2012. november 12., hétfő

Oldd meg!

Szép idő volt tegnap is, de ez fel sem tűnt, míg indulni nem kellett Banyához. Megmutatni Kevin fájós lábát, amiért nyafogott. A talpa élén fájt a csont, meg az ellentétes csípőjén.
Mint kiderült a kézimeccs óta. Szóval valami mozgásból eredő megterhelés és fájdalom, ami kis borogatással helyrejön.
Vittem az összes fiút, mert Lívia aludt, ők pedig mást értenek a csendes pihenő alatt. Egész pontosan az ágyam, a szobám, a konyha, stb. széttúrását.
Így négyesben mentünk.
Az időjárás pedig bentről sokkal rosszabbnak tűnt, vagy csak miattunk sütött ki melegen a nap. De a kabátok hamar feleslegesnek bizonyultak.
Hamar végeztünk, Kevin túl fogja élni.

Szeretem, mikor valaki őszinte a más gyerekeivel is.
Mikor rászólok Szabolcsra, hogy ne labdázzon bent, ő folytatja, Banya pedig:
- Nem hallod, mit mondott anyád? Elveszem a labdád ha nem fogadsz szót!-- mindezt kedvesen, de határozottan. Úgy, hogy a gyerek komolyan veszi, de nem ijed meg.
De ez számomra értékelhető. Az kevésbé, mikor én szólok rá a gyerekemre, a másik jelenlévő felnőtt pedig azt mondja:
"- Hagyd, hadd csinálja."

Persze bizonyos helyzetekben én is ilyen vagyok, de aki mindig? Ott fognak a fejére szarni a gyerekei, ahol tudnak.

Én azt vettem észre, hogy nagy általánosságban a gyerekek jobban értékelik az ilyenfajta közvetlenséget. Hogy ha úgy beszélünk velük mint felnőttel. Mint értelmessel, és nem pedig gügyögve, hülyének nézve őket. A másik, ha horgászni tanítod meg őket, nem pedig halat adsz nekik.
Koruknak megfelelően, bizonyos feladatoknál, kéréseiknél jön az "Oldd meg!"
Csináljon magának reggelit ha akar, akármilyen módon keni is meg vagy vágja le a kenyerét.
Szeretem ha egy gyerek fel tudja találni magát, és megoldja maga azt, amiben valamiért nem kap segítséget.


De nem ezt kezdtem el írni :)
Hanem azt, milyen jót sétáltunk hazafelé az erdőben, hogy Szabolcs és Kevin bujkált előlünk, de Kevint mindig elárulta a fehér mintás kabátja. És persze a mozgása.
Mert bebújt a levélmentes bokorba, de nem lapult, hanem álldogált, és néha megmozdult.
Kommandós gyerek.
Lényeg, hogy tettünk a d-vitamin beépülésért, voltunk kint egy órát a levegőn.
Szedtem gojit, a fiúk megdobálták egymást agyaggal, olvastunk nyomot, számoltunk felhőket.

És megvan a következő ajándékom is. Ilyen meglepetést szeretnék, persze magam is meglepem vele, ha máshogy nem jön össze :)

Itt a hétfő, Szabolcs épp Bear Grylls-t néz, Szili lerajzolta a Vénuszt, Kevin még alszik, Kira pedig bundás kenyeret kért reggelire. Szóval megyek is sütni, mielőtt mennék oviba, majd Vácra.

Ó, igen. Lívia már nem akar menni. Elérte a korai óvoda-hiszti. Pár napig jó, majd:
- Én oda nem.
De már muszáj, be van íratva, és amúgy is. Ott jól érzi magát, szépen elvan. A hiszti pedig elmúlik.

Szép napot mindenkinek!

2 megjegyzés :

  1. Egyetértek veled. Következetesnek és határozottnak kell lenni a nevelésben. A gyerek mindig be fog próbálkozni, feszegeti a határokat, de csak úgy tud jól fejlődni, formálódni, ha vannak határozottan kimondott szabályok. Én azt figyeltem meg, hogy a gyerekek mindig szeretik a határozottabb, szigorúbb felnőtteket.

    VálaszTörlés
  2. Igen, mert ott tudják mire számíthatnak :)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...