2012. augusztus 21., kedd

Reggeli mélység, röviden

"Nincs a szesszel semmi baj, csak nélküle, hello!"
Sokadszorra dúdolom, pedig nem értek egyet. De jól kijön a helyettesítő szó, ami még igazzá is teszi a mondatot: a steksz.
Pedig nem kéne így lennie.
Csak valami mindig félrecsúszik az embernél, és kilyukad oda, hogy a pénz kell.
A pénz már régesrég nem eszköz, hanem egy cél, mellyel megvalósíthatjuk álmaink, elérhetjük amit akarunk, és egyáltalán: élhetünk.
Hozzáfűzném: amennyiben tárgyak az álmaink, és nem valami magasztosabb dolog, akkor a pénz segíthet ezen.
Kora reggel van, de elkezdek gondolkodni, vajon milyen lenne pénz nélkül, a "minden közös" elv vajon működne-e, hogy az az enyém amiben lakom, és amit eszem, de mindenért meg kell dolgozni. Viszont nincs pénz.

Sokan csak a kommunizmusig látnak vissza, mert akkor megvolt mindenük.
Munka, lakás, étel.
De sok olyasmi is volt, ami az alap élethez szükségesnek van ítélve, de nehéz volt hozzájutni. Mindig voltak hiánycikkek, és foghatjuk az embargóra, de nem ez az ok szerintem.
Hanem az, hogy mindig kicsit többet akar az ember, mint amije van.
Most visszasírják azt a kort, de akkor kocsit akartak, többször külföldre menni akartak, dollárt akartak, finom csokikat, stb.
Elgondolhatjuk, mi lett volna akkor, ha ezek a feltételek is megvannak.
Ha mehetünk annyiszor és oda ahányszor és ahová akarunk, ha hozhatunk más országokból akármit, de nincs is rá szükség, mert nincs embargó, és minden van itthon is.
Mindenkinek telefon, autó, stb.

Ezzel a kettővel játszogassunk el gondolatban.
Autó: károsanyag-kibocsátás. Akkor is ha katalizátoros. Hisz attól még nem vízzel megy. Nem levegő hajtja. És a motornak mindenképp át kell alakítani a saját "képére" az üzemanyagot, tehát valami melléktermék mindenképp lesz.
Elektromos?
És az elektromágneses terek, amik még a Himalája tetején is ott lesznek lassanként?
Mert a sok mobil mind egy-egy elektromos erőtér. Akkor is sugárzik, ha ki van kapcsolva, akkor is hat ránk, ha nem a fejünknél van mert fülhallgatót használunk.

Nézzetek szét menet közben.
Az ember bemegy valahová, felszáll valahová és amint elhelyezkedik előveszi a mobilját.
Oké, a fiatalabbaknak zenelejátszó, de mi közepesen haladó korúak miért nem a körülöttünk lévő világgal foglalkozunk?
Lassan nincsenek emberi kapcsolatok, mert fura, ha hozzánk szól valaki beszélgetés címén. Ha pedig mégis beszélgetünk, nem lesz belőle ismeretség vagy barátság, csak egész ritkán.
Félnek az emberek az új kapcsolatoktól, de mellette panaszkodnak, hogy senki nem törődik a személyes problémáikkal, nincs körülöttük senki.

Azt hiszem nem csak az otthoni és személyes rossz dolgok szintjére érvényes, hogy mindig ugyanakkora, csak máshonnan jön. Persze mondhatjuk úgy is, hogy mindig ugyanannyi a jó, csak másban. Azaz megoldok egy problémát, de már születőben a másik. Mindegy, legalább van mit csinálni, sosem unalmas.
De a nagy kép ugyanezt mutatja.
Az országban is ugyanaz van.
Ugyanannyi az elégedetlen, a rendszerrel egyet nem értő, mert azért lássunk már kicsit tágabban is mint a kocsma: van aki elégedett azzal ami van, van akinek bejön a rendszer.
Lássuk be: ugyanannyink van, mint a kommunizmusban, csak most nem a videómagnó és a kocsi elérhetetlen, hanem más.
Most nem tárgyak hiányoznak sokak életéből, hanem a lakás, a megfelelő minőségű élelem, és egyáltalán: az élethez való alap szükséglet: hogy megdolgozhasson a saját ellátásáért.

Elég okosak vagyunk már ahhoz, hogy meglássuk? A történelem tényleg ismétlések sorozata. Tanították nekünk, és mivel rendszerváltást éltünk meg, ugyanazt a történelmet többféle nézőpontból is tanulmányozhattuk, többféle magyarázatot is kaptunk ugyanarra.
De meglátjuk vajon amit kell?
Hogy nem felhalmozás oldja meg a problémát?
Nem a pénz hajhászása segít a nagyobb képhez tartozó többségen?

Hogy az egyén a minden?

A "mit tehetnék" kérdést nem is kell feltenni, hanem a magánélettel kezdve, a kicsitől a nagy felé haladva megtenni mindent, amit tudunk.
Egyrészt kicsinyítsük a fogyasztásunk, ne legyünk nagyvállalatok kiszolgálói, ne a reklámok mondják meg hogyan kell élni, ne közhelyekkel dobálózva magyarázzuk a bizonyítványt, miért is nem lehet odafigyelni a táplálék minőségre, és egyáltalán az életminőségre.

Találtam a fejemben egy jó dalszöveget, amely bár régi, de szerintem örök igazság.
Mire is gondolok?

"Szánalmas ki lény az ember, önnön sorsán túl nem lát.
Könnyen megtéveszti néhány jól irányzott hazugság.
Egymás ellen acsarkodva nem egy nemzet itt a nép."

11 megjegyzés :

  1. Pont tegnap néztünk meg István a királyt. Olyan jó volt! De bennem is elindított hasonlót, amit most tőled olvastam. Este össze is vesztem Mesivel. Gondolom eszébe véste, de szomorú, hogy a saját gyerekemen ezt látom. Küzd, az élettel, de nem érti meg a fb, nem fog kapcsolatot kialakítani, és már ilyen korban is azt látom, összefognak, és olyan durván kiosszák a másikat, hogy csuda. És ebben Mesi is benne van. Közben hiányzik neki a kapcsolat, akivel napi szinten együtt van, de elfogadni, tolerálni, szeretni, nem tudnak. Mert nincs tapasztalatuk. De nem tudom megértetni vele,hogy arc nélkül a fb nem tud kapcsolatot ápolni, tartani. Sajnos már nem csak mi nem tudunk kommunkiálni egymásal, hanem a mögöttünk jövő generáció sem.:-( És ami ebben nekem a legfájóbb, hogy ott ülnek a gépnél osszák az észt, tele helyeírási hibával, _hallod-hallod...Brrrr olyanokat vágnak egymás fejéhez, hogy leírni sem merem, majd találkoznak lesütik a szemüket, és meg sem tudnak nyikkani. És nem csak Mesi, a többi is...legalábbis nálunk, most ez a menő a kamaszoknál.:-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk is volt ilyen fb korszak, de nem annyira az osztás, hanem a barátkeresési próbálkozás volt. De arra sem jó, Kira még nem látja, én mondtam neki, mi is van az mögött, amit ez vagy az írt neki. Ő nem igazán védi meg magát.
      Őt támadták egyszer, akkor még nem fb-n, és elég szélsőségesen reagálta le a napi terrort.

      És persze osztják egymást a többiek itt is, én inkább ilyen megosztott dolgoknál ámulok, milyen is a mai stílus. Holott én sem a zárdában szereztem az enyémet :/

      Törlés
  2. Heni, szerintem manapság már egyre többen vannak inkább olyanok, akik nem is felhalmoznak, hanem a túlélésért küzdenek. Nekem is annyi minden átkerült az elmúlt másfél évben a luxus kategóriába, hogy ha rágondolok, ... na mindegy, ebbe most nem megyek bele.
    Nagyon nehéz, és persze én sem értem azokat, akik felhalmoznak mindenféle szükségtelen kütyüt, és szörnyű, hogy mindeközben vannak, akik a kenyérre tesznek félre, és kikapcsolják a telefonjukat.
    Anikó, amit te írtál, az meg egy kicsit megrémisztett. Nem vagyok otthon a mostani kamasz korosztályban, van még odáig pár évem, de ezt el sem tudtam volna képzelni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dominika, ismerős a dolog, azt hiszem én is ebbe a kategóriába tartozom. Most festünk, és elfogyott a javításra való vakolóhabarcs. Nem tudunk másikat venni, pedig nem drága. Napi szinten küzdelem az étel, a villany, minden.
      De látom, sokan annyira nagyzolnak amennyire tényleg nem kellene. De mindenki élete más, van akinek az a sorsa hogy három kocsija legyen, és sose kelljen leállítania a motort, mert telik benzinre (helyi polgármester, pl.)

      Csak nehéz elképzelni, hogy a kamaszok, akiknek mindent megvesznek, tényleg értékes részei lesznek egykoron a társadalomnak. Erre is Anikó tudna példázni, mi van feléjük az egyke gyerekek szintjén.

      Törlés
    2. Én inkább próbálok nem belegondolni, hogy mi lesz majd 20-30 év múlva, amikor az utánunk levő generáció lesz a munkásréteg...

      Törlés
  3. Engem is megrémíszt sokszor ez Dominika, de azért, mint a példa mutatja sokszor, vissza lehet terelni őket, csak baromi fárasztó lelkileg!:-( De megéri!!!:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Anikó, igazad van, láttam már én is ilyet, és nagyon megéri (legalább) a saját gyerekeinkbe vetni.
      És bár tényleg fárasztó, de ők jelentik a jövőt (akármilyen is lesz), szóval tényleg muszáj kitartanunk. Az árral szemben is.

      Törlés
  4. Én ezzel csak olyan harminc százalékban tudok egyet érteni. A rendszerváltozás utáni hihetetlen mértékű felhalmozás ugyan valóban megtörtént, de azt gondolom, ma már sokkal több a tudatosan élő ember, mint aki nem. Viszont rengetegen vagyunk.
    Neked is van mobilod, internetezel, fotózol vele, nem várható el a gyerekeinktől, hogy ők ne így akarjanak élni, sőt... mi is túl akartuk szárnyalni a szüleink életstílusát, életvitelét. Ez is egy örök körforgás. Az már nem megállítható folyamat, ahova a technika halad, mert sokkal komolyabb érdekek fűződnek a haladás irányába, mint abba, hogy "visszafelé forogjon a föld". Szerintem ennyire nem rossz a helyzet... :)
    Dominika, mondok neked ellenpéldát. Nálunk is fb-oznak a gyerekek, háromból kettő. A chateléseik zöme abban merül ki, hogy megbeszélik a barátaikkal, mikor mennek biciklizni. (mondjuk ők fiúk... és bocsánat érte, hogy ezt írom, de szerintem a lányok mindig is "gonoszabbak" voltak kibeszélés, konfliktuskeltés terén mint a fiúk)De a 16 éves keresztlányom is teljesen normálisan használja a technika vívmányait. :)

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Igazad van. Sokan élnek tudatosan, sokan próbálják kikerülni a felhalmozást, hisz nincs is miből.
    Az a helyzet szerintem, hogy a réteg, akiről beszélek (?) nem a körülöttünk, átlag körül élők.
    De biztos mind ismerünk ellenpéldákat.

    Jó dolog a technika, engem még érdekelnek is az új dolgok. 10 éve lenyűgözőnek találtam a lézer és bluetooth technológiát, elképzelni sem tudtam, hogy ez egyszer mindennapos lesz, ma pedig mindkettőm van, de nem használom sosem :)

    Amiről inkább szólt az írás, hogy miért is panaszkodunk állandóan? Mi, emberek. Most megvan ami régebben hiányzott, hozzáférhető a telefon, a kocsi, a minden. Nem mindenen lehet változtatni, de amin igen, arra kéne koncentrálni panaszkodás helyett.
    Vagy azt hiszik az emberek, hogy ha nem panaszkodnak, akkor majd kinézik őket maguk közül a többiek?

    És megint csak nem a "jelenlévőkről" van szó, nem a blogtársadalomról, hanem a jártunkban-keltünkben tapasztaltakról.

    Amúgy a lányok tényleg gonoszabbak, de nagyon érdekes a rétegződés. csak a helyi suliról tudok beszélni, mert abba látok bele. A fiam osztálya elvileg egy jó osztály, ez az általános vélemény. De mint a lányom ofőjével megállapítottuk, ami többek véleménye is, hogy ennyi szarkeverő gyerek, mint ott, az egész suliban nincs.
    Ez pedig egy nem ilyen beállítottságú, nyílt és őszinte kölyöknek mint az enyém, igazi kín.

    VálaszTörlés
  6. Egyetértek én is. Nekem apósom szokta mondani, hogy jobb volt akkor, és neki sem tudom megmagyarázni, hogy dehát az átlagkeresethez képest minden sokkal, sokkal olcsóbb. Csak sokkal több dolgot akarunk megvenni. Akkor elég volt, hogy veszünk tejet, kenyeret, parízert, van 3 ruhánk, luxus volt a nyaralás, de emiatt belefért egy nyári tábor, luxus volt a telefon, az autó, a külföld. Nem kellett rá nagyon vágyakozni, mert az emberek nagy része nem jutott hozzá. Volt néhány kiváltságos, ŐK lógtak ki a sorból, de voltak elegen a másik oldalon, akik együtt látták, hogy nem az a normális. Most mindenki a kiváltságos "kasztba" akar tartozni, bármi áron, legalább a látszat legyen meg. Pedig ugyanúgy luxus a külföld, luxus az autó, luxus a nyaralás. Csak ez már kötelező luxus. Nem kell az élethez, de úgy tűnik, mindenki megteheti, akkor én is megérdemlem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. Most sem túl sokan tartoznak az igazán kiváltságos kasztba, de a látszat világ miatt ennek az ellenkezője látható. Emiatt az is erre vágyik, hogy a nagy többségbe tartozzon, aki amúgy az átlag kaszt része.

      Szóval hihetem én, hogy alsó középréteg vagyok, pedig a fejünk épphogy mindig csak kilóg a vízből. Nem úszunk az árral, hanem ügyesen evickélve maradunk fenn.
      De úgy gondolom ezzel sokan így vannak, csak a látszatra adni kell, így a küllem, a kocsi, a ház-ami mind a banké-azt mutatja: középréteg lakik itten kérem, hétvégi grillpartik, nagy nyaralások, olasz design, év közben meg zsíros kenyér és gyertyafény.

      És visszatérve a kommunizmus dicsőítésére: azokkal, akik totál abban nőttek fel (nagyszülőkre gondolok, mint korosztályra) elég nehéz megértetni, hogy hazug világ volt, hazug jelentésekkel és hazug történelemmel. Nem azt fizetjük meg most, amit akkor kértek és kaptak kölcsön az ország vezetői, hanem egy tudatos elszegényítés áldozatai vagyunk, de ez már mélypolitika. Aminek ismeretére az átlag nem vágyik :/

      Törlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...