2012. május 20., vasárnap

A tisztelet

Azt hiszem meredeken fogom megközelíteni a kérdést.
Mert akárhogy gondolkodom, nem sok összegzés jut eszembe róla.

Azt hiszem az önmagában kételkedő, de gondolkodó ember a tiszteletre méltó.

Vegyünk egy hadvezért, mindegy kit.
Döntéshozatal előtt minden oldalról körbejárja a kérdést, tervez, következtet, kételkedik, újratervez, majd dönt. Úgy lesz, ahogy döntött. Döntése helyessége viszont csak később derül ki. Ha rossz terv volt, a szerencse hozhat csak jó végkifejletet. De a kételkedő és gondolkodó ezt tudja. Nem hiszi a majdnem rosszul elsült végkifejletet okozó döntésre, hogy jó volt az úgy. Nem hiszi a szerencsére, hogy tudás.
Azt tudja, hogy úgy vannak a dolgok, ahogy lenniük kell. De TUD. Tanul a hibáiból, a véletlen szerencsét annak látja ami, és az még erőteljesebb tanulásra ösztönzi.

Az önmagát vakhittel eladni próbáló haszonleső nem ilyen.
Az mindent megtesz azért, hogy ami az ő ötlete, legyen az bármilyen rossz is, megvalósuljon. Nem kételkedik, de nem is gondolkodik széles körűen. Csak önmagát látja, más aspektusból sosem vizsgál semmit. Önmaga eladásáért a hazugságtól, dolgok felnagyításától sem riad vissza.

Az én személyes tiszteletem?
Mindig a személynek szól.
Beosztásnak, pénznek, kornak nem.
Azt hiszem inkább egy döntés, hogy kit akarunk tisztelni, vagy kedvelni.

És azt hiszem a sok olyan személy, akit nem tisztelünk, mert amit látunk belőle az rossz, mind-mind lehetnek a kételkedő csoport tagjai. Csak azt nem mutatják, mert a mimikri, a rejtőzködés és a látszat mindennél fontosabb.

Az okfejtésemnek vannak persze gyenge pontjai, én is tudom. De most ez a nézőpont jött :)
 

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...