2012. április 29., vasárnap

Élet

Az élet mindenhol ott van, az élet kiirthatatlan. A természet mindig fejlődik, valami mindig elősegíti azt, hogy muszáj legyen változnia. Legyen csak egy fa, aminek levágják az ágát, és növeszt helyette másikat. Ha valami eltűnik, a természet megoldja. Ettől még persze sajnálatos minden eltűnt élet, sajnálatos a sok fogyatkozó állatfaj-populáció, de mindennek megvan a létjogosultsági helye, ideje.
Hozzáteszem, mélyen elítélek mindenféle állatellenes tevékenységet, állatkísérletet, állatirtást. Elítélem a túlszaporítást, amit az anyagi haszonszerzés vezérel, különösen ha a húsiparról van szó. Főképp annak fényében, mennyi ételt dob ki a civilizált ember.  Illetve a kutyaszaporítás, a "kutyagyárak", pedig a sok kóbor kutya csak csendben várja, hogy valaki megszánja és elvigye.

Egyszer minden és mindenki meghal, eltűnik, ez a természetes. Én is szívesen megnéznék egy mamutot, de egy eltűnt világ állatait visszahozni felelőtlenség lenne. Nem olyan most a világ berendezkedése, amiben az ősgyíkok és társaik élhetnének. Furán néznének ki egy város közelében. És az ember úgyis irtaná, mint ahogy a saját élőhelyéről egyre jobban kiszorított jeges medve, tigris vagy farkas is útban van sokaknak.

A mi emberi világunkban azt mondják, ha itt becsukódik egy ajtó, amott kinyílik egy másik. Ennek szerintem az az értelme, hogy sose add fel, mindig van kiút, csak esetleg másfelé kell keresni. A természet is hasonló, bárhonnan is nézzük. A tövében elhasadt fa rádől a társára, aki megtartja, és évtizedekig élnek egymást támasztva, segítséget adva a rászorulónak. A kidőlt fa ágai a föld alá gyökerezve életben tartják az egész farendszert, és még sok-sok ilyen, amit naponta látok.

A fát kivágják, több évre való farönk van felhalmozva némely udvaron, ház előtt, de halott fáról szó sincs. A madarak belefészkelnek, a bogarak, rovarok százai élnek meg benne, és nyújtanak táplálékforrást más, ott élő állatoknak is.

Jó látni, hogy minden egyes kis élőlénynek megvan a munkája, a feladata, és ők azok, akik minden zokszó nélkül végzik azt. Erre vannak "kódolva", mélyebben, mintsem hogy feladják, elunják. Nem hinném, hogy lenne az állatok közt társadalmi perifériára sem való drogos, alkoholista, munkakerülő.
És az állatok nem robotok, nem úgy végzik a dolgukat, hogy mást észre sem vesznek, de nem ám! Van idejük, erejük játszani, csak szemlélődni kicsit, segíteni a társukat.
A hangokkal, amiket kiadnak, tájékoztatják, segítik egymást, példamutatóan kommunikálnak.
A cinke másképp dalol reggel, másképp az erdőben, másképp a levegőben, és másképp este. Más mikor esik, más akkor is, ha tűz a nap.
Elgondolkodom, a fecske vajon hol van otthon? Milyen fura lenne egy afrikai telelés közben gólyát látni! Vajon miért mennek el innen? Miért jönnek el onnan? Miért nem megy el a veréb, a cinke, a többi itt telelő madár? Kérdések, amikre válasz nincs, de talán kicsit jó ilyesmiken is gondolkodni, pár sort erről olvasni a mindennapi gondok, rutin közepette.

És érdemes kicsit néha megállni, kifelé figyelni, meglátni a körülöttünk élő szépet. Érdemes kicsit nem sietni, türelmesen megvárni a ráérős gyerkőcöt, aki egy fél makkhéjba gyűjtöget követ, faforgácsot, földet, mindent ami megtetszik neki. Aki miatt a két perces út 3/4 óra lett.




De akit mindig fel kell rakni erre a fára, ahonnan percekig csendben szemlélődik. Ő már tudja, kell ez :)

2012. április 28., szombat

Mit tehetnék?

Fontosak a szabályok. Kellenek a gyerekeknek is a keretek, és a felnőtteknek is. De a társadalmi együttélés szabályai nem vehetőek egy kalap alá a bürokrata szabályokkal.
Azon gondolkodtam, miként lehet egy alapvetően szabad élőlényt korlátok közé szorítani úgy, hogy kitörni se akarjon, és úgy működjön, ahogy elvárják tőle. Azaz dolgozzon, leadja a sápot, amiért dolgozhat, nevelje a jövő rabszolgáit, és kussoljon.
Lázadni? Kit érdekel egy lázadó? Mindenki félti amije van, igazi lázadások nincsenek. Igazi lázadók sem, csak ilyen szócséplők, mint én.
De visszatérnék a gondolatmenetemhez.

Hogyan alakíthatóak ki az egyre szorosabb és értelmetlenebb korlátok? Ahogy a gyereknevelésben. Van aki terelget, megadja az esélyt, hogy az legyen a gyerekéből, amit az akar, ami az útja: örül akkor is, ha utcaseprőként lesz boldog a gyereke, csak boldog legyen.
Van aki pedig keményen irányít, minden eszközzel a saját elképzeléseit próbálja beporciózni a gyerek életébe. Hogy többre vigye, hogy ne legyen ilyen szerencsétlen, mint a szülője, hogy megállja a helyét a világban, stb.

Ismerős mondatok, vélemények lehetnek, ugye? És ha úgy hisszük, ez szeretetből fakad, akkor azt is elhisszük: a hatalom értünk dolgozik. Azok, akik el tudják hinni: a gyereket "ostorral" kell kordában tartani, különórákkal, versenyekkel, állandó tanulásra kényszerítéssel kell embert faragni belőle, talán későn veszik majd észre, milyen szerencsétlenné tették egy ember gyerekkorát.

Pont olyan szerencsétlenné, ahogy a gondolkodó ember érezheti magát, ha látja, mennyire látszat világban élünk.
Bizony, a mátrix.
Apránként és mesterien elhintett hazugság-háló tart minket a karámban, és persze a tulajdonunk, szeretteink iránti felelősségérzet, ragaszkodás. Látni fáj, látni rossz, mert tehetetlennek érezheti magát, aki nem a hazugságok homályában él. Rossz ébren lenni egy alvó világban.

A politikánál maradva: lássuk már be, itt több évtizede az a szlogen, hogy a megszorítások az adósságcsökkentés miatt vannak, az adósság viszont nem hinném, hogy csökkent.
A "válság" pedig túl sok éve van már. Az, aki jobban ért hozzá biztos sejti, ez a válság nem az aminek mondják. Mert van szerintetek olyan válság, ahol van kereslet, van pénz, van érték, van munka, van minden. Csak kevés. Illetve némelyeknek kevés, némelyek pedig irdatlan mennyiségeket felhalmoznak. Ez csak egy művileg kidolgozott, tudatos elszegényítés. Mert a válság is mint minden, fejlődött. Már nem olyan az összeomlás, mint a nagy világgazdasági válságok idején. Ha olyan lenne, sokan kaphatnának észbe, és átrendeződhetnének a sorok. Így viszont fű alatt szépen  újra lehet osztani az elemi értékeket, a nagy földterületeket, amiket országoknak hívunk.

Ez, amit itt csinálunk, azaz leírni a véleményeket és beszélni róla, vagy akár kiáltani: csak vihar a biliben. Nem számít. Ma már nem jön értünk az ÁVÓ, a KGB, senki nem jön. Mert a rendszer szilárd alapokon áll, hazugság tartja életben. De ne feledje senki: egy hazugság addig él, amíg hisznek benne...

Legközelebb igyekszem vidámabb témával jönni.

2012. április 26., csütörtök

Rabszolga

Nem sok egyetértésre számítok ezzel a véleményemmel: szerintem mi vagyunk a legtutibb rabszolgák. Az, aki szabadnak hiszi magát, sosem fogja keresni a kiutat a börtönből, a rabságból. Azt tehetnek velünk az uraink, amit akarnak, hisz max. annyit mondunk: ez van, mit is tehetnék én egyedül? Mit tudunk csinálni? Ezt kell szeretni.

Képzeljétek el, az ország vezetőinek mi adjuk a fizetést, de nem szólhatunk bele abba, amit tesznek. A saját életünkről sem hozhatunk döntéseket, csak olyan lényegtelen kérdésekben, miszerint melyik banki tulajdonban akarok aludni ezután, illetve mely munkahelyen dolgozom meg az ő fizetésükért és nyaralásaikért.

Mi adjuk a fizut, mi nevezzük ki őket, de ha nem jól teljesítenek - azaz kiderülnek a hazugságok - , akkor sem tehetünk semmit, nincs jogunk új beosztottat választani.

Mert jobban belegondolva, mi vagyunk a főnök, ők a beosztott. Az ország vezetője a nép, aki a pénzt adja. Aki a munkája után adózik, a megvett étel árában is adózik, szarni sem tud anélkül, hogy ne kéne fizetni utána valamit. Ebből a pénzből vannak fenntartva a melósok: a politikusok. Mégis ők vesznek el mindent, ők mondják meg: a fizetésünk mekkora részét kell leadnunk mint sápot, és húznak le még több bőrt, mikor még az előző sem nőtt vissza.

Szerintem nem is kell nekünk semmi. Sem pénz, sem közmű, sem étel. De akkor munka sem lesz. Mert valamiből fent kéne tartani magát annak, akitől a termelő munkát elvárják, nem? Beteg és alultáplált ember nem tud jól teljesíteni.

A régi idők rabszolgái tudták hol a helyük, tudták, kit szolgálnak, tudták: sok jóra nem számíthatnak. A mai ember azt hiszi ő az úr, azt gondolja szabad, pedig nyersebb módon rabszolga mint Tamás bátya és társai voltak.

2012. április 25., szerda

Már megint...

... zene.
Ne haragudjatok, kik a magvasabb gondolataim, gyerek sztorijaim, vagy hisztijeim miatt jártok ide :)
De el kell mondanom, Ákost unszimpatikus figurának tartottam. Bár most hogy belegondolok, ez nem sokat változott. 
De a zenéjét sem szerettem. Az Indiántánc óta nem hallgatom. Igaz, azon a koncerten voltam... Jó volt.

Most pedig? Ha nem hallgatom meg egy-egy új számát sokszor, képes vagyok egész éjjel dúdolni magamban. Bele eszi magát a létembe, és le kell csendesíteni azzal, hogy sokszor meghallgatom.

Nem először van ám ez így. Már a harmadik befutó slágere megy most, amivel ez történik.

Majd holnap...

Ez minden fogyókúra és változtatás időpontja.

Ha ma sem teszek semmit másképp, holnap ugyanez lesz. Rutin, és semmi változás. Ez kell? Minden oké a fizikumoddal? A súlyoddal, táplálkozásoddal? Valamiben meg kell halni? Majd foglalkozol a problémával, ha lesz egyáltalán?

Az a baj, hogy a táplálékokról, amit megvesz az ember, pont annyit tud, mint a saját testéről.Alapokat csak, mást nem. A részleteket nem ismeri az átlag, mert nem tanították. Hogy működnek a szerveink, mi kell a jó és optimális működéshez, milyen üzemanyag a legjobb a testnek? Hogy készülnek az ételek? Miből?
Egymással szemben álló tanokat olvashatunk, jó nevű weboldalak is saját magukat szúrják lapockán néha (gyakran).

Azt már tudhatjuk, hogy a nyers zöldség, zöld levelek, gyümölcsök nagyon fontosak. Sokan mégis azt mondják a kicsinek, nagynak, ha pl. almát kér:
- Előbb az ebéd.
- De én almát akarok!
- Előbb edd meg a ****-t, majd utána lesz alma.
- De az alma finomabb.
- De a **** táplálóbb, azt kell enni elsőnek.

Ez megy akár a végtelenségig, a gyerek előbb-utóbb megtanulja az inger-válasz pavlovi mechanizmusát, és jó kiszolgálója lesz a mindenkori, zsigerig kizsákmányoló rendszernek. De ez itt most nem az a fajta lázítás...

Lássuk meg végre, minket egyszerűen csak így neveltek, egy nem -tudatos generáció gyermekei vagyunk, de követnünk nem kell. Szintén nem cél itt és most annak boncolgatása, ki a hibás a szüleink félrenevelésében. Vajon a szüleik? A rendszer aminek szellemében éltek, nevelkedtek? Ki tudja? Kit érdekel? Semmin nem változtat. Azt csak mi tudjuk megtenni. Ma. Kizárólag most. Ez gyakran konfrontálódással jár, vitába illetve nézetütköztetésbe kell szállni szüleinkkel, nagyszüleinkkel. Fontos, hogy pontosan, jól érthetően elmagyarázzuk, mit miért csinálunk másképp, mint ők.

A szülői félrenevelés sokszor mindössze akaratátviteli probléma. Azaz a szülő minden áron elérné amit akar, ezért kér, zsarol: szépen-csúnyán, egyezkedik. "Ha megeszed, elmehetsz biciklizni, kapsz sütit, almát." Ha a gyermek ízlése ellen való az ebéd, akkor: "Legalább egy kis kenyeret egyél." Mennyi olyan gyerekről hallottál, aki csak virslit vagy csak vajas (margarin...) kenyeret evett? Én sokról.

Hozzáteszem, nálam is előfordul zsarolás, pl. "ha nem veszel cipőt, mész a  kiságyba", "ha rendet teszel itt és itt, akkor tévézhetsz", de szerintem ezeknek jó oka van. Azt nem fogom mondani a kicsinek, hogy cipő nélkül megfázol, mert tőlem aztán mászkálhatnak mezítláb, tudom, nem ez a betegségek okozója. De zoknit súrolni nem szeretek, és még nincs zokni mentes idő.

El tudom képzelni, hogy érzi magát anyám, aki nap mint nap szembesül azzal, mennyire más a világunk. Vajon mit gondol? Félrenevelt, mert ilyen elcseszett lettem, aki csalánt szed a pörkölthöz, vagy azt gondolja,  ebben is rossz volt, mert elrontotta, rosszul etetett minket? Mikor elmondom neki, ne adjon a gyereknek bolti kenyeret és margarint, nem mennyiséget kell enni, hanem minőséget, akkor nem történik semmi. Továbbra is eszik óránként, neki reggeli a margarinos kenyér, a színezett zselatin az lekvár, és semmi gond nincs azzal, hogy a 8 tojásos piskótához negyed kiló cukrot ír a recept. Én pedig minden felmerülő alkalommal elmesélem a gyerekeknek, mit miért így, mi miért jó, és miért nem. Nekem ne legyenek olyan tudatlan gyerekeim, mint én voltam akkor...

...mikor első alkalommal olvastam egy margarin dobozán, hogy tejérzékenyek is fogyaszthatják. 25 éves voltam, első gyermekes anyuka, és komolyan elgondolkodtam rajta. Addig azt hittem, a margarin is vaj, csak vizezve van, a kenhetőség miatt. Persze, mert addig nekem az vaj volt. Nem kérdőjeleztem meg azt, amit itt-ott olvastam, hogy ami állati eredetű az rossz, ártalmas. Pedig csak egy ipar épül erre a mesterségesen gerjesztett riogatásra. Ez nem egy valódi probléma. Nem sokkal később már saját disznót vágtunk, de a zsírt nagymamámnak adtam, mert az állati zsiradékot rossznak hittem, és az étolajat használtam. Amit pár év múlva azért irtottam ki a konyhámból, mert egyszerűen büdös volt tőle minden. Ha valami sült benne, akkor bűzlött a lakás. És az utcán megmondtam, kinél volt sült krumpli a kaja. Ez pedig ijesztő. Nem akartam olajszagú förmedvénycsíkot húzni magam után.

Manapság a telített-telítetlen zsírsavas szlogenekkel adják el a margarint, olajat. Őszintén szólva nem érdekel annyira, hogy kitanuljam, mi ennek a lényege. Annyit tudok, hogy mindkét fajtára szükség van, és itt is csak az egyensúly a lényeg. De súlyosan vegykezelt, benzinszármazékkal csírátlanított olajkészítményeket nem tud a szervezetünk hasznosítani. Ezek a margarinok, finomított étolajok. Illetve az ezekkel készített bolti süteményfélék, péksütemények, csokoládék, sajtkrémek, vajkrémek, túró készítmények, felvágottak, és még sok minden.

Rendes zsír kell, szükségünk van rá. Nem ettől fogunk elhízni. Az a mértéktelenség, illetve a cukrozott készítmények nagy mértékű fogyasztása miatt lehetséges. Ne tévedjünk el, cukrokra éppúgy szükség van, mint zsiradékra. A liszt keményítő lesz, és az cukorrá bomlik. A burgonya a nagy keményítő tartalom miatt jelentős cukorforrás a szervezetnek, viszont feldolgozva, táplálékként majdnem értéktelen. A gyümölcsökben ott a cukor, a zöldségek némelyikében is. Ezzel nem azt mondom, hogy sose együnk süteményt, ami cukorral készült, de lehetőleg készítsük el magunk, és jócskán bíráljuk felül egyes receptek cukormennyiségeit.

Az is épp olyan fontos, hogy végre belássuk, az ízfokozók veszélyességét. Az, hogy egy-egy anyag rákkeltő, sokan meg sem hallják, átsiklanak rajta, mert annyi mindenre rá lett ez húzva. Az viszont, hogy éhségérzetet kelt, emiatt falunk többet az ezt tartalmazó ételféléből, az talán figyelemre méltó.

Így lesznek a jó gyerekek a nagymamák szemében, mert sokat esznek! Jó kis bolti kenyér, margarinnal, párizsival, lecsúszik egyből 4-5 szelet is. Két adag sült krumpli bolti (ízfokozott) majonézzel, ketchuppel? De jól eszik a  gyerek!

Kit érdekel, hogy gyakorlatilag nincs tápértéke, annak amit megevett? Hogy 10 deka reszelt káposzta többet ért volna? Vagy az, ha csak retket és uborkát kap?
Engem igen.
És titeket?

2012. április 23., hétfő

Mese képekben

Volt egyszer egy kis gyík, aki egy fa tövében lakott. Kora reggelente kidugta az orrát, majd visszabújt még melegedni. Mert a reggeli harmatos hideget nem szerette.

A déli napsütésben köveken sütkérezni viszont annál jobban szeretett. Tudta, úgyis gyorsabb bárkinél, nincs veszélyben, mert pillanatok alatt elbújik a nagy fűben ha árnyék vetül a hátára.
 Mikor a napozóágyáról felnézett, ezt látta. A felhők lustán úsztak a kék égen, mint egy közhelyes versben.
 Ha oldalra lesett, a kerítés bokrait látta, ahol épp egy kis katica ette a levéltetveket. A háziak ekkor állapították meg, ide kell hordani a kávézaccot.
 Hogyha a gyíkocska ráért volna, és oldalra pillant, látta volna ezt a méhecskét, amint virágportól roskadó lábakkal még egy kicsit szedett a pitypangról. Ezután elrepült a terhével, ment vissza a kaptárba.
 A gyík megunta a kertet, és kiment a közeli erdőbe. Megszomjazott, a kis patak pedig kellemes környezetű ivóhely volt. Itt madár veszély sem volt, ide nem száll le a vadászsólyom és a gólya sem jár erre.
 Látta, hogy egy kislányt fotóznak több fán is, mintha egy kép nem lenne elég!
De megértette, mert kedves arcú kis hölgy volt a fotómodell.

 Később viszont emiatt a kisasszony miatt a gyík-szívbaj kerülgette, mert majdnem eltiporta, mikor a magas füvű domboldalon mászott fel, négykézláb, mint egy kutya.


A gyíkocska felnézett az égre, és arra gondolt, miért is nem lett inkább madár! Repülhetne, bele a felhőkbe, nem másznának át rajta mindenféle kisasszonyok.
Itt a vége, fuss el véle :)

2012. április 22., vasárnap

Energiaminta


Ez a cikk a szappanos oldalamon jelent meg, de valamiért úgy érzem, elfér itt is. Némiképp kiegészítve.


A növények energiamintája az, ami mégis visz valami gyógyító erőt egy-egy jól megkomponált szappanba.

Mindennek és mindenkinek van egy energiamintája. Jó vagy rossz, de van.
A negatív gondolataink negatív rezgéseket keltenek, ezeket sugározza az, aki gyűlölettel vagy félelemmel tekint a világba. A növényeknek nem hinném, hogy vannak félelmeik vagy tudnának gyűlölni. A növények rezgése, kisugárzása jó. Bár jó és rossz csak az ember szemszögéből nézve van az univerzumban. Maradva a szappan-példánál: ezzel a rezgéssel, energiamintával egyesül a lúg, aminek egyébként szintén  megvan a saját energiamintája, ami a szappanokban elvegyül a gyógynövények, olajok energiamintájával és megalkotnak egy egyedi mintát.

Azt is tudjuk, hogy a szappan nem klasszikus gyógyszer. Nem gyógyít náthát, sem reumát. Illetve nem úgy gyógyít, mint a modern kori medicinák. De amibe gyógyító erővel rendelkező anyagot építettünk, az gyógyszer.

Itt jön kicsit képbe a táplálkozás. Amiben van ÉLŐ anyag, az élelem. A dobozos tej például nem élelem. Csak fehér folyadék, ami nem oltja a szomjat. A sokszorosan tartósított, konzervált, átalakított "étel" nem az amire használják. Esetenként megteszi, ha nincs jobb, akkor megfelel, de mindig törekedni kell arra, hogy legyen jobb. Minden meg kell tenni azért a testért, amiben élünk. Sok ember jobban ad a ruhája minőségére, mint az ételére, mely a lelkének ruháját táplálja.

Lehet, hogy emiatt esik jól a náthás, láztól gyenge állapotban egy kakukkfüves fürdő, és akkor már legyen a szappan is kakukkfüves. Én így szeretem. És ha lelkileg jobban érzem magam tőle, az már a gyógyulás kezdete.

 És így ebből a nézőpontból vizsgálva, miért ne érezhetné jobban magát az a reumás, aki a rozmaringos, esetleg csalános szappant használ? Meggyógyítani nem fogja? Lehet, de tartósan a gyógyszer sem. Amíg fel nem oldja azt a szálat, ami a betegséghez köti, addig az megmarad. A tünetek csökkennek, de a betegségeket elsősorban lelki és szellemi szinten kell gyógyítani.

Sok ember ragaszkodik a betegségeihez is, senki és semmi meg nem gyógyítja, mert ő maga nem akar meggyógyulni. Ez nem tudatos, de hibás hozzáállás, viszont a mi kultúránk nem készíti fel az embert az életnek eme részére. Nálunk aki beteg orvoshoz megy, gyógyszert szed, műtteti magát. És még az a jobbik eset, aki az orvos utasításait betartva kúrálódik. Van aki teljesen elhanyagolja a gyógyítható problémáit, míg a végén visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el nála. Az orvos a diagnózis miatt fontos része a beteg életének, de a nyugati orvoslás nem feltétlen jó irányba visz egy-egy betegséget. A gyógyszerek mellékhatásairól nem is beszélve.

A nyugati, modern gyógyászat elsősorban tüneteket gyógyít, nem a probléma gyökerét keresi. Elsősorban, mert azért kivételek vannak. Jó orvosok, jó szakemberek vannak.

Nem biztos, hogy a gyógyszerré alakított gyógynövények jobbak mint az erdőben vagy patakparton szedett, szárított és megfelelően alkalmazott gyógynövény drogja. Mert az sem mindegy, mikor szedjük, hogyan használjuk a gyógynövényeket. Az sem mindegy, kinek milyen gyógynövényt ajánlanak.

Ki ért ehhez?
A régi vajákosok értettek. Az ő leszármazottaik közt vannak ma különféle gyógyítók, gyógynövény-értők, herbálasztrológusok.

Ez utóbbi szó nekem is ismeretlen volt pár hónappal ezelőttig. Mikor is örömmel fedeztem fel, hogy a falunkban él az ország egyetlen hivatalosan herbálasztrológiával foglalkozó személye. De ez a "hivatalosan" talán nem feltétlen lényeges, számomra semmiképp. Tulajdonképp pár véletlen találkozás hozott össze minket, és itt a véletlen kérdéses szó :))

Bár még nem sokszor találkoztunk, de egy fantasztikus kisugárzású embert ismerhettem meg Monika személyében. Mi az ő területe? Horoszkóp alapján látja a jelenlévő és jövőben lehetséges betegségmintákat, amit az adott személy hordoz. Erre ajánlja a megfelelő energiamintájú gyógynövényt.

Linkelek egy cikket, ami az alapokról szól. A cikkben megtalálható Monika elérhetősége is.

2012. április 21., szombat

Akármilyen boldogság

Altair és Dius volt kíváncsi, kinek mi jelenti a földi boldogságot.

Nekem most jelen pillanatban az, hogy lassan összeáll minden.
Itthon vagyok az életemben. Helyükre kerülnek a sok évig kuszaságban álló kirakós darabkák, amikről nem is tudtam, hogy léteznek.

Mikor Lívia két éve megszületett, akkor volt egy olyan gondolatom, hogy vele lettünk egészek. Lelki-szellemi szintről beszélek. Azon a szinten tudtam, minden gyerekem ezt érzi. Hogy VÉGRE megjött Ő.
A segítő, hídépítő lélek ideért.

Mikor ezzel kapcsolatosan történik valami, az kicsit igazol, bár nekem nem kell ezzel kapcsolatban igazolás :) Például a kezemben van, és odahívja az apját, akinek elmutogatja miszerint öleljen át minket. Ha bármely gyereknek baja van, Ő vigasztalja. Ha valaki szidás áldozata, akkor sűrű "Ne-ne-ne" közepette odaáll a két ember közé, és abba kell hagyni. Többet tud mondani a pár szavával és a sok mutogatás-hümmögésével, mint mi.

És úgy érzem, mostanában valaki velem kapcsolatban érzi ezt. Hogy "Végre!". Végre arra megyek, amerre mennem kell, ott vagyok ahol lennem kell. Valakinek a kirakósa velem áll össze.

De nem vagyok én ezzel egyedi, mindenkinek az életében vannak jelek és terelgetések, csak észre kell venni.

2012. április 20., péntek

Nem én írtam

A forrás, ahonnan ollóztam: Egészség-hazugság só


Elegendő epének kell összegyűlni egy emésztéshez, kb annyinak, amennyi az epehólyag térfogata. A máj 6-8 óra alatt képes megtölteni az epehólyagot. Ennyi időnek kell(ene) tehát eltelni két (fő)étkezés között. Őseink étkezési szokásai még ehhez igazodtak: ők napjában csak kétszer ettek. Ezt bizonyítja a gyönyörü magyar nyelvünk is, ugyanis van rá egy ősi szavunk: estebéd.
A rossz emésztés a betegségeink gyökere. A napi többszöri evéssel (és nassolással) elaprózódik az étkezéshez oly fontos epe, s amiatt az emésztés nem lesz tökéletes.
Elhibázott az általánosan tanácsolt, "együnk többször keveset", mert ellentétes a szervezetünk működésével.





Az öt íz: Édes, sós, keserü, savanyu és csipős. Nem feltétel az hogy egy-egy (fő)étkezésen belül mind az öt íz képviseltetve legyen, de a sós, a keserü és a savanyu mindenképpen.
A só = egészség, de nélküle íztelenek, élvezhetetlenek is az ételeink. Az ételek (zöldségek) előzetes sózása kiszabaditja a sejtekbôl a bennük lévő aktiv anyagokat, tehát jobban hasznosithatók azok, melyek az eresztett lében találhatók - mint pl a savanyú káposzta leve, uborka-, retek-, tök- stb. leve!
(A Só-mítosz menüpont alatti fontos olvasmányokat is kéretik elolvasni.)
Az édes íz teszi kivánatossá az ételeinket s növeli az ételek élvezeti értékét. De napjainkban az édes túl nagy hangsulyt kap, ami miatt a többi íz elhalványul.
Fontos, hogy egyik íz se legyen tolakodó, ne legyen sok.
A keserü íz, az epe és a hasnyál elválasztását serkenti/javitja. Nem véletlenül a legjobb epehajtó a retek, különösképpen a feketeretek. A szezonjában nem szabad kihagyni az étrendünkből, estebédhez vagy vacsorához a legalkalmasabb. Természetesen egyéb keserü izü étel is jó, s ha éppen nincs, akkor az ezerjófű vagy a borsmenta teája, melegen étkezés előtt elkortyolgatva szintén megteszi a hatását.
A savanyu az emésztés szempontjából nagyon fontos. A gyomor normális működése során csak a kellően savanyu ételpépet üríti ki viszonylag gyorsan. A savanyuság rosttartalma a nagyobb tömege révén az emésztést is segíti és a bélműködésre is jótékony hatással van. (Ám ehhez elegendő mennyiségü savanyuságot kell enni, pl nagyobb adag saláta, két-három közepes vagy nagyobb savanyú uborka, stb.). Főleg a nagy szénhidrát tartalmú vagy nagyon zsiros-olajos étkezés esetén - a gyomor muködését fontos segiteni savanyusággal vagy minél savanyubb italokkal (limonádé, citromos tea stb.). Kevesebb panaszt, puffadást okoz a savanyu bab- vagy lencsefőzelék is. S ha azt sok tejföllel (vagy habarással) készítjük, szinte nem is lép föl gázképződés. Salátákra, az ecetek közül lehetőség szerint válasszuk a biológiai uton előállitott eceteket. A szintetikus ecet nem kedvez a szív-és érrendszeri betegségekben szenvedők szervezetének.
A csipős az emésztést javitja. A csipős ízről rögtön a paprika jut az eszünkbe. A csak kicsit csipőset válasszuk és sohase a nagyon erőset. A hatóanyaga, a kapszaicin (kis mennyiségben,) nagyon jótékonyan hat az emésztésre, míg az erős, tönkreteheti az emésztőrendszert.
A legújabb ajánlások szerint szakitanunk kellene a hagyománnyal, el kellene felejteni a fehér cukrot. (Persze, ha mű-élelmet vásárolunk, akkor ez a próbálkozásunk eleve kudarcra van itélve, mert az ipar mindenbe beleteszi. Még a kolbászba is!)
Az érvelés, miszerint a fehér cukor tömény, a természetben nem lelhető fel, kárt tesz a bélrendszerben, stb., - logikusnak tünik. Tény azonban, hogy a szervezetünk működéséhez fontos a cukor. Az igazság ezuttal is a mennyiségekben rejlik. Az ember napi cukorszükséglete 6-8 gramm(!). Ehhez képest a fogyasztásunk óriási méreteket ölt, s ez a tény az amiből a neki tulajdonitott bajok fakadnak.
Ne feledjük a jó oldalát, hiszen a cukor kiváló tartósító is. Összehasonlítva a mai tartósítószerekkel, a cukor nem mérgező anyag, de a nátrium-benzoát (és hasonlók) igen!
Mindennapi fogyasztásra a méz jobb választás. A finomitott cukor azomban nem mellőzhető teljesen és ok sincs rá. Egyébként bőven elég a szervezetünknek annyi cukor amennyit az elfogyasztott gyümölcsök tartalmaznak, - feltéve hogy megeszünk naponta legalább fél kg gyümölcsöt is.


Szerintem is érdekes, azért osztottam meg :)

Kellemes hétvégét!!

2012. április 19., csütörtök

Mozgás!

Változtatni szeretnél magadon? Elég a tespedésből? A plusz kilókból? Vagy csak a depiből nem bírsz kikecmeregni? Akkor MOZDULJ MEG!

Kezdtük az ivást, ami nem csak a lerakódott zsírt rendezi át kicsit, de a vizesedést is megszünteti és élénkebb anyagcserére sarkallja a szervezetet.
Most már ideje beiktatni heti 2-3 alkalommal fél-egy óra mozgást. Nincs időd? Arra van időd, amire akarod.

Mozogj, a maradék időt majd újraosztod. Tudod mennyi IDŐ megy el a semmire? Rengeteg. Mozogni
viszont kell. Képzeld el a tested, amit nem irodai ücsörgésre terveztek ám! Nem. Ebben a testben rengeteg potenciál van. Hegyeket tudna elhordani, folyókat átúszni, palotákat építeni.

Leülni könnyű volt, belefásulni az életbe szintén nem nehéz. Újra felállni más tészta. Nem mondom, hogy könnyű, de azt tudom, ez csak elhatározás kérdése. Kifogás-hegyek vannak a fiókban, arra várva, mikor kapjuk elő őket.
Tudom, szar dolog belenézni a tükörbe, látni azt a roncsot akivé lettünk, és mindig az jár a fejünkben, hogy minek is kezdjünk el bármit, úgysem változik semmi.

Na ezt most felejtsd el!
Minden megváltozhat, csak rajtad múlik. Kezdd el ma, és garantáltan jobban fogod érezni magad. Már az első 10 méter futásnál vagy 10 perc tornánál sokkal több oxigén jut a szervezetedbe, hiába érzed úgy, hogy nem bírod, jó ez neked. Pihenj kicsit, majd folytasd. Légy megértő magaddal szemben, ne várj csodát az elhanyagolt testedtől. Nem vagy maratoni futó, csak egy újrakezdő. A csoda benned van, nem a pénzért kínált csodaszerekben, csodamasinákban, amikkel erőfeszítés nélküli fogyást ígérnek.

Olyan nincs. Nem lesz a kötényhasból kockás, sem két hét alatt, de két év alatt sem. Viszont sokat tudnál javítani magadon, ha akarnál. Csodaszer nincs, mellékhatás akad. Koplalni is felesleges, enni kell. Mellé pedig mozogni. Csak így lehet eredményt elérni. Viszont az a test, ami évekig el volt hanyagolva, nem fog rögtön a régi fényében tündökölni, mint ahogy első nekifutásból futóversenyre se nevezzünk be. A fogyásnak-átalakulásnak is hagyjunk időt, mert elsőre gyorsan beindul, majd vissza fog venni a sebességből, és normális ütemben fog folyni a fogyás is.

Lehet, hogy a súlyod nem is változik, mert nem mindenki elhízott, mint én. Lehetsz csak pár kiló súlyfelesleggel megáldott ember is, sőt, lehet hogy nem is súlyfelesleg amit annak hiszel. Előfordulhat, hogy a te testednek az az ideális, amilyen most vagy. A mozgást akkor se hagyd abba, mert a test normál működéséhez kevés a napi séta a munkahelyre vagy az otthoni takarítás közbeni erőkifejtés.

Mit is kéne viszont mozogni?
Széles a paletta. Lényeges, hogy különösebb eszközökre nincs szükséged. Mehetünk futni, utána lehet kicsit tornázni, ha van uszoda, lehet úszni. Írjunk elő magunknak mennyiségeket. Például napi 30 guggolás vállszélességű terpeszben, 30 széles terpeszben. 30 felülés, és pár fekvőtámasz. Ha ez megvan mindennap, akkor a következő héten lehet minden mennyiséget öttel növelni. Már átmozgattuk a főbb alkatrészeinket. Két hét múlva lehet megint növelni, és pár gyakorlatot hozzávenni. És akkor most állj fel szépen a géptől, és csinálj meg minden leírt gyakorlatot. Túl fogod élni.

Élsz még igaz? Jó volt? Szerintem szuper :)

Az étkezésben továbbra is kövessük a "Mindent eszünk, csak fele annyit, mint eddig" elvet, és igyunk minden pisilés után egy pohár vizet. Apránként normalizálni fogjuk a testünk működését, és nem pakolunk magunkra újabb problémákat. Olyanokat, amik adódhatnának az egyhangú táplálkozás esetén, vagy a gyors fogyást ígérő csodaszerek szedése esetén..

2012. április 18., szerda

Terméktesztelők vagyunk?

Vasgyűjtés lesz hamarosan a faluban, az iskolások gyűjtik majd. Kira hozott a szomszédból egy ruhaszárítót, olyan széthajtható fehéret. Krisztián pedig ma nem tudta miért van ott, és összerakta, drótozta. Közben főztem, figyeltem a ténykedést. Azon gondolkodtam, mennyire gáz, hogy egy ilyen trágya termék sok ezer forint, és egy évet sem bír ki. Mondtam persze a szomszédnak, visszavisszük, mert meg van javítva. De neki nem kell, csalódás volt, nem szenved vele többet. Szóval ez van. A régi fajta dolgokat elfelejtjük, mert van újabb, másabb, de mindig kiderül: nem jobb.

Valaki valahol kitalál egy alapból jobb megoldást valamire, például az összecsukható-hordozható ruhaszárítóra, de a kidolgozás és az anyagminőség példátlanul rossz. Mindez azért, mert így tudnak ezek a vállalkozások megélni. Ha bizonyos időközönként elromlanak, összetörnek a cuccaink és újat kell venni.
Régen a felmosófa éveket kibírt, manapság kéthavonta cseréljük a nyelet, mert eltörik. Vékony ócska fém. Rozsdásodik, gyengül, törik.

Mostanában minden blokkot elrakok, akkor is, ha műszaki cikk nincs rajta. És gondolkodás nélkül visszaviszem, ami selejt. De még két hete vettem Lívinek egy kis játék összecsukható esernyő babakocsit. Én hülye, se blokkot nem kaptam, sem a játékot nem néztem meg közelebbről. Otthon derült ki, olyan kemény anyagból van, mint a szívószál, kábé fél órát bírt és eltört. Egy darabig néztem, gondoltam most buktam 1200 forintot, de gondolatban beintettem magamnak, és a héten visszavittem. A kínai hölgy, akitől vettem hirtelen nem tudott magyarul, próbálta kicserélni, levásároltatni, közben árut kellett sürgősen kiraknia, szemetet elvinni, szóval húzta az időt veszettül, de nem tágítottam. Nyugodtan és lassan magyaráztam, nekem nem kell innen semmi, főleg másik babakocsi, és a "piacfelügyelő" szó is elhagyta párszor a számat. Végül visszaadta a pénzt, megoldottam. Mint ahogy az első tornaórán kettétörő talpú tornacipő vagy fél óra focizás után elszakadó focilabda is visszament a boltba. Ezek apró kis összegek, de mivel sok minden hasonlóképp rossz minőségű, hamar nagy összeggé válik a sok kicsi. Mellékesen: ilyen szívószál-babakocsi kapható a tesxóban, csak dobozba téve, ne legyen tapintható, milyen fos.

El kell tenni a blokkokat, mert nem szabad kiszolgálójává válni ennek a lehúzó-rendszernek. Mindenki eldöntheti mi a jobb: elfogadni a sok alacsony minőségű terméket sok pénzért, vagy öntudatosan megkövetelni a minőséget a pénzünkért.

Gondoljunk csak bele: a hentes zsíros húst ad, pedig nem azt kértünk. Neki azt is el kell adni, nem akar veszteséges lenni. Akkor ez azt jelenti, nekünk kell úgymond lenyelni az ő lehetséges veszteségét? El kell fogadni azt, ami nekünk lesz veszteség, mert nem esszük meg, megy a kukába? Akkor a pénzt simán oda is lehetne adni neki. Nem kell hazavinni a húst.

Ezt a hentes dolgot amúgy sem mindig értem. Mert az oké, hogy némelyiknél ha 1 kiló húst akarok, akkor 80 dekát kérek. Másnál pedig mikor 1 kilót kérek, de odaszól, hogy 80 deka lett, elég lesz-e, akkor jönnek a kérdések. Csak úgy magamban.

Szóval én nem akarok tesztelő lenni, nem akarok mindent cserélgetni. Nem akarok papírszekrénybe papírruhát pakolni, mint ahogy kutyánk is igazi, nem csak hangszóróból ugat. Igazi dolgok közt akarok élni, pont mint ahogy az élelmiszerekkel vagyok. Nem pártolom a mű adalékokkal turbózott mű ételeket, a javarészt vízből álló húsokat, és színezett-vizes zseléből gányolt "lekvárokat". Nem akarok csirkét, akinek csak melle van, és többet nem akarok fiatal malacból származó, porhanyós húsú sertéslapockát látni, amiben kemény, elmeszesedett ér található.

2012. április 16., hétfő

Másképp, a blogról is

Miért lett ez a blog?
Miért ez a címe?

Mert ezt az oldalt fogom használni arra, - persze az életmód változásom részleteinek taglalása mellett - hogy másféle dolgokról beszéljek, olyan dolgokat osszak meg, amik szerintem súlyosan károsak és természetellenesek. Aki jobban belegondol, láthatja, már amiről eleinte szólt, a vízivás fontosságának és mennyiségének hangsúlyozása, az is eltér a napi gyakorlattól. Hisz már a gyerekek is úgy vannak sokszor tanítva: "Ne igyál, sokat fogsz pisilni!" "Ne igyál, megyünk el itthonról!" "Leves mellé nem kell inni!"

Ezek, és még sok más hasonló, rosszra tanító tégla-mondata van annak, aki nem elég tudatos.


Inni kell. Vizet, lehetőleg tisztítottat. Mert ami nem víz, az nem innivaló. Bizony, a tej, az üdítő, a tea, minden amiben van egyéb, mint ami vízben, azt a szervezet élelemként hasznosítja, nem italként. A szénsavas víz dehidratál, azaz kiszárít, az sem innivaló. Szomjoltónak, ideiglenesen megteszi, de nem több.
Írtam már, minden pisilés után iszom egy pohár vizet. 15 alkalommal számolva ez már 3 liter. Eltelítődni nem tudok a vízzel, szerencsére mindig jól esik, nem kell kényszeríteni magam. Vágyom már a többlet folyadékra.

Mikor elmegyek itthonról, mi a legjobb megoldás? Mert wc nem mindenhol van, az ember sokszor inkább visszatartja, és akkor nem is iszik, csak ne kelljen fizetni érte, nem megfelelő tisztaságú mellékhelyiségbe menni, satöbbi. Könnyű a helyzetem, mert csak két hetente hagyom el több órára a falut, és ott már meg tudom oldani. Bevásárló központ, piac, kajálda. Ilyen helyeken van mosdó, lehet használni. Viszont hogy ne legyek átfolyós vízmelegítő, azaz ne kelljen félóránként kimenni, kevesebbet iszom ilyenkor. Hat nagy korty helyett csak hármat. Így pótolom is, és a szomjam is oltom, sok idő sem marad ki.

Jól van, ezt megírtam, de ezt a bejegyzést most megosztásra akartam használni.

Régóta vallok/hiszek másképp dolgokat. Apránként minden teóriámra találok bizonyítékokat, vagy embereket, akik szintén másképp látják a világot. Én nem tudok olyan nézeteket magaménak tekinteni, miszerint: "Valamiben meg kell halni." "Minden káros, minden rákot okoz." Úgy gondolom, nem nekem kell bebizonyítanom, hogy a károsnak kikiáltott dolog valóban az. Bizonyítsa az ellenkezőjét aki akarja. Ha tudom valamiről, hogy káros vegyszer, akkor sem megenni, sem magamra kenni nem akarom, nem is fogom. Így van ez a fluoriddal is.

Érdemes ezt a cikket végigolvasni a flurorid károsságáról. Illetve ezt a cikket a vízről, emésztésről, táplálkozásról.

2012. április 15., vasárnap

Hollós-gyerekes-erdei

Nagyon semmittevős nap volt, így tarackoztunk kicsit a két naggyal. Teljesen megőrültek a munkától, folyt belőlük a hülyeség és persze végig dobálták egymást földdel.

Közben elrepült felettünk egy holló, 10 méter magasan, élmény volt. Mondtam már, hogy az utcánk vége egy rettentően óriási erdős terület kezdete? Persze nem akkora, mint az Amazonasi esőerdő, de jó pár hektár. A telefonom google térképén jó hosszan lapozgathatok, mire lakott területet találok mellette :) Lényeg, hogy sok holló él erre, szemben a házzal az erdőben. Nyáron késő délután megfigyelhető, mikor "hazajönnek" a napi túrájukról.

Múlt héten pedig szintén nagy élményben volt részem. Délelőtt mentem a boltba, de holló hangot hallva felnéztem. Láttam is négy madarat, akik közül kettő repülni tanult, kettő pedig "vezette" őket. Látható, hogy a tanulók sokkal bizonytalanabbul szállnak, mint a profik, akik érdekes hangokkal biztatják őket. Elment a négy holló, majd felbukkant egy egész nagy csapat, kábé még tíz példány. És az igazi élmény: láttam, ahogy az egyik, repülés közben pördül egyet: addig a hasa lefelé nézett, majd egy hirtelen fordulás, és egy pillanatra a háta volt lefelé. Tényleg egy pár másodperc volt az egész, visszaállt rendes pózba, és el is tűntek.
Képforrás:vasutag
A kertművelési gyakorlat után gondoltam kilógok az erdőszélre kicsit. De a három fiú észrevett, és jöttek. Így erdőztünk egyet.
gólyahír a patakparton
bujkáló ördög
A két nagyobb fiú másfelé ment, ők az árkot választották, de én Szilivel az úton mentem. Nemsoká csatlakoztak, és Szabolcs szinte azonnal egy jó nagy taplógombával lett gazdagabb. Itt még úgy gondoltam, megyünk is haza, mert lóg az eső lába. De a fiúk kérésének eleget téve, inkább túráztunk egyet.
Keresni kellett még taplót, mert Kevin is vágyott rá. Ki gondolta, hogy ilyen erősen rá van nőve a fára?? Ugyanis amit egy letört nagy ágon találtunk, leszedhetetlen volt.

virágzó bükk
 Találtak egy mélyedést, amire Szili mondta, hogy az a sárkány gödre. Mert az erdőben a sárkány lakik, az ő hangját halljuk (csak kuvik és visítmadár volt)
sárkánygödör

valaki lakhelye
Mentünk tovább, majd egy helyen Szabolcs és Kevin lement a mélyedésbe. Ott folyik a kis patak. Azaz tévedtem, mert ezen a részen már nem. Ott csak az árok van. Fenéken araszolva lement Szili is, majd akkor már én sem maradtam fent. Nem sokat gondolkodtam, pedig fehér nadrág volt rajtam. Hiába, nem ide készültem :))
csúszás
én is csúsztam
Odalent is jó volt, láttam a törpék házát, néztem a hegymászó fiaim, majd visszatértem az útra. Tudtátok, hogy telefonnal a kezünkben nehéz négykézláb felmenni a meredek úton? Jól van, most már tudjátok ti is.

a törpék háza
 Innen már hamar hazaértünk... volna. De volt még a szörny-fánál a nagy hangyaboly, ami azért nagy, mert méretes erdei hangyákból áll.
szörny-fa
Néztem kicsit őket, majd megállapítottam: ha hangyabolyt nézel, minden kis szellő a bőrödön olyan érzés lesz, mintha hangyák mászkálnának rajtad. Azt is sikerrel rögzítettem magamban, hogy csak az erdőben nem furcsa a kisfiam ama közlése, miszerint:
- Anya, eltörtem a makkom, de nem baj. Eldobtam. Pedig a makkok királya volt.
Szili a makkok királyával, Szabolcs a taplójával
Eztán jött még a világ legnagyobb traktora:
"Hű milyen nagy!"




Majdnem elfelejtettem: gyerekek mellett úgy kell kocogni, mintha kergetőznénk. Szili egyébként rossz néven venné, ha elszaladnék. De egy "elkaplak", és futunk is :)
ez csak úgy szép
a taplóról
a taplóról 2.

2012. április 14., szombat

Free game


A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”

(Stephen King)

Mikor ezt a szöveget elolvastam, majd' elsírtam magam.
Igen, az életem rövid története ez a fenti pár mondat.

Ami engem érdekelt, a környezetemet soha. De mindegy, nem siránkozni akarok. Rég volt, szeretem azt hinni, hogy ettől csak több lettem. Mert ha sosem fogadják el amit mondasz, gondolsz, két lehetőséged van. Hagyod a fenébe az egészet, vagy még inkább beleásod magad és kicsit szakértő leszel. Kos vagyok, a legrosszabb (legjobb) fajta. Törekszem, kapukat döntök le.

Most egyébként ott tartunk, pl. Anyámmal, hogy amit tőlem hall, az alapból hülyeség, de a tévéből, újságból ugyanaz már szentírás-szerű. Nem mindennel van ez így és nem őt akarom leszólni ezzel, mert nagyjából mindenki így működik. Illetve sokan tapasztalhatják ezt a saját környezetüktől. A férjem is, tőlem. Sajnos ez van.

Érdekes, hogy anno például ő (Anyám) adta a kezembe az Agykontroll c. könyvet, amit a szomszédból hozott. Mondván: az alattunk lakó anyukának sokat segített a módszer, olvassam el. Majd mikor megtettem, és a szerelmese lettem, már nem érdekelte. Már én voltam megint a családi fura, mert rászóltam, hogy nem mondunk olyat, hogy megfázol, elesel, stb. Sosem esett le neki, hogy bizony a sok negatív bevésés, amiket én kaptam, igencsak behatárolták a gyerekkorom. 

Példák kellenek? Íme: Én és az öcsém voltunk a rossz gyerekek, akikkel nem lehetett elmenni sehová. Én, ha szép ruhát kaptam, a sarokig sem értünk el, és koszos voltam. Hat szál hajam van. Ahová lépek, ott szöges drót sem terem. Tudnám folytatni, de csak a példa a lényeg. Nem kéne ezekre emlékeznem, ha egyszer-kétszer hallottam volna nem is emlékeznék. De én ezeket sokszor hallottam. Meg is jegyeztem, sokat ma sem tudtam levetni magamról. Az ilyen bevéséseket a gyerekeimnél nem hagyom.
Volt ebből rengeteg nézeteltérés, főképp mióta gyerek van. Még most is rászólok emiatt, hiába sosem tanulok :)

Úgy látom, Anyám hinne dolgokban, csak már nem mer. Kézzelfogható dolgok világában nőtt fel, az uralkodó materializmus gaz zászlója alatt. Ennek ellenére sok olyan könyv volt otthon, amivel elindulhattam a sorsom felé. 
Mikor a Titkok könyvét találtam meg a polcon Nemerétől, annak hatására beszélgetni kezdtem a növényekkel. Ami azt eredményezte, hogy a lakás legrosszabb helyén is virultak a növények, Anyu pedig hordta nekem a félholtakat. 18 éves voltam akkor, félig sem érett. 

Persze tudom, elkönyvelni valakit valamilyennek hiba. Mert sosem szabadul a ráhúzott szereptől, ráaggatott sztereotípiáktól. Mi lassan visszatérünk a kőkorba (külső vélemény), de ha arról beszélnék nyilvánosan, hogy mi a motivációja ennek, akkor jönnének a fura nézések. 

Már én sem tudom, miben kéne hinnem, nem tudom lesz-e valaha kataklizma, de a világunkban történő nagy változások előrevetítései alapján, lesz. Valami lesz, és akkor talán hasznos lesz, hogy mindenfélét elő tudunk magunk is állítani. Megtanuljuk, melyik növény mire jó, mivel lehet fertőtleníteni, lázat csillapítani vagy mosakodni.
Mindent minimalizálok, azaz kitapasztalom, mennyi a legszükségesebb mennyiség. Lehet, hogy nem lesz semmi, de ez a mindent-gépesítünk világ sem tart örökké. Sokan (egyre többen) felismerik, hogy amit maguknak csinálnak az több, mint amit kapni lehet készen.

Az én hibám az, hogy amiket most csinálok, azokat Krisztián évek óta mondogatja. De a makacsságom nem engedte, hogy rá hallgatva ezzel foglalkozzam. Míg magamtól ide jutva már élvezem. És pár évig nagyon rosszak voltak a nézőpontjaim. Ezt nem fejteném ki, túl személyes lenne.

Én lassan talán megszabadulok attól, hogy mások szemén át nézzem magam. Mert senkinek sem kell(ene) megfelelnem. A saját szemszögem lehet hibás, a kísérleteim lehetnek balul elsültek, de addig nem rakok félre semmit tartósan, míg meg nem oldom. És megbeszélve a dolgokat valakivel, akár magammal, rá is jövök a megoldásokra, majd kísérletezem tovább.

Kellemetlen érzés, mikor látod mások hibáit, de nem tudsz segíteni. Mert az illető nem "hagyja". Hisz ami szerintünk hiba, az neki "csak" az életútja. Ki mondta, hogy csak a mi szempontjaink jók? Ki kérdezheti meg, hogy ezt vagy azt miért ezen a módon csinálod? Ki hiheti, hogy az ő hite az egyedüli üdvözítő?

Mostanában azon gondolkodom, vajon a szerepek, amikbe bekényszerítjük magunkat, mennyire tesznek szabaddá. Úgy gondolom, semennyire. Mert az, hogy nagy problémák esetén megnyugvást hoz egy jó könyv, egy tévéfilm, vagy a sarokba kucorodás egy meleg teával, csak a dolgok elfedése.

Szerepekbe kényszerítjük magunk, játsszuk a keményet, lazát, bátrat, adakozót, segítőt, és ezeket a szerepeket éljük meg valóságként, személyiségként. Különböző életszakaszainknak megvannak a maguk szerepkörei. Ez így van rendjén, egyszerre viszont mindenki nem lehet ugyanolyan. Mások máshol tartanak, más az életútjuk.

Úgy látom, a hamis biztonság-illúzió sokaknak nagyon fontos. Ha minden nap, ugyanúgy végzi a dolgait, az teszi a börtönét biztonságossá. Ha valami nem úgy történik ahogy várjuk, azt durva beavatkozásnak érezzük, némelyeket keményen ki tud billenteni némely sorsszerű szabadjáték.

Mikor a sorsunk dobál egy kicsit minket, olyan "free-ball"szerűen. Megmutatja, nem úgy vannak ám a dolgok, ahogy kiscsikó elképzelte. De az ember szinte sosem hallgat a sors szavára, hamar visszatereli az életét a megszokott mederbe, és "megszabadul" egy újabb kis szakaszra. Szabadnak hihetjük magunk egy-egy pillanatra, de szabad csak az lehet, akinek nincs veszíteni valója. 

Nekünk pedig mindig van.

2012. április 12., csütörtök

Ficánkák

Szili, ceruzával a kezében:
- Fel a kezekkel!
Fáradtan felemelem az egyik karom, mire Ő:
- Magasra! És lábujjhegyen.
- Akkor inkább lőj le...

Este Kevin fürdik. Szili:
- Kevinnel akarok fürdeni.
- Oké, vetkőzz le.
Levetkőzik, pisil, majd jön nyafogva:
- Azt akarom, hogy a Kevin kiszálljon...

Livike elmutogatja,  hogy kis tálkában óhajt kezet mosni. Megkapja, majd kiönti. De pozitív történés: fel is takarítja. Úgy töröl, mint egy igazi gazdasszonyka. Én mondom, takarítani már tud ez a gyerek!

Livi ma egy csoda volt. Anyám el tudott menni itthonról sírás-balhé nélkül, délben szó nélkül lefeküdt aludni és az apja rakta le, majd én is simán elmentem oviba-suliba, míg ő Kirával maradt. Muszáj volt menni, mert a suliban ünnepélyes beiratkozás volt. Ja, nálunk ilyen is van.

Tegnap begyújtottam, jól esett az a kis meleg. Ma már csodálkozva néztem mások füstölő kéményét. Hiába, bentről hidegebb van :)

2012. április 10., kedd

Jókedv

Na most valahogy nagyon rendben vagyok. Pedig rettentő sok a dolog. 3 zsák ruha vár eladásra, össze kell szervezni a pénzeket, ott a kert, meg mindenféle. De most, ebben a pillanatban valamiért jó élni. Jobb mint máskor.
Szeretek Heni lenni.

Pedig ovis koromban nagyon utáltam ezt a nevet, és Eszter szerettem volna lenni. De most jó a nevem is, és én is. Szeretem aki vagyok, akkor is ha tudom, mennyivel többet tudnék tenni a világért. Jó az, ahol vagyok, szeretem az életemnek ezt a részét. Jó szakasz.

Pedig már csak két év és negyven leszek. Azt hiszem azt fogom tenni, amit évek óta: előre datálom magam. Mikor betöltök egy kort, automatikusan eggyel többet kezdek mondani, így megszokom mire eljő. Most 38 lettem, de holnaptól 40 leszek. Még két évig. Már a valaki megkérdezné :)

Amúgy ez a kor-mizéria nem tud megérinteni. Azt gondolom,sokkal fontosabb dolgok miatt kell aggódni az embernek, mint az, hogy hány éves.

Hoppá! Volt ugyan hétvégén torta, de nem is lettem felköszöntve tortával és gyertyával. Ez már jobban megérint :) No majd sütök egyet a héten, gyertyásat. Lesz okunk megint tortázni.

Mitől van jókedvem? Én sem tudom, mert hulla fáradt vagyok, de teli energiával. Sokat vizet ittam ma is, és tegnap elkezdtem a saját gyártású kombucha italom is inni. Nálunk már az almaecet is két üveget foglal el, de ennek a kombuchának is gyorsan ketté kell osztódni, mert lesz keletje. Finom, és nagyon sok jó hatása van.

Na szóval, szeretem a rumlit is, ami körbevesz, mert van mit csinálnom. Sosem unatkozom, és ugyan nincs időm és energiám olvasni, de így is minden nap tanulok valamit. Értem és érzem a dolgokat-embereket, ha kicsit elengedem magam, akkor egész mélyen. Még a csóró időszakok is tanítanak valamit, például lemondást, spórolást. Megélni nem jó, de túlélni igen. Képesnek lenni valamire, mindig élmény. Mint vállalni a véleményünk, és hitvilágunk a világgal szemben is. Mint ő, ott lent a klipben:

A zene csak úgy jó.

Húsvéti menü

Semmitől nem fosztottam meg magam. Tehát ettem sonkát, tojást, kolbászt is. Igaz, ezek mind házi készítésű ételek voltak, adalék és tartósítószer mentesen. A tormát is én készítettem tormából és ecetből, cukor és tartósító, színező adalék nélkül. Igaz, csukott szájjal nem lehet megenni, olyan erős :) Ezen azért segítene némi cukor és leforrázás, de ez itt nem a receptek helye.

Ami a lényeg, hogy rossz étel nincs, csak figyelni kell a sokszínűségre és a minőségre. Sok dolgot kiiktattam a konyhámból, mióta próbálkozom az egészségesebb táplálkozással. Beleestem a kezdők hibájába is, a görcsösségbe. Azóta enyhültem, próbálok arany középutakat találni, és persze igazodnom kell a pénztárcámhoz is. Vannak dolgok, amikre továbbra sem vagyok hajlandó. Például a környezet és szervezet számára ártalmas dolgokat tartalmazó tisztítószerek, kozmetikumok használata. Vagy a margarin/étolaj, süteményfélék felesleges túlcukrozása. De ez utóbbiak már az ízlés átalakulásának köszönhetőek.

Üdítőitalokat már sok éve nem iszunk, ünnepekkor sem. Akkor is tökéletes a tea vagy víz. Hisz azért mert ünnep van, nem kell magunkba tömni és dönteni minden híg f*st. Nézegettem én az üdítőket egy boltban, mert Anyám üdítős szeletet óhajtott sütni. Olyat vettem, amire rá volt írva, nincs benne színezék. Jól van, nem hiszek a mesékben, de egy fokkal jobb, mint a "Buborék" fedőnevű üdítőital, amire kifejezetten rá van írva, hogy gyerekeknél viselkedési anomáliákat okozhat. Persze nem ezekkel a szavakkal, de ez a lényege. Ami egyébként minden boltban kapható ételszínezékre is rá van írva. Azt tudtátok, hogy asztmát is okozat, erősíthet a mesterséges színezék? És azt, hogy még a minőségi szörpökben is előfordul? Persze ha nem vagyok  hajlamos mondjuk asztmára, nem valószínű, hogy azzá válok, de ha el tudom kerülni, akkor elkerülöm az ilyen adalékos ételeket-italokat.

El kell olvasni a címkéket! És igenis új dolgokat kell megtanulni minden nap, oda kell figyelni, miket veszünk meg magunknak és a gyerekeknek. Mert minden rosszat elkerülni nem lehet, de van amit azért igen. Próbálkozni, törekedni kell. És bár nézhetjük a rezgés és energiaminta felől is, hogy amiben valami jó van, az rossz nem lehet, de vannak határok. A napraforgó miatt a margarin nem lesz elfogadható élelmiszer.

Az étkezésünk sok rossz szokáson, rosszul kialakított rendszeren alapul, amin azért lehet változtatni.  Ne adjuk tovább azt, amiről tudjuk hogy rossz! Nem fogok kólát adni a gyerekemnek, de ha vendég jön, akkor sem veszek ilyesmit. És sajnálni sem kell szegény üdítő és virslimentes gyerekeim, mert nem vettem el tőlük semmi jót.

Együnk pár szelet füstölt húst vagy főtt tojást, ha van rá igény, de a ez mellé rengeteg zöldség is kerül, és időben abba tudjuk hagyni, akkor már nem lesz olyan nehéz a gyomornak.

A koleszterinről és egyéb népvakító dolgokról az a véleményem, hogy a normálisan mozognánk és eleget lennénk a levegőn, továbbá nem gyengítenénk az immunrendszerünket mindenféle méreggel, akkor nem lennének a testünk működésében durva eltérések. Mert az immunrendszer helyre tudná hozni a kisebb gondokat. De amíg az öblítőszerrel és mű-ételekkel bevitt mérgeket kell leküzdenie, addig mit is várunk? Arról nem is szóltam, ami talán az egyik legfontosabb: a lelki okok. Amíg hagyjuk, hogy mások uralkodjanak rajtunk, és beleszóljanak az életünkbe, amíg mi magunk is mérgesek vagyunk, addig nem jutunk tartósan sehová.

Pár cikk:
Cikk a hiperaktivitásról
A térfogatnövelt pékárukról
Allergiák
Adalékok, E-számok

A nagy ruhaválogatás

7 ember téli-nyári ruhacseréjét tegnap intéztünk. Tudjátok, mindent ahogy jön :)
Persze délelőtt voltak azért a férfiak locsolkodni. Krisz is, mivel Szili sem akart kimaradni, de a nagyobbak sem elég nagyok és türelmesek ahhoz, hogy rá vigyázzanak. Így Apának erőt kellett venni magán, és nemszeretem-locsolkodást vállalni.
Természetesen ment a szöveg a Húsvéti baromságról, hogy miért kell pénzt adni a gyerekeknek, mert sokkal régebben nem így volt. Anyám mondja, már az ő gyerekkorukban is így volt. Mikor is? 60'-as évek. Szóval meg is van a végkövetkeztetés: akkor nem így volt, mikor még nem volt a pénz mindennapos mindenkinek. Mikor még vidéken inkább cserekereskedelem volt. Gondolom én. Most kap a gyerek csokit és pénzt, Apa meg pálinkát. Egyes helyeken ételt, sütit is kínálnak.

Mi ismét megúsztuk, senki nem akar idejönni. Szomszéd Dezső persze jött, de mivel Kevinnel haverok és szomszéd is egyben, számítottam rá.

A pénz dolog és a fiúk? Könyörgöm, egész évben a Húsvéti pénzt várják! Nem aktívan, de időnként szóba kerül, tehát nem fogom azt mondani, hogy ne menjenek. Azt viszont mindig elmondom, hogy mindennek amit kapnak örülni kell, mert sok ember nem engedheti meg magának a pénzosztást. Így van ahol "csak" csoki van.
Szóval most a három fiam gazdagabb mint én...

Rendbe kellett rakni a nyári konyhát, és Lívinek cipő kellett. Tudtam én, hogy sok-sok kisméretű sportcipő van, és igazam volt. Most van neki 6 pár sportcsukája. Van persze lányos is, de azt most kapta a tojásoséktól. Ahol tök aranyos szürke kisbárány van, de nekünk kecskénk lesz. Ami makacsabb és kissé tán problémásabb, de tejet ad :)

Megint félrement a témabusz...
A ruhákat megint erősen át kellett válogatni, és kiszórni ami sosem hordódik vagy nagyon nagy. A nagyokból csak azt tartom meg, ami annyira szuper, hogy érdemes tárolni.
Félretettem sokat varrás-célra is. Azaz "majd varrok belőle valamit" -ruhákat, főleg farmerokat. De olyan sok van, hogy megint szelektáltam belőle, a jobbakat eladásra. Amivel csak egy a gond: nem kapok annyit érte, hogy hónapokig még tároljam, és feltöltési díjakat fizessek érte. Tehát vihető egy nagy szatyor farmer, postaköltség utalás után (1250 ft-ért 20 kg feladható) elküldöm bárkinek :) A részletek mailben, és fotók is.

Gondolkodtam a családneveken is. Vannak a tömeg-családnevek, mint: Kovács, Kiss, Nagy, stb. És az a sok "Oszt Cső", "Wagyok Tshőő", "Wagyok Oszt Cshőő"-ről mi a véleményetek? Egy új, soktagú család telepedett le kis országunkban?? Vagy valami új betegség ütötte fel a fejét.

Mindegy.


2012. április 8., vasárnap

Hej, de unalmas...

...a képernyő billentyűzettel írogatni a betűket! Még az a fél óra is kiborító, amit itt töltök :) Persze kaptam klaviatúrát, csak régi és nem jó a dugója. Átalakítóm nincs, majd veszek, addig ez van. Amúgy néztem a neten adaptert. 30 kemény forint, de a futár! Az 1800. Totál megérné...

Totál összeszedett vagyok. Elrejtettem a kertben a csokikat, de egy eltűnt. Azóta sincs meg. Mondjuk Kira nem ment falnak a hiány miatt, főleg hogy Kevin megosztotta vele a sajátját. Rendes kölyök :)

Tegnap volt a nagytakarítás, mert így talán meg is marad az ünnep alatt. Bár ahogy most körülnézek... Bomba robbant. De kit érdekel? Megtettük, amit tudtunk. Holnap locsolkodás, de remélem a szomszéd gyereken kívül nem téved ide senki.
No nem mintha eddig bárki jött volna. De maradjon is így :)


a locsoló-váróknak egy szép Húsvéti kép :)
Ja, megunt nyulakat elfogadunk... Minden mennyiségben. Komolyan. Csirkét és kisbárányt is.

2012. április 7., szombat

Bla-bla

Kevin ismét bizonyított tegnap. Ő az eltűnő gyerekem. Aki sosem tűnik el, csak épp másképp siet mint a többi ember. A boltba tartó úton minden kavicsot, növényt, állatot megcsodál, közben gondolkodik, ötletel, vagy egyszerűen nem figyel, kikapcsolódik és nem érdekli az idő.

Elküldtük a zöldségeshez. Majd 1 óra múlva hívom a 15 percre lévő boltot, volt-e ott egyáltalán. Igen, volt. Jó, ez oké. Akkor hol van?? Kérdem anyám, és Kevin ebben a pillanatban belép.

Ez mindig így van. Ha elindulunk keresni, előkerül. Olyan ördög-falra festősen.
Persze van ám telefonja, de nem feltétlen van mindig feltöltve. És a töltő is a család eltűnő-tárgyainak részét képezi. Vajon érthető, a kétezresnél nagyobb pénzt nem szívesen bízok rá??

Azt is sokadszor játssza el, hogy megjegyzi amit felírok, és mást hoz. Itthon persze esküszik, hogy mindent jól csinált, de felhívom a boltos csajt, hogy akkor a az nincs, akkor valami más afféle van-e. Ő pedig közli, az első is van, csak a gyerek elhagyta a papírt. Pedig dehogy hagyta, csak megjegyezte és kidobta. Imádom, hogy próbálkozik. Mert a jó memória fontos. És jó, hogy hisz magában. Tényleg jó. Egyébként talán neki sem állna ilyen saját elképzelésű és kivitelezésű madáretetőnek, amit készítettek.

A két kicsi eláztatta a klaviatúrám.
Nem bele, csak alá borította valamelyik a vizet. Szóval nem totálkár, csak pár gomb nem működik. Tudjátok hányszor kell leírni egy szövegben a "g"-t, "h"-t és hányszor nyomna az ember backspace-t?? Hát még ha delete sincs! Ma kapok másikat, szóval meg van oldva :)  Szilikont nem szeretnék. A férjemnek az van, most míg itthon volt azt használtam. De komolyan rosszabb, mint néha kipótolni a szöveget a képernyő billentyűzettel.

Tegnap boszorkány-múzeumban volt a lányom Katival, de persze elengedték, nem tartották bent mint kiállítási tárgyat... Előtte Vácon volt velem busszal, ahol piacoztunk, mivel Húsvét előtt mindig olcsóbb lesz a házi sonka is. 1600-ért angol szalonna a termelőtől, adalékmentesen, szerintem szuper. Bár normál áron 2200-ért sem sok, ha épp erre vágyik az ember. Múltkor nézegettem a tecsóban valami akciós extra szuper-füstölésű sonkadarabot, amit úgy dobtam el mintha fertőző lenne, mikor megláttam, hogy a 10 dekás darabka 600 forint.

És tegnap találkoztam az emberi hülyeség újabb gyöngyszemével. Fél év körüli fiúcska anyja magyarázza a buszon a szembe ülőnek, hogy a bébi neve: XY Benett Egyed...

Ezzel köszönök most el, és kívánok Kellemes Húsvétot meg mindent.
Aki kíváncsi a Húsvéti csigákra itt megnézheti.

Kiegészítés Kevin-elvarázsoltsághoz:
Hazajön, ott ül a közben Kirát hazahozó Kati. Aki elmesélte, hogy valami bottal hadonászott Kevin a patak környékén. Kérdem a gyereket:
- Mi tartott ennyi ideig?
- Jöttem egyből!
- Akkor ki botozott a pataknál?
- Honnan tudod?
- Láttam a nagy égi képernyőn. Amúgy pedig Kati ott ment el melletted.

2012. április 5., csütörtök

Zöld turmix képekben




 sör és sima-reteklevél, mustármag csíra, pitypanglevél



A kutya

Egy helyi család befogadta, ideiglenesen. Nekik mást-meg-nem-tűrő kan kutyájuk van. Mindenesetre hazavitték,de gazdit továbbra is keresünk. A facebookon csináltam egy bejegyzést róla, remélem sikeres lesz.

2012. április 3., kedd

Elrontott dolgok

Az egész generáció el van rontva ilyen téren.
Szokásos szöveg: tisztelet a kivételnek.

De én most nem a kivétellel foglalkozom.

Téma a habzsolás.
Leves, második fogás, desszert, kávé.
Átlagos ebéd.
Holott már a leves mennyisége is elég lehetne, de a második fogást még megbocsáthatjuk, hisz a szilárd táplálékra elemi szinten vágyunk. De ez a rengeteg étel amit megeszünk, javarészt felesleges bevitel, és csak a finomságok iránti vágyakat elégíti ki. Hisz ha csak kétféle étel lenne az egész repertoár a világon, akkor nem valószínű, hogy repetáznánk. Akkor elég lenne az a kevés, ami a fennmaradáshoz szükséges.
Persze jó, hogy ilyen ételorgia van, jó a választási lehetőség, de a mértéket ismerni kell. Szeretjük a gyomrunk, szeretünk enni, szeretjük a desszertet is. De valljuk be, legtöbbször feleslegesen eszünk. Valódi éhség nélkül, csak azért mert finom, szép, illatos.

Hol kezdődik az elcsúszás?
Mikor a mama tukmálja a gyereknek. Csak még egy falat, edd meg az ebédet, ha kell ha nem, a mama kedvéért, ha nem kell főzök mást, 3-4 féle étel akad otthon, lehessen válogatni, és végül valakinek mindet meg kell enni. Jól esik az az embernek, hogy ha a főztje ízlik, hogyha kétszer szednek, mert finom. És a gyerekek, akik növésben vannak, egyenek is két-három adag ételt. A gond ott kezdődik, mikor a köztes időkben előjön a nasi, az unaloműző édesség, mikor a szülők-nagyszülők csokikkal és a gyerek édességvágyának mértéktelen kielégítésével próbálják megszerezni a gyerek szeretetét, elfogadását. Pont olyan hiba ez, mint mindent megengedni, nehogy a gyermek véletlenül negatívan érezzen a szülője iránt. Hát érezzen. Utáljon, mert nem engedek valamit, mert nem veszek annyi csokit és sosem veszek csipszet. Majd rájön később, hogy jó volt ez így.

Volt egyszer egy ismerős idős hölgy, akinél történt egy eset. Akkor volt a nagy lányom egy év körüli. Csokit sosem vettem, csak akkor kapott egy keveset, ha anyám jött hozzánk. Nem is vágyott rá mértéktelenül, bár mindig megette. Elmentünk ehhez az ismerőshöz valamivel, és behívott. A gyereknek persze csokit szedett elő, és szinte betömte a szájába, mert a kislányom nem annyira akart csokit enni. Akkor épp nem vágyott rá.
Ott, akkor értettem meg, mitől olyan kövér a néni kislány unokája, hogy szinte nem kap levegőt.
Vagy a másik szülő, aki elmeséli, hogy nem baj ha nem éhes a gyerek, de ad neki egy kis nokedlit szafttal, az mindig lemegy, még ha a husi nem is.
Őszintén: ki szereti, ha tukmálják, pedig nem is éhes?
Én utálom.
Majd eldöntöm, kell-e vagy nem. Akkor a gyereket miért etetik sokan erőszakkal, zsarolással?
Imádom hogy a kislányom, egy kis 2 éves, határozott akaratú kisasszonyt.
Ő elmutogatja mi kell neki. Addig mutogatja mit szedjek elő, mit akar épp enni.
Gondolok itt olyanra, hogy almát kér, ebédet nem. De vágjam ketté, csavarjam ki a szárát, stb. Ezeket mutogatva közli, mert nem beszél túl sokat még. De nem tudnám belediktálni, ami nem kell neki. Keveset sem, trükkel sem. És mégis mi értelme zsarolni? Csak azért egyen olyat, amire nem vágyik, mert édességet vagy más kedvezményt ígértünk?

Tudom, a szabályok fontosak, de az étkezésben talán a kényszermentesség kéne hogy a legfőbb szabály legyen.


Hisz így könnyedén kialakul az "akkor szeretnek ha eszem, akkor eszem" habzsoló ember. Aki tudat alatti "csak szeressen az anyám" vágyát elégíti ki még felnőttként is.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...