2012. augusztus 31., péntek

Démonkapu

Más világokban más vagyok.

Itt egy anya, sok gyerekkel, mindennek a meglévő lehetőségével. Azaz bármire képes lennék, ha szépen kidolgoznám, ha megtanulnám. De mindent megtanulni nem lehet, bár egyesek szerint törekedni kell rá. Mi csak követjük sorsunk, ami itt, ebben a világban nekünk adatott, amit választottunk. Nem mindig értjük magunkat sem, miért döntöttünk így vagy úgy, de innen a távolból nézve egy akkori döntés hozott épp ide, ahol most kell lennem.
Játszogathatunk a "mi lett volna ha" kérdésekkel, mert a lehetőségek megvoltak, az utak adottak voltak, de két úton járni senki nem tud. Vagy ez, vagy az.
Sajnos nem látunk bele utólag, mi is lett volna akkor, ha egyes döntéseinknél a másik utat választjuk.

De más világokban másképp történik.
Fogadjuk el pár percre, hogy számtalan dimenzió van.
Múlt-jelen-jövő egyszerre zajlik a különböző síkokon, minden lehetőségünk megtörténik, minden utunkon elindulunk, csak nem egyazon életben.
Azt nem lehet.
Nem tudunk visszamenni, megváltoztatni a döntést. És még ha tudnánk is, mi lenne?
Hisz mi is változtunk közben, lehet hogy az két lehetőség, ami akkor, régen volt már nem is rúgna labdába, hanem teljesen más opciók után néznénk.

A világegyetemben minden rezeg. Ember, állat, tárgy, épület, falu, város, vidék.
A sejtjeink és gondolataink rezgése állítja be a mi rezgésünk, kisugárzásunk. Mi alakítjuk saját környezetünk rezgésszintjét, de ehhez már hozzájön a környezetünkben élők energiája, rezgése is.
A pozitív energia (rezgés) a jó és éltető, a negatív ezt próbálja meglovagolni, elszívni. Így mindenkinek érdeke, hogy próbálja mindenből a legjobbat kihozva élni az életét, és ha pillanatokra be is kúszik az életünkbe az, amit negatívnak nevezünk, megpróbáljon ebből kitörni. Hisz nem csak a körülöttünk élőknek rossz, hanem nekünk is. A testünk sem tud rendesen működni, ha folyamatosan aláássuk a bástyáit.

Vannak helyek, melyek évezredek rossz történéseit hordozzák, és bármily szépek legyenek, csak a halál és pusztulás van a közelükben.
Vannak helyek, amik más világokban rossz helyek, de itt csak egy szép tó, vagy facsoport, esetleg épület. Ahol a mi dimenziónkban nem volt soha semmi, amitől rosszá vált volna, mégsem jó a kisugárzása. Hisz más világok, dimenziók rezgése átér hozzánk is, nincs éles határ a világok közt.

Vannak például tavak, melyek külsőre teljesen normális, nem túl mély és zegzugos tavak, mégis sokan belefulladnak. Sok-sok, úszni egyébként tudó ember hal meg ott, ki tudja miért?
Vannak halál-kereszteződések, útszakaszok, ahol mindig sok baleset van. Lehet magyarázni beláthatatlan szakaszokkal, rossz sofőrökkel, de azt hiszem ez elég gyenge magyarázat.
Rosszul belátható helyekből sokkal több van, mint olyanból, ahol rendszeresen történnek is halálos balesetek.

A negatív gondolataink egyes tanítások szerint szörnyeket és démonokat hoznak létre más világokban. A saját magunk által létrehozott lényeket a további rossz gondolatainkkal, félelmeinkkel tartjuk életben. A legyőzött félelmeink démonai más helyeken keresnek éltető energiát, majd ha nem kapnak, szép lassan elenyésznek. Esetleg találnak helyeket, ahol lelkeket megkaparintva élhetnek tovább, még akkor is, ha egy-egy megszerzett lélek csak percekre az övéké.

A drogosokat és alkoholistákat egész démoncsoportok tartják hatásuk alatt, folyamatosan harcolva egymással a szerencsétlen lélek energiáiért, ezzel gyengítve, és újra a szakadék felé lökve a delikvensüket. Külső fenyegetésektől megvédik a testet, nem hagyják pusztulni, még akkor sem, ha a lélek már rég elfáradt és menne máshová.
Így van az, hogy sok szenvedélybeteg, mikor végre leteszi fixen a démonait a káros szenvedéllyel együtt, egyszerűen elmegy, meghal. Nincs már ereje a lelkének a földi élethez, már rég elszívták az összes éltető energiáját a démonai.

Ezért esik vissza oly sok ex-szenvedélybeteg, mert az őt éltető démonok sokkal erősebbek nála.
Hívogatják, próbálják visszaszerezni az őket éltető, negatív rezgésű történéseket, gondolatokat.

Vannak könyvek is, melyeket kezünkbe venni sem tudunk, erővel sem tudunk elolvasni, mert taszítanak a rátapadt szellemek, démonok.

Vannak könyvek, amiket nekem nagyon rossz érzés kézbe venni. A házba sem vagyok hajlandó némelyiket behozni. Például szeretem Stephen Kinget, de van olyan könyve, amit kidobásra ítéltem, mert annyira negatív érzéseket keltett bennem.

Nagyon sokféleképp lehet embereket kategorizálni. Most az energiáikra, éltető és működtető erőkre, szellemekre gondolok.
Vannak, akik úgymond a sz*rból is várat építenek, akik mindent csodás módon tudnak megalkotni, akiknek a közelében jó dolgok történnek, akik mellett egyszerűen feltöltődés a lét.
Vannak, akikben a romboló energia képviselteti magát, akik a puszta létükkel elszívják az erőnket, hát még ha megszólalnak, megnyilvánulnak!
Ők lehet, hogy más helyzetekben, világokban építőmesterek. Itt pedig nem.

Más világban más vagyok.

Nem testesíthetek meg egyszerre több személyt, személyiséget, az már ebben a világban betegségnek számít. Pedig a skizofrénnek lehet, hogy csak nyitva maradt pár régi démonkapuja, lehet, hogy csak magával hozott néhány lezáratlan ügyet.
Van aki csak átjárogat más világokba, személyekbe. Ők lehetnek az írók, költők, festők, skizofrének. Ki miként dolgozza ki magából.

Más világokban másképp.

2 megjegyzés :

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...