2012. szeptember 23., vasárnap

Pupa, avagy kódolás Babamódra

- Pupa! - mondja Lívia, és mutogat. Egyik nap a pólómon lévő lilás folt mintára, tegnap lefekvéskor Kira piros felsőrészére. Ez a lefekvéses kissé hisztis hangulatú volt, mert lefeküdni azt nem nagyon akar. Bár általában két perc meggyőzni őt, hogy aludni jó, attól nagyra lehet nőni. Akkor végigsorolja mekkora is akar lenni (mint Kira, mint Apa, stb.), és alszik.
De tegnap pupa volt.
- Másik póló kell?
- Jó, pupa.
- Ez jó lesz? - lengetem meg Micimackót pólóformában.
- Nem.
- És ez? - gyönyörű lilás-virágos ruha.
- Nem.
- Akkor úgy maradsz.
Majd kis hiszti, és megoldódott, mert ugyan nem derült ki, mi is az a pupa, de a végső kétségbeesésemben meglobogtatott rózsaszínes selyemtakaró elég volt neki.

Ma viszont boltba ment a kisasszony, és kiderült: a pupa az a piros.
Viszont gyakran mondta anyunak és Kirának, hogy "Állj! Pipi." Ami jelenthet pisit is, és madarat is. Ők kérdezgették, hogy vajon pisilni kell-e, de csak a madarakat kellett hallgatni.
A képen az új lepkés csizmáját próbálta ki, bár először félénken megkérdezte:
- Be?
Azaz bemehet-e a vízbe?
De utána minden pocsolyát kipróbált.

Ma odahív anyám, mikor fekteti Lívit, ugyan fejtsem már meg, mi is az a "ti". Mert ezt mondogatja, és folyton visszaveszi a cipőt, amit anyu levett róla.
Hát kérem, a "ti" az a "ki".
Ugyanis Baba néha sztrájkol, amikor is nincs alvás.
De igazából szerencsénk van vele, mert a sztrájk ebben a korban előfordul néhanap, viszont Szabolcs és Szili 2 éves koruktól kezdve egyáltalán nem aludt napközben.
Oviba kerülve már igen, de ott muszáj.
Itthon azóta sem (mondjuk Szabolcstól már furcsa lenne).

Baba most vasárnapi műszakot tart, és a kalapácshasználatot tanulja.

A fiúk két napja kertészkednek, azóta sokat tanultak. Például Szabolcs azt, hogy a termő paradicsomot nem lehet átültetni, Kevin a kicsik távol tartását a veteményesétől, aminek a következménye a fokozott üvöltözés velük, részükről pedig a sírás, visítás. Kész élmény lehet a szomszédainknak lenni. Bár most hétvégén a fenti utcában is sok volt a visítós gyerek, hét közben pedig családi napközi üzemel az egyik házban, szóval itt azért a hátsó utcában mindig van zsivaj.

2 megjegyzés :

  1. Legnagyobb lányom első szava jutott eszembe rögtön: sziszaaa... :-)
    Meg, hogy mennyire utáltak alattunk lakni, mikor még emeletesben laktunk... :-)

    VálaszTörlés
  2. Én is sokszor elképzelem, mi lenne velünk panelban... és a szomszédokkal.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...