2012. május 13., vasárnap

Reggel mikor felérbredek, avagy milyen trükkökkel osztom be az időm

Szeretem, ha magányosan indul a napom. Van időm olvasgatni, nyugodtan kávézni, és tervezgetni. No nem a majdani Perui kiruccanásom, vagy a Tűzföld meglátogatását tervezgetem, hanem végiggondolom, mi teendőm van arra a napra.

Mi az ami muszáj, ami jó lenne, és ami nem fontos.
Majd mikor már indulni kell, nekikezdeni a napnak, akkor általában rendrakással kezdek.
Ez olyan módon történik, hogy elkezdek mondjuk szennyes ruhákat szedni, akkor már induljon a mosógép, mert ahhoz nem kell a konkrét közreműködésem. Ha van sok áztatni való ruha akkor azt is elintézem, mert ezek az előkészítések későbbre adnak munkát, ugye a kipakolás-teregetés, mosószappanos átdörgölés.
Lényeges, hogy ami megy nélkülünk, az legyen a kezdet.

Mikor már a szennyesek eltűntek, akkor lehet nekikezdeni egy-egy helyiséget előkészíteni a takarításra. A játékok és cipők helyükre pakolása, eldugott szennyesek összeszedése, a szekrényből kivett, de használatlan ruhák visszapakolása, a szekrények rendberakását gondolatban máskorra téve, lustább napokon vagy nagy szekrény-rumli esetén a nagy felfújható labda odacipelése, és azon ülve szekrénypakolás.

Közben Csibebaba biztos éhes-pelenkaproblémás-anyahiányos, így vele is kell foglalkozni. Ha jobb napja van akkor segít, ha rosszabb, akkor valamivel kivívja a figyelmem, és hisztizik egy sort, mert a 30 pár papucsból nem találom ki, melyik is kellene Őnagyságának.

Ugorjunk egyet, és feltételezzük: kész a rend, ki van porszívózva, fel van mosva. Kattog a mosógép, ázik a ruha, meg van locsolva a vetemény, fő az eledel. Ez a rend egy normál hétköznap egészen délutánig biztos fennmarad, tehát nem kell megzakkanni a munkánk semmibe vételétől. A mosogatás amúgy nagy mumus, mert Lívia mellett - ha egyedül vagyok itthon vele - nehézkes. Mikor alszik, akkor én sem zörgök szívesen, és inkább olyasmivel foglalkozom, ami végképp lehetetlen mellette. Blogszerkesztés, szövegszerkesztés, fordítás, szappancsomagolás, postázni való összepakolása.

A sportolásról még nem beszéltünk, és még nem is olvastam semmi kézbe foghatót, nem foglalkoztam hobbival, és egyszerűen idegesít ez a bejegyzés, mert semmi jó ötlet nem jut eszembe, csak ismételgetem önmagam, és mindazokat akik több gyerek mellett próbálnak helyt állni.

Az egyetlen trükköm az, hogy a fontossági sorrendet felállítva egyszerűen nem foglalkozom a másod- és harmadlagos fontosságú teendőkkel. Ezek persze ettől még ott vannak, bosszantóak. Mikor besüt a nap, verőfényes délelőtt-délután van, akkor roppant zavaró a foltos ablak, a poros könyvespolc, de szétszakadni nem tudok. Ahogy telik a nap, és még mindig nem jutottam el ezekhez a kevésbé fontosakhoz, úgy válnak egyre lényegtelenebbé, "még egy napot ráér" dologgá. Az este elérkeztével pedig homályba borul minden, már nem veszem észre annyira a port, nem zavar a rendetlen polc, már a rendetlenség válik renddé. Majd holnap. Scarlett O'Harásan.

Nincs három kezem, és nem akarok megszakadni sem, bár rendszerint csapágyasra hajtom magam. Többet teszek mint amennyi fizikailag normális, de időnként kell a pihenő, akár pár perc is jó, de pár óra vagy akár egy egész nap is beesik, mikor nincs bennem semmi hajlandóság. Mert ezzel szemben többségben vannak a túlteljesítős napok, és azt hiszem pár évig még nem fogom utolérni magam, mert kisgyerekek mellett lehetetlen naprakész háztartást felmutatni.

Közben nekem az agyam is folyamatosan jár, gondolkodni valóm akad bőven,  mikor pedig összeáll valami, akkor azt le kell írnom. Így ülök napközben a gép elé, sokszor a kupival a hátam mögött. Mert különben elillan az ihlet, elszállnak a jó gondolatok.

Amit meg kell tanulni, az a bűntudat kikapcsolása. Kell a szabadidő nekünk is, kell a semmittevés, az olvasás és hobbi luxusa.


2 megjegyzés :

  1. Az ablakpucolás teljesen felesleges dolog, már rájöttem én is. :o) Meg ezért Jeti se morog legalább, úgyse nézünk ki rajta sose.

    VálaszTörlés
  2. Főleg olyankor érzem feleslegesnek, mikor az évi kettő darab ablakpucolás mindegyike után rögtön sár van, és a macska persze az ablakot talpazza, jelezve hogy be akar jönni :)
    Azaz mindig feleslegesnek érzem, de néha persze kell.

    Egyszer kérdezte egy férfi ismerősöm, hogy milyen időközönként KELL ablakot pucolni? Majd a kedvese is és én is egyöntetűen azt állítottuk, hogy mikor a háziasszony úgy érzi :)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...