2012. július 3., kedd

Darazsak és gyerekek

Kevin darazsainak megvolt az utórezgése is. Kijött a hátán két nap elteltével egy 50 forintos nagyságú, de formátlan, sok dudort tartalmazó piros izé. Viszketett néha, és nem múlt el. Tegnap a háziorvos bőrgyógyászatra küldött minket, herpesz gyanúval.
Elmentünk, mert a herpesz nem játék, de persze sejtettem, hogy csak egy allergiás reakció a sok méhcsípésre.
A doki igazolta a feltevésem. Sebaj, szívesen üldögéltünk két órát a forróságban a bőrgyógyászaton :)
Majd' elfelejtettem, kissé olyan a fiacskám, mint anno Zsuzsi kutya volt. Amint orvoshoz került, rögtön meggyógyult. Kevinnek is tegnap délután óta felére csökkent az addig stagnáló csalángöb-halmaz.

Kevin azóta pótolta az elveszett darázscsípést, illetve ami már kiürült a szervezetéből. Mert ma is belesétált egy fullánkosba. Oké, mind mezítláb mászkálunk a medence körül, pedig hemzsegnek a méhek, darazsak.  De őrá most rájár a darazsas-rúd :D

Hétvégén Szili beleült a darázsitatóként funkcionáló lábmosó lavórba, de nem csípték meg. Lívi is beleáll egyik alkalommal a lavórba, nézi a darazsakat, és megszólal: "Háó." azaz helló. Édes volt, próbáltam elmagyarázni, hogy ezek csípnek, de nem fél.

Mondjuk a víztől sem.
Egyik nap Szili ellökte véletlen, elsüllyedt, és mikor kiszedtük, semmi nem volt. Mosolygott, és játszott tovább. Már megtanult befogott orral lemerülni, azaz bemártja az arcát a vízbe. Szili már orrbefogás nélkül is lemerül, és ezekben az időkben szinte egész nap a medencében élnének.

Mondom egyik nap, érdekesek ezek az elnevezések. Van argánolaj, kókuszolaj, babaolaj... Erre Kira: - És a fogkrém?
Most pedig neveket olvas a naptárból. Ez mindig sok röhögésre ad okot, lévén vannak egész érdekes nevek is. Eléri a decemberi Teofilt, és mondja: - Jó hogy nem pedofil.
Elnézést minden Teofiltől, a lányom helyett is.

Javaslom, sose menjetek a reggeli 35 °C-os hőségben kirándulni, hegyet mászni, mert bármilyen szép kilátás eltörpül a tűző nap izzasztó hatása mellett.
Ettől még jó volt a múlt hétvége is, de ideülni valahogy nem akartam. Most sem akarok, de már van mit írnom, sok is, így jöttem.
Van ez a lepkeféle, aki nem félős. Simán ránk száll, a kezünk közelségétől sem megy el. Lívi nagy lepke rajongó, mindig "leplep" felkiáltással kergeti őket.
Amúgy nagyon nagy lepke, az ott az én kezem.

De ami itt érdekes, hogy lassan mi szülők és hasonlók, megtanulunk gyerek nyelven. Ő tanít minket, amellett, hogy tanulgatja ő is, amit kell neki.
Így volt régen Kira által a "mucogás", "mocogás" egy elfogadott családi kifejezés a fogmosás utáni öblítésre. Kevin a "bugyi" helyett "buzi"-t mondott. Semmi gáz, két éves volt kb.
Utána Szabolcs hozta be a "dábdó" szót, ami neki a "szeretlek" volt. Kevint "Bödö"-nek hívta, akit Szilike már "Náminá"-nak nevezett, Kira pedig "Nániná" volt.
Manapság Lívi tanít minket, így hívjuk egyöntetűen a legyeket "dondó"-nak, a kombuchát pedig "ámbá"-nak.

Még egy napi sztori, mostanról:
Lívi guggol az udvaron, ez jelenthet egyszerű guggolást, vagy kakilást. Kira elkapja, hogy behozza a bilire. De fejjel lefelé, nehogy kiessen belőle a sz*r (by Kira).
Most, hogy ezt megírom, azt mondja, lassan győzike só lesz az életünk.
Bár mi nem pojácák vagyunk, hanem dilisek...

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...