2012. július 31., kedd

Mennyiség kontra minőség

Kezdődik mindez ott, hogy mikor eszegettük a vadszamócát, megállapítottam: erősebb íze van, mint a nemesített, termesztett fajtájának.
Azt rég tudom, a nagy vöröshagyma nem jobb hagymát takar, hanem egy vízízű, felfújt valamit, aminek se íze, se bűze. Így ha van, mi apró hagymát veszünk, sőt a paradicsomból is a kisebbeket veszem, mert finomabb.
Sok ilyen példa van még, lényeg, hogy valamiért a kisebb töményebb lesz.
Persze, hisz ugyanaz az íz oszlik el a kicsiben, mint az ugyanazon körülmények közt termett nagyban, csak az utóbbi valamiért több vizet vett fel.

A műtrágyák (nitritek, foszfátok, stb.) segítenek ebben a gazdáknak, már amelyik használ ilyesmit, de valljuk be, nem ritka, sőt mindennapos a műtrágya használat. Ami nem minőségbeli javulást eredményez, hanem egyszerűen nagyobb lesz a termény rövid idő alatt, tehát a tápanyagmennyiség nem növekszik, csak a térfogat és súly.
És még egy fontos dolog: minél nagyobb valami, annál biztosabbak lehetünk benne: méreganyagokkal van dúsítva. Persze vannak kivételek, remélem sok is, hisz el lehet érni nagy termést istállótrágyával, komposzttal, rendszeres gazolással, bőséges locsolással, megfelelő körülmények (napos, árnyékos) kialakításával is.

Az emberi test mitől hízik?
Mitől nő a térfogata?
Egyrészt bizonyos körülmények közt vizesedik, a szövetek közt víz halmozódik fel, másrészt a zsírlerakódások a méregraktárak. Emiatt kell a zsírégetést méregtelenítéssel egybe kötni, hogy a felszabaduló méreganyagok ne a májat és egyéb szerveket terheljék hirtelen.

Feltűnt még, hogy a városi gyógynövények nagyobbak. A közutak mentén növők szintén. Gyakorlatilag minél közelebb vagyunk a lakott részhez, minél sűrűbben lakott a terület, annál nagyobbak a növények. Persze ne gondoljunk 3 méteres cickafark fűre, de láthatóan kétszer, háromszor akkorák a városi lakosok, mint az erdei társaik.
Egyfelől a városban az aszfalt és beton tárolja a meleget, így télen-nyáron pár fokkal melegebb van, mint a vidéki, ritkábban lakott, kisebb, alacsonyabb házakkal körbevett területeken.
Másrészt sok-sok kocsinak, járműnek a kipufogógázát, ólom szennyeződését kell elnyelniük, raktározniuk.

Akkor térjünk át konkrétabb, gyakorlatiasabb témára: a lekvár.
A gyümölcs önmagában általában édes, gyümölcscukrot tartalmazó finomság.
Befőzzük lekvárnak, és jobb helyeken, keresve az alternatív megoldásokat, eljutnak oda, hogy minimális cukorral, mézzel készítik el mondjuk a feldolgozva savanyúvá váló szilvát.
De hogy egy eperhez, barackhoz minek a cukor, vagy a mindenképp savanyú meggyet, áfonyát miért kell édessé tenni,  azt nem értem.
Hisz a cukortól az addig sűrűbb gyümölcspép is folyékonnyá, híggá válik. Igaz, több is lesz. Ha beleássuk magunkat a befőzőcukrok, régebbi befőzőkönyvek receptjeibe, akkor akár 1:1 arányú gyümölcs:cukor leírásokat is találhatunk, de általában fele cukor súly kell a gyümölcsökhöz. Ami pedig túl folyékonnyá válna, ahhoz tehetünk zselatint.

Máris kész a természetesnek nehezen mondható kenyérre való.

De a két kiló gyümölcsünket máris feltornáztuk 3-4 kilóra. Ugye milyen ügyesek vagyunk?
Hisz tudjuk a mennyiség számít.
Vagy nem?
De írhattam volna a húsról is, a foszfáttartalmú malactápról, amitől a malac hatalmas mennyiségű vizet raktároz az izmaiban, a húsban. Éppúgy, mint a gyúrós emberek kreatinja, amitől szépen felfújódnak az izmaik rövid idő alatt, és olyan szép egészséges, erős emberekké válnak.
Vagy nem.
Hisz a szív is csak izom, az is megköti a vizet, az is megnő. Az sem lesz egészségesebb ettől, csak nagyobb, vizesebb.

Nézzük a színeket.
Maradhatunk is a lekvár példánál, mert ott lehet tapasztalni elég durva és ok nélküli színezéseket.
Kezdjük ott, hogy már az is érthetetlen, miért szedi le a befőzéskor némely ember a gyümölcs héját. Hisz van benne a vitamin mellett pektin, sűrítő anyag, és színezék. Például az emlegetett szilvánál, a lila vagy kék.

Az ipar viszont biztos mindent bedolgoz, amit lehet, hisz súly az is.
De miért színez? Kell a beleinknek a színezék? Kell az idegrendszerünknek az a színezék, amire rá van írva: "Gyermekeknél magatartászavarokat okozhat"?

Olvassunk kicsit utána.
Érzékenyeknél asztmarohamot, csalánkiütést, egyéb allergiás reakciókat is okozhat.
A magatartásbeli zavarok pedig a hiperaktivitás tünetei.
Véleményem szerint hiperaktivitás nevű betegség nem létezik.
Vannak viszont rosszul etetett, és rosszul kezelt gyerekek. De nem ez a témánk.
Viszont a színezett, agyoncukrozott édességekkel (lekvárokkal is) hatalmas károkat lehet okozni a fejlődő szervezetekben.

Gondoljunk csak az ekcémára, ami mára népbetegséggé vált, hisz annyi mesterséges anyaggal vagyunk körbevéve, hogy kikerülni sem tudjuk.
De amit lehet, azt igenis ki kell irtani az életünkből, nem lehet úgy hozzáállni, miszerint:

- Valamiben meg kell halni (hagyjuk már!! a legrégebbi, leggagyibb szöveg, mindenre, ami árt, de teszünk rá)

- Minden rákot okoz, mit tehetnék? (a rák jelen van a testben, csak a túlmérgezett szervezetben tud igazán gyökeret ereszteni, fejlődni---a túlmérgezettet nagy lelki megterhelésre is értjük)

- Lassan levegőt sem vehetek, miért ne egyen a gyerekem gumicukrot? (mit fogsz neki mondani, ha felnőttként szembesít vele, mivel is etetted?) (vagy: hogy fogsz szembenézni azzal a ténnyel, miszerint nyugtató drogot ír fel a pszichiáter a gyereknek [Ritalin], mert kórosan hiperaktív????

- Nincs pénzem minőségre (gyógyszerre lesz?)

Ha kicsit belegondolunk, eljutunk ahhoz az alap emberi jellemzőhöz, hogy amit nem látunk, amit kizárunk a figyelmünkből, amit tagadunk, az nincs.
Tudom én, sok a gond mindenhol, nagy anyagi nehézségek vannak minden családban, nálunk is. De a gondokat nem szabad tetézni! Ne fokozzuk a rosszat, azért mert már van. A sárból fel kell kelni, bármilyen simogató és meleg: csak sár.

Szembenézni azzal, hogy a finom cukorka, amellyel a gyermekünk jókedvét és szeretetét akartuk megvenni ekkora károkat okozhat, nehéz lehet. Vagy szembenézni azzal, hogy a gyerek asztmáját/ekcémáját/allergiáját is az ilyesmi okozhatta, nehéz.
Hisz nehéz minden nap a beteg, betegeskedő gyerekünket látni, kemény az ilyesmi a szülőnek. Még keményebb belegondolni, hogy felelőtlen és figyelmetlen viselkedéssel ezt ő okozta.

Persze a túlzott paraanyu/apu viselkedés sem nyerő, de a gyereknek keretek kellenek.
Ha kap egy szem cukrot mondjuk a szomszédtól, nem fogom elvenni tőle, de a kérdésre, hogy mi miért nem veszünk, elmesélem az életkorának megfelelően, hogy miért is káros.
És ezzel nehéz helyzetbe hozom magam, hisz maga körül azt fogja látni, mindenki ilyeneket eszik, csak ő nem, és az a valami ami nála nincs, az finom.
De szép lassan tudatos emberré cseperedik, talán eljut oda, hogy magától is megvizsgálja, mit eszik-iszik. Addig viszont ez rám fog nagy terheket róni, de a gyerek és embernevelés nem sétagalopp, és áldozatokkal jár :))


Források, olvasnivalók:
Demokrata
Wiki
Tudatos vásárló-tartrazin
Cseperedő Családi központ
Tudomány és életmód-Tóth Gábor

2012. július 30., hétfő

Alakítás

Nem magamat alakítom át, csak a blogot.
Akkor, mikor nyitottam, volt egy kezdet, egy azóta befulladt önátalakítás és új kezdet.
De valamit akarok a bloggal kezdeni, ne várjon szegény, míg megint alkalmas lesz a helyzetem az önátalakításra-így innen kezdve a neve maskeppblog.blogspot.com lesz (holnaptól), és minden olyan témát idehozok, ami semelyik blogom karakterébe nem illik.
Most például az élelmiszeripar egyik-másik baromsága van a fejemben mint téma, a méretekről, színekről, és fontosságukról.

Szóval holnap találkozunk.

Könyv, vihar

Könyv

Találtam végre egy gyógynövényes könyvet, aminek a stílusa hozzám szóló. Megragadott, nem tudom letenni (bár most nem tudnám megmondani hol van, de azért megtalálnám). Végre.
Mert begyűjtöttem párat, amit jó lenne elolvasgatni, és van még kint a raktárban is, de eddig egy sem ragadott meg ennyire. Szóval kezdetnek jó lesz, majd a többit is sorra veszem.

Ellenben rá kellett jönnöm, koppintás az egész. Gyanús volt, hogy nincs írója, rákerestem a neten, és kiderült számomra: Barbara és Peter Theiss írta eredetileg.
Mindegy, nekem fogható formában ez van meg, ezt olvasom el.


Vihar

Este mikor írtam, elment az áram, jött a trópusi vihar. Szabolcs nagyon félt, irigyelte Szilit, aki már aludt :)
A macska bement Lívi ágya alá, Csipi kutya pedig utána, ők ott kuksoltak. Nyugtattam Szabolcsot, hogy csak fél óra lesz az egész, nagyon fúj a szél, hamar elfújja a vihart, és csak az eső marad. Bejött, tényleg elment a nagy szaggatás, esőverés, és csak a dörgések, villámok, és normál eső maradt. Addig játszhatott a táblagépen, Kevin a telefonomon. Lívi nyugodt volt, csak jött velem mindenhová. Ablakellenőrzésre, wc-re, vonalas telefonhoz felhívni Apát. Mert a telefonhálózat nagyon érdekes volt. Telefonálni nem tudtam, de net volt a telefonomon.
Amire az áram visszajött, Szabolcs is elaludt. Előtte mondta: nem tud aludni, mert robbanó tüzeket lát. Mondtam, ilyenkor kell olyasmire gondolni, ami jó. Például Csengéről álmodozni, amire napközben úgysincs ideje :)
Ezzel két percen belül el is aludt.
Amúgy egy cserép bánja, de az sem tört el, csak leesett a tetőről. És a kéménynél is elmozdulhatott egy cserép, mert ott csepegett a plafon. Szóval ma sem lesz unalom.

2012. július 28., szombat

Elvontan

Nézem az estét.
Ahogy jön a Hold, ahogy tolja maga előtt a sötétséget, hozza az éjszakát.
Tegnap esett, de közben tiszta volt az ég. Furcsa egy eső volt. Zivatar, de felhő nélkül, mert a felhő addigra fél órája elment.
Elállt az eső, akkor ködös derengés lett úrrá a környéken, a fák lehelték a párás meleget, gomolygott a laza köd, és szinte vártam a farkasok üvöltését.
Olyan őszi volt a hangulat!
A gomolygó pára, az esti sötét, mikor még nem voltam fáradt, a csendes utca. Minden őszt sugallt, pedig messze még az idei elmúlás.

Néztem az erdőt az ablakból, hallgattam a neszeit.
Ilyenkor már a madarak alszanak, nincs csicsergés. A tavalyi bagoly sem jár mostanság ide, a tücskökön kívül nem nagyon van más zene. De tegnap zörgették a vízcseppek az avart, a lenti növények leveleit.

Nézem a Holdat, és nem értem. Ma, ugyanabban az időben lentről nézve vagy 20 méterrel odébb van. Az égi távolságban nagy ám. Minden este fél kilenckor nézem, és ma odébb van. Művel néha furcsa dolgokat, szerintem nagyon sok titka van. Más dolgokban sem hiszem el a tanításokat (pedig egyszerűbb lenne az életem), a Hold és az űr pedig különösen ilyen. No meg a gazdaság és történelem, de most nem ez a téma.

Gondolkodom ezen az elmúláson.
A természet minden évben megújul, váltja egymást a tavasz, nyár, ősz, tél. Mi is követjük ezt, az oly kevéssé ismert testünknek is megvannak az évszakonkénti funkciói, eltérő működési stádiumai.

De minden nap is megújulunk.
Éjjel a szellemünk elhagyja a testünket, más síkokon működik, dolgozik. A test közben pihen. Ha megzavarja valami, akkor a lélek hirtelen visszazuhan a testbe, akkor éljük át azt a nagyon rossz zuhanás élményt, amiről már ott álmunkban is tudjuk, rossz lesz a földet érés, jó lenne előtte felébredni. És mikor felébredünk, az egész bensőnk remeg, akkor is ha nem kellett átélni a becsapódást, mert hamarabb felébresztettük magunkat.
Van az úszó élmény is, mikor azt érezzük, mintha úsznánk a levegőben, de ezt kamaszkorom óta nem álmodtam. Ez a pubertás végével eltűnt, de van akinél megmarad.

Ha a lélek elhagyja a testet, akkor elméletben meg kellene halnunk. De míg a vékony szál, mely összeköti őket egyben van, addig él a test, visszatér belé a lélek. Ha megrongálódik a zsinór, de el nem szakad, azt nevezi az ember kómának.
Van akinek megjavul a zsinórja, és felébred, van akinek elszakad. Elvágja a három párka egyike.

Ennyit a mitológiáról, asztrál utazásokról.
Jó éjszakát!

2012. július 27., péntek

Gusztustalan...

... dolgok (is) voltak ma.
Több is, bár volt ami nem vészes.
Kezdődött a medencepucolással, amit annyira nem szeretek. Ráadásul napok óta 10 centi víz algásodott benne, így eléggé érdekes illata volt. Mindegy milyen egészséges az alga, nem jó szagú. Ráadásul egyedül emelgettem, szóval jutott rám is. Én pedig, ha nem tudná valaki: utálok foltokban vizes lenni. A vízben jó, de kiszállva egyből törölközöm. Ez a víz pedig zöldes volt :/

Majd délután Szilike meg lett büntetve. Ami eddig még nem nagyon volt (néha egy-egy fenékre csapáson kívül), szóval bünti-szüzek voltunk mindketten.
Sarokba állt, mert bántotta a húgát.
Én pedig mentem kombuchát szüretelni a sufniba.
Hallottam, hogy sírva hív, de mondom hisztizik a büntetés miatt, kibír 10 percet, míg végzek.
Mint kiderült: azt hitte elmentem, és azt hitte aki büntetésben van, az nem mehet vécére sem, így bepisilt a szőnyegen ülve.
Nem gondoltam, hogy ezt mondanom kell, de neki kellett volna.
Azt a sarkot pedig amúgy is ki kellett takarítani, de persze nem ilyen módon akartam.

A vágyaimat egyébként is pontosítva kell kiküldenem az éterbe, mert mindig ilyenek vannak. Múltkor azt állapítottam meg, hűtőt kellene takarítani, de ráér holnap. Aznap még kiborítottam a gyümölcslevest, persze a hűtőbe is jutott.
Vagy arra vágytam, bár nyitható lenne a konyha ablaka. Fél óra múlva takarítottam, és egy repedt, vékony ablakocska ki is tört. Most szúnyogháló van a helyén, nemsoká beüvegezzük. De a vágyott légmozgás megvan a konyhában.
Na szóval, azt már tudom, amire vágyom, az mindig meglesz, csak néha kicsit kényszerített útvonalon.
Arra vágyni sem merek ilyen pontosan rögzítetlen módon, hogy pl. tetőcsere, nehogy a legközelebbi vihar elvigye ://
Egyébként jó dolog ez, mert mikor pénzhiány van, és pontos összeggel küldöm ki a kérést az éterbe, az is megvan pár napon belül. Eddig mindig így volt, néha kicsit több is. Nem nagyon, a nagyságrend megmarad, de jön.
Ez most nem dicsekvés volt, de lehetett volna :)
Emiatt kéne jobban hinnem a dolgokban, és kicsit nagyobbat kérni. Mondjuk annyit, amiből megoldom előre a téli fűtést, azaz megveszem a fát, vagy a ház nyílászáróinak szigetelését, felújítást, ilyesmi.
Nem Hawaii nyaralásra gondoltam, bár jó lenne, de azt az agyam úgysem fogadná be, mert túl lehetetlennek tűnő.

Szóval idén nyáron nem a tengerpartra, hanem az állatkertbe szeretném még elvinni a gyerekeket. De hétfőn jön a csatornabekötő fickó, és emiatt meg más dolgok miatt is a következő hetem zsúfolt lesz. Hétvégén pedig elutazunk két napra a gyerekekkel. Nagyon várják, Szabolcs már ma el akart kezdeni pakolni :))

Arra is vágyik az ember, hogy a gyerekei hamar önállóak legyenek, oldják meg, ami belefér a gyermeki létbe. Lívi kicsit erősebben akarja ezt, mint én, mert tegnap levette a pelenkát, felvett bugyit, és úgy létezett. Ez nem probléma, mert mostanában előfordul. De sikerült bekakálnia, és ennek tudatában felmászott a pelenkázó szekrényre, onnan kiabálva nekem. Én ezekről a dolgokról mit sem tudva ültem itt a gépnél, ittam a kávém, és pihentem. Krisz kint volt a fiúkkal, így Lívike egyedül ügyködött. A kiabálást hallottam, de semmi fájdalmat és pánikot nem hallottam ki a hangból, így elkönyveltem: ráér 5 percet.

Nem ért volna rá. Mert egyedül ügyködve próbált levetkőzni, így még a haja is szaros volt. Nem tudom mit csinált, de az egész teste szaros, azt sem tudom, hol fogjam meg, mert az addig csodás módon tiszta öltöző asztalt nem akartam összekenni.
Sikerült kivinni a kádba, lemosni már nehezebb volt, a szagok miatt.
Mert a kakaszag aztán nehezen lemosható valami. Csodás szappanok ide vagy oda, nem egyszerű. Majd eszembe jutott a kávés szappan, amiben nem zacc van, hanem sima őrölt kávé. Igazi szag és folteltávolító, de karistol kicsit. Lívi bírta, ahogy óvatosan átdörgöltem vele, a haját is azzal mostam meg. A talpát persze csiklandozta. Két mosás után pedig nyoma sem maradt a szagnak, Baba tiszta volt és illatos. Ahogy kell egy igazi Babának :))

No, remélem belefért ennyi vulgaritás és gusztustalanság a blogba :)

Szép napot Mindenkinek!!

2012. július 25., szerda

Panasznap és egyebek

Jó érzésekkel eltelve figyeljük, ahogy a madárkák násztáncot járnak. Repkednek a fecskék egymás körül, látszik: itt szerelem van születőben.

Ha viszont legyek szexelnek a szemüvegünkön, azt valahogy nem élvezzük annyira.
Ezt a két mondatot a lányomnak mondtam, és kicsit vulgárisabban.
Ő jót nevetett, de a dolog bosszantó.

Még mindig nincs szúnyogháló. A gyerekek úgyis mindig nyitva hagynák, én pedig mindig figyelhetném, akkor kiszakadna, karban kéne tartani, az ablakra is kéne, és akkor hogy közlekedne a macska (az ajtó felé nem fog menni, arra laknak a kutyák), stb.

Bár rohadtul ellene vagyok a rovarirtó szernek, beruháztam egyre. Ritkán veszem elő, csak akkor amikor már tényleg nagyon idegesítőek a legyek. Mindent elpakolni, letakarni, a letakaró rongyokat utána kimosni, gyerekeket eltávolítani általában fárasztóbb és idegesítőbb, mint az a pár légy.
Most már tényleg veszek valami citromos légy és szúnyogriasztót, de azt meg kell gyújtani azt hiszem.
Viszont még mindig inkább az, mint ez a rohadt idegméreg, amitől órákig viszket a bőröm. Pedig nem gázosítom el az egész házat, csak a legyekre fújom közvetlen (mily' kedves dolog, igaz?).

Luxusprobléma, ugye?
De ma panasznap van.
Tegnap este írtam fejben a fáradtságról és erőtlenségről, de túl fáradt voltam ideülni leírni.
Azt, mikor annyira elhagy az erőd, hogy már arra sincs elég, hogy hatszázadszor is szólj a gyereknek, a szennyesét szedje fel a tartó mellől és tegye bele, de virgoncan meg tudod tenni te is. Végül csak ő nyert.

Vagy elgondolkodtam azon, mennyi fásultság kell ahhoz, hogy a ruhákat hajtogatva megállapítsam: ezt is foltmentesíteni kéne, meg azt is, de az plusz munka, jó lesz így még egy hordásnyi időre, majd legközelebb.
 De persze tudom, majd a szekrényből fogom kiszedni a halom ruhát, és áztatom be hogy ki tudjam mosni mosószappannal, mert a tudatát sem tudom elviselni, hogy nem tettem meg mindent a foltok eltüntetéséért. Hisz én csinálom a legjobb mosószappant! Nehogy már foltosban járjon a gyerek! Ja, hogy csak az udvaron? Akkor is.
Ne higgyétek ám, hogy minden folttól meg lehet szabadulni. A gyerekek profibbak nálam.

Fúj a szél? Esik az eső? Nem baj, ők medencéznek. Jó hogy anyám ezt nem látja, menne a "megfázol" szöveg :)
De a medence nincs ápolva amióta rosszabb az idő, csak félig le van a víz engedve, amíg magától ment. És algás is, mert nem fogom kicserélni, mikor nincs kánikula. Drága dolog a víz. Mint mondom, őket nem zavarja, úgysem töltenek el benne egyszerre sok időt.

Kevin mindig csinálni akar valamit. Most talált 5 darab csempét, és fel akarja rakni a bunkere falára. Akkor jön a "Hogy kell csempézni?" "Megmutatod?" "Vakolat is jó hozzá?" és roppant csalódott, mikor amúgy is nemet mondok, de az amit berendezett bunkernek, majd ól lesz egyszer, és nem kell a falára csempe, szóval semmiképp. De ő csempézni akart.
Ja, és amit talált, az kb. 30 db kicsi járólap, szép is, hasznos is, nem pazaroljuk el. Megy a konyhába a tűzhely fölé. Amivel kapcsolatban épp tegnap gondolkodtam, hogy nekem mennyire tetszene (szar ízlés, tudom), hogy mindenféle különböző csempével raknám ki. Mondjuk akinek van maradék pár darab, odaadná, és egész jó egyveleg jöhetne ki. Persze kérni nem fogok, és a helyi hangosbemondóba sem mondatom be, így azt hiszem ez kimarad :)
Majd benézek valami nagyáruházba, ahol a pár utolsó darabot, kartont leárazva megkaphatom, és veszek többfélét. Mint mondom: majd, mert ennél fontosabb kiadások is akadnak.

Kevin tegnap szedett össze magának pár szappant a saját készletből. Kérdezgette, melyik mire jó.
Levendula: nyugtat, fertőtlenít-kell.
Bőrradír: nem kell.
Citromos hajmosó: nem kell.
Fűzfakérges hajmosó: mire jó? Tetű ellen? Kell.
Csipkebogyó: nem mondtam, hogy ránctalanító, mert egy szappan nem fog ránctalanítani, de jó pl. sebes bőrre: kell.
Majd a levendulással fürdött, kicsit dalolt magának, és kijelentette: tényleg megnyugodott. Nem mintha zaklatott lett volna, de a sok(?) munkától rosszul volt :)
Hisz Kira elment öcsémékhez, így Kevin ment tejért, segített kicsit a tejelosztásnál, rendet tenni az udvaron, stb. Semmi olyat nem csinált, ami leterhelte volna, de elfáradt.
Persze, hisz a szomszéd gyerek anyukája nem törődve a széllel, engedte őket tüzet rakni. Hiába, biztos jobb fej nálam :) De legalább ez sem az én gondom volt, és nem nekem füstölt. Ja, és nem utolsósorban a két másik fiút is átengedtem, így amíg Lívi fel nem kelt, egyedül voltam. Na ne irigyeljetek nagyon, összesen 20 perc volt, de mintha 2 óra lett volna :))

2012. július 24., kedd

A Duna jobb mint a ló

Hétvégén megint volt a faluban Ganca fesztivál, mikor is a környező falvak főzőcsapatai főzik a gancát és egyéb helyi ételféléket (loksa, stb.), ebben versengve egymással (kinek fogy több), és mindez a kastélykertben van. Meg lehet nézni a kastélyt belülről, és a templomban is idegenvezetés van (most a helyi tiszteletes volt).

Nekünk nem emiatt volt érdekes, hanem a gyerekek lovagolhatnak, agyagozhatnak, és úgy általában: kicsit kimozdulnak. Nem próbálnék templomba menni velük, mert keresztülbeszélnek mindenkin, de azért oda is benéztünk.

Nem voltunk sokáig, mert esőre állt az idő, és délutánig nem értem rá, nem voltam jól, és azt mondtam: nem megyünk. De persze csak kikönyörögték :)
Mint kiderült, Szili tavaly óta már nem fél a lóháton, ment egy kört, megállapította, hogy lovagolni nagyon jó, de a Duna jobb :)

Agyagoztak, megnézték az egyik kiállító apró, fából faragott és ragasztott népies bababútorait. Itt Szili teljes izgalomba jött, annyira tetszettek neki a mini bútorok, ládák. Fél óráig sem lehetett elhívni onnan.
Mindent megnézett, kézbe vett, kipróbált. Láthatóan lenyűgözte, de hát ő ilyen. Nem a természet nyűgözi le, hanem a szerkezetek, tárgyak.

Tegnapelőtt ki kellett hívnom Kevint az erdőbe, mert Szili nyafogott, hogy haza akar menni (jönni is ő akart), mert nem szereti az erdőt. Kevin hazavitte, maradtam Szabolccsal.

Kevin épített egy új tűzrakó helyet, és égetni akart. Nehezen értették meg (tegnap egész nap próbálkoztak), hogy nagy szélben nem tüzezünk, és egy 10 éves gyerek nem fog felügyelni a tűzre és három kicsire. Mert én nem értem rá, Krisz aludt, így nem lett volna velük felnőtt. Ráadásul a hátsó kertben van, takarja a nagy bodzabokor.

Azt hiszem a mérleg effekt a kerti növényzetre is rávetíthető. Mindig ugyanannyi termés van, csak mindig másból. Tavaly mi még nem veteményeztünk, de a szomszédban rengeteg volt a tökféle, meg amit még ültettek. Azért a tököt mondom, mert Zsuzsi néni mindig ad nekünk. Tavaly nagyon sokat kaptunk, idén nincs neki. Nekünk sem, mert kis golyó-forma tökök vannak, és kicsiként elkezdenek puhulni, le kell szedni. Viszont a gyümölcsfák roskadásig vannak, idén azt adott a természet.
Az erdőből hozott kakukkfüvem gyönyörű, és virágzik a bazsalikom is. Az erdei kökénybokrok is nagyon teli vannak gyümölccsel, de az ugye csak késő ősszel lesz érett.
Nemrég olvastam róla, hogy az áprilisban szedhető virágából készült tea vértisztító, fogyást elősegítő. Erről lecsúsztam, majd jövőre.

Az útifű maghéjról viszont nem maradok le, csak ki kell várni.
Van a széleslevelű útifű, annak a hosszú termése az, amit meg kell várni míg megérik, szárad, és kipotyog a magja. Akkor lehet lehúzni róla a maghéjat.
Mire jó:
- hatékony szer elhízáskor és túlsúly csökkentésénél, csökkenti az éhség-érzetet, gyakorlatilag nulla kalóriát tartalmaz
- a táplálkozás kiegészítésére rostszegény étkezési szokások és fokozott napi rostbevitelt igénylő
  betegségek esetén
- a bélműködés normalizálására, a rendszeres napi laza széklet biztosítására,
- székrekedés megelőzésére és kezelésére, pl.: hasi- vagy végbélműtétek után, aranyér ill. fájdalmas
  székletürítés esetén, alkalmas terhes nőknek és szoptatós anyáknak, valamint hat év feletti
  gyermekeknek is
- hasmenés rövidtávú, kiegészítő kezelésére
- tisztítja az emésztőrendszert, jól alkalmazható tisztító kúráknál, a szervezet teljes felfrissítésére
- alaposan kitisztítja a bélrendszert, ezáltal csökkenti a vastagbél és vég-bél rákos
  megbetegedésének kockázatát
- igen hatékonyan alkalmazható a koleszterin- és vércukor szint csökkentésénél,
  sem cukrot, sem zsiradékot nem tartalmaz
- jól bevált a nyirokrendszer tisztításánál, nyirokcsomó duzzanatnál
- segít a bőr problémáinak leküzdésében (pikkelysömör, ekcéma, akné, stb.),
  összességében javítja a bőr minőségét és küllemét
- csökkenti a nem tökéletes ürítés nyomán fellépő fáradtságot, stresszt és migrént
- mérsékli az anális viszketegséget
- óvja a gyomor és a belek nyálkahártyáját a túl savasodástól
- hozzájárul a belek mikro flórájának regenerációjához kandidózis és antibiotikumos kezelés esetén
- allergiás tünetek leküzdésénél is jól használható

Alkalmas mind közvetlen felhasználásra, mind italokba keverve (víz, tea, gyümölcslé), mind ételekbe keverve, azok sűrítésére is (müzli, joghurt, levesek, főzelékek, stb.) Rendszeres, vagy kúraszerű fogyasztása esetén sem alakul ki hozzászokás. Forrás: Halas.net
Amilyen egyszerű hozzájutni - terem mindenhol -, pont olyan drága megvenni. Így fűnyíráskor kímélni kell, és gyönyörűen fejlődik.
A másik ilyen érdekes dolog, a disznóparéj. Szerintem nagyjából nő mindenütt, kiirthatatlan gazként. Pedig ez az amarántmagot adó növény.

Igaz, nem vagyunk nagy amaránt fogyasztók, de egészséges, és a leveléből főzelék is készíthető. Mennyi érdekes dologra bukkan az ember, ha szétnéz, mik is a gazok a kertjében! Ráadásul mikor szárított gyógynövényeket darálok, még érdekesebb meglepetések jönnek.
A papsajtnak olyan az illata, mint a régi fajta mókuskás mogyorókrémnek. A tyúkhúr pedig frissen szalmázott csirkeól illatú. A cickafark enyhén mentolos illatot áraszt szárazon, a tejoltó galajos üvegből kiáradó illat pedig egyenesen fejfájást okozóan erős, olajos illatú.

Tudom, ezek nem az egész világnak érdekesek, de talán nem unjátok az ilyen beszámolókat.
Vagy azt, hogy a méh szinte fürdik a kis virágokban, mintha kisgyerek pancsolna nagy élvezettel a vízben, a darázs pedig csak a kötelességnek él, és rászáll, gyűjt, poroz.

Méhvideó:
Darázsvideó:

Katángmező van hátul, és pont most van szükségem rá. A kezemet kezelem a főzetével, és tettem az ablakba olajban is, macerálni (hatóanyag kivonás).
Ebből négy hét múlva krém fog készülni.
Amúgy Kevinnek darazsas nyara van, a Gancán egy dongó csípte meg. A végére egy pókimádóknak szóló kép:
felnőtt kéz mellett, nem kicsi
Valahogy a hideg idő miatt már bejönnek, és már a második méretes lényt tessékeljük ki. Vagy ugyanaz, és szentségel, hogy megint kiraktuk :))
Gyanús, hogy több is lehet, ha rendet tennénk mindenütt előkerülnének. De néha rend címen elég valamit átrendezni, és a változás miatt szinte rendet látunk magunk körül.

Ezzel a nagy, világraszóló igazsággal búcsúzom.



2012. július 20., péntek

Nyaralás helyett

Úgysem megyünk sehová. Több napra, messzire, akárhová. Nem megyünk.
De a remény sosem hal meg, múlt hét végén, amikor Kirával szappant árulni mentünk Dunakeszire, felfedeztük az ottani Duna partot, ahol szép a part, tiszta a víz, és le is lehet menni.
Persze gondolkodjunk kicsiben, megnéztük Vácot is, mégiscsak közelebb van. De magas és nagyon sziklás a part, a vízbe is problémás a bejutás, nem jó.
Maradt Dunakeszi (majdnem Dubai-t írtam), így tegnap felpakoltuk a gyerekeket és mentünk.
Kira nem akart jönni, nem is hozott fürdőruhát. Később persze bánta, de mivel a melltartó az alap öltözéke, és bugyit is hord, nem volt gond az úszás.

Nagycsaláddal az utazási költség majdnem nullának tekinthető, nem lassúbb mint kocsival, legalábbis nem jelentősen.


Hozzáteszem, kissé messze van a vonattól a kicsiknek, főképp visszafelé, fáradtan. Így legközelebb Gödre megyünk (ott a part is homokosabb, kagylósabb-ennek jelentősége később), vagy megnézzük Nagymarost.

Innen képekben:


vonatozó csajok

Szabolcs UFO árnyéka

három kicsi plusz a nagy


Kevin a vízben

Baba a parton
Szili végig mint kis afrikai gyerek: guggolva nagy kagylót gyűjt

a magamfajta kavicsimádónak ez a kánaán

Szilivel és Lívivel a háttérben

Lívinek is tetszett

Kira már átfagyott a vízben

izgalmas hullámok

fekve evés

Lívia csatlakozott

hazaúton, buszt várva a színes kis csapat

Baba hamar elaludt hazafelé :)
Most pedig kezdődhet a nyüstölés:
- Anyaaaaa, mikor megyünk a Dunára???
Épp ezt hallgatom Szilitől. Mert ki akarja halászni a legnagyobb kagylót. Lehetőleg azonnal.

És most arról, én milyen tapasztalatokkal lettem gazdagabb:
A legnagyobbnak is gondoskodnom kell a szükséges cuccokról, főleg ha nem akar jönni.
Több kaját kell vinnem, mert a kiló kenyérből lévő szendvics és fél kiló keksz kevés.
Mi heten fél óra alatt meg tudunk inni 3-4 liter vizet is.
Vécépapírt kell vinni, mert az legalább lebomlik, a popsitörlő nem.
Kis vödrök kellenek a sok kagylónak, kavicsnak.
Szabolcs nem fárad el, este 9 előtt semmiképp. Csak ha "dolgozni" kell (rendrakás).

Természeti tapasztalatok:
A hajók nyomában repülnek az addig magasban köröző sirályok, lesve a hajó motorja által szétvagdosott és a hajó keltette vízörvények miatt a felszínre kényszerülő halakat.

2012. július 18., szerda

Tappancsok

 Voltatok már úgy, hogy üresség van a gondolatok helyén? Azt hiszem mindjárt kilógok az erdőbe...
addig pár kép:

ez ugyan nem láb-blog, de érdemes volt :)



Dunapart-Dunakeszi

hullámokat várva

váci felhők
Dunapart-Vác

lány a parton

tengerpart--helyett Dunapart

Szabolcs a nagy piramis oldalán

helyett: a meredek parton adrenalin-túrázik


2012. július 15., vasárnap

Amiről nem beszélünk

Vidéki buszmegálló, kora délutáni hőség, vegyes összetételű emberek.
Ki munkából, ki kertészkedésből, ki vásárlásból tart hazafelé.

Ütött-kopott rokkantkocsi, benne egy hontalan. Nagyon szakadt, ápolatlan ruházatú, külsejű. Az illata sem finom. A kocsi kerekén nincs gumi, nehezen tekeredik, nagyon lassan halad. A haladást lassítja a férfi mögött felhalmozott, neki fontos dolgok tömege. Tejesdoboz, borosüveg, esernyő. Alig fér el a sok mindentől, alig tudja tekerni a kocsi kerekét.
Persze biztos le van gyengülve, és nem is szomjas már: mutatja a kilógó borosüvege. A büfé mellett megnézi a kukát, van-e benne érték, csikk vagy üveg.
Majd menne tovább a dolgára, le akar menni a megálló padkájáról, de nem megy. A kocsikeréken nincs gumi, nem akar engedelmeskedni neki. A padka sem alacsony, nem is sima. Kikezdte az idő, az emberek, ráhajtó járművek.

A buszmegálló népe figyeli, nem mozdul senki. A lengedező, halvány szellő a rothadás és mosdatlanság szagát viszi feléjük.
- Le fog esni.-mondja egy lány.
- Lehet. - így az anyja.
- Miért nem megy el a zebráig, ha ott sima az út?
- Mert nincs magánál, vagy ez a sorsa. Ezt a nehézséget kell megtapasztalnia.
- Miért nem száll ki, van lába, mozgatta is.
- Biztos nehezen jár, vagy nem is tud.

Ekkor a szakadt kis rokkantkocsi értelemszerűen felborul.
Gurulnak a kincsek, még némi aprópénz is csörren. A megálló népe tovább figyel, van aki félrenéz.
A szerencsétlen próbál felszedelőzködni, de nehezen megy neki. Feláll, a kocsijába kapaszkodik, szedegeti a motyóját. Most látszik, az egyik lábát húzza, nem áll rá.
- Biztos elverték.- mondja egy cserzett bőrű idősebb asszony a férjének. Dolgos cigányembernek néz ki az ura, sok a csomagjuk, fáradtnak tűnnek.
- Segíteni kéne neki.- mondja a férfi.
- Ugyan, nem kellett volna annyit innia. - így a gyakorlatiasabb neje.
- De látod, béna. Én segítek neki. - Ezzel felpattan, és segít összeszedni a sokadszor elgurult holmit, besegíti a hontalant a kocsijába, lesegíti a padkáról.
Majd visszajön, az ivóvizükkel kezet mos, a vizes flakont pedig kidobja a kukába.
Folytatódik a várakozás, senki nem beszél a történtekről, mint jól működő magyar társadalmunkban szokás.
A nem szomjas hontalan ember elgurul nyikorgó kocsijával, az autóforgalom szélén, megy a dolgára. Még mindig lassan halad, és kálváriája nem ért véget, mert most a leejtett tejesdoboz miatt kászálódik ki a kocsiból, és próbálkozik a haladó autók közt.

Légkondival hűtött autóbusz, mindenkinek jutott ülőhely, halad az élet. Száznyi sors, több ezer lélegzetvétel, melybe nem zavart be a buszmegálló jelenete. Minden megy tovább, az idős cigányasszony majd minden bizonnyal lefertőtleníti otthon az ura kezét, kicsit felpaprikázódva mond majd neki ezt-azt, és zajlik tovább az életük, a saját medrében.

A nő ül a buszon, néz ki az ablakon, de nem a tájat látja.
Jelenet pereg a szeme előtt,
Menni kell, harci helyzet vagy összeomlás van. Nincs maradás, maradni veszélyesebb mint útra kelni, még gyerekekkel is. Végiggondolja, mi a fontos, amit a végeláthatatlan útra vinni kell.
Mi lehet fontos? Takaró? Párna? Kés? Játék, pelenka a gyerekeknek? Étel-ital? Váltócipő? Mosdóeszköz, törölköző? Biblia?
Mégis, mi az, ami nélkül nem indulhatunk el, de cipelni is tudjuk? A gyerek mellett, aki biztos hamar elfárad majd. Meddig kell majd menni? Hol lesz az út vége?
Ki tudja eldönteni, mi a fontos? Ami nem fontos, majd elhagyjuk útközben, ami fontos lett volna, azt majd emlegetjük, hiányoljuk.
Meddig? Mikor felejtődik el, hogy volt egy nyugodt élet, amibe valami bezavart? Ami miatt nem volt maradás? Meddig emlékezünk a vágyakra, tervekre, amik egy nyugodt élet szüleményei, és jó kocsiról, nyaralásról, házfelújításról szólnak? Mikor lesz minden vágya egy embernek a falat meleg étel, a kényelmes, biztonságos fekhely, tető az eső elől?

A nő befelé sír, bár szíve szerint kiengedné amit elfojt, de nem lehet. Nyíltan nem sírunk, ilyen gondolatokról nem beszélünk. Épp azért, mert válasz nincs a kérdésekre, ha valaki válaszolna rá, biztos kiragadna valamit, ami nem az egész összességére adna választ. Mert az nincs.



Egyszer régen olvastam az Istenek kézjegyei c. könyvet, ami a világ rejtélyeit magyarázza logikus, érthető és eddig nem olvasott szempontból. Ír a nagy összeomlásról, ami a bolygó tektonikus lemezeinek átrendeződésével indult, és ami persze világméretű áradást okozott: Noé bárkájának, a nagy árvíznek legendája.
Mikor is a magasabb helyeken csak néhány kis embercsoport maradt életben, akik elindultak megkeresni a többi embert. De mindenki a saját nyelvét beszélve nem sokat értettek egymásból a kis maroknyi csoportok, maradt az összevisszaság: Bábel legendája.

Akkor elképzeltem ezt, a könyv amúgy is hónapokig a fejemben volt, többször visszaolvasgattam, nagyon átrendezte a gondolataim, addigi "tudásom". Más alapokra helyezte a piramisok, Atlantisz legendáját, és sokat ír a Dél-Amerikai földrész titkairól, a Tollaskígyóról, Mexikóról, Peruról, és a számomra még mindig gyönyörűen csengő egyéb nevekről és történetükről is.

Majd eltelt kis idő, Stephen King Sötét Torony sorozatát vettem elő.
Végül sosem olvastam el, azóta sem. Pedig King a fő műveként emlegette.
Mert amiről az első kötetben ír, a nagy összeomlás, világégés utáni magányos emberekről, akik az ősi nyelvet már elfeledték, akik harcolnak, mert védik a kevesüket, ami még van, az engem mélyebben érintett, mint hittem. Ültem a vonaton, olvastam, körülöttem az emberek fecsegtek, munkahelyi intrikák, utálatos szomszéd, szidható kormány és időjárás voltak a mindig hálás témák. Én pedig ott ültem a könyvvel a kezemben, és szinte üvöltött a fejemben a gondolat:
Hát ez a fontos? Miért nem gondolkodunk előre? Miért veszik el a sok értelmes ember pitiáner problémákban? Miért hagyjuk, hogy irányítsanak, lebénítsanak minket, mondvacsinált problémákkal? Miért veszik ki az igazi gondolkodás, előrelátás oly sok emberből?

Azt hiszem a Földön az időnkénti összeomlás és újrarendeződés elkerülhetetlen. Ettől én  még nem fogok máról a holnapra, nemtörődöm módon élni. De forrongok bent, mikor erre gondolok. Hogy a "mert megérdemlem" szlogen mekkora baromságokat csináltat az emberekkel.
A "mert megérdemlem" miatt eszi meg a sokadik gombóc fagyit, vesz az utolsó pénzéből valami rég vágyott, értéktelen de drága  kütyüt, vagy ül be a kocsiba a két utcányi táv miatt is, mert esik, süt, hideg, meleg, és mert megérdemli.
Segítünk a bajbajutottnak, segítünk, mert jót tesz a lelkünknek is. De megválogatjuk, kinek segítünk.

Anno ajánlgattam a sérült lábú kóbor kutyát olyannak, akiről tudtam: akar majd kutyás, mert ő kérte, szóljak ha tudok. De nem kellett. Azt mondta, ez problémás, nem kell. Jelentem, a kutya nem volt problémás, némi maradékon hizlalás megoldotta a problémáját, már jól van. Szeretik, házat őriz, kutyaélete van :)

Az említett Graham Hancock könyv ismertetője.
Letöltő linkje.

2012. július 13., péntek

Gyerekes

Szilinek van ám tejhalló füle is. Eddig a tejpocakról, tejlátó szemről, tejszagoló orr-ról tudtam, de ez ma kiderült, a füle is tejre működik.
Mert mikor Kira hazaér a tejjel, ő mindig előkerül valahonnan, és nézi a tőgymeleg, szép fehér folyadékot. Mindig közli: Ő épp tej-szomjas.
Vagy mikor tejtermékkel dolgozom, ő megintcsak előkerül, és közli: "tejillat van."

Ma reggel Lívi ébredt elsőnek (5.30), akinek mondtam álmosan:
- Oké, akkor megyek tejet melegíteni.
Ezzel Szili már nyitotta a szemét, és mormogta:
- De nekem is.
Pedig esküszöm: addig aludt. Még hortyogott is.

Tegnap fürdésnél a fejére applikálta a habosító mosdóeszközt, és le kellett fotóznom.

Majd a vad üvöltés:
- Belement a szemembe a szappan!
Eddig tartott a királyi korona.

Kevin és Szabolcs együtt játszik két napja. Közben persze többször összevesznek, verekednek, de sokat játszanak is. Erre képes az unalom.
Este fürdésnél a kád ülőkét kenték be szappannal, és az volt a csúszda. Azt hiszem nem követtem el hibát, mikor a finom mentás szappan helyett egy mosószappant adtam erre a célra.

Szilikét miért izgatja a felnövés?
Az, hogy nagy és erős lesz, az természetes, mert már most is elég erős szerinte. De amikor nagy lesz, akkor majd hozzányúlhat mindenhez, amihez most nem. Gondol itt a hegesztőtrafóra, flexre, szerkezetekre. És füvet is nyírhat majd.

Tegnap voltam a méhésznél egy nagyobb adag méhviaszért. Amit nekem kellett megtisztítani (olvasztás, alapos szűrés), és kiönteni. Egyszerűsítve a dolgomat, szilikonformába öntöttem ki. Azt könnyű elmosni, kicsiben jobban mérhető, és jól is néz ki. No nem mintha számítana a szépség, mert vagy szappanba, vagy krémbe megy majd.
De Szili forma-kirakózott vele kicsit, Kira pedig lenyúlta a szív formát, mert olyan szép sima :)


2012. július 11., szerda

Kígyók, békák, pókocskák

Van az egyik pók, egy mezei akármilyen pók, a bejárati lépcső melletti ablakban. Egy dongó szállt a jól megszerkesztett hálójába, majdnem elvitte a súlyával. De a pókháló megfogta, a pók megette.
ugyan árnyékos, de ott a dongó is :)

Vagy a másik, egy jókora kaszáspók, aki a fürdő sarkában lakik, és akinek a lányom dobál leütött legyeket. Őt tegnap lestük, miként szívja ki az áldozat testnedveit. Érdekes volt.

Éppoly érdekes, mint befeküdni a medence egy pontjára, ahol a lavórban isznak kint a darazsak. A fejünket a lavórnak háttal lefektetjük a medence szélére, majd jókat kacagunk a nagy repülő forgalmat lebonyolító sereg láttán. Olyanok, mint egy nagy nemzetközi reptéren a repülőgépek.
ez az a nézet, de persze a rovarok nem látszanak

szép felhő a naplementében

Az ölyvről nem jó híreket kaptunk. Az állatorvosi vizsgálat után kiderült, valami nem beazonosítható lábsérülése van, nem engedhetik vissza a természetbe. Így a Bükki Nemzeti parkban marad. Ahol azért jó dolga lesz, de ő egy fiatal ölyv, és így talán sosem élhet szabadon.

Tegnap Szili megkérdezte, emlékszem-e arra a pókra, amelyik OTT volt, és mutatta a helyet. Tavaly nyáron volt, ebben a bejegyzésben írtam róla.
Én emlékeztem, de hogy ő is, az volt meglepő. Nem mintha nem lenne okos, csak mégis három éves volt, és ő olyan, mintha épp ott sem lenne. beszélünk hozzá, és ha nem valami szerkezetről van szó, akkor általában a semmibe réved a tekintete.

Ma velem volt Vácon, ami nagyon érdekes volt.
Voltak mindenfelé gépek, kapaszkodók, leszállásjelzők, faxok, nyomtatók, fénymásolók, hívószám-jelzők, vízautomata, egyszóval mindenféle szerkezet.
És persze fagyi, meg a játékboltba is elvittem nézelődni.

Kevin pedig cicát akar. Egy kiscicát. Én még ellenkezem, bár emlékszem, anyámnak nem sok beleszólása volt, mi hazavittük, és kész :)
Ez a kiscica pedig elkísért ma reggel minket a buszmegállóig. Szili szerint mutatta az utat.

Nálatok is megjelennek néha a gyerekek: "unatkozom!" felkiáltással, miközben van medence, vannak játékok, mindenféle lehetőség? Csak épp az nincs, amit hirtelen akar. Tévé, gép, kiscica, bármi.

De mi felnőttek, bezzeg tudunk élni!
Ha unalom lenne, azaz kis pihenés, akkor fánkot lehet sütni. Vagy lángost, miközben a sütőben kenyér sül, hogy teljes legyen az élvezet :D

2012. július 9., hétfő

Ölyv, aranysakál és nyár

Az egerészölyv

Az előző este Hortobágyon kapott telefonszámról másnap délután kaptam sms-t, hogy külföldön van, hívjak egy másik megadott számot (Mennyivel nőtt volna a telefonszámla, ha ezt belevakkantja este a telefonba, és nem simán kinyomja??)
Addigra mondjuk a pipi elment, de ezt megelőzte még egy sor telefonhívás. Többek közt a medvefarmos pasinak, aki mindig elmondta, mindjárt hív a Pisti, hogyhogy nem hívott még? Már kellett volna.
Úgy voltam vele, csessze meg a Pisti, és elkezdtem mást keresni.

De sehol nem vették fel, vagy kinyomták a telefont. A Madármentő Egyesület, a Bartos Erikától kapott (köszönöm) telefonszám, az Állatkert, mindenki. Azt terveztem, másnap elengedem a hátsó kertben, ha addig nem érek el hozzáértőt.
De addig itattam tovább, a vadász nem lőtt semmit, így nem vadszívvel, hanem disznóhússal etettem meg. Van hosszú varrógép befűző csipeszem, pont erre lett kitalálva. A szívószálat is lecseréltem vékony fecskendőre. Mert a szívószál hajlékony, körülményes volt hogy csak minden harmadik adag víz jut el a csőrig.
A fecskendő viszont kisebb, így közelebb kellett mennem a csőrig. De azt tudom, hogy a karma félelmetesebb, inkább azzal védekezik, ha rászorul.

Nem történt semmi veszélyes, és közben Krisz is telefonált a Bükki nemzeti parknak, ahol végre élő embert is el lehetett érni, akik egy óra múlva tényleg itt is voltak.
Azóta megtudtuk, az ölyv jól van, ma megnézi egy állatorvos, és valószínű a visszaengedés is meglesz, mert semmi baja.
Sokat segített neki, hogy behoztuk és itattuk. Különben egy halott ölyv lett volna másnapra szerintem, mert azért itt vannak vadállatfélék is. Pl. a vaddisznó tuti nem szívbajos ha husit lát.

Itt térnék ki a nádi farkasra, aki más néven aranysakál.

A nádi farkas/toportyán
Azt mondják, elszaporodott a környéken, ez a korábban erősen megfogyatkozott állat. A rókánál kissé nagyobb, de némileg hasonló emlősről beszélünk. Korábban az országból eltűnt, de lassan ismét megsokasodott az állományuk. Állítólag a bulgáriai aranysakálok jönnek át, mert ott védettek, és igen sokan vannak.
Akitől erről hallottam, elmondta, hogy bementek hozzájuk, elhordták az összes csirkét. És a környéken sok házat végigportyáztak. Mert 6-8 fős csoportban vadásznak.
Gondoltam, ennek a fele sem tréfa, és letiltottam a gyerekeket az erdőben való mászkálásról. Nem mintha ez mindennapos lenne, de időnként kimennek. Viszont az említett terület az erdő túlfelén van, ami a falu másik vége. Annak a dombnak az alja, amit most fedeztem fel, szóval tőlünk nem túl messze.

Így vált nekem az erdő félelmetes hellyé. Egy napra. De azon a napon minden ágreccsenésre odakaptam a fejem, a rendszerint otthon felejtett késem is vittem (kell a növények szedéséhez). Nem mintha megvédeném magam egy támadó állat ellen vele, de némi hamis biztonságérzetet nyújtott.

Másnap jött az ölyv eset. És a vadász, akit kikérdeztem nádi farkas ügyben. Azt mondta, valóban van a környéken, de inkább örüljünk, ha látunk egyet, mert messze elkerüli az embert. Óvatosabb és éberebb mint a róka. Viszont az elszaporodásuk miatt csökken a rókák vadászterülete, és ezért a rókák bemennek a baromfiudvarokba. És a nádi farkas nagyon tart a kutyától, már a kutya ugatástól is.

Ráadásul azt mondom, semmivel nem veszélytelenebb a vaddisznó, aki ráadásul még nagyobb is és vadabb is, mint a nádi farkas. Mert ugyan átlag 2 mázsa, de ennél jóval nagyobb sem ritka.

Igaz, aki mesélte beazonosította a lábnyomot, ami eltért a rókáétól, tehát ezt is elhiszem, de most akkor mi legyen?
Kérdeztem magamtól, de azt hiszem az erdő ugyanaz, a bejárt területem ugyanaz, és kutyát is szoktam vinni ha messzebbre megyek. A vadász pedig nap mint nap kijár, nem hiszem, hogy titkos lenne az infó az aranysakálról.
Ezt az origo cikket még érdemes elolvasni, mert írnak a farkasok hazai visszatelepüléséről is.

Nyár, önállóság

Itt a nyár, a nagyobb gyerekeim hallhattak az apjukról. Aki nem él messze, mert Miskolc még ebben az országban van, de olyan remek ötlete támadt, hogy tegyem fel a gyerekeket Aszódon a vonatra, és ő pedig Miskolcon leszedi őket.

Dominika írt az egyedül elengedésről pár napja, akkor gondoltam végig, hogy míg Kevin egyedül ment oviba 5 éves kora óta, Szabolcs nem hajlandó. Ugyan mindig előre szalad, és hazafelé is ő az első aki hazaér, de sosem egyedül.
Egyik nap, mikor ő itthon volt, Szili pedig oviban, mondtam neki:
- Ma te mész Sziliért, oké?
- Anya, te engem hülyének nézel? Majd kábé hetedikben. De addigra Szili is iskolás lesz, szóval menjen a Kevin.
Egyébként nem gondoltam komolyan, csak próbára tettem.
El kell fogadni, különbözőek ebben is.

Visszatérve az apuka által pedzegetett vonatozásra, én egyértelműen közöltem: semmiképp. Messze van, még akkor is, ha nem kell átszállni. De ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy a vonatpénzt a gyerekekre költené, stb. Mondtam, 3 éve nem mozdult értük egy centit sem, akkor ugyan, költse rájuk nyugodtan azt is, mert ez még nagyon korai.
Újabb érv, miszerint Kira egy csomó feladatot elvégez egyedül, akkor miért ne?
Persze, hisz elmosogatni, vagy a boltba menni pont ugyanakkora önállóságot igényel, mint levonatozni Miskolcig.
Szó szót követett, simán lelőttem azt az érvet is, miszerint ő már ekkora korában bevonatozta az országot, mert egyszerűen elmondtam, engem ez semennyire nem érdekel, nem mennek egyedül, és kész.
Viszont a kislányom is alátámasztott engem, mert ezután elmondta az apjának, neki is húzós lenne egyedül odáig :DD

És tényleg.
Hisz a múlt héten Vácról egyedül jött haza, ugyanis kitört a húzós kiskocsi kereke. Azt mondta, mivel ezt nem akarja végigcipelni egész Vácon, úgyis tele van, ebbe már semmi nem fér, akkor ő hazabuszozik. Nem én mondtam neki, ő vetette fel.
Megkapott egy telefont, és elmondtam, merre a megálló. Szépen megtalálta, de minden pontnál felhívott. A közelebbi megállót javasoltam egyébként, de mivel nem arról jöttünk, passzolta. Inkább gyalogolt kétszer annyit, de ismert megállóba.
Szóval szerintem mindenképp fontos, hogy jól ismerje a gyerek a helyet, ahová önállóan megy, ismerje az utat, közlekedési lehetőséget. Mivel Vácon járt már párszor busszal, ismeri a falvak, megállók sorrendjét, ez már biztonságos utat jelent neki. De Miskolc? Ugyan már.

És akkor a végére pár tegnap kora reggeli erdei, és néhány délutáni, otthoni kép:


napfotók

fagyizók

a darazsak árnyéka, mint egy-egy kis virág

Szili a lemenő nap csillámai közt

2012. július 5., csütörtök

Az egerészölyv

Találtunk ma egy ölyvet. Illetve Kira mesélte, hogy látott egy sólymot vagy mit oviba menet, ott ugrált előtte az erdőben. Majd délután, tejestől hazafelé rohan be Kira barátnője, hogy jöjjünk, ha sasmadarat akarunk látni. Nos, mi sem vagyunk biológusok, de valóban egy egerészölyv feküdt előttünk.

Láthatóan kitikkadt, ezen kívül látható sérülés nem volt rajta. Kezdődött a telefonálgatás a madármentőknek. Egyet találtam, ahol fel is vették a telefont, a Hortobágyi alapítványnál. De messze van, ezért kaptunk egy újabb számot. Amely a nevem elmondása után kikapcsolt, és azóta sincs bekapcsolva.

Kínomban a medvefarmot hívtam, mert közel van. Ott segítőkészen elmondta a férfi, hogy oké, de itt nincs senki, majd holnap. Addig vigyük be.

Persze. Mindenfajta hozzáértés nélkül megfogni sem tudtuk.
Krisz először egy tiszta rongyot vízbe mártva akart vizet csepegtetni a csőrébe, de a pipike tiltakozásképp a karmaival elkapta, és nem is eresztette a rongyot.
Ezután a kezem a vizes tálba mártva az ujjaimmal csepegtettem a szájába, amit időnként le is nyelt.

Már csak meg kellett volna fogni, dobozba tenni, és bevinni holnapig. Van ám az utcánkban is erdész, Kira elszaladt tanácsért. A "kedves" fiatalember azt javasolta, csapjuk fejbe. Nos, szerintem anyukáját kellett volna fejbe csapni, mielőtt ez a pöcs megfogant.

De legalább megkaptuk tőle a vadász számát, aki némileg nagyobb szakértelemmel kezelte az ügyet, és a madarat is.
Elkapta a madarat, aki addigra leugrált a vízmosásba. A pólót a karmaihoz tette, abba kapaszkodott a madár, majd a szárnyánál fogva felemelte és a dobozunkba tette.
Elmondta, szívószállal itassuk, reggel hoz neki egy kis szivet, valami éjjel kilőtt vadból :(
Holnap pedig jönnek érte. Megitattuk, megsimiztem, kezet mostam. Gyerekek megnézték, és ennyi. Éjjel nem kell itatni, el lesz a dobozkában.

Holnap majd referálok, és a nádi farkasról is írok :)





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...