2012. július 28., szombat

Elvontan

Nézem az estét.
Ahogy jön a Hold, ahogy tolja maga előtt a sötétséget, hozza az éjszakát.
Tegnap esett, de közben tiszta volt az ég. Furcsa egy eső volt. Zivatar, de felhő nélkül, mert a felhő addigra fél órája elment.
Elállt az eső, akkor ködös derengés lett úrrá a környéken, a fák lehelték a párás meleget, gomolygott a laza köd, és szinte vártam a farkasok üvöltését.
Olyan őszi volt a hangulat!
A gomolygó pára, az esti sötét, mikor még nem voltam fáradt, a csendes utca. Minden őszt sugallt, pedig messze még az idei elmúlás.

Néztem az erdőt az ablakból, hallgattam a neszeit.
Ilyenkor már a madarak alszanak, nincs csicsergés. A tavalyi bagoly sem jár mostanság ide, a tücskökön kívül nem nagyon van más zene. De tegnap zörgették a vízcseppek az avart, a lenti növények leveleit.

Nézem a Holdat, és nem értem. Ma, ugyanabban az időben lentről nézve vagy 20 méterrel odébb van. Az égi távolságban nagy ám. Minden este fél kilenckor nézem, és ma odébb van. Művel néha furcsa dolgokat, szerintem nagyon sok titka van. Más dolgokban sem hiszem el a tanításokat (pedig egyszerűbb lenne az életem), a Hold és az űr pedig különösen ilyen. No meg a gazdaság és történelem, de most nem ez a téma.

Gondolkodom ezen az elmúláson.
A természet minden évben megújul, váltja egymást a tavasz, nyár, ősz, tél. Mi is követjük ezt, az oly kevéssé ismert testünknek is megvannak az évszakonkénti funkciói, eltérő működési stádiumai.

De minden nap is megújulunk.
Éjjel a szellemünk elhagyja a testünket, más síkokon működik, dolgozik. A test közben pihen. Ha megzavarja valami, akkor a lélek hirtelen visszazuhan a testbe, akkor éljük át azt a nagyon rossz zuhanás élményt, amiről már ott álmunkban is tudjuk, rossz lesz a földet érés, jó lenne előtte felébredni. És mikor felébredünk, az egész bensőnk remeg, akkor is ha nem kellett átélni a becsapódást, mert hamarabb felébresztettük magunkat.
Van az úszó élmény is, mikor azt érezzük, mintha úsznánk a levegőben, de ezt kamaszkorom óta nem álmodtam. Ez a pubertás végével eltűnt, de van akinél megmarad.

Ha a lélek elhagyja a testet, akkor elméletben meg kellene halnunk. De míg a vékony szál, mely összeköti őket egyben van, addig él a test, visszatér belé a lélek. Ha megrongálódik a zsinór, de el nem szakad, azt nevezi az ember kómának.
Van akinek megjavul a zsinórja, és felébred, van akinek elszakad. Elvágja a három párka egyike.

Ennyit a mitológiáról, asztrál utazásokról.
Jó éjszakát!

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...