2012. október 31., szerda

Nincs cím, és kész (vagy oszt cső??)

Miért próbálkozom elsőnek címadással? Mikor f*ngom nincs mi lesz a téma?
Rohadt fáradt vagyok, na.

Vajon mitől is? Ki érti?
Hisz semmit nem csináltam, pedig vagy 5 kiló szappant le kéne gyártani. De ebéd készült, 11-kor el is kezdtem, 3-ra kész is lettem. A felével. Mert nekem rántott bigyókat kell készíteni krumplipürével, meg levest, mert Szili beteg, meg előkészíteni a szappanok folyadékát, meg... akármi.

És szünet van, és hétköznap, és kint hideg, és unatkoznak bent a kölykök. Tehát nyaggatnak.
Én pedig a konyhai műszakot teljesítve nézelődöm.

Jó látni azt a fél pár kesztyűt, amit Kevinnek már említettem, tegye a fiókba, mert a párja ki van mosva, hamarosan szárazon bekerül a helyére. Ő felvette a földről, a konyhai padra tette, de azóta eltelt pár óra, és ismét ugyanott van, a földön. Hiába, ott akar lenni az a kesztyű.
Kevin rendes, csak figyelmetlen kissé. Kiviszi a szemetet, de zacskó nem kerül a vödörbe, mert nem mondtam. Pedig dehogynem. Hisz mindig mondani kell, mert még nem vált rutinná, pár év szemét kihordás után sem. De örülhetek, hogy mikor cukrot kérek a boltból, akkor nem sót kapok.

Mint Kira esetében.
Kiment a buszhoz a nagyanyja elé, felhívtam, hogy hozzon egy csomag egész fahéjat. Hozott, őröltet. Pedig teába kell, és az őrölttől kissé takony állagú lesz a tea.
Ez sem baj, hisz a bolt már bezárt, de majd pénteken kinyit.

Jó ez az Isten háta mögött.
Itt nincs szombati ledolgozás, normál szombati nyitva tartás van ilyenkor is. Semmi délután.
De legalább ha kap a nép egy ajándék pénteket, itt akkor sem zár be senki. Csak az ilyen állami dolgok, mint a posta (tudom hogy nem állami már!), orvos, iskola, stb.

De ide az Isten háta mögé (ami azért annyira nem is az) a futár csak a műszak végén jön ám!
Mikor végre leültem a kajámmal. Az ebéddel, 5 órakor.
Jól látta az ég, nem voltam én éhes!
Hisz a szagokkal és falatkákkal jól laktam.
De rántott husi volt, krumplipürével. Enni kellett egy szépen szedett tányérkányit. Nem csak a kölykök maradékát rágcsálva menni neki az estének.
No, ebbe a kellemes falatozásba dudált bele a futár.
Akkor már jöttek a kicsik is, hogy mit hozott, mi az övéké?
Hú de izgisek anyu olajai! Meg az üres tubusok!
A kaja meg közben kihűl.
Nem baj Anya, nyomtass nekünk színezőt inkább! Mi másnak vettél új nyomtatót?

A kutyák is megéheztek, etetni kellett. Jó hogy nincs pár kacsa meg cápa akit etetni kellene.
És jön a Baba.
Jön a konyhába, és mondja hogy hideg. Pedig meleg van, a szobákban is.
Akkor kap még pulóvert, bár inkább továbbaludni kellett volna.

Kira pedig befeküdt ide mögém, az ágyamba, és itt vihog minden baromságon. Tulajdonképp utálok társaságban írni, de egyszerűen nincs semmi magánéletem. Nagyon várom a jövő hetet, mikor minden gyerek oviban és iskolában lesz. Tudom, még mindig sok dolgom lesz, egyre több, de mégis. Jól jön majd az a pár óra egyedüllét. Azt is tudom, hiányozni fog Lívia, és szeretem ha itthon vannak, de tényleg fárasztó hogy sosem vagyok egyedül.

Most babafotókon röhögnek itt mögöttem. Albumokat néznek, kinek mekkora töke volt. Nem baj, elküldöm őket ágyazni, most a szomszéd szobában vihognak :)
Szeretem ám a jókedvet itthon! Mennyivel jobb mint a veszekedés, meg a vinnyogás!

Na megyek is hajat mosni. Pont elég volt a kusza gondolataimból.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...