2012. december 31., hétfő

Világmegváltás

Sokat jár az agyam azon, miként lehetne megváltoztatni a dolgokat, hogyan is lehetne tisztább és élhetőbb környezetet teremteni, vigyázni arra,a mi van.
Messzire nyúlik ez a kérdés, hosszan kígyóznak a válaszok.

Véleményem szerint, mikor még mindenki magának állította elő a dolgokat, illetve cserekereskedelem működött, akkor nem voltak ilyen mértékű környezeti katasztrófák, károk.
De az emberek elkezdték készen kapni a dolgokat, és kényelmessé váltak. Sok generáció nőtt már fel kényelemben, és már elképzelni sem tudjuk az életünket a vezetékes villany, láncfűrész, szögbelövő, vízvezeték, mobiltelefon, készételek, meg ilyesmik nélkül.
Persze sokan vagyunk, akik felébredtünk ennek a "varázsából", és ki akarunk törni.
Több-kevesebb sikerrel, hisz nehéz feladni a kényelmes dolgokat, és nehéz megtalálni a pótlását.
Azt hiszem ez utóbbi nehezebb.

Mert felgyorsult a világ, de mi maradtunk akik voltunk. Átlag emberek, akiknek kell a pihenés, a kikapcsolódás, és ez a hatalmas sebesség csak stresszes társadalmat hozott létre.
Akkor mi is gyorsult fel? A fejlődés? És ez jó? Minden héten lecserélhetnénk a tévénk, a mobilunk, a saját magától árut rendelő hűtőnél is biztos van modernebb, és aki még hajlandó reklámokat nézni, vágyódással telve láthatja napról-napra ezeket a dolgokat. De ez az emberek nyugtalanná tételére alkalmazott módszer, mert így mindig többet és többet akar, többet dolgozik, többet költ. Mindent megtesz az áhított dologért, ami már van a szomszédnak is.

Mint a gyerekek.
Nekik bizony el kell mondani: a reklámok világa nem valódi. A játék-autópályákon nem lángolnak ám a kocsik, a könyvekből nem repkednek ki a manók, és egyáltalán: a gabonapelyhektől csak hiperaktívak lesztek, semmiképp nem egy egészséges reggeli. A cukor, a csoki nem energiát ad, hanem épp ellenkezőleg fiam: elveszi azt. Sokkal lanyhább leszel mikor a hirtelen felpörgés elmúlik, pont mintha drogoztál volna.

De hagyjuk a reklámokat. Nem a béka feneke alól szeretnék írni, és sajnos a reklámok világához le kellene mennem oda.

Mikor olyasmikről hallunk, hogy a mikrózott étel bizony nem túl egészséges, hiszen az emberbe ily módon kerülő táplálék károkat okoz a szervezetben, kommulálódva rákos sejteket hoz létre, akkor vagy kidobjuk a mikrót, és melegítünk a gázon, tűzön, mint nagyanyáink, vagy elfordítjuk a fejünket.
Úgy látom utóbbi tábor a népesebb. Elhitetik magukkal azokról a dolgokról, amiket kényelmetlen lenne elfogadni igazságként, hogy nem is igazak.
Hisz ellenvélemények mindig vannak, mindig van egy-kétszáz cáfolat, és olyan könnyű beleesni ebbe a csapdába, hogy sokan ezt választják.
Persze ez is érthető, mert hisz nehéz azzal szembenézni, hogy az egész életünk, a körülöttünk lévő dolgok mind egy nagy-nagy pénzhajhász hamis világ részei.

A legnagyobb baj, hogy a sima átlag embert is bevonja ebbe a körbe a sok reklám és vásárlásra, fogyasztásra késztető bújtatott reklám. Ettől válnak igazi pénzhajhászokká, ami mindenképp azt hozza magával, hogy egyre modernebb dolgokat vesznek, a régieket kidobva, elfeledve örülnek az újnak, nem is gondolva arra, mennyi ártalom érte ezzel a tágabb környezetet, a bolygót.
Azt gondolják sokan, a bolygó mint égitest, nagy, nem megfogható, nem látom, ezért nem vagyok érte felelős.
Azért vagyok felelős, ami a közvetlen irányításom alá vonható, és a bolygó nem ilyen.
Ráadásul nem látjuk a folyamatokat, hisz a károk késleltetve jelennek meg, tehát nem is biztos, hogy mi okozzuk. A nagyvállalatok mérgezik a folyókat, erdőket, nem mi. De a nagyvállalatok nekünk adják el a termékeiket, szóval közvetett felelősség esete jön létre. Azt hiszem senki nem mondott nemet, mikor bevezették a villanyt, és a vezetékes vizet, mert az akkori életet megkönnyítette. Manapság pedig már nem is lehet másként, hisz a gyerekeinknek kötelező biztosítani mint alap életfeltételt.

Ha kicsit vizsgálódunk, mennyire elszaporodtak a rákos megbetegedések, vagy a kisebb problémák mint bőrbajok, súlyproblémák, akkor lehet hogy messzebbre kéne nézni, és rájönni: minden műanyag. Műanyagot kenünk magunkra, fújunk a hajunkra, műanyag edényben melegítjük az ételt, műanyaggal mosunk fogat, műanyagot eszünk. Nem csoda, hogy az olajipar a legnagyobb monopólium a világon. Hisz mindennek ez az alapja.

Lehet hogy a sok készen kapott dolog mégsem olyan jó?

Nézzük a sok digitális cuccot.
De jó volt régen a kvarcóra! Digitális. Új. Szuper.
Manapság digitális ledek világítanak mindenhonnan, digitális órák ébresztenek, digitális telefonunk, tévénk van, csoda hogy van még normál villanyizzó.
De az is csoda, hogy az evés nincs gépesítve, hisz mennyivel kényelmesebb és időtakarékosabb lenne egy gyomorszonda, a gyárilag összeállított menüvel.
Vagy a fülbe épített mobiltelefon, a csuklónkba épített digitális kijelzővel.
Lehet, hogy nincs is ez olyan messze?
Ti szeretnétek?
Mert szerintem a gyerekeink gyerekei nem fognak majdan tiltakozni ellene.
Digitális wc papír? Digitális fánk uzsonnára?
Jó ötletek?
Ha nincs led visszajelzés, félsz a sötétben? Mitől?
Miért nem tudnak az emberek csendben autót vezetni? Miért nem tudnak otthon csendben lenni? Félnek, hogy gondolatok lesznek a fejükben? Félnek felelni a saját kérdéseikre, ezért tompítják le a külső zajokkal azokat?

5 megjegyzés :

  1. Kedves Heni!
    Nagyon tetszik amit írtál. Igen, a ma embere végig se gondolja mibe is kerül az a kényelem, ami körül veszi. Fogyasztó társadalomban élünk, ha elromlik valami, nem javítjuk, inkább kidobjuk, újat veszünk. A fűtés is sokkal könnyebben megoldható vezetékes gázzal, központi fűtéssel, ezért pazarlóbb. Ha a ma emberének erőbe kéne mennie fát vágni, az összefűrészeli, öszevágni, mennyivel átgondoltabb lenne ezen a téren. Nincs ugynevezett negatív visszacsatolás. Pedig a következményeket előbb vagy utóbb érezni fogjuk, ahogy Te is írtad. Egy szó mint száz, ha nem találunk viszza az természethez, ha teremtünk értéket, csak pusztítunk, akkor élhetetlené lesz világunk.

    VálaszTörlés
  2. Nehéz téma. És egyre úgy érzem vesztem a talajt. Nem segít ezen sem iskola, sem társadalom. Sőt, csak tesznek rá egy lapáttal.

    VálaszTörlés
  3. Mondogatom én, hogy "nem értem, nem értem", ezt a sok szart, de ha megérteni próbálom, akkor összeáll a fejemben a kirakós, és nem lesz könnyebb a fejem tőle :)
    Néha, mikor rohadt nagy sár van, és ki kell menni fáért, akkor jó lenne egy lakótelepi lakás ajtaját magamra csukva csak pihenni.
    De ilyen vágy egy évben egyszer jön csak.

    VálaszTörlés
  4. tegnap láttam a tv-ben egy riportot, egy pasas és a felesége valami számtech kütyüt építtetett be a testébe, így tudnak egymásnak direkt üzeneteket, gép vezérelte érzelmeket és egyebeket küldeni.
    szóval nincs messze az, amiket írtál :/
    amúgy én sem értem ezt az egészet, és sok részét nem is akarom érteni. egy részét pedig csak azért mert muszáj.
    de nem tudom hová vezet, nem vagyok megnyugodva, ha a gyerekeim jövőjét nézem.
    cecile.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Félelmetes amit írsz :/ De valahogy nem lep meg. Tudod hogy a mobiltelefonok is mind lehallgató berendezések, illetve a kameráik megfigyelők? Ettől már csak egy apró lépés :)

      Törlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...