2012. november 19., hétfő

Élet a diliházban, avagy a nevek eredete meg egyebek

Mikor blogot készítettem, és nevet kellett adni neki, pár percet gondolkodtam csak. A gyerekek épp visítva rohangáltak, veszekedtek valami játékon--mint általában. És jött a sugallat: diliház. Ez jó hosszú és izgalmas mese volt, igaz?

Folytatom.
Hamar jött a napi élet blognak a szétválasztása a konyhától. Az lett az Ördögkonyha. És bár több átnevezésen átesett, mégis ez maradt meg.
Miért?
Mert mindig az ördögeim, a fiúk vannak velem a konyhában ha ügyködöm, alkotok, főzök.
Amúgy eredetileg Szabolcs neve az Ördög, ő az igazi kis bajkeverő, aki mindenhol ott van és bajt kever :)
Mindenbe beleszól, belenyúl, folyton pörög.

A konyhablogban egyébként igyekeztem mindig olyasmiről írni, ami valami más, valamilyen recept megváltoztatása, egyedivé tétele. Nem akartam beállni a "mit főztem ma" blogok sorába. Nem mintha baj lenne velük, csak sok van.
Amikor pedig a szappanos rész kivált a konyhás blogból, akkor nem kellett sokat gondolkodni: az Ördögszappan név adott volt. Lehetett volna szappancsodák, vagy valami hasonló kommersz név, de szerintem így tényleg egyedi lett.

Napi dolgok

A gyerekek most csokiért öltöznek. Ugyanis állandó probléma reggelente az öltözés, a kínlódás a rutinnal.
Most viszont táltos módon kapják magukra a ruhákat, hisz ígértem egy kis csokit nekik, ha rendesen felöltöztek, cipővel-pulóverrel együtt. Akiről már csak a kabát-sapka hiányzik, az kap 1 kocka étcsokit, nálunk az van :)

Kevin elkezdte az ötödik Harry Pottert. Bár azt mondtam a negyedik után a Pál utcai fiúkat kell elolvasni, hasonló tempóban mint a HP-t, de most épp nem találjuk. Mivel egy este olvasás nélkül telt neki, láttam mennyire lézeng, unatkozik, így megengedtem neki. A PuF-at úgyis a tavaszi szünetig kell kivégezni, direkt megkérdeztem a tanárától.

Szabolcs majdnem lecsapott valamelyik nap a machetével, mikor mellettem próbált vele fát vágni. Annak ellenére, hogy mondtam neki: ne tegye.

Lívia már gond nélkül és szívesen megy oviba, most Szili kezdte el a "nem akarok menni", "hiányozni fogsz" egyveleget dalolni reggelente. Minden reggel köhögést imitál, próbálkozik. Tegnap este elsírta magát hogy nagyon fogok hiányozni ha meghalok. Meg kellett győznöm, hogy nem halok meg.
Szabolcsnak is volt egy ilyen időszaka, neki is azt mondtam nem halok meg, és gond nélkül átállt később arra, hogy egyszer mindenki meghal.

Tudom, nem hazudunk a gyereknek, de ilyen érzékeny témában néha kell. Én ezt nem hazugságnak látom, hanem a korának és érettségének megfelelően megválaszolt és kissé elferdített igazságban. Persze nem lenne túl szerencsés ha holnap meghalnék, hisz még mindig nem érett meg arra az igazságra hogy ez megtörténhet. De szerintem ezen agyalni baromság, mert az a gyerek aki már tudja, hogy anya is meghal egyszer, az sem viselné könnyen.

Akkor eljutottunk egy kényes ponthoz is, pedig nem akartam írni róla.
Borisz kutya beteg. Nem vagyok orvos, de szerintem daganatai vannak. A gerince mellett és az egyik hónalja felett. Plusz kissé le van soványodva. Magyarul rohadt vékony, pedig nem férges és rendesen kap enni. Mégis szinte kilógnak a csontjai. Pár hete vettem észre a soványságot, de a daganat csak tegnap tűnt fel. Pedig minden nap simogatom, lapogatom az oldalát.
A héten jön a doki, majd mond valamit.

Na megyek, mert reggeli diliház van, pakolás, táskarámolás, Kevin-Szabolcs harc, stb.


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...