2012. szeptember 20., csütörtök

Kényelem és lustaság, mint a dolgok eladhatóvá tétele

Múltkor azt írtam, szinte minden visszavezethető a hiúsághoz. Mármint az a minden, amit eladnak az embereknek, amiről elhitetik: kell nekik. Ránctalanító krém, tűsarkú, csónaklakk körömre, satöbbi.

Viszont a másik ilyen dolog akkor nem jutott eszembe, mégpedig a kényelem szeretete, és a lustaság. Az, hogy könnyebb megvenni a dolgokat, mint elkészíteni. Itt nem a bonyolultabb dolgokra gondolok, de szerintem egy kenyeret bárki össze tud rakni este. Délután odakerül a tálba a folyadék, az élesztő vagy kovász, megkel, majd 10 perc meggyúrni, éjjel kelhet, reggel átdolgozás után mehet sülni.

Szerintem ne menjünk bele a használati tárgyak készítésébe, mert az tényleg réteghobbi.
Mondjuk érteni kell a fémekhez, ahhoz, hogy pl. kést készítsünk. A varrógépet is meg fogom venni, és a lámpát is. Vannak alap használati tárgyak, de sok minden van a napi használati eszközeink közt is, amikre akkora szükség azért nincsen. Magyarul minőségi életet lehet élni mondjuk mikro vagy elektromos kés nélkül is.

Menjünk az étel irányába.
Mennyivel kevesebb idő megvenni a kész nudlit, mint krumplit főzni, és bekeverni? 10 perc helyett 30? A készítéstől koszos lesz a kezünk és az asztal is? Kényelem?

Elfogadható, hogy aki dolgozik, igyekszik minél kevesebb időt a konyhában tölteni munka után, de ha feladjuk az egészségesebb táplálkozást a kényelemért, annak is megvan az ára.
Az ugyan még mindig nem egészen tiszta sok embernek, hogy miért és kinek éri meg, hogy alacsony minőségű élelmet adjanak el nekünk, szinte tukmálva a sok reklámmal, de sajnos ez van.

Jöhetek a gyógyszeriparral, akiknek igencsak anyagi haszon az, ha a nagy tömegek egészsége a béka feneke alatt van, hisz akkor gyógyszert kénytelenek venni. Amitől még gyengébb lesz a fizikai állapotuk, és még többet vesznek, és ha nem eszmélnek fel, akkor sosem kerülnek ki az ördögi körből.

Egy kicsi példa: az a rengeteg antibiotikum, amit beszedet az emberekkel a gyógyszeripar. Miként is működik? Egyfajta gomba, amit a folyamatos szedéskor megetetünk a bacival, az túleszi magát, felborul az anyagcseréje, és szétdurran.
Ezért mondják el jó esetben, hogy végig kell szedni, csak kúraszerűen lehet. Amit viszont nem mondanak el szinte soha, hogy gyengíti a bélflórát az antibiotikum, és rongálja az emésztés hatékonyságát. Lehet utána bélflóra javító gyógyszert szedni, de az megint csak egy gyógyszer, ami a májban fog lebomlani, terheli a vesét is, és a véráramba kerülve egyes hatóanyagok a szívet is.

Visszatérve a témámhoz, azon kezdtem el igazából gondolkodni, miért is tudják eladni az embereknek a mérgeket, mérgező anyagból készült tárgyakat, gombásodást okozó ruhákat, ilyesmiket. És a napokban a fiam is megkérdezte, miért vesznek az emberek rossz fogkrémet (fluor, SLS, szacharin)?
Mondtam neki, mert bíznak. Mert valaha a bizalom volt az alap, amit az ipar lerakott, azaz az emberek bizalmának elnyerése volt az első cél.
Hisz aki helyettem megcsinál valamit, az nekem csak jót akar.
Ha bepalackozza nekem a limonádét, amit eddig én csináltam, az nekem jó (?), aki csinálja, az pedig meg akar kímélni a plusz feladatoktól. Én pedig nem kérdezem meg, miből van a flakon, a citrom savasságának a hatására mennyi ftálsav oldódik ki, mert nem tudok én semmit a ftálsavakról. Elfogadom a terméket, hisz értem van. Akkor is, ha effektív szükségem nincs is rá, mert mondjuk egy pohár tiszta víz jobban felfrissítene, mint a cukros limonádé.
Mint ahogy évek óta nincs szükségem leveskockára, mert nagyon finom levest készítek anélkül is. Persze nem romboltam le a leveskocka ipart, hisz még mindig elegen elhiszik: az kell a jó leveshez.

A bizalom mondatja azt az emberrel, hogy biztos nem is olyan károsak a dolgok, hisz akkor nem adnák el őket. Ha viszont nem károsak a műanyagok, manipulált élelmiszerek, akkor miért van egyre több beteg, miért haldoklik a természet és a Föld? Ami nyilván túlzás, de annyira talán mégsem szélsőséges állítás.
Elgondolkodunk rajta?
Néhányan igen.
De még mindig nem elegen.
Hisz nézzetek be embertársaitok kosarába, mennyi műanyag élelem és felesleges tárgy lapul benne.


Kell nekünk lombfúvó, sok-sok pénzért? Nem egyszerűbb egy gereblye?
Mellrák-okozó dezodorok a kellemes szag illúziójáért? Jobb lesz fél mellel majdan, mint most kétszer megmosdani egy nap? Kényelmesebb lesz?
Kell a parfümös wc papír? A feneked érzi az illatokat? Nem baj, hogy a műparfümök sem igazán egészségesek a bőrön át felszívódva? Tényleg töri az ember s**gét a normál, újrafelhasznált papírból készülő termék?
Idegrendszer-gyilkos ételszínezékek a természetesebb hatás kedvéért? Nem tudod mitől pörög a gyerek? Miért nem alszik? Miért álmodik rosszat? Miért nem tud koncentrálni az iskolában? Nézd meg mit etetsz vele. Mire adsz pénzt neki...


Mi a kényelem?
Nem kérdezni, csőlátóként elfogadni. Egyfajta, valóságot kizáró vakság.

Lustaság?
Bírni, tudni, de inkább venni. Csinálja más, ha én meg tudom fizetni.


Hamis bizalom?
A világ jó ahogy van, semmi nem káros, ami meg igen, azzal kényelemből nem törődünk.

Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas

Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!

Földünk egy kis hangyafészek,
Egy perchozta tűnemény;
A villám és dörgő vészek
Csak méhdongás, s bolygó fény;
A történet röpülése
Csak egy sóhajtás lengése;
Pára minden pompa s ék:
Egy ezred egy buborék.

Sándor csillogó pályája,
Nyúlvadászat, őzfutás;
Etele dúló csordája
Patkánycsoport, foltdarázs;
Mátyás dicső csatázási,
Napoleon hódítási,
S waterlooi diadal:
Mind csak kakasviadal.

A virtus nagy tűneményi
Gőz, mit hagymáz lehele;
A kebel lángérzeményi
Vértolúlás kínjele;
A vég, melyet Sokrat ére,
Catonak kihulló vére,
S Zrínyi Miklós szent pora
Egy bohóság láncsora.

És ti bölcsek, mit hozátok
Ami volna szép s jeles?
Mámor bírta koponyátok,
Plato s Aristoteles.
Bölcselkedő oktalanság,
Rendbe fűzött tudatlanság,
Kártyavár s légállítvány
Mindenféle tudomány.

Demosthén dörgő nyelvével
Szitkozódó halkufár;
Xenofon mézbeszédével
Rokka közt mesére vár;
Pindár égi szárnyalása
Forró hideg dadogása;
S Phidias amit farag,
Berovátkolt kődarab.

Mi az élet tűzfolyása?
Hulló szikra melege.
A szenvedelmek zúgása?
Lepkeszárny fergetege.
Kezdet és vég egymást éri,
És az élet hű vezéri,
Hit s remény a szűk pályán,
Tarka párák s szivárvány.

Holdvilág csak boldogságunk;
Füst a balsors, mely elszáll;
Gyertyaláng egész világunk;
Egy fúvallat a halál.
Vársz hírt s halhatatlanságot?
Illat az, mely tölt virágot,
És a rózsát, ha elhúll,
Még egy perccel éli túl.

Hát ne gondolj e világgal,
Bölcs az, mindent ki megvet,
Sorssal, virtussal, nagysággal
Tudományt, hírt s életet.
Légy, mint szikla rendületlen,
Tompa, nyúgodt, érezetlen,
S kedv emel vagy bú temet,
Szépnek s rútnak húnyj szemet.

Mert mozogjon avagy álljon
E parányi föld veled,
Lengjen fényben, vagy homályon
Hold és nap fejünk felett,
Bárminő színben jelentse
Jöttét a vándor szerencse,
Sem nem rossz az, sem nem jó:
Mind csak hiábavaló!

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...