2012. december 2., vasárnap

Kis zsaroló

Szilike nagyon sokáig velem aludt. Mióta átvariáltuk a szobákat, próbáljuk leszoktatni erről. De nehéz.
Mert szerinte túl sokat kérünk, ez neki nagyon nehéz feladat. Ő inkább jó lesz, de az ottalvást ne bántsuk.
Most oda jutottam, hogy mondtam neki: csak akkor táblagépezhet reggelente, ha este a helyén alszik el.
Az már nem izgat, ha éjjel átjön, de legalább az a egy óra, ami eltelik a mesemondás-lefektetés és az elalvásom közt, az legalább legyen az enyém.
Ne csicseregjen bele minden este a filmnézésembe, stb.
Egy nap sikerült is.
Éjfél körül jött át, addig a helyén volt.
De péntek este Szabolccsal megfűztek: hadd aludjanak ott. Lemondva a másnapi tabletezésről.
Az apjuk amúgy sem volt otthon, én beleegyeztem.
Még délelőtt működött is, bár Szili többször próbálkozott, de könnyen el lehetett terelni.
Rögtön reggel azzal talált meg, hogy Kevin nem aludt velem, ő játszhat, és akkor vinné is a gépet neki.
Rafinált gyerek :)
Ja, igen. És arra is figyelni kellett, ne csatlakozzon Kevinhez vagy Kirához a kockabámulásban.

Majd délután megjelent, remegett a szája széle, és mondta:
- Anya, én azt gondolom, ha nem tabletezhetek, akkor nem adok több puszit.
- Szomorú vagyok, mert hiányozni fog a puszid, de sajnos amiben megegyeztünk, azt betartjuk.
- De nem érted? Nem adok puszit.
- Soha?
- Soha sem.
- Akkor nem adsz, és én sírni fogok, de nem tabletezhetsz ma.
Majd megbocsátott, és adott puszit :)
Igaz, ahhoz az kellett, hogy hátat fordítottam neki, mert már nagyon kellett röhögni, és azt hitte sírok.
Ő amúgy nagyon puszis gyerek, bár Szabolcs is, de Szili beceneve régen Puszili volt.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...