2012. szeptember 12., szerda

Aura

Egyik este beszélgetek Krisszel, nincs már rajtam szemüveg. Fehér fal előtt áll, halványzöldes árnyalatú fényt látok a feje körül:
- Jé, a homályos látásommal látom az aurád!
Vajon felesleges hozzá az éleslátás? Mert azt megtanultam sok éve, hogy az újságok leírása alapján ezt sem lehet megtanulni, főleg ha csupa görcs közben az ember lánya. Ez vagy jön, vagy nem, de mindenképp el kell engedni a fizikai síkhoz való ragaszkodást.
Eszembe jut a két nappal ezelőtti, reggeli beszélgetés Szilivel:
- Anya, tudtad, hogy színfoltok vannak az emberek körül, ami nem is igazi, mert nem lehet megfogni?
- Igen, az az aura, van mindenkinek.
- És a szürke?
- Az is, de az beteg vagy rossz gondolatokkal teli embereknek van.
- Értem Anya.
Ő élesen lát, de még kicsi. Még lát dolgokat, lát a könyvek körül fényeket, tündéreket. Szokott mesélni róla, én pedig kérem néha, mondja el mit lát. Akkor valahogy másképp kezd nézni a környezetre, és mondja.
És még mi mindent láthat, amiről nem is beszél!

Kevin anno, mikor ő volt ilyen 4 éves forma, a régmúlt életéről beszélt. Mikor az emberek kékek voltak, az ő apukája is az volt. És jött egy nagy robbanás, amibe az egész Föld beleremegett, és kitört rengeteg vulkán. Tűz volt az egész Földön.
Ekkor én épp vezettem, mikor ezt mesélte, és félreálltam, mert annyira pofán vágott a sztorija. Hisz sokat gondolkodtam, miután üvöltő gyerekek miatt el kellett menekülni egy tűzijátékról két évvel ezen eset előtt, hogy vajon mi mindent hoznak magukkal előző létezéseikből? Ami jelenleg oktalan félelemként nyilvánul meg? Kira azon a tűzijátékon 3 éves volt, Kevin 1. Kira kezdte a robbanásokkal egy időben az üvöltést, és páni félelem volt az arcán. Kevin lehet, hogy a nővére üvöltésétől ijedt meg, de menni kellett. Vajon éltek háborúban? Összeomláskor, katarziskor? Én miért rettegek nagy magasságoktól, mikor a repülés az egyik szerelmem, és miért rettegek a nagy víztömeg látványától is, ha imádom a vizet egyébként? Rosszul vagyok a víztározók képeitől, bár nem fizikailag, de rossz érzéseim vannak tőle.

Kira egyszer az oviból jött haza, és mondta az apjának:
- Képzeld, az óvónéni feje körül színek voltak. De minek is mesélem neked? Majd anyunak.
És valóban elmesélte, hogy mikor az óvónéni dühös, akkor szikráznak a fények a feje körül. A másik, kedvesebb óvónéninek pedig kékes a fénye.

Előfordul ilyesmi 6 éves kor előtt. Szerintem minden kisgyerek sokat nyúlkál a szülei feje köré, és mosolyog oda, ahol ember nincs. Nekem most ennyi jutott eszembe erről.

9 megjegyzés :

  1. Igen, ilyen dolgok vannak. Bár sokat nem foglalkoztam a témával, csak kicsit olvasgattam utána, de tudom, hogy létezik, s vannak. Fiam mikor kicsi volt, többször mondta, hogy valami fehér fényt lát a hátam mögött. Mondtam,ne törődj vele, biztos angyalok.
    Azt mondják a macskák is látják a szellemeket. Érdekes, mert van macskám, többször van, hogy hirtelen a levegőben figyel valamit, vagy úgy megijed valamitől, hogy felpattan és elszalad.
    Én is szoktam érezni fuvallatot, mintha valaki elmenne mellettem,mikor egyedül vagyok itthon.
    A fiam meg kicsin nagyon félt a sötét színű dolgokkal letakart dolgoktól...
    Érdekesek ezek a dolgok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szoktam látni a szemem sarkából az elsuhanó színfoltokat, amíg fehér és zöld addig jó. A fekete kevésbé.
      A macska bejött egyik este, és néz egy alacsony szekrényt. Ott hevert egy könyv, amin mint Szili és a férjem elmondásából kiderült: ült egy lény, nem szellem hanem a könyv által bevonzott lény.
      A csúnya aurájú könyveket egyébként Biblia és Korán közt tartjuk, illetve a sok buddhista, hindi és egyéb fénykönyvek közt :)

      Törlés
  2. Úgy szeretem olvasni az írásod, mindig elgondolkodtat!Köszi

    VálaszTörlés
  3. Amikor Töpörtyű úr megszületett, ahogy belenéztem a szemébe mindig az az ősi bölcsesség volt benne, mint aki már 100 és 100 évet leélt. Ahogy növekedett már nem láttam benne ezt a bölcsességet, valószínűleg már nem él benne annyira erősen.

    Azt olvastam, hogy a gyerekek 6 éves korukig látják a szellemeket. Az energiamezők, és aurák a gyengéim. Konkrétan nem látom őket, viszont mindenkihez hozzákapcsolok egy színt, és érzem az energiavámpírok és az aura piszkolók jelenlétét. Érzem, ha valaki sárral dobálja az aurám. Sokszor nem beszélek erről, mert hülyének néznek.

    Többször volt rá már példa, hogy ha valaki besározta az aurámat megkértem Férjet, hogy pucolja le energia lehúzással. Mindig kinevetett. Aztán mikor ő volt feszült, és lehúztam róla, akkor már hitt benne egy kicsit, nem teljesen, de sejti, hogy nem akkora ördögtől valóság. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha olyan ember közelében vagy, akkor képzelj magad köré fehér fénymezőt: mint védőréteg az energiavámpírok ellen.
      Vagy a szelet képzeld el, ahogy lefújja az aurádról a sarat, és a Nap is mindig feltölti jó energiával, ha hagyod neki.

      És ha már ennyire mesélgetünk, elmondom, mikor Szabolccsal terhes voltam, vittük oviba a másik kettőt, és egy nő rám dobta volna az irigység démonait, aminek a hangját is hallottam. Abban a pillanatban reagáltam a fehér fénymezővel, és sikítottak. A nőn persze semmi nem látszott kintről, de ez így van általában :)

      Törlés
  4. Sok minden ami pl Szilárd számára látható nem leírható szavakkal, inkább átmenet az érzés és a látás között. A védőréteget is te lehet ,hogy így láttatod magaddal de lehet más vizualizáció működik más embernek. Alkoss magadnak képet ami áttörhetetlen fal közted és a külvilág közt, az lesz a te pajzsod.

    A szellem látás mindenkiben ott van képességként, kérdés a képesség intenzitása, ill a reális (fizikai) világ jelentőségének mértéke, pillanatnyi fizikai, mentális állapot.
    A beteg gyerek, esetleg felnőtt rémálmai is ebbe a kategóriába tartoznak impulzusok amik lehet nem érik el a valós képalkotás szintjét, de mégis meghatározó morzsáit tárják fel a lélek harcának.

    Hosszú, nehéz téma ez lehet nem is ildomos ilyen mélyen belemerülni. Sok félreértést szülhet.

    VálaszTörlés
  5. Érdekes bejegyzés volt és elgondolkodtató. Tetszett.
    Az én gyerekeim soha nem meséltek semmi ilyesmiről, pedig bármit mondtak meghallgattam őket. Hogyne hallgattam volna meg, nekem fontos hogy tudjam miről mit gondolnak, mi foglalkoztatja őket.
    Vajon miért nem meséltek?

    VálaszTörlés
  6. Legtöbbször ez nekik természetes, fel sem merül bennük, hogy mi, felnőttek nem látjuk. Mesélnek olyanokat, ami simán lehetne a fantázia terméke is, de nagyon sok gyerektől hallottam a "mikor nagy voltam" mondatot. Anno azt hittem, csak időrendi keveredés. Ma már mást gondolok.
    És nekem sem mindegyik mesélt.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...