2012. június 29., péntek

Múlt, jelen, jövő?

Ha egy lehetőségem lenne időugrásra, hová mennék? Múlt vagy jövő?

 Azt hiszem gondban lennék a választással, mert mindkettő érdekes lehet. Tudom, változásokat véghezvinni, belenyúlni a dolgokba nem lenne szabad. De megnézni nagyon érdekes lenne, főleg aktív résztvevőként, egyes eseményeknél.
Érdekes lenne pl. végigülni egy ebédet vendégként a nagyanyám gyerekkori étkezőasztalánál. Engem ugyanis nem háborúk, világmegváltó események érdekelnének, hanem ilyesmik.
És bár nagy lenne a kísértés, hogy a jelen ismeretében ezt-azt kissé megváltoztassunk, de nem hiszem, hogy sok jót hozna.

Mondjuk lehet, hogy az egész jelen VILÁG átíródna, ha a '85-ben (vagy '86?) élő Heni elment volna a Queen koncertre. Szóval azt az időutazó énemmel megnézném, és valószínű ugyanaz az élmény lenne, ugyanúgy emlék lenne, mintha belenyúlnék a múltba :)

Azt hiszem, az időutazás/időugrás azért sem lehetne aktív és nyílt dolog ma a világon, mert sokan nem tudva elfogadni a karmájukat, sorsukat, megváltoztatnák azt.

Azt honnan tudhatjuk, hogy az a PILLANAT, amiben most ezt írom, nem épp egy változtatás eredménye, és épp most íródott át az egész emlék-rendszerem??
Sehonnan.
Nem érdemes sok energiát ebbe a gondolatba ölni, hisz lehet, hogy az egész világom csak a fejemben létezik, ami egy laborban álló tartályban pihen, gépekre kötve.

Sok minden lehet.
Sok minden, amit valóságnak hiszünk és ismerünk, lehet hogy csak egy-egy jól megkomponált valóságsó-féle.
Igen, lehet, hogy valahol sakkoznak velünk, és az egész bolygónk egy nagy sakktábla.

A jövő?
Szintén a kíváncsiság vinne oda.
Milyen lesz pár év múlva?
Tíz év múlva?
És száz év múlva?

Azt hiszem, a saját családom itt már nem szabadna megnéznem. Mert akkor a jelenbe visszatérve javítgatnám, ami nem tetszett a jövőben. Még meg is tudnám magyarázni magamnak, hisz csak jót teszek, mert ha az a karma, hogy változtassak, akkor fogok.
De azt hiszem, ez nem ennyire egyszerű.
Bizonyos dolgokat meg kell élni, bizonyos pofonokat meg kell kapni mindenkinek.
Nem óvhatjuk meg a szeretteink sem ezektől, bármennyire fáj a fájdalmuk.

Még mindig csak annyit tudok mondani, nehéz lenne a választás. Persze izgatja az embert mindkettő, hisz az elmúlt dolgok éppoly izgalmasak lehetnek, mint a még meg sem történtek.
Konklúzió: nem tudom.
Az én ötletem volt, de sajnos nem lettem okosabb így kifejtve sem :)

Napi túrázás

Tegnap Kirával mentünk el oda, ahol meg akartam nézni, mi is van. Mint kiderült, ő már járt arra sokat, bringás adrenalintúrákra. Azaz szűk és meredek utakról legurulni. Ott egy dimbes-dombos rész van, erre pont alkalmas. Nem túl veszélyes lejtők, de épp elég, ha ilyesmit akar valaki csinálni.
Körpanoráma videó (fújt a szél, nem jó a hang):
 Láttunk barikat legelészni:

Visszafelé más úton jöttünk, persze nem hazudtoltam meg magam: 10 percenként ránéztem a gugli térképre, hogy jó irányba vagyunk-e :)
Megállapítottam: nem szabad szedőtasak nélkül elindulnom, mert olyan nincs, hogy ne szedjek valami növényt.
Amerre hazafelé jöttünk, az olyan hely, mintha egy dobozban lennénk. Ritkábbak a fák, de magasak. És nagyon visszhangzik. Sajnos videón nem jön át a visszhang.



egy favágás mementója
Kira a kedvenc fám mellett: ez már a házunktól pár méterre
Az egész túra 3/4 óra volt, igyekszem ma is megismételni. Bár gazolni valóm van, Krisznek pedig ásni kell, ugyanis kötelező a csatornára való rákötődés. Igaz, csak jövőre, de addig is: 10x annyi lenne a talajterhelési adó. Ami azért nem annyira jogos szerintem. Sőt elég gusztustalan formája a kényszernek.

Nektek Kellemes meleg Napokat, jó hétvégét!



2012. június 27., szerda

Kevin és a darazsak

Ma is felmentünk a dombra, vadszamócázni. A fiúk mind jöttek velem, tegnap csak Szabolccsal voltam. Ma már vittünk kis vödröt is, hogy amit haza tudunk menteni az itthon maradóknak, ne kézben kelljen izzasztani.
Még nagyobb területet bejártunk, mint tegnap, és örömmel tapasztaltam, a szarvasok sem tétlenek, mert jócskán töredeztek le bokorágak tegnap óta :)

Megint szedtem egy csokor tejoltó galajt, és pár szál apróbojtorjánt. Nagyon sok bimbós van, még egy jó hét kell ám nekik :)

De múltkor elfelejtettem megemlíteni, nagyon könnyen összekeverhető az ökörfarkkóróval. Persze közelebbi ismeretség után már nem, hisz míg a bojtorján levelei cakkosak, az ökörfarkkóróé sima szélűek.
apróbojtorján-forrás: Ókori egészség

ökörfarkkóró-forrás:Zsoldos Márton blogja
Azt hiszem nagyságra, magasságra a növények hasonlóak lehetnek, de az apróbojtorján itt nálunk aránylag kicsi. Gondolom azért, mert a galaj elnyomja valamelyest.

Mindegy, térjünk át a gyerekekre és a túránkra. Jó magasra felmentünk, láttuk a falu másik felét, szép a körpanoráma. Láttam olyan erdőszakaszt, amit majd holnap felfedezhetünk Krisszel. Úgy, de úgy bementem volna oda! De a fiúk menni akartak vissza, szamócázni, és nem akartam megfosztani őket ettől :)
Ettek is, a vödörbe is került egy kevés, így elindultunk haza. A szokásos kidőlt, de élő fatörzsre felmásztak, Kevin és Szabolcs tovább is ment, be a sűrűbb részre, ezen a faágon. Nem túl vastag, csak olyan deréknyi lehet, és mivel korhadt, én azt mondtam, inkább ne.

De ők mentek. Annyira nem féltettem őket, mert ketten nincsenek 70 kg, annyit azért elbír egy ilyen vastag fa.
Viszont amivel senki nem számolt: a darázsfészek.
Kevin sikeresen belegyalogolt, szerzett is 5 csípést. Jól bepánikolva rohant le onnan, tépte le magáról a ruhát, de ennyivel megúszta. persze otthon is lehetett hallani a sivalkodását, azért egy darázscsípés sem leányálom, pláne nem öt.
Orvos kijött, kapott két kalcium injekciót, most piheg.
ez pedig egy jó kép :)




2012. június 25., hétfő

Növényes sikereim

Jó dolog apránként tanulni, és tényleg, minden infót rögzítek, rendezek a fejemben, ami egy-egy növénnyel kapcsolatos. Legalábbis igyekszem. Azt tudni kell, egy-egy növény nagyon sok mindenre jó. Azt, hogy nekünk mire fog használni, majd válaszol az idő, és a tapasztalat.

Most az apróbojtorjánt akartam megismerni, szedni.

Tervben volt továbbá, hogy egy jó helyen lévő fűzfáról szedek pár leveles ágat, és szárítok. Levele, és a levélág kérgének szárítmánya használható. Belső vérzések, bélhurut, gyomorhurut, hólyaggyulladás, láz ellen. Külsőleg fagyott testrészek, aranyér, fejtetű, hajhullás ellen. Továbbá reumás fájdalmak ellen is jól szolgál a levél forrázata.


Ezek voltak a következő hetek tervei. Mint mindig, mikor csak úgy akarok valamit, de nem aggodalmaskodom, vajon sikerül-e, hogy fog sikerülni, akkor egyszerűen megkapom, amire vágytam.
Tudom, ez nem egy Spanyol tengerparti nyaralás, de én nagyon szerettem volna végre megismerni az apróbojtorjánt :)

Hétvégén elindultam az erdőbe császkálni egyet. Felmentem a közeli dombra, ahol rengeteg vadrózsa bokor van, gondoltam onnan szétnézve szedek össze egy kis energiát.
Majd örömmel tapasztaltam, hogy nem csak energia van, hanem rengeteg tejoltó galaj, ami a galajok királynője.
tejoltó galajmező
Aknés, mitesszeres problémákra külsőleg, vesebetegségekre, epebajra, szájüregi rákos megbetegedéseknél öblögetve használva, ideggyulladások ellen, vértisztításra használható. Ezen felül pedig a tejet összerántja, sajtkészítéshez, színezéshez is használható. Még nem tudom hogyan, de kutatni fogok a témában.
Nagy csokorral tértem haza, és örömmel állapítottam meg, végre lesz galajszappanom is.

A dombra menet szembetaláltam magam a múltkori viharnál nagy robajjal leszakadt, vastag faággal. Nem ítéltem veszélyesnek, elmentem mellette. Majd hazatérve elhívtam oda Kriszt, hogy nézzük meg, nem lehet-e leszedni, nehogy valakire rászakadjon egyszer.
Ekkor állapítottuk meg, hogy ez bizony fűzfa. Tehát nem kell messze menni a fűzfahajtásokért. Már a nyári konyhában száradnak, a lehántott kéreg pedig bent.

A szárazabb kérgeket tegnap felhasználtam, mert csalánvizet készítettem. Ugyanis a fűzről olvasgatva fedeztem fel, hogy hajhullás elleni hajpakolásokba is használható.

Akkor ebből is lesz szappan, miért ne?
Ugyanezen a miért-ne alapon tettem a csalánvízbe pár fűzfakéreg darabot, és tormalevelet, de erről a szappanos blogon fogok írni :)

Ma délelőtt pedig megint mentünk galajt szedni, mert az előző adag megszáradt, jöhet a következő. Nagyobb területet jártunk be, így találtuk a kökényes részt, ahol rengeteg kökénybokor van. Persze még éretlenek, de majd ősszel visszatérünk kökényezni. Talán a rókák nem eszik le a magasabban lévő ágakról :).

vadszamóca: ízesebb, de apróbb mint a nemes fajta
Megint láttam egy bojtorjánnak hitt növényt, ezért elővettem a telefonom, gugliztam egyet, de nem az volt.

Sétáltunk tovább, szedtem pár tő kakukkfüvet gyökerestől, elültetni itthon. Érdekesség: hangyavárak tetején nőnek itt nálunk.
kakukkfű a hangyaváron

Megláttam egy zsályának kinéző, de sárga virágú növényt, ami nem zsálya volt. Hanem amit annyira meg akartam ismerni: az apróbojtorján.
Végre meglett, és végig a galajszedés alatt ott mentem el mellette. Mert a galajok tövében nő, és az egész rét tele van vele. Igaz, még nem sok virágzik, de bimbósak. Szóval két nap múlva ellenőrzés, gyűjtés.
Az illata pedig engem a régmúlt idők bojtorján samponjára emlékeztet, szerintem a szappanja a kedvencem lesz :)
Persze nem csak szappanba pazarlom el, hanem szárítok is bőven, mert teája is sok mindenre jó:


Az epehólyag és az epeutak gyulladásainak kezelésére, valamint hasmenéses állapotok megszüntetésére használják. Vizes kivonatai jól meghatározott antibiotikus hatással rendelkeznek, a normális bélflórát nem befolyásolják, az emberi szervezetre teljesen ártalmatlanok. Torok-és mandulagyulladásnál igen kiváló hatású. De adhatjuk anginára, szájpenészre és a száj nyálkahártyájának gyulladására. Levele gyógyítja a vérszegénységet és jó sebekre, javulást hoz reuma, lumbágó, emésztési zavarok, májcirrózis, májpangás és lépmegbetegedés esetén. Fertőző hasmenésnél is igen hatékony, mivel helyileg úgy hat, mint az antibiotikum. Gyulladásnál mérsékli a gyulladást és egyben a kórokozókra is hat. Lábszárfekélyek és aranyéri bántalmaknál is segít, mivel nemcsak összehúzó és fertőtlenítő hatása van, hanem elősegíti a seb behegedését is.
Kamaszoknál segíti az aknés kiütések gyógyulását.
A hatásosságát növelni lehet, ha libapimpófűvel vagy cickafarkfűvel vegyítjük.

Forrás: Népgyógyászat
Orbáncfűvel keverve gyomorfekélyre is igen hatásos.
További forrás: Vegetáriánus

Úgy érzem ez a nap sikeres volt, és azért tudjátok meg: egy nyaralás félét is a vágyaim közé helyeztem, de nem aggodalmaskodom rajta. Majd meglesz az is :)

2012. június 24., vasárnap

Dömsöd

Sok-sok évig jártunk oda nyaranta. Egy kölcsönházban, erdő mellett, pár száz méter sétára a Dunától. A ház szép volt, több szobával a kertben kis medencével, de semmi közmű nem volt. Esténként gyertya és gázlámpa világított, és a fürdés is az udvari, magasra szerelt, vizet melegítő hordó alatt volt, de nekünk ott semmi nem hiányzott.

A fürdőzést értelemszerűen a Dunán oldottuk meg, én még úszni nem tudtam, de rávenni senki nem tudott volna, hogy megpróbáljam. Van valami ösztönös félelem bennem a víztől, bár úszni már tudok, és szeretek is, de nem vagyok delfin típus.

Mint ahogy a bogarak, repülő rovarok iránti félelem leküzdésében sem motivált semmiféle medencés fürdés. Mert pumpálós kút volt, mindenkinek kellett (volna) kicsit pumpálni, hogy víz kerüljön a medencébe. De az ott dongó darázshadak távol tartottak ettől az élménytől. Hiába fenyegettek, hogy akkor nem fürödhetek, végül úgyis fürödhettem, de a kút közelébe nem mentem :) És a medence a második-harmadik napra mindig otthont adott a kis békáknak.

Mert őszintén szólva, kinek is hiányzott a medence a kertes házban, Duna közelében? Volt (ha jól emlékszem) ping-pong asztal, és egy nagy hintaágy is, plusz rengeteget kártyáztunk, ország-városoztunk.

8 éves lehettem, mikor a később megszülető unokahúgom apja rávett, tanuljam meg a fővárosokat. Minden országét bevágtam, később hobbim lett, még ma is sokra emlékszem belőle. De ettől persze nem lettem földrajz tudós :)

Egyébként pont a napokban jutott eszembe, nézve a medencénk lábmosó lavórjánál iszogató darazsakat, hogy ennyi elég is lett volna gyerekkoromban, hogy a medence közelébe se menjek. Ma pedig én gondoskodom róla, mindig legyen innivalójuk ott, ahová odaszoktak.

Visszatérve, Dömsöd szuper volt. Jártunk egy lovarda presszóba, ahol lovagoltunk is, és sokat tekéztünk. Néha a városban is voltunk, főképp bevásárolni, piacozni, egyszer-kétszer moziban. A gyalogút mentén volt egy ligetecske, ahol volt több eperfa, piros és fehér gyümölcsű is. Ott is sokat ettünk.

A felnőttek néha próbálkoztak állatokkal is, hogy valami újdonságot vigyenek az amúgy sem unalmas nyarakba. Vettek egyszer csirkét, amit anyunak kellett (volna) levágni. De nem akaródzott, hiába származik anyai ágon a dorozsmai tanyavilágból, mégsem tartozott bele a repertoárjába. Így esett meg a fej nélkül szaladó csirke esete.
És a kiskacsák, akik akkorára nem nőttek ám meg két hét alatt, hogy megegyük őket. Bár lehet, hogy akkor épp Húsvét volt, és emiatt kaptuk őket. Később elkerültek nem lakótelepen élő ismerősökhöz :)

Nagyon nagy élmény volt a rendszeres szalonnasütés, de a szemétégetés is. Ma már tudom, nem szabad ilyet, de a chemotoxos dobozok durranását is szerettük.

Írtam, hogy erdő mellett volt. Ez inkább egy kis erdőcske volt, de mégis: egyszer, mikor azt hallottam a rádióban, hogy egy ausztriai állatkertből megszökött egy párduc, vagy mi, akkor féltem az erdőben. Hátha pont ott van. Hisz Ausztria sincs messze...
Hiába, félős gyerek voltam.

De azt hiszem ezek a nyaralások voltak a legjobbak.

ez a kép maradt fent, pont rólam talán 12 lehettem



Ezek pedig nem ide illenek, de most találtam: én régen, és a lányom ma. A kezébe adtam, és végre elhitte, rám hasonlít.

2012. június 23., szombat

Ember, bonyolíts!

Megígértem valakinek, kirakom a blogra ezt az írást. Emiatt feltelepítettem a csak szkennernek tartott HP nyomtatómat. De a telepítés nem sikerült, leszedtem, újratelepítettem, de harmadszor is hiba történt. Hagytam, nem foglalkoztam vele, majd ma reggel elkezdtem a tabletre szken programot keresni.

Találtam is, pdf-et csinál a képből, nagyon örültem neki, de úgy eldugta a beolvasott képet, hogy az asztali gépen nem látszott. Én pedig arról blogolok. Elküldtem magamnak mailben, az jó volt.

Majd elkezdtem gondolkodni, minek ez nekem? Csak fotóz, nem ám a képernyővel olvas be! Ez nem szkennel ám, csak ez a neve! Akkor nem kell külön program, simán lefotózom, a szövegbe semmiképp nem tudok belenyúlni, elég a fotó is. A tabletnek jó a kamerája, bár zsebre tenni azért nehéz lenne, tehát nem viszem erdőjáráshoz :)



Belegondolva, sokkal több időt eltöltöttem ezzel, mintha simán beírtam volna :))

A képet mentsd a gépedre, úgy lesz a legegyszerűbb elolvasni (jobb egér, kép mentése más néven, hely megadása). Érdemes, jó írás.

Legközelebb jövök a hét témájával.




2012. június 22., péntek

Mit merj csinálni, ha lúzer napod van?

Mert jól kezdődik, igaz hajnal 4 óta fent vagyok. A vihar, ugyebár. Sebaj, lehet a konyhában üldögélve sorozatot nézni, jó ez a tablet. Utána lehet feldolgozni a macerátumokat, miután az ovisok is elvonulnak. Még mindig jól alakulnak a dolgok, Lívivel elvagyunk.
Krisz egyszer csak hív Vácról, mikor megy a következő busz, mert elbeszélgette az időt, és lekéste. Röpke másfél óra ücsörgés vár még rá.

Közben itthon:
az utolsó adag méhviasz, krémkészítés közben, melegen kiborul. Félig a lábamra. Sebaj, viasz, így hamar hűl, de ráköt a lábfejemre, és a kőre is :)

Míg kapirgálom a spaklival, azon gondolkodom, ha feltakarítottam volna előtte, most meg lehetne menteni. Így most nem lehet.

A dolgoknak nincs vége, mert a tegnapi gyümölcslevest raktam el fél óra elteltével a hűtőbe, mikor egy rossz mozdulatnál kiömlött. Be a hűtőbe, a hűtő elé, a fagyasztórészbe.

Kérdem, mit merjek ma még megfogni?

Mert ezek után az ebédből is ejtettem a földre, de a kutyának szántam, sok lett volna nekünk  :)

2012. június 21., csütörtök

Macska az úton


Reggel, boltba menet láttam ezt:
A macska és a barázdabillegető nézegetik egymást, majd a macska ugrana, a madár elrepül.
Később, a Galgánál igazi bukórepülő-fecskeivást nézhettem meg. Jön a fecske, a víz fölé száll laposan, majd a csőrét épphogy beleérintve a vízbe iszik. Ezt sokszor megismétli, míg eleget nem ivott. Eddig csak a kora reggeli pocsolyás ivást láttam, ez új volt.
Azért itt is el tudnék nézelődni pár órát. Békakoncert, kacsaúszás, fecskeivás.

Nem volt a reggeli túra betervezve, de nem bántam. Gondoltam gyűjtök pásztortáskát. De az égen-földön nincs erre. Mármint kevés volt, és az sem mind egészséges. Mentem a kastély alatt, és pásztortáska helyett találtam máriatövist. És megint szedtem sok lándzsás útifüvet, meg diólevelet is. Tudom, roppant izgalmas napom volt, de ennyi most elég :)









A félrehallások mestere, kutya és madárvilág

Az előzőekben kiírt játékselejtezés a meleg időre való tekintettel elmaradt. Illetve másnap (tegnap) reggelre lett meghirdetve, mert akkor jobb az idő. 7 órakor fel is öltöztek, majd nekiláttak. Kevin és Szabolcs.
Kimegyek, kérdem:
- Hol vannak a játékok? (a bejárat mellett kellett volna tornyosulniuk)
- Rendbe raktuk, ahogy kérted.
- Remek, bár nem ezt kértem, de köszi. Akkor dobáljátok ki a törött rollert, meg ilyesmiket.
Én pedig majd feltakarítok ott.

másik:

- Kevin, a konyhapultról a kisvödröt, amiben zöldségek vannak, szórd a komposztra légyszi.
Térülök-fordulok, csinálom a kutyakaját. Nincs meg a kenyérhéjas-maradékos tányér, amit minden nap gyűjtögetünk nekik.
- Kevin! Mit vittél ki? Mert a vödör itt van!-- de a kutyák ácsingózása a komposzt felé mindent elmond. Hiába, etetési idő van :)

Amit már a környék néhány madara is jól tud, ugyanis időre jön pár barázdabillegető és szerintem csóka. Mert Krisz szerint a csóka fekete. De én nagyobb szürke madarat láttam becsapódni Csipi kajájához.
Csóka pedig él az erdőben, jár a szomszéd kertbe, szóval miért ne lehetne?
forrás: utikuti

Lényeg, hogy este 6 óra előtt kezdenek csivitelni az éhes madarak, mondom jobban tudják, mikor van kutyaetetés, mint én.
Csipit egyébként nem zavarják, sőt Krisz egyszer látta, ahogy megvéd egy madarat Borisztól. Buksi konkrétan a tetőt is ugatja, ahol madár tanyázik, és el is zavarja őket.

Tegnap kutyát fürdettünk, megszentségtelenítve Szili szülinapi homokmentes homokozóját. Főztem mosódiót (1 hete), és olvasztottam szappant. Ennek keverékével mostuk át a kutyákat. A mosódió állítólag bolha ellen is megteszi, de nem voltak bolhásak. Pedig a főzetbe tettem ún. bolhafüvet, magyarul fekete üröm leveleket. De azon kívül, hogy zöld levéldarabkás lett a kutyák szőre, nem sok feladata volt, mert nem bolhásak.

Minden reggel 9.40-kor jön egy barázdabillegető, és a szomszéd kéményéről dalol nekem.

Ma pedig a sulitáborosok kirándulni mennek Pestre, múzeumba. Kevin felkel, és mondja:
- Ma boldog nap van, mindjárt kiugrom az ágyból.--de 5 perc múlva már a tableten nyomkodja a farmját :)

Kérdem én, boldog nap a 38 fokban busszal múzeumba menni?? Ha elvinnék őket strandra még fizetnék is érte! De hála Istennek az igazgatónőnk a kultúra szerelmese.

A tegnapi főzelék pedig véletlen kint maradt, sebaj, ma megint főzhetünk :) Pedig azt hittem, megúszom. De nem, most mehetek a zöldségeshez betevőért.

De biztos nem lesz itthon Maggi Forró Bögre --Illatos csirke ízű-- amiről olvastam egy hirdetős újságban.
Bár a "bögre" helyett a "luvnya" a használatos egyes körökben,  úgy tudom.És a rohadt csirkék? Rasszizmus? Hátrányos megkülönböztetés?


Én javasolhatom ez alapján esetleg az "Etus Forró Ribizli"-t pörköltszaft ízben,  esetleg hónaljszag ízben--megnevezéseket ?  Hmmm?

2012. június 19., kedd

Mai esetek

Szilinek, Szabolcsnak, udvaron:
- Ide kéne hordani a játékokat, hogy selejtezzem.
Hatalmas lelkesedéssel látnak munkához, oda is kerül két darab játék.
Szabolcs:
- A Szili miért nem segít?
- Mert kisfiú, aki nem tud pakolni.- mondom én, remélve a hatást, bár tud pakolni, csak nem akar :)
Szili:
- Nagy vagyok!
- Akkor segíts Szabolcsnak.
- Inkább kicsi vagyok.

Szilinek:
- Törölközz meg, és öltözz fel, én ágyazok.
- De nem tudoooook. - és nyafog.
- Akkor nem vagy rakéta, csak egy malacka.
- Neeeem, rakéta akarok lenni.
- De a rakéták egyedül törölköznek, és öltöznek.
És elkezd törölközni, sőt egyedül öltözött fel :)

Biztos rossz a módszer, de most kivételesen működött.

a nagy hármas





2012. június 18., hétfő

Otthoni vizi fitness

Nyár, medence, hűsölés.
Végre kicsit magamra találtam, kezdek a saját igényeimmel is foglalkozni.
Kezdésképp elárulom, a mi medencénk nem túl nagy, simán le tudok ülni benne, a víz ilyenkor nyakig ér.
Az alábbi gyakorlatok a kétméteres olimpiaiban nem ajánlottak.

Kimegyek hűsölni egyet, persze eszembe jut: itt tornázni is lehet. De inkább még a gyerekek hazatérte előtt, mert nemsoká ők veszik birtokba a medencét.  Előtte még lenyomhatok egy fél norbi aerobikot. Csak a talajrészt, kiegészítve. Mert abban nincs, viszont a vízben remekül lehet mázsa felett is fekvőtámaszozni. Szűk és széles kartávolsággal is. Az első ötöt még nem érzed, de a tizenötödiknél már érzed a valaha volt izmaid.

Jöhet a has.
Fenék a medence fenekére, párba rakott, felhúzott térdű lábak, és a homlok összeérintgetése. Remek hasgyakorlat, és a vízben nem fáj tőle a gerincem! Vagy a lábak felpakolása a medence szélére derékszögben, és a derék emelésével a homlok térdhez érintése.

Volt még négykézlábas lábemelgetés a feszesebb fenékért (jó hogy nincs nagy forgalom az utcán), csak a karon való támaszkodással a test forgatása: derék és has gyakorlat, és még annyi minden lehetett volna, de közben ment a sütő bent, így mennem kellett. Előtte még levezetésképp a Nap felé fordítva az arcom töltődtem kicsit, és ennyi volt.

Jó ez a torna, mert nem izzadunk meg, kíméli a gerincet, ízületeket, és az ugrálással nem verjük fel a padlószőnyeg porát.

Raktározás, és egyebek

Szombat, délután 2 óra, Föld bolygó, Európa, Pannónia, Pest megye.
- Kevin, vidd át légyszives Zsuzsi néninek a 20 zsömléjét. Vagy akaszd a kerítésére.

Hétfő, délelőtt 11 óra, Föld bolygó, Európa, Pannónia, Pest megye.
Anya átakaszt egy adag répahéjat és egyebeket tartalmazó vödröcskét Zsuzsi néninek. Közben tekintete a kerítés túlfelén lévő borsószárra téved, amit vasárnap délután szórtak át a szomszéd néni nyulainak. Alatta meglátja a bevásárlószatyrot, amit Zsuzsi néninek esélye sem volt észrevenni.

A két kilónyi lisztből készült zsemle persze már a tepsin kelt, nem baj, majd sok zsemle lesz otthon. Így utólag már hála, hogy a néni nem vette észre, a gyerek által átrakott, nem pedig átakasztott szatyrot. Hogy a borsószárat átszóró Kevin gyerek miért is nem vette észre, hogy még mindig ott a szatyor? Ha észrevette, miért nem szólt? Maradjon a világegyetem rejtélye. De biztos fontosabb dolgok töltötték ki a tudatát.

Kaptok megint egy alvós babaképet:

és egy fáramászós nagylány képet:


2012. június 17., vasárnap

Ez is megvolt

Lezajlott végre minden. Ovis ballagás után az iskolai, azután pedig évzáró. Innen kezdődik a gyerekek új időszámítása, és persze a miénk is. Hisz most mindig van valaki, akinek van valamilyen igénye, kérdése, mondandója.
Itt a nyár.

A bizonyítványok?
Kira is, Kevin is 3-3 darab négyessel díszítette az egyébként ötösökből álló bizijét. Kevin szorgalom, környezet és angol tárgyakról, Kira pedig magatartás, matek, földrajzból nem kapott ötöst.
Ez van. Azt hiszem ettől még nem áll meg a Föld forgása, ettől még lehetnek sikeres felnőttek, ugye?

Kommunikálok a kutyákkal. A könyékből felemelt karomat jobbra-balra mozgatom, mintegy csóválásképp. Erre ők is elkezdik :)

A gyerekekkel is kommunikálok: én beszélek, ők nem figyelnek. Illetve figyelnek, okéznak, és csinálják, amit addig. Azaz:
- Ha én is a vízben vagyok, ne fröcsköljetek!
- Kicsit menjetek a másik szobába.
- Ha már hátrajöttél a kertbe szórakoztatni engem gazolás közben, akkor segíts kérlek!
és hasonlók.
Olyan, mintha én lennék itthon a Nap, ők pedig a napraforgók. Mindig a nyomomban, a közelemben van egy-két gyerek. Ritka a kivétel.
Például, én naiv, leülök ebédelni, délután 4-kor. Újság, víz, étel, nyugalom. Első falatot emelném a számhoz, mikor is berohan Szabolcs, hogy:
- Anya, a Lívi betojt!
Oké, kaja félre, pelenkacsere, de előbb Lívi levadászása, mert magától nem jön ám mindig. Eltakarítással, kézmosással együtt is 10 perccel tolódott az étkezés. De közben Szili felfedezte, hogy eszem, és bár negyed órával korábban étkeztek valamit, de mégis kért az enyémből is.
Így mennek a dolgok, de nem panaszképp írtam.

A szombati bevásárlásnál viszont leszólítottam egy pasit....








.... aki kombuchát keresett a patikában a feleségének. Nem volt, én pedig elmeséltem neki, bárkitől szerezhet, akinek van, mert szapora jószág. Sőt, ha Acsa felé jár, adok neki szívesen. Kiderült: Őrbottyáni, abban az utcában laknak, ahol mi laktunk, szóval érdekes volt. Este el is jöttek, adtam kombuchát, kitanítottam a feleségét, hogy is kell bánni a gombával. Aki erre jár, és kell neki, adok szívesen...

Szabolcsnak a két felső-első foga esett ki, izgalmas a mosolya :) Ő is, és Kevin is jól lepirultak, így a déli órákra ki lettek tiltva a medencéből. No de ezt ők elég nehezen viselték, folyamatosan nyaggattak vele.

Kirának pedig csináltam csokis naptejet, majd a másik blogban írok róla. Csináltam répaolajat is, egy rendkívül egyszerű valami, hisz csak a reszelt répát kell felönteni szűz olívaolajjal, kitenni a napra, és 5-6 nap múlva kész. Közben minden nap felrázni, átmozgatni.

Mire jó?
Ez egy macerátum, aminek a lényege, hogy a növényi rész hatóanyaga átmegy az olajba, ami átveszi az adott gyógyhatást, jó hatást.
A répa esetében ez a béta karotin, B-vitamin, ami a bőrnek, így nyáron kifejezetten kell. A hajnak is jó, különösen napozás, klóros víz után.
Én testápoló sűrűségű naptejet készítettem, mészvízzel, de ezt az olajat szimplán napolaj helyett is lehet használni.
Az igénybe vett hajvégekre is jótékony lehet, mosás, szárítás után.

Na jó, ez itt nem a kotyvasztó részleg, úgyhogy témaváltás helyett most búcsúzom is mára.

2012. június 15., péntek

Ez már az enyém

Mikor elkezdődik az ocsú kiszórása az életünkből, akkor pár dolog hiányozhat. Pár új pedig furcsa és idegen lehet. De lassan átállunk, és átállítódunk.

Már nem furcsa a gyógynövény főzet, mint gyógyszer, nem furcsa, hogy a "gazt" szépnek látom, mert valójában nincs olyan, hogy gaz. Minden bajra megvan a természetes, növényi gyógyszer, gyógyír. Nem hiányzik a gyep, mert a "gaz", ami nálunk a gyepet jelenti, sokféle gyógynövényt magába foglal.
Van nekünk csalánunk az ásványi anyagok pótlására, árvacsalánunk a női bajokra, kakukkfű a köhögésre, papsajt a torokfájásra, vesére, sok mindenre (a fagyasztóba is teszek, mert nokedlibe, salátába is elfér), van diólevél rengeteg bajra (bár az nem a gyep része), van katángunk, ami hashajtó és kávépótló, van komló, ami nyugtat, alvást segít, vesekövet hajt, van cickafark, és még annyi de annyi minden! Annyit kell még tanulnom róluk!

Mert épp úgy, mint a homeopátiában, meg kell találni az alkati szerünket, azt, ami nekünk az adott bajra a legjobb. Ha elkezdjük olvasgatni, melyik gyógynövény mire is jó, láthatjuk, sok hasonlóság van, sok félét találunk egy-egy bajra, és sok az átfedés is. Itt jön az alkati szer kérdése, ami szakértelem híján csak próbálgatás lesz. De ha belegondolunk, az orvosi szakértelemmel is sokszor csak több próbálkozás után találják meg a megfelelő gyógyszert, ami annak az embernek jó lesz.

Azt hiszem, engem Szili ekcémás tünetei indítottak el errefelé, de már évekkel korábban elkezdődött. Sőt, kezdődhetett volna, csak valami mindig másképp alakult. De évek óta erre vezet minden, viszont csak most értem ide.
Igaz, most már az enyém.

Pár napja reklámújság nézegetés közben állapítottam meg, már nem lenne bulis nekem a sok bolti rágcsás, cukorüdítős összejövetel. Úgy értem, jól érezni tudnám magam, mert az nem ezen múlik, sőt fogyasztanék is. De ránézve egy ilyen újságoldalra, nem a bulik, nyári hangulatok, fesztelen partik ugranak be, hanem az, hogy egy ilyen újságban van kb. 2-3 dolog, ami nem felesleges, a többi csak ocsú.

Sajnos elszörnyedni és felháborodni még mindig szeretek, most például azon akadtam ki, amit egy oldalon láttam videót, miszerint a legújabb fogamzásgátló módszerek teljesen kiiktatják a menzeszt. Hisz ha egy nő nem akar gyereket, akkor felesleges a vérzés, mert az semmiféle tisztulással nem jár.
Ez akkor is felháborító, ha leszokom végre a háborgásról.
Vajon miért nem a férfiak szabadulnak meg a spermájuktól, mint felesleges cucctól, ha nem akar a pár épp gyereket? Mert úgy baromság az egész, ahogy van? Hisz mi másért lenne úgy, ahogy van, ha nem lenne szükséges? hallottak már a hormonokról? Felborult hormonháztartásokról? Eleve a sokszor ok nélkül szedett fogamzásgátló, évtizedekig tartó mellékhatásairól? Már felirkálják 16 év alatti kamaszoknak is, ha túl pattanásosak (inkább cukor, chips és tartósítószer-mentesség kéne), vagy rendszertelen a vérzésük (majd beáll, nem kell aggódni).
És most ítélkezni is fogok.
Mert sok ember bedől ennek, főleg, ha egy fehérköpenyes mondja. Kell az orvos, jó, hogy van gyógyászat, de az beteg dolog, hogy ipart mertek csinálni belőle. Kialakítottak egy orvos-beteg/felsőrendű-alsórendű viszonyt, ami meg tudta teremteni a hülyeségipart. A hülyéket lehúzó ipart.
És tudom, sokan rendelkeznek orvosi diplomával, de kérem: az vegye magára, akire vonatkozik.
Én tapasztalatból ítélek, mint mondtam: láttam már jó orvost, nem egyet, többet is. Azt is tudom, a kétségbeesés és elkeseredettség sokszor rossz döntésekre sarkallja a segítségre szoruló embert. Ezeket mind tudom, és elfogadom.

Azt viszont nem tudom elfogadni, hogy akihez bizalommal fordulunk, az nemtörődöm módon, anyagi érdekből vagy tudatlanságból ajánl olyasmit, ami a szervezetet tönkre teheti.

Nem tudom elfogadni, hogy az emberek nem látják: a sok apróság, amik egyenként nem lennének ártalmasak, de együtt, közösen már igencsak rombolják az immunrendszert. Olyasmiket eredményeznek, mint például a sokféle allergia, hogy olyasmire allergiásak, ami az élet része: pl. virágpor, kutyaszőr, pöttyös labda, stb. Hogy ezek a dolgok eredményezik a bőrbajokat, hajproblémákat. A már kisbaba korban elkezdett kőolaj származékok használata vezet a később szülői pánikot okozó, lassan allergia-szerű, népbetegséggé alakuló ekcémához (tudjátok mennyi sok ekcémás van??), a műhormonokkal tömött tinédzserek vesebeteg, májbeteg, bőrbeteg felnőttekké válásához. A szüléskor feleslegesen beadott oxitocinnal frigiddé tett nőkhöz, és a többi.

Mondom, sok apróság, amiket külön vizsgálva azt láthatjuk, nem is akkora az általuk okozott kár. De nem elfelejtendő: ha mind csak egy picit vesznek el, akkor a végére már sok fog hiányozni.





Mik ezek?

vegyi hajfesték
fogamzásgátló tabletták
feldolgozott, többszörösen feldolgozott élelmiszerek
-pasztőrözött tejtermékek
-mesterséges színezékek, adalékok
-szénsavas italok
-konzervek
-felvágottak
-hidrogénezett, vegyszerezett olajfélék, azaz a margarinok
-nagyipari állattartásból származó, hormonkezelt, antibiotikumozott húsok
kőolaj alapú krémek, tusfürdők, samponok
alumíniumsós dezodorok
nátrium fluorid
mikrosütő

A lista semmiképp nem teljes, és mint mondtam, külön-külön nem akkora katasztrófák (bár vannak egyes elemek, amik hatása évtizedekig is kitarthat), mert a testünk okos, jól felépített rendszer.
Megoldja a problémákat, de a sok problémától a legerősebb is összeomolhat.

Tehát én azt mondom: szüntess meg mindent, amit tudsz a rossz és káros dolgok közül, egy lépés mindegyik. És mielőtt gazt tépkednél, nézd meg, mi is az a növény, ami szerinted épp szemét. Mit gyógyíthat a levágott fűféle? És alaposan vizsgáld meg fizetés előtt a bevásárló kosarad tartalmát. Ne feledd: amire rászoktattad a gyerekeid, arról le is szoktathatod őket :)

2012. június 14., csütörtök

Erdei metaforák, gondolatok

Ha a vadvirágot letéped, elhervad. Csak a "nemes" növény él a vázában tovább.

Ha megpróbálod megszelídíteni a vadat, megölöd a lényegét.

Az erdő messziről sötét és idegen. Bent, a sűrűjében: már ismersz mindent.

Valamihez, valakihez minél közelebb kerülsz, annál kevésbé félelmetes.

Ha megszeretted, nem érted: másnak miért semleges? Másnak miért nem olyan szép mint neked?


2012. június 13., szerda

Milyen sorozatokat kedvelünk, avagy: A hét gondolata

Pár alkalommal kimaradt a játék a blogomról, de erre írnom kell :) Mert ugyan csak esténként van némi időm erre, de ki nem hagynám. Fürdésig összeszedem az épp elkészült feliratokat, pendrive-ra pakolom, és utána mehetek is a dvd elé. Persze szigorúan esti mesemondás után, de indulhatnak a Sorozatok.

Ennyiből kitalálhattátok, csak angol nyelvűt nézek. Megvan az oka ennek is, miért alakult így. Gyerekekkel alszom egy szobában, szóval halkan kell nézni, ráadásul míg ébren vannak, addig dumálnak. Így olvasni könnyebb a szöveget, mint hallgatni.

Kezdjük az idei szezon kedvencével, ami magyarul még nincs is, címe: "Touch".
Keifer Sutherland a főszereplő, de akcióról szó nincs. Egy elméletileg autista, 9 éves kisfiú apukája, aki még sosem szólalt meg, és nem lehet hozzáérni. Viszont aktívan számokban gondolkodik, és a számok útján vezeti el az apját emberekhez, akiknek a sorsát valami módon meg kell változtatni, hogy a dolgok egyensúlyban maradjanak. A végére, mármint a sorozat-évad végére derülnek ki dolgok, ki is ez a fiú, illetve mi a szerepe a Földön, de hátha megnézné valaki: nem lövöm le.

A másik kedvenc, egy nyáron futó sorozat, most indul a 4. évad: "Drop Dead Diva", magyarul "Haláli testcsere", ami az első részben, autóbalesetben meghalt modellről szól, aki egy duci ügyvédnő testében él tovább. Persze ahol ügyvéd, ott ügyvéd a modellcsaj pasija is, szóval bonyodalmak, érzelmi kuszaság adott. És persze a felszínes modellnek most ügyvédként is helyt kell állni, szóval nem egyszerű. Kicsit kommersz, kicsit valóság-hűtlen, de jók a karakterek, és szórakoztató a történet.

És persze az egyetlen vámpíros amit nézek, és várok évek óta: a most kezdődött 5. évadú "True Blood". Pont tegnap néztem az évadnyitót, jó kezdet volt.

Egyébként sokfélét nézek, Eureka, Warehouse 13, Alphas, Fringe: ezek a tudományos-elvontak, Grace klinika, Dr. Addison (ezt fordítom is), Royal Pains, Nurse Jackie: ezek az orvososak, Cougar Town, Mike and Molly, Jane by Design (Andie McDowell miatt), Rules of Engagement, How I Met Your Mother, Raising Hope, Suburgatory, The Big Bang Theory: ezek a szórakoztatóak, viccesek.
Végignéztem a Született feleségeket, kicsit sajnálom, hogy vége, de talán nem is volt már több benne. A Dr. House kicsit már nyögvenyelős, de annak is vége.

Hogy lesz egy sorozatból nézős? Megtetszik a címe, vagy mindig megakad a szemem az idióta címén, letöltöm a filmet, belenézek. Ha megtetszik, akkor nézem. Ha nem, akkor nem nézem. Ennyi.

Még idetartozik, hogy nagyon szerettem a Gilmore Girls-t, és sosem láttam egy Jóbarátok-at sem.

2012. június 12., kedd

Elmaradt ballagási képek, plusz extra fotó

 Az extra kép az elején:
alvó babák

 A ballagással pedig elmaradtam:

ballagó nagyfiú, ballagás előtt

fáradt nagyfiú, ballagás után

úton hazafelé

ördögök a Nap kapujában

az utolsó méterek haza





Mikor a dolgok elülnek

Azt hiszem írnom kell a pangásról is. Arról a fajtáról, mikor pang az ember élete, nincs ideje foglalkozni önmagával. Mostanában csak az ivás amit még tartok, mozogni, azaz extra sport nincs. Séták igen, de sajna az sem minden nap. Vitaminhiányom is van, és sok a dolgom. Bár tudom, a sok dolgom nem kéne hogy bármiben megakadályozzon, de azt hiszem ez a pangás: nincs kedvem.
Történtek dolgok nálunk, problémák a nagylányommal, még nem hevertem ki lelkileg, bár haladok. Már nem vagyok idegroncs, csak fáradt.
Szerintem nem is vitaminhiányom van, bár a sok idegeskedés miatt a magnézium és vasszintem biztos alacsony, de két hét csalánkúrával visszadolgozom.
Egyszerűen belefáradtam ebbe a problémaözönbe, az iskolai-óvodai év végébe, mindenbe.
Most ez van, azt gondolom, vállalni kell ezt is, hogy a Másképp-blog most pihen. Pedig vannak témáim, csak épp ki kell dolgozni őket rendesen, és megírni.
Fogok ide jönni, lassan visszarázódom az életembe.

2012. június 11., hétfő

Miss Gledícsia Lívia


 Azt hiszem a kislányomnak rossz nevet adtam.
Lívia?
Nem.
Mostantól ő Gledícsia.
Semmi mást nem szedeget, csak a gledícsia (krisztusakác) magjait. No nem baj, mert így legalább utánaolvastunk, és megtudtuk: nem mérgező, sőt ehető. Erre azért volt szükség, mert Szili persze megkóstolta. Én meghánytattam, majd kiderült: nem kellett volna. Igaz, így megtanulta (remélem), hogy semmit nem eszünk meg, amiről nem tudjuk: ehető-e. Íme egy link, ahol más jó tulajdonsága és érdekes adat is le van írva. Például az, hogy hiába szórtam el az erdő szélén, kihajtani nem fog, mert hideg vízre nem reagál. Le kell forrázni vetés előtt.
Gledícsia kisasszony
már zacskóba gyűjti
Ilyenkor egyébként erős ráhatással lehet meggyőzni, menjünk. Pedig hagyom én akár fél órát is gyűjtögetni.
a suli mellett fa
 Legutóbb Apa szedett pár héjas termést, hogy majd otthon kibontogatjuk, erre hajlandó volt elindulni. Miután megfogtam a kezét, és kicsit megmozdítottam :)

A másik kedvelt tevékenységünk, a virágon henyélő bogarak lesése. Akik nem is igazán henyélnek, inkább:

párzanak
 poroznak


 esznek

és többen is jól megférnek

és egy video, a táplálkozó rózsabogárról:


 Megjegyzés: videot bloggerre feltölteni fél óra után sem eredményes. Youtube-ra: 2 perc.

Szombaton megint vásárban voltunk, ahol ruhacserebere is volt. Kira sikerrel szerzett Szabolcsnak egy szuper  motoros bőrdzsekit, amit le sem lehetett robbantani róla. Pedig marha meleg volt, de ő most menő gyerek. Oviba is ebben akart menni, meg is jött neki az esős idő. Egész éjjel esett, és bár hideg most sincs, de belerohadni sem fog az új kabátjába :)

A híres helyi nyarat most hétvégén hivatalosan megnyitottuk. Illetve Kevin nyitotta meg, aki egyedül óhajtotta összerakni a medencét. Sikerült is neki, csak a szűrőnél segítettem kicsit. Ő ráadásul nem is szerepel a képeken, mert ekkor már nem volt itthon.

Lívia, bocsánat Gledícsia nem fél, sőt, úgy kell lila szájú állapotban kihúzni a vízből, mert kijönni nem nagyon akar. Bemenni viszont mindig :)
azt hiszem Kirát jól sikerült elkapni: épp mosolyog
Milyen érdekes: csak egy gyerek nincs itthon, mégis kevésnek érzem a gyerekszámot :)


2012. június 6., szerda

Gyerekszáj este

Szili nézegeti az ételreceptes kártyákat, amit kapott-kölcsön.
- Ha nekem adnád mindet, akkor mindig szeretnélek. De ha nem adod, akkor nem foglak örökké szeretni.
- Oké, akkor nem adom neked, nem szeretsz, és majd jól meghalok.
- Ha meghalsz, akkor mind az enyém lehet. És akkor gépezek, amikor akarok.
- De akkor nem lesz anyukád.
Szabolcs a ballagó, és Szili a kalmár
- Majd ha unatkozom, akkor meghalok én is, és melléd fekszem. Akkor megint lesz anyukám.

Segíts!

Azt kéred, segítsek. Ha felismerted, hogy Neked segítségre van szükséged, az egy lépés.
Nem a cél előtti utolsó, de lépés.
Kezdeti stádiumban minden változás nehéz. Van, amelyik nagyon nehéz.
De elindultál, ami azt jelenti úton vagy.
Le fogsz térni, mert ritka az, aki nem tér le sosem. Kevés ember halad egyenesen a célja felé. Mindig vannak eltérítő események, személyek. De ha tudod, mit akarsz, hová mész, akkor mindig vissza fogsz találni az útra. A céltalan ember az, aki elvész az élet rengetegében. A céltalan az, aki sosem talál vissza a helyes útra, mert sosem járt rajta. És tudd: ha célod van, akkor minden apró történés az életedben afelé fog vinni.
A rossznak tűnő dolgok is segíteni fognak, hogy elérd azt, amit szeretnél.

Az is fontos: a hibák azért vannak, hogy tanulj belőlük. Kevés az olyan okos ember, aki más hibájából okul, és önmaga nem követ el egyet sem. Ne higgy annak, aki azt mondja: Ő sosem hibázott, mindig okos volt. Aki ezt mondja, vagy hazudik, vagy sosem élt. Mert aki él, az hibázik is.

Mi a hiba?
Ki tudja?
Hiba-e a rossz emberekkel barátkozni?
Ki tudja azt, ki a rossz?
Mitől lesz az?
És a jó mitől jó?
Ha csak a jókkal barátkozunk, akkor jók leszünk?
Vagy inkább attól leszünk jobbak a rossznál, ha mindig tartjuk az irányt, és visszatérünk az utunkra?

Az ember állítólag a szabad akarat gyakorlásával tér el az állattól.
Ezt én nem értem.
Az állatnak miért ne lenne szabad akarata?
Miről beszél az, aki ilyet mer állítani? Az ember és a szabad akarat? Ugyan. Még az országod sem hagyhatod el engedély nélkül. Nem költözhetsz egy üresen álló házba, mert ledőlt a régi! Bezzeg az állatnak nem kell útlevél. Sőt, azt az odút vagy barlangot választja, amelyiket csak akarja.

Vagy mert nem beszéddel kommunikál?
Akkor már nincs akarata?
Nincs személyisége?
Elmondom: még arca is van.
Minden élőlény egy szuverén személy. Csak másképp kommunikál és viselkedik, mint a többi fajta. Ennyi.

És akkor a szabad akarat.
Ha mindig van választásunk, akkor honnan tudjuk, mikor volt a választásunk jó, és mikor hiba?
Ki mondhatja meg, hogy a hiba nem-e a SORS maga volt?
Mindenki életének megvannak a fő vonalai, kicsit ezózzunk.
Születés előtt a lélek megtervezi, hogy az aktuálisan megtanulandó leckéhez milyen családba kell születnie, milyen főbb vonalakat fog követni a sorsa. Ami a mellékvonalak mentén van, állítólag ott használható ki a szabad akarat.
Mikor fogod megtudni, hogy a mellékvonal volt-e a lényeg, vagy a fővonal?

A segítség sosem a helyetted való munkavégzést jelenti. Más nem oldhatja meg az életed, mert akkor a következő bukkanónál eltűnsz a semmiben.
A segítség csakis iránymutató lehet, megoldani a gondodat Neked kell.
Szóval segíthetek.
Meghallgatlak, elmondhatom a véleményem, tanácsot adhatok.
De nem dönthetek helyetted, mert én nem Te vagyok. A Te életed nem az enyém.



2012. június 5., kedd

Sorsok

Nem mindig tudja irányítani az ember az életét, mert a Sorsra nem feltétlen van befolyással. Sok dolog van, amit változtatással át tudunk alakítani, de sok mindenbe egyszerűen beletörik a bicskánk.
Akár a gyereknevelés.
Már a korai kisgyerek korban megmutatkozik, nem sokat számít, mit is határozott el az anya, gyermekkel a hasában. "Én majd így fogom." "Így sosem teszek majd." Behelyettesíthető, szerintem mindenkinek jut eszébe róla saját eset.

De amikor először szembesülünk azzal, hogy a gyermek talán mégsem egy üres lap, amire azt írunk amit akarunk, nem hajtogathatunk belőle azt, ami nekünk tetszik, akkor az kicsit pofára esés. Mert sokszor nem számít, milyen a példa, milyen sok a beszélgetés, mennyire kezeljük egyenrangúként, milyen okosan jutalmazzuk, milyen módon büntetve tanítjuk a határokra.
Mert a gyerek esetleg hazudni fog, rossz emberekkel barátkozik, vagy nem lesznek barátai, vagy túl népszerű lesz, és a fejébe száll, stb.

Sok minden lehet, ami lényeg, hogy ők is a saját sorsukat követik, mi pedig nem fogunk tudni egy zsiráfot behajtogatni egy dobozba. Nem kockásíthatjuk a gyerekünket nevelési könyvek alapján, csak figyelhetünk a partvonalról, és az alap dolgokat taníthatjuk meg neki. De sokszor ez is kevés.

Mert hiába látom én, hogy a fiamnak talán semmibe kellene venni az őt piszkálókat, és tudni azt, hogy a saját értékei számítanak, ebben az osztályban jelenleg ő a lábtörlője a többinek, és csak remélni tudom, ez változik. Ha azt mondom neki: "hagyd figyelmen kívül, ne válaszolj, mert abból nyernek energiát, hogy te felhúzod magad", nem sokat ér. Ezen kívül sokszor túlreagál dolgokat, túl érzékeny a világra.
Neki kell ezt megoldani, neki kell magában jól lekezelni, én csak háttér lehetek. Valójában viszont sokat teszek azzal, amiket elmondok neki, mert előbb-utóbb ehhez fog nyúlni, meg fogja érteni miről beszélek. De nem élhetek helyette, nem védhetem meg mindentől, van amit magának kell megoldani.

Azt hiszem én inkább a sorstól féltem a gyerekeim, mint attól, hogy pl. eltörik a lábuk. Mondjuk ezt nem nevezném aktív félelemnek, mivel megóvni nem tudom ettől őket. Amit pedig nem tudok irányítani, az félelmetes, ugye?
Vagy megpróbálhatok elébe menni? Annyira nem vagyok bölcs, hogy a jelenből kiolvassam, mi lesz a jövő, hogy apró jelek megmutassák, melyik gyerekemnek mi a sorsa. Csak feldobott labdákra tudok reagálni, talán vissza tudom adogatni, talán csak nézhetek utána, ahogy messze gurul.

Tudom, sokan félelemből inkább vasszigorral terelik a gyereket az általuk (szülők által) kijelölt, általuk vélt legjobb úton. A gyerek erre két módon tud reagálni: sehogy, azaz követi azt, amit kijelöltek neki, vagy lázad. De figyelem! Lázadás és lázadás között is van ám különbség!
Én tudom, nem azért lázadtam anno, mert olyan nagy volt a szigor. Én más miatt lázadtam, az én lázadásom a felszín alatti dolgokra volt egy reagálás.
Persze félreértették, és értik a mai napig is. Mert a felszínt látták, és azt látják. Én pedig a saját életemet sokszor vizsgálom, a múltat elemezgetem, mert válaszokat kapok belőle. Nem voltam rest elolvasni pár pszichológiai könyvet, amikből igen sokat tanultam a múltamról. Amit persze megváltoztatni nem tudok, ez volt az én sorsom, ebből kell tanulnom.

De visszatérve, azt megállapíthatom, és talán ez a legbölcsebb megállapításom: nem tudok semmit. Viszont jó a reakció képességem, a logikai képességeim sem utolsók, és a reakcióidőmmel sincs baj. Ezekkel talán tudok kezdeni valamit, talán nem.

Talán elég az, ha nagy örömmel nézem azokat a boldog pillanatokat, mikor a kislányom és kisfiam együtt fekszik a napon, és egymásra van hajtva a fejük, úgy napoznak. Vagy a nagylány és a kislány egymást kergetve bújócskázik, visítanak és ijesztgetik egymást.

De közben nem tudom, mi játszódik le a nagy lányomban, nem tudom, mert rejteget dolgokat, és látom, tudom, hogy eszi valami, hogy bűntudata van, hogy nem őszinte, pedig efelé irányítottam. Ez volt a cél, hogy tudja: bármit tesz, én vagyok az, akiben megbízhat. Mert a hazugságnak a legrosszabbak a következményei, nem a bármilyen tettnek. De valaki rámutatott: magamnak is hazudok. Magamnak sem vallok be dolgokat, így ne várjam, hogy a környezetem őszinte lesz velem.
Az illető rákérdezett: nekem mi a boldogság?
Azon kívül, hogy nem tudtam felelni rá, csak általános, közhelyes dolgokat, ő arra is rámutatott: a szám lefelé áll, semmi boldogság nem látszik rajtam, ergo: hazudok.
Vitatkozni sem tudtam, hisz én hívtam ide, segítsen, mert elakadtam. Nem tudom, miért hazudnak nekem.

És igen: elfedek dolgokat, én sem látom meg a valóságot sokszor, mert talán nem is akarom. Bár hiszem: még mindig több jut át nekem a gyerekeim valóságából, mintha kockásítani próbálnám őket.
Irányvonal?
Nekem nincs.
Hogy lehetne, mikor a saját, ma még jónak tűnő szabályaim sem tudom betartani? Tényleg lehet szabályokat felállítani? Úgy, hogy működjenek MINDIG?

Ma még azt mondja a kicsi fiam: "Anya, te vagy a legjobb, mindig szeretni foglak." "Mindig szépre öltözöl."
Ilyenek, és hasonlók.
Nem is tudom. Az otthoni, foltos pólóim a szépre öltözések? Én lennék a legjobb? Hisz mások biztos jobb szülők.
De nem. Neki én vagyok a legjobb, mert az anyja vagyok, és mindig ott vagyok, ha kell. Ha igazán kell. És igen, én vagyok a legszebb. Most még. Mert majd egyszer ő is kritikusabb lesz. mint a nagy lányom.

Arra viszont rá kellett jönnöm, mikor vagyok én a legszebb. Mikor mondja azt a középső fiam: "Anya, de szép vagy!" Mikor mosolygós kedvem van.
Úgyhogy azt hiszem, erre kell koncentrálni, hogy ne a rosszat tartogassam, hanem mosolyogjak, ha lehet őszintén. Mert nekik ez a jó. Olyankor szépek a színeink, szép, kellemes a kisugárzásunk. És ha mosolygunk, talán könnyebben vesszük a sors szikláit, amik elénk gurulnak.

2012. június 1., péntek

Mániákus

Pár éve még mélyen lenéztem valakit, mert mániákusan kapcsolgatta a villanyt. Azaz háromszor, jó erősen le-fel kapcsolta, a végleges lekapcsolás előtt. Elindulás előtt mindig visszament ellenőrizni mindent, a gázt, a villanyokat, stb. Hazaérkezés után mindig átlapozta az újságot, a lakásnak ugyanazon a pontján, állva, cigivel-sörrel kiegészítve.
Ma már tudom, őt utáltam elsősorban, nem a hülye szokásait.

Ami inkább bizonytalanságból fakadt szerintem, mert elhagyni a megszokott medret sokaknak félelmetes.
Nekem is sok mindenben az, de azért szeretek belevágni új dolgokba.

Akkor most a mániák.
Tulajdonképp a ketchup-ról jutott eszembe a téma, amit Kira éjjeli szekrényén láttam meg. Este azzal ette a vajas kenyeret. Sőt, amíg van, mindenre nyom egy kicsit ami nem édes. Pl. a rántottára is. Alapvetően müzli és gabona rajongó, amíg az van, nem nagyon eszik mást.

Kevin már kicsinek is mániákus volt, mára elhagyta nagyjából. De kiskorában? Pont ugyanúgy kellett csinálnia mindig mindent. A wc papírt is megfordította, ha rosszul tekeredett, pedig csak 2 éves múlt akkoriban.

Azt hiszem a gyerekeknél ez inkább egy fejlődési szakasz lehet, nem értek hozzá. De gondolom ki kell alakulni a szokásokra való beállásnak, a dolgok rögzítésének. Ha pedig egy darabig odafigyelve ismétli a mozdulatsort, akkor válik szokássá. Bár a wc papír tekeredési szabályai nekem magasak :)

Szabolcsnál és Szilinél én alakítottam ki azt a szokást, hogy fürdés előtt és fogmosás után pisiljenek. Rögződött. Manapság ez úgy működik Szilinél, hogy ha véletlen épp pisilnie kell mielőtt fogat mosna, akkor pisil, fogat mos, majd visszaáll a wc-hez, de persze már nem jön semmi :) Viszont a szokás megvan, majd elhagyja.

Én mániákusan megütögetem a gázrózsát, begyújtás után. Mert könnyen elmozdul, és hiába látom, hogy rendben van épp, de megütögetem a szikráztatóval.

Van aki a kezeit pucolja mániákusan, ügyelve hogy a kezének, körmeinek minden millimétere sebészi tisztaságú legyen. Tételezzük fel, tanár az illető, és a gyerekektől is hasonló tisztaságot követel, emiatt gyenge körmös-féléket is osztogat, amik nem fájdalmasak, de a kéz tisztaságának fontosságát hivatottak rögzíteni. Bár szerintem - az esetnél maradva - többre menne, ha kivinné a gyereket kezet mosni, akár naponta többször is, a nehezebb eseteket pedig valamiféle megvonással büntetné. De ha így tenne, akkor félbe kéne hagynia a rejtvényfejtést. Az ő mániáját...

De hagyjuk, ez helyi kis ügyecske, csak mániákusan eltértem a témámtól.

Azt hiszem ez az én mániám.
Valami olyan témát elővenni, ami általános, mert akkor sikerül elfeledkeznem az életemben lévő gondokról. Folyton a napi eseményekről unalmas írni, panaszkodni nem akarok, és most eléggé a béka s**ge alatti a hangulatom.

Azt hiszem, mi a kényszerességtől még messze vagyunk, mint ahogy a tökéletességtől is. De tökéletlennek lenni jó, hisz pont az egyenetlenségbe tud belekapaszkodni az univerzum, és változásokat hozni. Azt hiszem Hawking elmélete (én tőle hallottam), hogy a tökéletlen elrendezés a világegyetem alapja, mert abba tud belekapaszkodni a gravitáció, és megváltoztatni a dolgok rendjét. Azt hiszem szeretek tökéletlen lenni, mert így mindig tudok változni.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...