2012. november 30., péntek

Farkasok az erdőben, avagy finom-e a szappan?

Lívi nem volt a héten oviban, mert köhögött.
Ma már úgy voltam vele, hogy semmi baja, marad oviban, mert menni akar, de nagyon. Itthon állandóan "pápá", meg amúgy is: elég élénk.
De az úton még köhögött, tehát jött velem vissza.
Persze ez a bolttal együtt fél órás út nekünk másfél óra, mert mindig valamiért meg kell állni. Másfelé akar menni, nézi a nem tudom mit, fel akar mászni, vagy csak megáll, és se kép se hang.
Az erdőben már ilyeneket mondtam, hogy jön a farkas, de nem érdekli, hátranéz, és azt mondja röhögve:
"neeem is"

Amúgy mindenhol számol, és "rajta" felkiáltással indítja magát.
Pl. ül a vécén, és hallom (rendesen írom, nem fonetikusan):
- Egy-kettő, rajta! Kész!!
Azaz kész van, mehetek törölni.
        Este fürdés után kiugrik a kádból.
Nem akárhogy, mert kezemet fogva feláll a kád szélére, számol, rajta, és ugrik.
Ha nem sikerül valamiért, értsd: rossz helyre érkezik, lábamra érkezik, nem "ugrott" (emeltem) elég magasra, akkor ismétlés.
Van hogy ötször.

Anyámnak megvolt az első szappanevése. Bár gondolom mint minden rendes gyereknek, neki is már volt ilyen élménye régebben, de ez most jó volt.
Kistányéron volt pár szappantekercs, kis apró csigavonal formájú maradvány.
De ott volt egész délelőtt, úgyhogy mikor megkérdezte hogy mi az a kistányéron, hirtelen fogalmam sem volt. De odanéztem, és rögtön levágtam:
- Megkóstoltad?
- Igen, olyan jól nézett ki.
- ..... :)

Szili esti próbálkozás:
- Nem akarok fürdeni.
- De muszáj.
- De már annyiszor fürödtem! Ma nem akarok.
- Pisiltél?
- Igen, de akkor csak kezet kell mosnom.
- De kakiltál is.
- Nem is. - látom, hogy kamu.
-Figyelj. Mindenképp fürdeni kell, vagy mész magadtól, vagy beraklak ruhástól.

Bölcs megoldás volt, bizonyára minden nevelési kézikönyv ezt javasolja. De minden este ez megy ám. Ő megy el legnehezebben fürdeni.

Van az egyik szomszédban egy stafford kiskutya. Mondjuk már fél év körüli, nagyocska.
Mindig próbáljuk megsimogatni, de ritkán jön a kerítéshez. Ugyanis fél. Látszik rajta, hogy olyan félve jön, ha jön egyáltalán, mert van hogy csak ül messze, csóvál, és sírdogál. Normálisak a gazdái, tuti nem bántják vagy szigorkodnak vele, csak ilyen.
Volt pár alom kölyköm anno, és azt tapasztaltam, hogy vagy kis agresszorok, bár az a kevesebb, vagy ilyen kis félősök. Maxi kutyám bunkó de kedves kategória volt, inkább a félős mint az agresszív csoport tagja.

Más.
Érdekes dologra jöttem rá.
Megváltozni, igazán megváltozni nagyon nehéz.
Mert változtathatsz régi berögződött rossz szokáson, elhagyhatod teljesen vagy részlegesen, de ami ennek a rossz szokásnak következtében kialakult, azt nehéz megváltoztatni. Mert nem is tudsz róla.
És lehet, ugyanúgy folytatódik az okozat, csak más okból. Mert létrejön valami más ok.
Egyszerű a példa.
Mondjuk alkohol függőség miatt bizonytalan a járása valakinek, tétova a beszéde.
Abbahagyja, de pár év és megbetegedik, valami nem túl akut baja lesz, aminek következtében bizonytalan lesz a járása, és tétova a beszéde. Az elméje lehet éles, de nem az volt a probléma.
Annyi, hogy aki pár évig nem látta, azt hiheti: semmi nem változott.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...