2012. augusztus 31., péntek

Démonkapu

Más világokban más vagyok.

Itt egy anya, sok gyerekkel, mindennek a meglévő lehetőségével. Azaz bármire képes lennék, ha szépen kidolgoznám, ha megtanulnám. De mindent megtanulni nem lehet, bár egyesek szerint törekedni kell rá. Mi csak követjük sorsunk, ami itt, ebben a világban nekünk adatott, amit választottunk. Nem mindig értjük magunkat sem, miért döntöttünk így vagy úgy, de innen a távolból nézve egy akkori döntés hozott épp ide, ahol most kell lennem.
Játszogathatunk a "mi lett volna ha" kérdésekkel, mert a lehetőségek megvoltak, az utak adottak voltak, de két úton járni senki nem tud. Vagy ez, vagy az.
Sajnos nem látunk bele utólag, mi is lett volna akkor, ha egyes döntéseinknél a másik utat választjuk.

De más világokban másképp történik.
Fogadjuk el pár percre, hogy számtalan dimenzió van.
Múlt-jelen-jövő egyszerre zajlik a különböző síkokon, minden lehetőségünk megtörténik, minden utunkon elindulunk, csak nem egyazon életben.
Azt nem lehet.
Nem tudunk visszamenni, megváltoztatni a döntést. És még ha tudnánk is, mi lenne?
Hisz mi is változtunk közben, lehet hogy az két lehetőség, ami akkor, régen volt már nem is rúgna labdába, hanem teljesen más opciók után néznénk.

A világegyetemben minden rezeg. Ember, állat, tárgy, épület, falu, város, vidék.
A sejtjeink és gondolataink rezgése állítja be a mi rezgésünk, kisugárzásunk. Mi alakítjuk saját környezetünk rezgésszintjét, de ehhez már hozzájön a környezetünkben élők energiája, rezgése is.
A pozitív energia (rezgés) a jó és éltető, a negatív ezt próbálja meglovagolni, elszívni. Így mindenkinek érdeke, hogy próbálja mindenből a legjobbat kihozva élni az életét, és ha pillanatokra be is kúszik az életünkbe az, amit negatívnak nevezünk, megpróbáljon ebből kitörni. Hisz nem csak a körülöttünk élőknek rossz, hanem nekünk is. A testünk sem tud rendesen működni, ha folyamatosan aláássuk a bástyáit.

Vannak helyek, melyek évezredek rossz történéseit hordozzák, és bármily szépek legyenek, csak a halál és pusztulás van a közelükben.
Vannak helyek, amik más világokban rossz helyek, de itt csak egy szép tó, vagy facsoport, esetleg épület. Ahol a mi dimenziónkban nem volt soha semmi, amitől rosszá vált volna, mégsem jó a kisugárzása. Hisz más világok, dimenziók rezgése átér hozzánk is, nincs éles határ a világok közt.

Vannak például tavak, melyek külsőre teljesen normális, nem túl mély és zegzugos tavak, mégis sokan belefulladnak. Sok-sok, úszni egyébként tudó ember hal meg ott, ki tudja miért?
Vannak halál-kereszteződések, útszakaszok, ahol mindig sok baleset van. Lehet magyarázni beláthatatlan szakaszokkal, rossz sofőrökkel, de azt hiszem ez elég gyenge magyarázat.
Rosszul belátható helyekből sokkal több van, mint olyanból, ahol rendszeresen történnek is halálos balesetek.

A negatív gondolataink egyes tanítások szerint szörnyeket és démonokat hoznak létre más világokban. A saját magunk által létrehozott lényeket a további rossz gondolatainkkal, félelmeinkkel tartjuk életben. A legyőzött félelmeink démonai más helyeken keresnek éltető energiát, majd ha nem kapnak, szép lassan elenyésznek. Esetleg találnak helyeket, ahol lelkeket megkaparintva élhetnek tovább, még akkor is, ha egy-egy megszerzett lélek csak percekre az övéké.

A drogosokat és alkoholistákat egész démoncsoportok tartják hatásuk alatt, folyamatosan harcolva egymással a szerencsétlen lélek energiáiért, ezzel gyengítve, és újra a szakadék felé lökve a delikvensüket. Külső fenyegetésektől megvédik a testet, nem hagyják pusztulni, még akkor sem, ha a lélek már rég elfáradt és menne máshová.
Így van az, hogy sok szenvedélybeteg, mikor végre leteszi fixen a démonait a káros szenvedéllyel együtt, egyszerűen elmegy, meghal. Nincs már ereje a lelkének a földi élethez, már rég elszívták az összes éltető energiáját a démonai.

Ezért esik vissza oly sok ex-szenvedélybeteg, mert az őt éltető démonok sokkal erősebbek nála.
Hívogatják, próbálják visszaszerezni az őket éltető, negatív rezgésű történéseket, gondolatokat.

Vannak könyvek is, melyeket kezünkbe venni sem tudunk, erővel sem tudunk elolvasni, mert taszítanak a rátapadt szellemek, démonok.

Vannak könyvek, amiket nekem nagyon rossz érzés kézbe venni. A házba sem vagyok hajlandó némelyiket behozni. Például szeretem Stephen Kinget, de van olyan könyve, amit kidobásra ítéltem, mert annyira negatív érzéseket keltett bennem.

Nagyon sokféleképp lehet embereket kategorizálni. Most az energiáikra, éltető és működtető erőkre, szellemekre gondolok.
Vannak, akik úgymond a sz*rból is várat építenek, akik mindent csodás módon tudnak megalkotni, akiknek a közelében jó dolgok történnek, akik mellett egyszerűen feltöltődés a lét.
Vannak, akikben a romboló energia képviselteti magát, akik a puszta létükkel elszívják az erőnket, hát még ha megszólalnak, megnyilvánulnak!
Ők lehet, hogy más helyzetekben, világokban építőmesterek. Itt pedig nem.

Más világban más vagyok.

Nem testesíthetek meg egyszerre több személyt, személyiséget, az már ebben a világban betegségnek számít. Pedig a skizofrénnek lehet, hogy csak nyitva maradt pár régi démonkapuja, lehet, hogy csak magával hozott néhány lezáratlan ügyet.
Van aki csak átjárogat más világokba, személyekbe. Ők lehetnek az írók, költők, festők, skizofrének. Ki miként dolgozza ki magából.

Más világokban másképp.

2012. augusztus 30., csütörtök

Hiúság, mint a dolgok eladhatóvá tétele

Gyakorlatilag majdnem minden káros dolog megjelenése a kereskedelemben visszavezethető ahhoz, mikor mások akarunk lenni, mint amik vagyunk.
Azt nem kell magyaráznom ugye, hogy minden problémára megvannak a természetes szerek. A természetes gyógyszerek, ránctalanítók, hidratálószerek, ruházati anyagok, stb.
Igaz, gyógynövényt, ehető növényt, gyümölcsöt, és egyéb haszonnövényt sem lehet akárhol szedni, hisz az utak mellett növekedők sajnos az autók által kibocsátott káros anyagokat elraktározzák. A mezőgazdasági munkagépek szintén üzemanyaggal működnek, nem ló húzza a traktort.

De amiről írni akartam, az elsősorban a műanyag. Ami köztudottan kőolajból van előállítva.
Nézz szét.
Mindenhol és mindenben ott van.
Vegyél egy darabka sajtot a boltban, és műanyaggal lesz becsomagolva. A pékáruktól is lassan eltűnik a papírzacskó, és még a papírnak látszó csomagolóanyagok festékében is biztos fellelnénk ólmot, alumíniumot, műanyagot.
Értem én, hogy nagy fellendülés volt anno, mert hirtelen mindent elő lehetett állítani belőle, és biztos gondban lennék, ha hirtelen eltűnne minden a házamból ami műanyag, pedig azon vagyok, hogy legalább az ételből és a kozmetikából kiszorítsam.
Azt hiszem, a kozmetikumokból, és bőrrel érintkező, onnan felszívódó szerektől volt a legkönnyebb megszabadulni.
Mióta szappanozom és megreformáltam a mosást is, hidratáló, gyógyító és ápolókrémeket készítek, azóta nincs ezzel gond.
Viszont érdekes volt, hogy az általam régóta hintőporként használt keményítő, aktív viszketést okozott egy rokonomnál. Le kellett mosnia, majd műanyag tartósítószerrel kezelt hintőporral kente le magát, ami jó volt. Ma sem értem, de azt hiszem allergiás reakció tapasztalható mindennél, még a természetes szereknél is.

Nem akarok most kozmetikumokat elemezni, nem akarok részletezve beszélni arról, hogy a ránctalan bőr, a csillogó és színes körmök, a rúzzsal ékesített ajkak, hajfestékek és egyebek bizony mind-mind káros vegyszerek, műanyagok. Ezeket fel kell dolgozni a testnek, meg akar szabadulni tőlük, minden áron. Sok-sok majdani és meglévő betegség okai lapulhatnak ezen szerek használatának hátterében. De mindenki a maga sorsát irányítja, ha tudatosan gondolkodva úgy dönt, hogy ez így jó, akkor legyen. Mert magánügy.
De csak egy darabig.
Hisz pont ezek a szerek azok, amiket durva állatkísérletekkel tesztelnek.

Igen.
Aranyos kis nyuszikat, majmokat, kutyákat, macskákat, egyebeket tartanak zsúfolt ketrecekben, nyomják le a torkukon ezeket a szereket (hogy lássák, mit okoz a lenyelésük), kenik erőszakkal a szemükbe a maró hatású anyagokat, vágnak rajtuk sebeket, és kenik oda is, hisz az embereknek mindent tudniuk kell!
A videón szereplő lány kipróbálta, illetve bemutatta hogy is néz ki az egész dolog.
De mutatok pár képet is:


Elfordíthatod a fejed, ha ilyet látsz, de az senkin nem segít. Attól ez még az marad ami.
Inkább nézz körbe, hány olyan krémed, testápoló terméked vagy akár üdítőitalod van, amiknek a hatóanyagait állatokon tesztelik.
Kérdezd meg magadtól, érdemes-e ránctalannak lenni--ráadásul úgysem a krémtől leszel az, inkább a helyes bőrápolás, helyes étkezés és tisztálkodás, plusz elegendő folyadékbevitel fog segíteni a bőrödnek--, érdemes-e színezni a hajad, a bőröd, a körmeid? Ettől leszel valaki? Kinek is akar megfelelni az ember? Egy hamis, hazug világnak? IQ negatív embertársaknak? Akik azt hiszik, a pénzükkel irányíthatnak?
Nincs ebben semmi támadó, csak gondolkodj!!

2012. augusztus 29., szerda

Zenékkel utazva

A zenehallgatás magánügy. Koncerten pedig közügy. Pedig mindenkinek mást jelentenek a zenék, független attól, miről szólnak. A lelkünket halljuk bennük.
Biztos láttatok már olyat, hogy valaki lassan hajladozik a gyors zenére, énekli amit hall, pedig nem is tud jól énekelni. De ő mást hall, ő azt hallja amit neki jelent az egész.
Nekem pl. Ákos Érintője a világmindenséget jelenti, valakinek egy szeretkezést ír le.

Mentem ma a busszal, és figyeltem a tájat. Közben üvöltött a fülembe a zene.
Figyeltem a lehullott szirmú napraforgókat, és arra gondoltam, mekkora csoda a természet. Mindent eltakarít maga után. A lehullott szirmok elenyésznek, trágyává válnak, elhordják a hangyák, egyebek. Nincs maradandó szemét, minden résznek megvan a maga takarítószemélyzete.
És nincs kényszer-életben tartás sem. Ami meghalt, azt elhordják, felemészti valami más.
A természet tényleg megszabadul a szemetétől, csak az ember tartogat mindent.
Csak az ember tart fontosnak olyasmit, amiből utána elemészthetetlen visszamaradó anyag lesz.

Miközben ezt hallgattam tudtam, milyen könnyedén megnyomnám a gázt, ha én vezetnék.

Persze nem a buszt, és vissza is lassítanék, de akkor is bennem lenne az érzés, hogy nyomni kellene azt a pedált. Vannak ilyen zenék, kinek melyik. Nekem a rock (főleg amikben erős a basszus), ilyen.
Ha zenész lettem volna, ha tettem volna egyetlen lépést is efelé, akkor biztos dobon vagy basszusgitáron játszanék. Mivel ez a kettő követi egymást, és még tetszik is.

Ha pedig kiválaszthatnám hol éljek, akkor az indiánok közé mennék. Ez az első a listámon: Peru, Chile, Uruguay. Skócia, Írország, Izland és Norvégia ezután jön. Ja, és Új-Zéland is.

Ez a zene pedig oda vitt.

Chilébe, Peruba, az Andokba. A hegyek közt mentem, egy poros, zörgős kis lélekvesztő-buszon, körülöttem helyi lakosok, színes, vidám ruhákban. A zene megnyugtatott, bár nem volt miért, mégis kisimította az idegeim.
És mikor Csőváron a buszom erőlködve kapaszkodott fel a kisebb dombon, behunytam a szemem és olyan volt, mintha tényleg valami magas hegyen menne szenvedve egy épp a széthullás határán lévő jármű.
Amíg ide el nem jutok, nem halhatok meg. Majd egyszer, ha elmúltam 200 éves, és már kirepülnek a gyerekeim, akkor elmegyek az Andokba. megnézem Perut, a Tűzföldet, a Nap és Holdpiramist, a Nasca fennsíkot, és az egészet.

Utána még jött egy Metallica szám, aminek kapcsán a szövegeken gondolkodtam el. A Metallica különösen jó és értelmes szövegeket ír. A legtöbb zenéjüknek van mondandója.

Anno, mikor autodidakta angol tanulásom kezdtem, főképp dalszövegeket fordítottam gyakorlásképp. És érdekelt is, miről szólnak. Amely szöveghez hozzájutottam (rock újságok csere-bere rovatai,  Bravo újság, stb.), azt lefordítottam. Azt azért el kell mondanom, sok-sok diszkóféle zene fordítását feladtam. Mert annyira a semmiről szólnak, hogy már akkor sem voltam hajlandó baromságokkal terhelni magam.

Szóval voltam ma a természet és mindenség mélyén, nyomtam padlógázt, voltam az Andokban, és hallgattam egy beszélgetést egy esküvő előtt álló lánnyal.
De csak busszal mentem Vácra.


Apró kis csodák

Illetve csak egy.
Lívia lerakta a pelenkát.
Nappali balesetek még vannak, de legtöbbször időben jön, és szól,hogy "pí", amikor is rohanni kell a wc-hez. Nem kell a bili, nem kell a wc szűkítő, mert nagylány, és totálba ül a wc-re.
A délutáni alváshoz két napja nem kéri a pelenkát (saját döntése), és ki is bírja. Este ráadom, de magától elmegy alvás előtt wc-re, és reggel is. Ma már az is szárazon jött le róla.
Szóval feltételezésem szerint ez volt az utolsó pelenkacsomag amit megvettem, és remélem marad is belőle.

Egyébként ő az első gyerekem az ötből, aki ennyire gond nélkül áll át a wc használatra, főleg nagydolognál.
Azzal mindig küzdeni kellett, mert azt mindegyik a pelenkában akarta tartani, azaz oda akarták tenni :)

Így aztán Lívike simán mehet oviba novemberben, mikor is eléri a 2,5 éves kort.

Viszont még esténként megjelenik a szobámban a párnájával, és jön mellém könyvet olvasni.
Azaz én egyet, ő egy másikat. De mikor elalszik, visszavisszük a helyére, ahol elvan reggelig.
Amúgy a fiúkkal alszik, gyakorlatilag a kiságyának a régi helyén lévő ágyban. De nappalra még kell a kiságy, amibe viszont gond nélkül elmegy aludni, tehát ha végleg ki akarjuk majd szedni a berendezési tárgyak közül, ezzel sem lesz gond, hogy más ágyban aludjon nappal.
Jelenleg még Joker gyerek, azaz néha Mamával alszik, néha Kevinnel, néha pedig nálam. Esetenként elalszik a saját, Szabolcsék melletti helyén.

Megvolt a nagy tankönyv osztás, most megy a táskarendezés, de a könyveket még csak holnap fogom bekötni, sőt a felszereléseket is holnap veszem meg.


2012. augusztus 27., hétfő

Mintha költöztünk volna

Kimeszeltük a házat, és teljesen átcsoportosítottuk a szobákat. Most van fiúszoba. lányszoba, és a mi szobánk. Az eddigi elrendezés minden volt, csak jó nem. Közben kaptunk bútort is (szekrénysor, könyvespolc), így aztán nagy bútorcsere is zajlott.

Még mindig nincsenek a helyükön a ruhák, apróságok, kályhák. A fürdő és a konyha még nincs kész, ez utóbbi még erősen anyagi kérdés. Persze kifestés és kályhaszerelés ott is lesz, de a kályhához a konyhaszekrény felső részét le kell szedni, kérdés, hogy visszatenni máshová lehetséges lesz-e?
Persze sokkal jobban foglalkoztat az, hogy a most beugrott nagy kiadás miatt, ami két hónapra leköti az anyagi kereteinket, marad-e majd kajára pénz...

Plusz meg kéne csinálni még tél előtt a csatornát is, ami végül saját meló lesz, mert így csak a csöveket kell megvenni.
Az, aki egyébként szerelte volna nagyon rendes, mert az elméleti dolgokban segít. Persze, neki is négy gyereke van, tudja milyen az, amikor nincs pénz.

Szóval olyan most, mint egy költözés után. Még nincs fix helye sok mindennek, és sokkal többet kell takarítani is.

Ráadásul elromlott a nyomtatóm, ami nagyon kell a munkámhoz. És ez a 400. bejegyzés. Hurrá!
Ennyi röviden, szép napot mindenkinek!!

2012. augusztus 21., kedd

Reggeli mélység, röviden

"Nincs a szesszel semmi baj, csak nélküle, hello!"
Sokadszorra dúdolom, pedig nem értek egyet. De jól kijön a helyettesítő szó, ami még igazzá is teszi a mondatot: a steksz.
Pedig nem kéne így lennie.
Csak valami mindig félrecsúszik az embernél, és kilyukad oda, hogy a pénz kell.
A pénz már régesrég nem eszköz, hanem egy cél, mellyel megvalósíthatjuk álmaink, elérhetjük amit akarunk, és egyáltalán: élhetünk.
Hozzáfűzném: amennyiben tárgyak az álmaink, és nem valami magasztosabb dolog, akkor a pénz segíthet ezen.
Kora reggel van, de elkezdek gondolkodni, vajon milyen lenne pénz nélkül, a "minden közös" elv vajon működne-e, hogy az az enyém amiben lakom, és amit eszem, de mindenért meg kell dolgozni. Viszont nincs pénz.

Sokan csak a kommunizmusig látnak vissza, mert akkor megvolt mindenük.
Munka, lakás, étel.
De sok olyasmi is volt, ami az alap élethez szükségesnek van ítélve, de nehéz volt hozzájutni. Mindig voltak hiánycikkek, és foghatjuk az embargóra, de nem ez az ok szerintem.
Hanem az, hogy mindig kicsit többet akar az ember, mint amije van.
Most visszasírják azt a kort, de akkor kocsit akartak, többször külföldre menni akartak, dollárt akartak, finom csokikat, stb.
Elgondolhatjuk, mi lett volna akkor, ha ezek a feltételek is megvannak.
Ha mehetünk annyiszor és oda ahányszor és ahová akarunk, ha hozhatunk más országokból akármit, de nincs is rá szükség, mert nincs embargó, és minden van itthon is.
Mindenkinek telefon, autó, stb.

Ezzel a kettővel játszogassunk el gondolatban.
Autó: károsanyag-kibocsátás. Akkor is ha katalizátoros. Hisz attól még nem vízzel megy. Nem levegő hajtja. És a motornak mindenképp át kell alakítani a saját "képére" az üzemanyagot, tehát valami melléktermék mindenképp lesz.
Elektromos?
És az elektromágneses terek, amik még a Himalája tetején is ott lesznek lassanként?
Mert a sok mobil mind egy-egy elektromos erőtér. Akkor is sugárzik, ha ki van kapcsolva, akkor is hat ránk, ha nem a fejünknél van mert fülhallgatót használunk.

Nézzetek szét menet közben.
Az ember bemegy valahová, felszáll valahová és amint elhelyezkedik előveszi a mobilját.
Oké, a fiatalabbaknak zenelejátszó, de mi közepesen haladó korúak miért nem a körülöttünk lévő világgal foglalkozunk?
Lassan nincsenek emberi kapcsolatok, mert fura, ha hozzánk szól valaki beszélgetés címén. Ha pedig mégis beszélgetünk, nem lesz belőle ismeretség vagy barátság, csak egész ritkán.
Félnek az emberek az új kapcsolatoktól, de mellette panaszkodnak, hogy senki nem törődik a személyes problémáikkal, nincs körülöttük senki.

Azt hiszem nem csak az otthoni és személyes rossz dolgok szintjére érvényes, hogy mindig ugyanakkora, csak máshonnan jön. Persze mondhatjuk úgy is, hogy mindig ugyanannyi a jó, csak másban. Azaz megoldok egy problémát, de már születőben a másik. Mindegy, legalább van mit csinálni, sosem unalmas.
De a nagy kép ugyanezt mutatja.
Az országban is ugyanaz van.
Ugyanannyi az elégedetlen, a rendszerrel egyet nem értő, mert azért lássunk már kicsit tágabban is mint a kocsma: van aki elégedett azzal ami van, van akinek bejön a rendszer.
Lássuk be: ugyanannyink van, mint a kommunizmusban, csak most nem a videómagnó és a kocsi elérhetetlen, hanem más.
Most nem tárgyak hiányoznak sokak életéből, hanem a lakás, a megfelelő minőségű élelem, és egyáltalán: az élethez való alap szükséglet: hogy megdolgozhasson a saját ellátásáért.

Elég okosak vagyunk már ahhoz, hogy meglássuk? A történelem tényleg ismétlések sorozata. Tanították nekünk, és mivel rendszerváltást éltünk meg, ugyanazt a történelmet többféle nézőpontból is tanulmányozhattuk, többféle magyarázatot is kaptunk ugyanarra.
De meglátjuk vajon amit kell?
Hogy nem felhalmozás oldja meg a problémát?
Nem a pénz hajhászása segít a nagyobb képhez tartozó többségen?

Hogy az egyén a minden?

A "mit tehetnék" kérdést nem is kell feltenni, hanem a magánélettel kezdve, a kicsitől a nagy felé haladva megtenni mindent, amit tudunk.
Egyrészt kicsinyítsük a fogyasztásunk, ne legyünk nagyvállalatok kiszolgálói, ne a reklámok mondják meg hogyan kell élni, ne közhelyekkel dobálózva magyarázzuk a bizonyítványt, miért is nem lehet odafigyelni a táplálék minőségre, és egyáltalán az életminőségre.

Találtam a fejemben egy jó dalszöveget, amely bár régi, de szerintem örök igazság.
Mire is gondolok?

"Szánalmas ki lény az ember, önnön sorsán túl nem lát.
Könnyen megtéveszti néhány jól irányzott hazugság.
Egymás ellen acsarkodva nem egy nemzet itt a nép."

2012. augusztus 20., hétfő

Bodzabogyó, szappan, kőolaj

Erősen gondolkodtam, hová íjam ezt a gondolatsort. A Diliház és az Ördögkonyha a legolvasottabbak, de témában ide illik. Viszont van benne szappantéma is, és az Ördögszappan is nagy olvasottságú. De én inkább azokhoz szólnék, akik nem feltétlen váltottak át még kőolaj mentes termékekre.

Érik a bodzabogyó, lekvárnak, pálinkának, szörpnek felhasználható.
Ebből még a pálinka a legegyszerűbb, mert egy villával lehúzogatja az ember a szárról a bogyókat, és mehet érni.
No de minek is a villa?
Mikor kézzel sokkal gyorsabb?
Mert a bodzabogyó erősen lila színű, fog.
Vagy mégsem?
Mert én azt tapasztaltam, hogy egy darab normál szappanos kézmosással lejön a kezem hátáról, onnan ahol egyáltalán színes maradt, mert a tenyeremen ott sem maradtak a bogyó színfoltjai.
Miért hiszem, hogy köze van a kőolajmentes tisztálkodáshoz?

Egyszerű a válaszom,
Másfél évvel ezelőttig, míg nem álltunk át, addig a kezemen két ujjam, a jobb kezem mutató és hüvelykujja folyamatosan szürkés volt. Az állandó krumplipucolás, egyéb szeletelés és főzési munkák miatt teli van apró mikrovágásokkal a bőr. Ebbe pedig beleült a kimoshatatlan szennyeződés.
Próbáltam én akkor mindent. Citromot, hipót, sikálást különböző erősségű kefékkel, bőrradírral, áztatást hosszan, reszelést körömreszelővel, csiszolópapírral, szóval mindent.
A mélyedésekbe beült színezés maradt, bár a kezem tiszta volt :)
Csak ápolatlan kinézetű, és ez még akkor is zavart, ha nem használok körömlakkot, és nincs hosszú körmöm évek óta.

Azután jött az átállás, a leállás a kőolaj tartalmú szappanokról, tusfürdőkről, samponokról.
Fel sem tűnt azonnal, hogy a jó összetételű, akkor még mástól vásárolt szappanoktól eltűntek a kezem foltjai. Nekem nem tűnt ez fel, mert a régi megfigyelés, miszerint a jó dolgok lassabban tűnnek fel, mint a rosszak: működik még mindig.
Bezzeg a lányomnak feltűnt, hogy az addig szépen szaporodó lánc vagy futószemölcsi egyik napról a másikra eltűntek.
A bőre addig fenntartott egy látványos, szemölcsökben megmutatkozó bőrreakciót, amit a nem odavaló anyag folyamatos jelenléte okozott. Az az anyag eltűnt, így, mivel gondolom fiatal még, a szemölcsök is rögtön mentek.
Írtam már erről máshol, nekünk ez egy csoda volt. Mert addig mindennel próbálkoztunk, egyszerű almasav (patika)--->semmi változás, bőrgyógyász által felírt, erősen maró szalicilsav (szintetikus)--->a kezeltek eltűntek, majd máshol kétszeresen jöttek vissza.

Amit összegzésképp írnék, abban nincs semmi tudományos, érthetetlen magyarázat. De azt tudjuk: nem szívesen kennénk magunkra motorolajat, nem ennénk benzint, ha az lenne előttünk. Nem mosnánk fogat az alumíniumipar hulladékával, ami sosem vagy nagyon sok idő alatt lebomló anyagként szennyezi a környezetet.
Mégis mindennapos dolog ez az ember életében, mert az átlag megtanult nem kérdezni, nem megnézni mivel is áll szemben, mert a múlt rendszer és még sok dolog erre nevelte.

Elhiszik szó nélkül, hisz minden médium ezt harsogja: a nátrium fluorid kell, nélküle kiesnek a fogak. Holott beépülni a fogzománcba kívülről semmi nem tud, csak elfogyasztva, a véráramba juttatva a vitaminokat, ásványi sókat. De akkor sem ez az ipari hulladék, ez a gyártási melléktermék, amitől annyira kellett anno szabadulni, hogy egy óriási világméretű hazugságháló épült fel rá, hanem az egyes zöldségekben, húsokban jelenlévő természetes fluorid. Az, hogy mekkora a hazugságháló látható abból, hogy reagálnak az emberek, ha azt mondod: ne használjon fluoridos fogkrémet. Próbáljátok ki, érdekes statisztika lesz. Azon túl, hogy egyszerűen hülye leszel, még támadások (szóbeli) is érhetnek, mint felelőtlent.

Sok-sok termék része, pedig egyszerű kőolaj származék. Nagyon meg kell nézni a magukat természetesnek hirdető szappanos cégek termékeinek összetételét is, mert PEG (Polietilén glykol A Makrogolok, a Copolyol, a Polyglykol, a Polysorbate olyan anyagok, amelyeket a PEG vagy eth. jelölés mellett többnyire egy számmal is ellátnak, pl. ceteareth- e 33. A polietilénglikolok és származékaik nagy része önmagában nem mérgező, viszont némelyikük a bőrt áteresztővé teheti, így a káros anyagok akadály nélkül a bőrbe kerülhetnek.
Sok egyéb helyeken olvasható méreganyag listában  PEG-eket káros emulgeáló anyagként sorolják fel. Sem a PEG-eket, sem az emulgeáló szereket nem lehet és nem is szabad általánosságban megítélni, és elítélni sem, ugyanis ahány PEG, vagy ahány emulgeáló szer, annyi féle vegyület, és ezeknek mind-mind más a bőrre gyakorolt hatása.

A PEG(polietilén-glikol)-ekről annyit, hogy nem mindegyik emulgeátor, hanem van közöttük:

  • sűrítő, visszazsírozó (PEG-200 GT, PEG-7 Glyceryl Cocoate)
  • tenzidek (PEG/PPG-n Copolymer)
  • gélsürítő és állományjavító (PEG-120 Methyl Glucose Diolate)
  • nedvességmegtartó stabilizátor, kiszáradás gátló (PEG-14-M, PEG-6, Peg-8)
  • gyöngyházfény-képző (PEG-150 Distearat)
  • vegyület stabilizáló (PEG-22 Dodecyl Glycol Copolymer, PEG-32)
  • filmbevonat képző viaszok (PEG-4000, 6000, 8000 - ezeket csak az élelmiszeripar alkalmazza)
  • oldószer közvetítő segédanyag (PEG-40 Hydrogenated Castor Oil, PEG-60 Evening Primerose Glycerides, PEG-60 Hydrogenated Castor Oil)
A PEG-ek egyébként kivétel nélkül mind kémiai adalékanyagok és segédanyagok, általában szintetikus termékekben fordulnak elő, kivétel azok, amelyeket valamilyen természetes olajból szintetizálnak, mint pl a:
  • ricinus olaj (PEG-n Hydrogenated Castor Oil)
  • mandula olaj (PEG-n Almond Glycerides)
  • ligetszépe olaj (PEG-n Evening Primerose Glycerides)
  • kókuszolaj (PEG-n Glyceryl Cocoate)
  • szója olaj (PEG-n Soya Sterol)
Ezek korántsem annyira károsak, mint kőolajból szintetizált társaik.
Természetesen a PEG-ek nagy része nem tesz jót a bőrnek, de konkrétan mérgező és rákkeltő nincs köztük. A legkárosabbak a PEG-n Dodecyl Glycol Copolymer-ek, ráadásul semmi hasznuk nincs a kozmetikumokban, hisz általában sok más emulgeátor mellé teszik őket. Szerintem csak a kozmetikum olcsó és haszontalan mennyiségét gyarapítják vele.
)
forrás: Antal Vali hatóanyag kereső


és EDTA néha előfordul bennük (Etilén-diamino-tetra-acetát, kémiai segédanyag, ami komplexusképzőként a tartósítószerek hatását erősíti. Igénybe veszi a környezetet, nehezen lebomló anyag. Nem ajánlott).
Sőt találtam már olyan "háziszappant" is, amely élénk kék volt, és vazelin volt benne. Majd mikor odaírtam, hogy a vazelin kőolaj ám, és kék szín nincs természetes színezéssel, akkor a termék eltűnt. Ez amúgy egy kevésbé látogatott hirdetési oldal volt.

És hogy eszik benzint az ember?
A napraforgó olajat benzinnel ill. benzinszármazékkal csírátlanítják.
Ebből készül a sütőolaj, a margarin, a "föl" fedőnevű (frissföl, pusztaföl, stb.) tejfölök, az olcsóbb, de sajnos némely "minőségi" dobozos fagylalt és jégkrém is, egyes pizzasajtok, kenhető sajtok, és még sok minden.
Összetételt kell nézni, az ami növényi zsiradékot tartalmaz, az bizony egyszerű hidrogénezett (kenhetővé, szilárddá tett) napraforgó olajjal készült.

Amúgy a legnehezebb dolog a fogkrém kérdés. Nagyon kevés helyen kapható jó összetételű, műanyag, SLS és fluormentes változat. A bioboltok kínálatát is meg kell nézni, vásárlás előtt összetételt böngészni, mert bizony egyik vagy másik benne van.
Nemrég találtam egy jónak tűnőt a dm-ben. Drága volt, de figyelmesen keveset (amennyi bőven elég) használva elég volt egy hónapra hetünknek.
A külsején felsorolt anyagok között semmi borzalmas nem volt, csak gyógynövények és emulgátor, ami egynemű anyagot eredményez. Már két tubussal elhasználtunk, mikor a férjem a legutóbb vett példányról levett egy ráakasztott papírt, és elolvasta. Ugyanis azon van az igazi összetétel, ami már mindenféle műanyag, kőolaj adalékkal is szolgál. Igaz, fluor nincs benne, és SLS (sodium laureth sulfat) sem, de másfajta sodium sulfat igen.

Tehát gondolkodhatunk jó biorobot módjára, nem kérdezve, csak alkalmazkodva. Mert nehéz mindenre figyelni, nehéz jól választani, de a betegség szerintem nehezebb.
Igaz, bekapni egy pirulát könnyű, közhelyeket magyarázni sem bonyolult, panaszkodni is könnyebb, mint valóban TENNI az egészségért.
Lényeg, a régi dolgokat nem elvetni kell, mert van új és "modern" módszer, hisz ami modernebb, nem biztos hogy jobb. Csak újabb, és még nem derült ki, mitől lehet káros.
Majd száz év múlva.
Vagy még később.
Mint az elektromosság, mindent behálózó elektromágneses terek, műanyag ruházat, gumicipő, hajtógázas dezodorok, hajra kent borzalmak (zselék, lakkok, festékek, samponok, balzsamok, fésüléskönnyítő spray-k, stb.),  falra és fára kent, folyamatosan belélegzett műanyag festékek, stb., stb.

2012. augusztus 17., péntek

Krinolin és beiskolázás, avagy ki a hülye?

Régebben a virsli, a krinolin, a párizsi és társai a nép eledele volt, mindenki megvehette, és vették is. Manapság egyszerű bérből élő emberek nem engedhetik meg maguknak, hisz olyan drága, mint mondjuk a sertéshús. Azt most hagyjuk, mennyire nem egészséges a hozzáadott adalékok, nátrium glutamát, színezék, zselésítő anyagok miatt, mert az egy külön cikk lehetne.
Mi max. évente egyszer eszünk ilyesmit, nem is hiányzik. De emlékszem, a virslivel szemben a krinolint jobban szerettem. Majd mikor -még kevésbé tudatosan- krinolint akartam volna enni, szembesültem vele: nagyon drága. Nekem ennyit nem ér, akkor inkább eszem valami táplálóbb ételt, olcsóbban.
Nem lesznek itt nagy megoldások és rádöbbentések, csak kérdések.

Miért néznek minket ennyire hülyének?
Ugyanaz a harmadosztályú élelmiszer ez, mint 20 éve, sőt még inkább. Mert mikor pár éve mégis vettem, és megfőztem, rá kellett jönni: olyan ócska, amennyire lehet.
Nem szabad főzni, szinte csak átmelegíteni a vízben, mert a szója miatt undorító lesz az állaga, a bél amiben van, az ehető bél is műbél, ha lehúzom, lejön vele a fél húsos rész is. Nem gagyit vettem, márkás, neves húsipari cég terméke volt az asztalomon.
Dolgoztam én húskészítmény-nagykerben, tudom melyik cégek termékei felejtősek, melyik ehető. De azt hiszem ez a tudásom száműzhető is az agyamból, mint a húskészítmények a konyhámból.




A gyerekeim nem ismerik a szafaládét, és felvágottat is csak az oviban-suliban látnak.


Nézzük a beiskolázás kérdéskört.
Egyes vélemények szerint több tízezer forint is lehet gyerekenként.
Véleményem szerint, fejenként 8-10 ezerből meg lehet úszni, akár táskával tolltartóval is. Hozzáteszem, általános iskoláról beszélek, különleges igények nélkül.

Nem kell ám megvenni a márkás boltok, leárazva is 7-8000 forintos táskáit, hisz ugyanaz a vietnami alulfizetett melós varrja, mint a táskaboltban kapható 2-2500 forintos társait. Ne essünk kétségbe, minőségre is ugyanaz. Egyik sem fog két tanévnél többet kihúzni, de nem mindegy ám, hogy a 2500 forintost javítgatjuk év közben, és cseréljük le új tanévre, mint a 7-8000 forintost.

Szóval ne legyünk a lehúzó-hülyeségipar áldozatai, hagyjuk meg másoknak.



2012. augusztus 15., szerda

Kreakölykök



Kevin mindent kitalál, és mindent megcsinál amit kitalált.

Csinált már kartondobozból házikót, spongyabob nadrágot, robotfejet, most pedig hátizsákot.
Azaz lyukakat fúrt a dobozra, és a hátára véve mászkál benne.
11 éves, szerintem semmivel nem idősebb a koránál, ő nem egy koravén gyerek :)
Tegnap csinálta, és mikor ment ki a konyhából, az épp alágyújtott lábos vízről leverte a fakanalat.
Én szagolgattam, mi a bűz tárgya, s látom: ég a fakanál. Semmi ijedtség, kidobtam az udvarra, majd szóltam a kisfiamnak, jöjjön már be:
- Leverted a fakanalat, és meggyulladt.
- Nem én voltam.
- Akkor hogy esett pont a tűzbe?
- Mert a Kira megütötte a táskám (dobozom).

Értitek? Nem ő volt. Semmi nem ő volt, soha. Mindig más a hibás, de mondjuk ebben nem egyedi.
De ha hibázik, szeretettel okolja a kisebbeket, és kizárja őket mindenből.
Berendezte az egyik udvari épületet bunkernek. De senki nem mehetett be, egyik kisebb sem. Persze nyafogtak miatta, hisz Kevin odahordott minden érdekes játékot, és különben is az kell, amit nem lehet.
Kevin pedig nyafogott, hogy sosem hagyják békén, és sosem játszik vele senki, és olyan unalmas, és mindig ott vannak ahol ő, és olyan unalmas, és mindent lerombolnak, mindent elhordanak, a kicsik hordják oda a szennyes edényeket (amit ő vitt ki kajával), a kicsik vitték oda a táskákat, amik bentre valóak, és a futószőnyegeket sem ő rakta ki, és már nekem is rohadt unalmas :))
Ti nem unnátok?
Nem éreznétek marha hosszúnak ezt a következő három hetet?

Most épít, régi szókártyákból tornyot.
Tegnap egész nap oda kellett rohangálnom, felvenni videóra ahogy ledönti. Persze ha a farokcsóváló kutya döntötte le, vagy valamelyik kicsi, az baj volt.
Akkor lehetett durcáskodni, "engem senki nem ért meg" fejjel mászkálni.
Hallása, figyelme erősen szelektív, ha elmondom neki lassan érthetően, hogy vidd ki a fürdőszobai szemetet, és tegyél bele zacskót is, akkor a fele tuti kimarad. Vagy ma:
- Öntsd a felmosó vizet a vécébe, és ereszd le a kádból a fürdővizet.
Később:
- Leengedted a vizet?
- Nem, mert nem mondtad.
Ez akkor is így van, ha a szemébe nézve mondom.
Talán ha visszamondatnám vele. De hamarabb megcsinálom, és már néha rohadtul unom ezt a fajta papagájkodást.






Szabolcs pedig mindent kitalál, hogy a bátyját bosszantsa. Bár leginkább játszani szeretne, de egészen belendül a bosszantásba, mikor látja, hogy Kevin épp hergelhető állapotban van :)

Tegnap rájött a középső fiam valamire. Hogy a bőrdzsekije mennyire fog tetszeni Csengének, és milyen menő lesz ő, Szabolcs is. Már csak egy jó kis sálat kell venni neki, és ő lesz a suli menője. Ezt ő mondta. Kérdezgeti, mivel lehet lenyűgözni a csajokat, bár őt épp csak egy érdekli. Mondom jó szöveggel, tiszta, rendes ruhával (nem kifordított pólóval), mosott fogsorral, tiszta kézzel, satöbbi.

Bele szoktam gondolni, mi lesz ebből a gyerekből a suliban? Tanárok réme, vagy csajok álma? Bár idegen felnőtteknek (óvónéni) szófogadó, jól működő gyerek.

De mindenképp lehetne már szeptember, utána pedig november, hogy Lívia is menjen az oviba.
Most nappali pelenkamentesség van, 50%-os sikerrel. Azaz pelenka nem fogy, ha szólok akkor vécébe folyik a dolog, de ha elfelejtem, akkor szőnyegsikálás.


Most érkező hír:
Kevin épp a labdapályát próbálja tökéletesíteni:
Lécek a deszkához támasztva, ezen legurul a labda, ami becsukja az egérfogót, ami felugrik, felborítja a sörösdobozt, aminek tetejéről egy körte beesik egy tálba.
Az a nyeremény.
Ha leborul idő előtt, akkor csapkod, ha a húga mellette tök mással játszik, beszél levegőt vesz, akkor visít:
- Baba, tűnj el!!!


De Kevin amúgy egy szelíd és kedves gyerek...
És úgy látom a mai nap ennek a tökéletesítéséről szól, mert az egérfogós dolog nem jött be.

És lett egy oroszlánfejű törpenyulunk is.
Már egy hete itt van.

2012. augusztus 13., hétfő

A kirándulások hava


Egy hete voltunk Erikáéknál, akik meghívtak minket 2 napra. Mi hatan mentünk, ők pedig heten voltak. Nálam Kira hiányzott, náluk pedig a 3 nagyobb gyerek nem volt ott.
De nem kevés gyerek mellett töltöttünk el egy hétvégét a társaságukban. Múlt héten pár képet már mutattam erről, főképp az utazásról. Ott nem készült túl sok kép, nem fotózással voltam elfoglalva.
Beszélgettem, ismerkedtem, és persze elláttuk a gyerekeket is. Hisz ott is van kétéves, 8 hónapos, és nálam is akad kisebb gyerek.
Lívi, Szabrina, Félix


Tulajdonképp semmi extra nem történt, a mi nagycsaládos, sokgyerekes szemszögünkből. Hisz mi megszoktuk a diliházat, a folyamatos rendetlenséget, rohangálást, vitatkozást, hangoskodást. Csak kicsivel többen voltak, de higgyétek el, ugyanaz volt mint otthon.
Ennek ellenére mégiscsak más volt és pihenés volt, hisz azért az új hely, új gyerektársak varázsa két napig azért kitart, és nem lógtak annyit rajtam, nem unatkoztak.
Lényeg: nagyon jól éreztük magunkat, mire hazaértünk jól elfáradt mindenki, és pont egy hetünk volt regenerálódni a következő túra: az állatkert előtt.

Ugyanis Kikocson és a NOE-n keresztül lehetőségünk volt elmenni az állatkertbe családilag. Ezúton is nagyon köszönjük, nagyon telibe talált meglepetés ajándék volt ez nekünk :))
Ez volt tegnap, mindnyájan sok élménnyel gazdagodtunk.
Innen sok képpel folytatom.

Az utazás is eseménydús volt:

 Hősök tere


madár a Városligeti tó felett

majmaim

Baba és a leopárd
 
ivó tigris


Tigrissel a háttérben-a dzsipben (izgisebb lett volna, ha a tigris felugrik a platóra, de ettek)


Az egyik legnagyobb élmény a zsiráfetetés volt:



 A zsiráf szemébe néztetek már? Gyönyörű állat :)

 Babák a manguszta eledelét bűvölve

Szilike csajozott.


A makiház is nagyon jó volt:

Kirának a makis élmény volt e csúcs:

napozó makik
Kevin kecskeviadalt nézett:

 Kígyós képek jönnek:

Lívia élménye:

 Keviné:

 Kiráé:


 Kira és a teve:

Kevin és a lajhár:

Nagyon örültem, hogy van az állatkertben Komodói varánusz is, ami az egyik kedvenc állatom, de ott nem volt nálam fényképező :/
Viszont láttam élőben, hurrá!

Rengeteg látnivaló és élmény van az állatkertben, láthattátok, sok állathoz be lehet menni, testközelből megtapasztalni a létüket. Mindenhová el sem jutottunk, és nagyon elfáradtunk így is. De öt gyerekből három folyamatos figyelmet és fegyelmezést igényelt.

2012. augusztus 6., hétfő

Élet a diliházban - Ne őrülj meg!

Utazás gyerekekkel:
Ne őrülj meg, vegyél mindent poénra, nevess sokat.
Vigyél ételt, személyenként 4-5 szendvicset, mert gyakorlatilag ahogy kilépnek a kapun éhesek, szomjasak lesznek, pisilni kell, stb.

Az ütemes haladás elérésére mindig állíts nekik megfelelő táv-követelményt a következő evés-ivás előtt. Te ne egyél, mert úgyis lesz elég kibelezett szendvics-maradék. Majd azt eszed, hisz maradék feldolgozó kutyát nem vittél magaddal.

A különböző állomásokat hagy nekik alaposan felfedezni, akkor elfáradnak mire fel kell szállni, és talán nyugodtan viselkednek a vonaton.
Talán.

Vonaton:
Nem nyugodtak. Izgatottak, ritka élményben van részük.
Neked is.
Helyezkedjetek el, egyenek, igyanak, vécézzenek.
Asszisztáld végig a hat-hét átrendeződést, válaszolj a vonatos sablon kérdésekre, majd dőlj hátra, és mobillal/fényképezővel a kezedben lesd a fotóanyag helyzeteket.

Ha valamelyik ki akarja próbálni, milyen az, ha menetirány ellenében végigfut a vonaton, ne engedd, mert a többi is jól akar majd szórakozni. Te pedig nem akarsz ennyi gyereket a vonat különböző részeiből összeszedni.
 
Ha félig kilógnak az ablakon, figyelj rá, a derék és mellkasvonal közt helyezkedjen el az ablak.
Akkor nem esnek ki. Ha valaki sopánkodik finoman állítsd le. Majd otthon kamillázod az ellenszéltől begyulladt szemeket.
 


A gyerekekre felesleges rászólni, három fölött már csorda. Már nincs szavad, egymást követik, utánozzák. Megpróbálhatod kiemelni a "főnököt", majd lesz másik. A rangidős szépen ki fog emelkedni a magára maradt csordából.

Hiába csorda, egyéni igények viszont vannak, amiket csordaszellemben kell teljesíteni, tehát mindegyik tagra vonatkoztatva. Ha egy éhes, mind az lesz. Ha egy kérdez, egyszerre 4-5 kérdésre kell válaszolnod, mert nem várják meg egymást. Pisilni is csak egyszerre akarnak, a pelenkás is akkorra jelez teli pelenkát.


Örülsz ha véletlen légkondis, tiszta vonatra kerültök? Gondolod most majd pihensz egyet és levegőt is kapsz?
Itt lesznek a legdilisebbek.
A hideg aktivizálja őket, és megint éhesek.
A szép és tiszta vécét mind egyszerre akarja kipróbálni, ráadásul végre te is elmennél oda, ahová a koszos vonaton csak a férfiak és a bagósok járnak.
A gyerekeknek persze nem engedted bezárni az ajtót, így a szabad jelzésre jön a többi utas, és nem értik, miért őrzöd a vécéajtót.
4 éves gyerekduma arra, minek megint vécére menni, hisz 5 perce volt:
- Még maradt bennem egy kis pisi, és a kezem is újra koszos lett.
De addigra már beült az a gyerek, aki fél órát elücsörög egy-egy kakilás címén.
Mindenki megszívta.

Az egész lényege, hogy hiába beszélsz, nem lesz igazad, nem teszik azt amit akarsz, és gondold végig:
Minek is akartad, hogy szépen ülve utazzanak, ne veszekedjenek? Olyan unalmas lett volna! Mennyivel izgalmasabb és eseménydúsabb volt így, nemde?
Szájtépés mentesen, mintha nem törődnél a gyerekeiddel.
Nem baj, most sem kapott kedvet a sok gyerekhez senki a mi családunk láttán.



Takarítás gyerekekkel:
Alap elvárás a másik emberrel szemben - gyerekkel szemben is - , hogy minden helyzetben olyan állapotokat hagyjon maga után, amit talált az adott helyen. Azaz pakoljon el maga után, és ha már képes rá, akkor takarítson el maga után.

Hmmm.
Igények vannak, mi?
Inkább még most adj le belőle, amíg még van színes (nem fehér) hajszálad.
Mert nem fognak.
Csak néha, azt kell beosztanod az év(tized) többi napjára.

Lehetnek jó eszközeid:
- édesség, fagyi, vacsora akkor, ha kész a rend
- bármi megvonása, ha nincs kész
- csalódottságod kifejezése ha nincs meg
- dicséret  ha megvan
- a jó és rendes gyerek piedesztálra emelése, összehasonlítás (nem jó)
- és a többi egyéni változó
De ők mindig találnak kibúvókat.
Egyrészt sosem ők pakoltak szét.
És mindig elfáradnak ha rendet kell rakni, lézengenek egy játékkal, szennyessel a kezükben, óvatosan elszöknek a ház/udvar eldugott sarkába, beülnek egy-két órára a vécébe. Esetleg egyik-másik főnökféle próbálja átvenni a lestrapált anyutól az irányítást, és üvöltözve a többiekkel nem dolgozik.

Lényeg, hogy előbb utóbb megunod a könyörgést, kérést, parancsolást, veszekedést, és megcsinálod te.
Ők pedig győztek. Győznek egyszer, kétszer, sokszor, és csak néha, nagyon nagyon néha meglepnek egy igazi, önálló takarítással, szép rendes házzal, hogy abból tudjon a szerető anyai szíved táplálkozni az elkövetkező 6-8 évben.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...