2012. november 24., szombat

Megint korán van, azaz psziché vastagon

Elkezdődött a fejemben ez a téma, megint.
Megint, mert már írtam róla, sőt agyalok is rajta sokat.
Tipikus " mi lenne ha" ember vagyok, magamban. Tudom, sok értelme nincs, nem ez a kedvenc vonásom magamon.

Vízben élünk.
A víz felülete egyénenként változó.
Van akinek teljesen sima a víztükre, néhány említésre sem méltó fodorral, van akinek kicsit hullámzik, van akinek viharos. Melyik jó és melyik nem, szerintem eldönthetetlen. Sajnos emberi lényként sokan arra vágyunk, ami nem nekünk jutott, másét szebbnek, jobbnak látjuk. Azt vesszük észre ami nálunk nincs, azt irigyeljük kicsit.

De semmi nem véletlen.
Az sem, hogy úgy élünk ahogy.
Minden élethelyzetből tanulni kell, abból ami van ki kell választani azt a fontos elemet, ami miatt ott vagyunk, ahol.
Ez nehéz.
Mert lehet, hogy semmi látszólagos összefüggés nincs.

Volt olyan helyzet az életemben, amikor tudtam: ennek az ismeretségnek ennyi volt az értelme, ezt a bizonyos dolgot kellett megtapasztalni belőle, és itt a vége. Sosem találkoztam többet azzal az illetővel, vége volt.
 De ilyen helyzet sajnos ritkán van, hisz mi csak tologatunk magunk előtt leckéket, ott tornyosul a tanulnivaló, annyira ragaszkodunk ahhoz, amiben élünk. Pedig sokszor rossz, nem jó, borzalmas, tarthatatlan.
Mi mégis tartjuk, mert meg kellene mozdulni.
A jó meleg fészekből kimenni a hideg, ismeretlenbe.

A meleg fészek sokszor csak egy pöcegödör, de a mi pöcegödrünk az a miénk.
Senki nem veszi el, gondolhatnánk.
De már rég megállapítottam, a saját sz*runk a legbüdösebb, másét egész szépnek és illatosnak látjuk.
Még irigykedünk is rá.
Így aztán a miénkre is irigykedik valaki :)

Nézzük egy egyszerű példával.
Anno a régi életemben volt ismerős nő, aki szerint meg kellett volna becsülni a partneremet, mert normális volt. Tényleg az volt, az ő szemszögéből. Mert őt a sajátja lelkileg terrorizálta, nem kicsit. Engem nem terrorizáltak sehogy, csak épp piázott a drága, ezért volt nekem elviselhetetlen. Akkor is, ha vidám részeg volt. Sokat vitáztam barátilag azzal a nővel, próbáltam magyarázni neki mi a bajom, de mivel más felfogású volt, nem értette.

Ez is egy fontos dolog.
A választásainkat nem tudjuk elfogadtatni olyannal, aki nem annyira empatikus, hogy elfogadja azt, ami ellenkezik az ő felfogásával.
Aki nem tud ítélet és kételkedés nélkül meghallgatni, annak kár megpróbálni beadagolni a nézeteinket, terveinket.
Itt jön az, hogy a problémáinkat sem lehet igazán megbeszélni olyannal, aki nem ugyanazt éli/élte meg. Mert nem olyan a nézőpontja.
Azzal sem az igazi, aki mindenáron megoldást akar nyújtani, ami szerinte a legjobb.
Mert olyan nincs, hogy valaki más meg tudja mondani, nekünk mi kell, kellene.
Vagy rájövünk, vagy nem. De külső behatásra megváltoztatni valamit nem jó.

Az az élet sosem lesz a miénk. Mindig idegen marad, mert más mint mi.

Én abszolút pszichiáter ellenes vagyok, nem sok létjogosultsága van szerintem az ilyen fajta materialista "tudománynak".
De egy pozitív van benne.
Az ítéletmentesség.
Hogy kérdésre kérdéssel felel, annak is van értelme.
Mert engem vezet oda, hogy meglássam a bajom eredetét, forrását, majd megoldását.

Légy önmagad pszichiátere, kérdezz magadtól, és felelj magadnak.
Ha nem megy tudatosan, akkor keresd az álmaidban a megoldást.
Igen, agykontroll.
Este koncentrálj a kérdésedre, és kérd, hogy álmodban jöjjön a válasz, számodra is érthető formában.
Ez fontos, mert sokszor erősen átvitt értelmű az álom.
Lehet, nem jön rögtön.
Lehet, hogy pár nap eltelik, és egy rádióhírből hallod meg azt a két szót, ami neked szól.
Légy nyitott!
Ez a lényeg.

A zene jó.
Ez a zene jó.
A mondandója.

2 megjegyzés :

  1. Köszi a zenét, és amit írtál is....jó ez így nekem most reggel, helyrerak!
    Szép napot Neked!

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...