2012. július 9., hétfő

Ölyv, aranysakál és nyár

Az egerészölyv

Az előző este Hortobágyon kapott telefonszámról másnap délután kaptam sms-t, hogy külföldön van, hívjak egy másik megadott számot (Mennyivel nőtt volna a telefonszámla, ha ezt belevakkantja este a telefonba, és nem simán kinyomja??)
Addigra mondjuk a pipi elment, de ezt megelőzte még egy sor telefonhívás. Többek közt a medvefarmos pasinak, aki mindig elmondta, mindjárt hív a Pisti, hogyhogy nem hívott még? Már kellett volna.
Úgy voltam vele, csessze meg a Pisti, és elkezdtem mást keresni.

De sehol nem vették fel, vagy kinyomták a telefont. A Madármentő Egyesület, a Bartos Erikától kapott (köszönöm) telefonszám, az Állatkert, mindenki. Azt terveztem, másnap elengedem a hátsó kertben, ha addig nem érek el hozzáértőt.
De addig itattam tovább, a vadász nem lőtt semmit, így nem vadszívvel, hanem disznóhússal etettem meg. Van hosszú varrógép befűző csipeszem, pont erre lett kitalálva. A szívószálat is lecseréltem vékony fecskendőre. Mert a szívószál hajlékony, körülményes volt hogy csak minden harmadik adag víz jut el a csőrig.
A fecskendő viszont kisebb, így közelebb kellett mennem a csőrig. De azt tudom, hogy a karma félelmetesebb, inkább azzal védekezik, ha rászorul.

Nem történt semmi veszélyes, és közben Krisz is telefonált a Bükki nemzeti parknak, ahol végre élő embert is el lehetett érni, akik egy óra múlva tényleg itt is voltak.
Azóta megtudtuk, az ölyv jól van, ma megnézi egy állatorvos, és valószínű a visszaengedés is meglesz, mert semmi baja.
Sokat segített neki, hogy behoztuk és itattuk. Különben egy halott ölyv lett volna másnapra szerintem, mert azért itt vannak vadállatfélék is. Pl. a vaddisznó tuti nem szívbajos ha husit lát.

Itt térnék ki a nádi farkasra, aki más néven aranysakál.

A nádi farkas/toportyán
Azt mondják, elszaporodott a környéken, ez a korábban erősen megfogyatkozott állat. A rókánál kissé nagyobb, de némileg hasonló emlősről beszélünk. Korábban az országból eltűnt, de lassan ismét megsokasodott az állományuk. Állítólag a bulgáriai aranysakálok jönnek át, mert ott védettek, és igen sokan vannak.
Akitől erről hallottam, elmondta, hogy bementek hozzájuk, elhordták az összes csirkét. És a környéken sok házat végigportyáztak. Mert 6-8 fős csoportban vadásznak.
Gondoltam, ennek a fele sem tréfa, és letiltottam a gyerekeket az erdőben való mászkálásról. Nem mintha ez mindennapos lenne, de időnként kimennek. Viszont az említett terület az erdő túlfelén van, ami a falu másik vége. Annak a dombnak az alja, amit most fedeztem fel, szóval tőlünk nem túl messze.

Így vált nekem az erdő félelmetes hellyé. Egy napra. De azon a napon minden ágreccsenésre odakaptam a fejem, a rendszerint otthon felejtett késem is vittem (kell a növények szedéséhez). Nem mintha megvédeném magam egy támadó állat ellen vele, de némi hamis biztonságérzetet nyújtott.

Másnap jött az ölyv eset. És a vadász, akit kikérdeztem nádi farkas ügyben. Azt mondta, valóban van a környéken, de inkább örüljünk, ha látunk egyet, mert messze elkerüli az embert. Óvatosabb és éberebb mint a róka. Viszont az elszaporodásuk miatt csökken a rókák vadászterülete, és ezért a rókák bemennek a baromfiudvarokba. És a nádi farkas nagyon tart a kutyától, már a kutya ugatástól is.

Ráadásul azt mondom, semmivel nem veszélytelenebb a vaddisznó, aki ráadásul még nagyobb is és vadabb is, mint a nádi farkas. Mert ugyan átlag 2 mázsa, de ennél jóval nagyobb sem ritka.

Igaz, aki mesélte beazonosította a lábnyomot, ami eltért a rókáétól, tehát ezt is elhiszem, de most akkor mi legyen?
Kérdeztem magamtól, de azt hiszem az erdő ugyanaz, a bejárt területem ugyanaz, és kutyát is szoktam vinni ha messzebbre megyek. A vadász pedig nap mint nap kijár, nem hiszem, hogy titkos lenne az infó az aranysakálról.
Ezt az origo cikket még érdemes elolvasni, mert írnak a farkasok hazai visszatelepüléséről is.

Nyár, önállóság

Itt a nyár, a nagyobb gyerekeim hallhattak az apjukról. Aki nem él messze, mert Miskolc még ebben az országban van, de olyan remek ötlete támadt, hogy tegyem fel a gyerekeket Aszódon a vonatra, és ő pedig Miskolcon leszedi őket.

Dominika írt az egyedül elengedésről pár napja, akkor gondoltam végig, hogy míg Kevin egyedül ment oviba 5 éves kora óta, Szabolcs nem hajlandó. Ugyan mindig előre szalad, és hazafelé is ő az első aki hazaér, de sosem egyedül.
Egyik nap, mikor ő itthon volt, Szili pedig oviban, mondtam neki:
- Ma te mész Sziliért, oké?
- Anya, te engem hülyének nézel? Majd kábé hetedikben. De addigra Szili is iskolás lesz, szóval menjen a Kevin.
Egyébként nem gondoltam komolyan, csak próbára tettem.
El kell fogadni, különbözőek ebben is.

Visszatérve az apuka által pedzegetett vonatozásra, én egyértelműen közöltem: semmiképp. Messze van, még akkor is, ha nem kell átszállni. De ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy a vonatpénzt a gyerekekre költené, stb. Mondtam, 3 éve nem mozdult értük egy centit sem, akkor ugyan, költse rájuk nyugodtan azt is, mert ez még nagyon korai.
Újabb érv, miszerint Kira egy csomó feladatot elvégez egyedül, akkor miért ne?
Persze, hisz elmosogatni, vagy a boltba menni pont ugyanakkora önállóságot igényel, mint levonatozni Miskolcig.
Szó szót követett, simán lelőttem azt az érvet is, miszerint ő már ekkora korában bevonatozta az országot, mert egyszerűen elmondtam, engem ez semennyire nem érdekel, nem mennek egyedül, és kész.
Viszont a kislányom is alátámasztott engem, mert ezután elmondta az apjának, neki is húzós lenne egyedül odáig :DD

És tényleg.
Hisz a múlt héten Vácról egyedül jött haza, ugyanis kitört a húzós kiskocsi kereke. Azt mondta, mivel ezt nem akarja végigcipelni egész Vácon, úgyis tele van, ebbe már semmi nem fér, akkor ő hazabuszozik. Nem én mondtam neki, ő vetette fel.
Megkapott egy telefont, és elmondtam, merre a megálló. Szépen megtalálta, de minden pontnál felhívott. A közelebbi megállót javasoltam egyébként, de mivel nem arról jöttünk, passzolta. Inkább gyalogolt kétszer annyit, de ismert megállóba.
Szóval szerintem mindenképp fontos, hogy jól ismerje a gyerek a helyet, ahová önállóan megy, ismerje az utat, közlekedési lehetőséget. Mivel Vácon járt már párszor busszal, ismeri a falvak, megállók sorrendjét, ez már biztonságos utat jelent neki. De Miskolc? Ugyan már.

És akkor a végére pár tegnap kora reggeli erdei, és néhány délutáni, otthoni kép:


napfotók

fagyizók

a darazsak árnyéka, mint egy-egy kis virág

Szili a lemenő nap csillámai közt

4 megjegyzés :

  1. Tudod Heni én csodállak az erdővel, és az állatokkal való kapcsolatodért. Jó neked, hogy LÁTOD azt amit sokan nem.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm :) Ez megszállottság, nem saját akarat, de élvezem :)

    VálaszTörlés
  3. Én is mindg irigyellek, hogy ilyen természet közelben laksz, laktok, a gyerekeknek is nagy élmény..És hogy megosztod velünk ezeket, azt külön köszi! Mostani favorittom a darazsak árnyéka. Na az csuda jó..:-))))
    Szép napot Neked!

    VálaszTörlés
  4. Ugye milyen szépek? nektek is szép napot, Anikó.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...