2012. július 31., kedd

Mennyiség kontra minőség

Kezdődik mindez ott, hogy mikor eszegettük a vadszamócát, megállapítottam: erősebb íze van, mint a nemesített, termesztett fajtájának.
Azt rég tudom, a nagy vöröshagyma nem jobb hagymát takar, hanem egy vízízű, felfújt valamit, aminek se íze, se bűze. Így ha van, mi apró hagymát veszünk, sőt a paradicsomból is a kisebbeket veszem, mert finomabb.
Sok ilyen példa van még, lényeg, hogy valamiért a kisebb töményebb lesz.
Persze, hisz ugyanaz az íz oszlik el a kicsiben, mint az ugyanazon körülmények közt termett nagyban, csak az utóbbi valamiért több vizet vett fel.

A műtrágyák (nitritek, foszfátok, stb.) segítenek ebben a gazdáknak, már amelyik használ ilyesmit, de valljuk be, nem ritka, sőt mindennapos a műtrágya használat. Ami nem minőségbeli javulást eredményez, hanem egyszerűen nagyobb lesz a termény rövid idő alatt, tehát a tápanyagmennyiség nem növekszik, csak a térfogat és súly.
És még egy fontos dolog: minél nagyobb valami, annál biztosabbak lehetünk benne: méreganyagokkal van dúsítva. Persze vannak kivételek, remélem sok is, hisz el lehet érni nagy termést istállótrágyával, komposzttal, rendszeres gazolással, bőséges locsolással, megfelelő körülmények (napos, árnyékos) kialakításával is.

Az emberi test mitől hízik?
Mitől nő a térfogata?
Egyrészt bizonyos körülmények közt vizesedik, a szövetek közt víz halmozódik fel, másrészt a zsírlerakódások a méregraktárak. Emiatt kell a zsírégetést méregtelenítéssel egybe kötni, hogy a felszabaduló méreganyagok ne a májat és egyéb szerveket terheljék hirtelen.

Feltűnt még, hogy a városi gyógynövények nagyobbak. A közutak mentén növők szintén. Gyakorlatilag minél közelebb vagyunk a lakott részhez, minél sűrűbben lakott a terület, annál nagyobbak a növények. Persze ne gondoljunk 3 méteres cickafark fűre, de láthatóan kétszer, háromszor akkorák a városi lakosok, mint az erdei társaik.
Egyfelől a városban az aszfalt és beton tárolja a meleget, így télen-nyáron pár fokkal melegebb van, mint a vidéki, ritkábban lakott, kisebb, alacsonyabb házakkal körbevett területeken.
Másrészt sok-sok kocsinak, járműnek a kipufogógázát, ólom szennyeződését kell elnyelniük, raktározniuk.

Akkor térjünk át konkrétabb, gyakorlatiasabb témára: a lekvár.
A gyümölcs önmagában általában édes, gyümölcscukrot tartalmazó finomság.
Befőzzük lekvárnak, és jobb helyeken, keresve az alternatív megoldásokat, eljutnak oda, hogy minimális cukorral, mézzel készítik el mondjuk a feldolgozva savanyúvá váló szilvát.
De hogy egy eperhez, barackhoz minek a cukor, vagy a mindenképp savanyú meggyet, áfonyát miért kell édessé tenni,  azt nem értem.
Hisz a cukortól az addig sűrűbb gyümölcspép is folyékonnyá, híggá válik. Igaz, több is lesz. Ha beleássuk magunkat a befőzőcukrok, régebbi befőzőkönyvek receptjeibe, akkor akár 1:1 arányú gyümölcs:cukor leírásokat is találhatunk, de általában fele cukor súly kell a gyümölcsökhöz. Ami pedig túl folyékonnyá válna, ahhoz tehetünk zselatint.

Máris kész a természetesnek nehezen mondható kenyérre való.

De a két kiló gyümölcsünket máris feltornáztuk 3-4 kilóra. Ugye milyen ügyesek vagyunk?
Hisz tudjuk a mennyiség számít.
Vagy nem?
De írhattam volna a húsról is, a foszfáttartalmú malactápról, amitől a malac hatalmas mennyiségű vizet raktároz az izmaiban, a húsban. Éppúgy, mint a gyúrós emberek kreatinja, amitől szépen felfújódnak az izmaik rövid idő alatt, és olyan szép egészséges, erős emberekké válnak.
Vagy nem.
Hisz a szív is csak izom, az is megköti a vizet, az is megnő. Az sem lesz egészségesebb ettől, csak nagyobb, vizesebb.

Nézzük a színeket.
Maradhatunk is a lekvár példánál, mert ott lehet tapasztalni elég durva és ok nélküli színezéseket.
Kezdjük ott, hogy már az is érthetetlen, miért szedi le a befőzéskor némely ember a gyümölcs héját. Hisz van benne a vitamin mellett pektin, sűrítő anyag, és színezék. Például az emlegetett szilvánál, a lila vagy kék.

Az ipar viszont biztos mindent bedolgoz, amit lehet, hisz súly az is.
De miért színez? Kell a beleinknek a színezék? Kell az idegrendszerünknek az a színezék, amire rá van írva: "Gyermekeknél magatartászavarokat okozhat"?

Olvassunk kicsit utána.
Érzékenyeknél asztmarohamot, csalánkiütést, egyéb allergiás reakciókat is okozhat.
A magatartásbeli zavarok pedig a hiperaktivitás tünetei.
Véleményem szerint hiperaktivitás nevű betegség nem létezik.
Vannak viszont rosszul etetett, és rosszul kezelt gyerekek. De nem ez a témánk.
Viszont a színezett, agyoncukrozott édességekkel (lekvárokkal is) hatalmas károkat lehet okozni a fejlődő szervezetekben.

Gondoljunk csak az ekcémára, ami mára népbetegséggé vált, hisz annyi mesterséges anyaggal vagyunk körbevéve, hogy kikerülni sem tudjuk.
De amit lehet, azt igenis ki kell irtani az életünkből, nem lehet úgy hozzáállni, miszerint:

- Valamiben meg kell halni (hagyjuk már!! a legrégebbi, leggagyibb szöveg, mindenre, ami árt, de teszünk rá)

- Minden rákot okoz, mit tehetnék? (a rák jelen van a testben, csak a túlmérgezett szervezetben tud igazán gyökeret ereszteni, fejlődni---a túlmérgezettet nagy lelki megterhelésre is értjük)

- Lassan levegőt sem vehetek, miért ne egyen a gyerekem gumicukrot? (mit fogsz neki mondani, ha felnőttként szembesít vele, mivel is etetted?) (vagy: hogy fogsz szembenézni azzal a ténnyel, miszerint nyugtató drogot ír fel a pszichiáter a gyereknek [Ritalin], mert kórosan hiperaktív????

- Nincs pénzem minőségre (gyógyszerre lesz?)

Ha kicsit belegondolunk, eljutunk ahhoz az alap emberi jellemzőhöz, hogy amit nem látunk, amit kizárunk a figyelmünkből, amit tagadunk, az nincs.
Tudom én, sok a gond mindenhol, nagy anyagi nehézségek vannak minden családban, nálunk is. De a gondokat nem szabad tetézni! Ne fokozzuk a rosszat, azért mert már van. A sárból fel kell kelni, bármilyen simogató és meleg: csak sár.

Szembenézni azzal, hogy a finom cukorka, amellyel a gyermekünk jókedvét és szeretetét akartuk megvenni ekkora károkat okozhat, nehéz lehet. Vagy szembenézni azzal, hogy a gyerek asztmáját/ekcémáját/allergiáját is az ilyesmi okozhatta, nehéz.
Hisz nehéz minden nap a beteg, betegeskedő gyerekünket látni, kemény az ilyesmi a szülőnek. Még keményebb belegondolni, hogy felelőtlen és figyelmetlen viselkedéssel ezt ő okozta.

Persze a túlzott paraanyu/apu viselkedés sem nyerő, de a gyereknek keretek kellenek.
Ha kap egy szem cukrot mondjuk a szomszédtól, nem fogom elvenni tőle, de a kérdésre, hogy mi miért nem veszünk, elmesélem az életkorának megfelelően, hogy miért is káros.
És ezzel nehéz helyzetbe hozom magam, hisz maga körül azt fogja látni, mindenki ilyeneket eszik, csak ő nem, és az a valami ami nála nincs, az finom.
De szép lassan tudatos emberré cseperedik, talán eljut oda, hogy magától is megvizsgálja, mit eszik-iszik. Addig viszont ez rám fog nagy terheket róni, de a gyerek és embernevelés nem sétagalopp, és áldozatokkal jár :))


Források, olvasnivalók:
Demokrata
Wiki
Tudatos vásárló-tartrazin
Cseperedő Családi központ
Tudomány és életmód-Tóth Gábor

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...