ki. (Pl. ha kifilézem a csirkecombot, a csontból még tudok alaplevet főzni zöldségleveshez, stb.)
    Ha az embernek csappan a kényelme, sokkal kreatívabb lesz. Szorult helyzetben az ember inkább észre veszi, hogy milyen felesleges energiákat használt fel addig. És így kénytelen is változtatni.

    VálaszTörlés
  3. Kikocs ne haragudj, nem gondoltam végig ezt az áram dolgot :) Fogok még írni, szerintem még ma, ebben a témában. Sok minden futkos a fejemben.

    Dominika, így volt ez nálam is. Mikor először kerültem padlóra anyagilag, még gyerekem sem volt. Szépen eltűntek a felesleges dolgok, csökkent a kiadás oldal. Addig például meg voltam győződve róla, hogy csak a 600 forintos fogkefe a jó. És ez 15 éve volt, nem ma.

    Ma pedig a használt zsiradékból szuper mosószappan lesz, a rossz törölközőből feltörlőruha, a rossz pólóból mosható zsebkendő, a tojáshéjból pedig trágya a földnek, féreghajtó a kutyának.
    Az lehet igazán elhivatott, aki nem szorul rá, mégis így gondolkodik. Ismertek ilyet?

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...