2012. október 31., szerda

Nincs cím, és kész (vagy oszt cső??)

Miért próbálkozom elsőnek címadással? Mikor f*ngom nincs mi lesz a téma?
Rohadt fáradt vagyok, na.

Vajon mitől is? Ki érti?
Hisz semmit nem csináltam, pedig vagy 5 kiló szappant le kéne gyártani. De ebéd készült, 11-kor el is kezdtem, 3-ra kész is lettem. A felével. Mert nekem rántott bigyókat kell készíteni krumplipürével, meg levest, mert Szili beteg, meg előkészíteni a szappanok folyadékát, meg... akármi.

És szünet van, és hétköznap, és kint hideg, és unatkoznak bent a kölykök. Tehát nyaggatnak.
Én pedig a konyhai műszakot teljesítve nézelődöm.

Jó látni azt a fél pár kesztyűt, amit Kevinnek már említettem, tegye a fiókba, mert a párja ki van mosva, hamarosan szárazon bekerül a helyére. Ő felvette a földről, a konyhai padra tette, de azóta eltelt pár óra, és ismét ugyanott van, a földön. Hiába, ott akar lenni az a kesztyű.
Kevin rendes, csak figyelmetlen kissé. Kiviszi a szemetet, de zacskó nem kerül a vödörbe, mert nem mondtam. Pedig dehogynem. Hisz mindig mondani kell, mert még nem vált rutinná, pár év szemét kihordás után sem. De örülhetek, hogy mikor cukrot kérek a boltból, akkor nem sót kapok.

Mint Kira esetében.
Kiment a buszhoz a nagyanyja elé, felhívtam, hogy hozzon egy csomag egész fahéjat. Hozott, őröltet. Pedig teába kell, és az őrölttől kissé takony állagú lesz a tea.
Ez sem baj, hisz a bolt már bezárt, de majd pénteken kinyit.

Jó ez az Isten háta mögött.
Itt nincs szombati ledolgozás, normál szombati nyitva tartás van ilyenkor is. Semmi délután.
De legalább ha kap a nép egy ajándék pénteket, itt akkor sem zár be senki. Csak az ilyen állami dolgok, mint a posta (tudom hogy nem állami már!), orvos, iskola, stb.

De ide az Isten háta mögé (ami azért annyira nem is az) a futár csak a műszak végén jön ám!
Mikor végre leültem a kajámmal. Az ebéddel, 5 órakor.
Jól látta az ég, nem voltam én éhes!
Hisz a szagokkal és falatkákkal jól laktam.
De rántott husi volt, krumplipürével. Enni kellett egy szépen szedett tányérkányit. Nem csak a kölykök maradékát rágcsálva menni neki az estének.
No, ebbe a kellemes falatozásba dudált bele a futár.
Akkor már jöttek a kicsik is, hogy mit hozott, mi az övéké?
Hú de izgisek anyu olajai! Meg az üres tubusok!
A kaja meg közben kihűl.
Nem baj Anya, nyomtass nekünk színezőt inkább! Mi másnak vettél új nyomtatót?

A kutyák is megéheztek, etetni kellett. Jó hogy nincs pár kacsa meg cápa akit etetni kellene.
És jön a Baba.
Jön a konyhába, és mondja hogy hideg. Pedig meleg van, a szobákban is.
Akkor kap még pulóvert, bár inkább továbbaludni kellett volna.

Kira pedig befeküdt ide mögém, az ágyamba, és itt vihog minden baromságon. Tulajdonképp utálok társaságban írni, de egyszerűen nincs semmi magánéletem. Nagyon várom a jövő hetet, mikor minden gyerek oviban és iskolában lesz. Tudom, még mindig sok dolgom lesz, egyre több, de mégis. Jól jön majd az a pár óra egyedüllét. Azt is tudom, hiányozni fog Lívia, és szeretem ha itthon vannak, de tényleg fárasztó hogy sosem vagyok egyedül.

Most babafotókon röhögnek itt mögöttem. Albumokat néznek, kinek mekkora töke volt. Nem baj, elküldöm őket ágyazni, most a szomszéd szobában vihognak :)
Szeretem ám a jókedvet itthon! Mennyivel jobb mint a veszekedés, meg a vinnyogás!

Na megyek is hajat mosni. Pont elég volt a kusza gondolataimból.

Uncsi?

Hogy lehet az, hogy sosem unatkozom, mert mindig van terv és teendő, de néha vágyom az unalomra?
Mikor látok tornyosulni három heti Nők Lapját, arra gondolok: voltak idők, mikor nem csak ezt, hanem más hasonló újságot is naprakészen olvastam. Mikor én szerkesztettem magamnak Sudokut, mert nem volt türelmem kivárni az új megjelenést?

Azt hiszem lapos életem volt régen...
Pedig ott volt Max kutya, az én IGAZI kutyám. Nem a mostani blökiket szólom le, de azt hiszem igazi csak egy van az életben. És tényleg nagyon szeretem a mostaniakat, nagyon aggódom ha elszöknek, de akkor is: mikor még ott volt Max, az jó volt. Bár azt hiszem mostanra már akkor is meghalt volna, ha Mikey a dog nem öli meg... 16 éves lenne Max.

Igaz, azóta vannak imádni való gyerekeim.
Akik már reggel 4.30-kor bökdösnek: mikor kelüüüünk Anya?
Tegnap korán lefeküdtek. Szabolcs elfáradt, Szili pedig ma reggelre dagadt torokkal kelt, szóval azért volt este 7-kor fáradt.

Mennem kell a boltba, de előtte jó lenne befűteni is. Akkor fát is kell behozni, bla-bla-bla. Na ez az uncsi. Nem az életem, hanem a taposómalmom. Azt hiszem az erdő felé megyek, és sikítok egy nagyot a sűrűben :)


2012. október 28., vasárnap

Blogger family

Kira is elkezdte. Versekkel, mint Kevin. Ö kicsit régebb óta ír mint az öccse. Nincs most mit írni bővebben, ez az ő blogja.

Órák, napok

Mi van akkor, ha a Föld évente kétszer áthalad valami időhurkon, és azért kell állítgatnunk?
Mindenkit meghülyít a zónaváltás?
Máskor felkelek négykor, ötkor, most meg hatkor alig bírtam kinyitni a szemem és ezen gondolkodtam.
Vagy lehet hogy este nem kellett volna inni.
Komlóteát :)
Kira kérte, én pedig megkérdeztem, meddig akar reggel aludni, mert akkor aszerint főzöm erősre. Vagy tegyek bele kis orbáncfüvet, citromfüvet, macskagyökeret is? És akkor lebegve fog közlekedni, mint Tom macska?
Én csak egy kortyot ittam, megállapítottam hogy még mindig marha keserű, és beüvegeztem Kirának fél literkét.

Lívia csak egy hét múlva mehet oviba, mert nem akarnak beszoktatni szünetben. Jippi.

Buksi kutya szabadulóművész. Volt olyan, hogy beugrott a fatárolóba, és addig tekergette magát, míg kibújt a nyakörvből. Imád mindenre feltekeredni, így hívja fel magára a figyelmet :)
Most a rózsabokorra tekeredett fel, onnan húztam le a láncot, persze kutya nélkül. Addig szórakozott, míg valahogy leszedte a nyakörvet a láncról. Ügyes kutya, meg kell hagyni.
És nem elfelejtendő hogy szabad lélek, mivel úgy került ide 4 éve, hogy Kirát haza kísérte a bolttól. Senki nem tudja honnan jött, senki nem tudja meddig marad, de sajnos a szökések miatt ki kell kötni. Szép hosszú kifutója van, amit  ki is használ, és lebont mindent ami a lánc útjába kerül :)

Most megint babás képek jönnek ám :)

Lívia kerget minket:

négykézláb, mint kutya

mesei Piroska:

Sajnos sokfelé nem tudok szakadni, ritkán jutok ide. Sokat szappanozok, krémezek, és tanulok. Bár az erdőbe is ritkán jutok, de azért a kökényt időnként ellenőrizzük :)

Baba csipkebokrot vizsgál:

Felmásztam múltkor egy helyre goji bogyóért. Szedtem keveset, mire Lívi utánam jött. Eszegetett, majd rászóltam hogy elég, de még visszament pár szemért hogy "Mamám".
Persze hazáig az is elfogyott,  finom az a goji :)

A múlt héten kihagyott fotó a frissen ültetett gojimról:
A felfedezés, hogy mennyi van a környéken megint bizonyítja, hogy csak szét kell nézni a környezetünkben ha valami gyógymódra van szükség :)

És még egy hülyeség: nézegetem az egyik akciós újságot, és olcsó a pelenka. Első gondolat: kár hogy már nem kell...

Buksi közben hazajött, vendéget is hozott. Egy szomszéd kutyát, Kevin most kísérte haza.

2012. október 22., hétfő

Kevin blogja és egyebek

Kevin fiam verseket ír. És hogy ne hagyja el a füzeteit, amiből rengeteg hever szerte a házban, blogot indított pár hónapja. Majd nem foglalkozott vele, de megint rátört a versírás.
Szóval írogat, ide.

Nemsoká 11 éves lesz, a blogom pedig lassan kettő :)
Bár a blognak nem fogok tortát készíteni.

Kira pedig a majdan januárban megülendő szülinapjára sajttortát óhajt.
Ó, mondom azt megcsinálhatjuk a Kevinére is, a süti mellé. Sőt, már jövő héten is. Csak camembert legyen benne :)

Szili banános csokis tortát akar majd, szóval igények vannak.

Ma sikerült gyökeres gojit és lampionvirágot szerezni, el is ültettem. Annyi fals infó van a neten, nem is értem néha amit olvasok.
Van ez a lampionvirág, és a bogyója. Nagyon finom és ehető is, 8-10 db-ot simán lehet enni napi szinten. De sok helyen azt írják, mérgező (kis adagban vízhajtó, nagyobb adagban hasmenést okoz). Fél infókkal dobálózva pedig sok embert elijesztenek olyasmitől is, mint például a hamulúg. Mert van aki szerint a hamu rákkeltő. És a mérgezés sokszor csak annyi, hogy megy a hasunk. Akkor mérgező lehet a sok nyers tej is, nem? Vannak országok, ahol a mák a mérgező, van ahol a fehérrépát tartják annak. Én pedig még sosem téptem be karácsonykor, pedig eszem a mákos bejglit.

De végiggondolni fájna, hogy ott a mandula, cián van benne. Mégis túléljük ha eszünk. Mint én a mai napot, pedig ettem vagy 10 gojit, és 15 lampionbogyót is. És a gyerekeknek is adtam, pedig nem akarok nekik rosszat :)

Olyan ez, mikor valaki nem eszik az erdei szamócából, mert nem a boltból van. Mert lepisálja valami állat. Mint a tejesládát reggel a bolt előtt, vagy az üdítős rekeszt a telephely kutyája. De beszélhetünk a nagy bevásárló központokban repkedő verebekről is, akik tuti nem mennek ki ha tojniuk kell.

Mindegy, jót sétáltunk ma, szuper idő volt. A kökény még érhet, a csipkebogyó pedig még bőven. Pedig alapból kökényezés is volt a tervben. Nem hiszem, hogy a rádió ijesztgetése, miszerint jövő héten havazás lesz, több lenne mint aminek hangzik: felesleges ijesztgetés. Biztos lesz hó, de hogy hol? Az nem mindegy.

2012. október 21., vasárnap

Rés a pajzson

Lívia hétvégén nem akar aludni. Persze, ezerrel süt a nap, tesók kint, ő pedig kis alvajáróként mondogatja: "Ki, ki." és megy az udvarra. Hiába hagyjuk 3-ig is ébren, ő fél 4-kor sem akar aludni. Mondtam is ma, hogy mázli ez mindenképp, hisz hétközben alszik, és a két kisebb bátyja 2 éves kora óta nem alszik nappal, csak az oviban.
Szóval az eddig tökéletesen működő lánykánk már önálló döntéseket hoz.
Azt tudja, hogy ő LÁNY. És mi is lányok vagyunk, és ezt egy-egy hátsimogatással állapítja meg:
- Te, lány. Mama, lány. Ila (Kira), lány. Én lány.
Reggel apa puszit kért, de előbb lány puszizkodás volt, előbb én kaptam.
Kira tegnap kérdi Szilit:
- Mi a neved?
- Szili Koppány.
Mire Lívia:
- Én Baba Szép.

És mostanában kancsalít. Felfelé összetereli a két szemét, és nagyon tetszik neki. Azt hiszem, minden gyerek túl esik ezen a korszakon.
Múlt háten pedig azt figyeltem meg, hogy annyira megszokta a kotyvasztást, hogy eszébe sem jut a krémes dobozomba vagy a szappanokhoz nyúlni. Nem izgalmas már neki.

Bezzeg Kevin odaül egy dobozkával a saját szappanos fiókhoz, és kiszedegeti ami neki tetszik.

Kaptam jó ötleteket mellnövesztésre, ha érdekel valakit (engem nem túlzottan).
Komlótea, cickafark tea, vagy fodormenta tea. Bármelyiket választja valaki, napi 2 csésze elegendő. Persze lehet a komlóból alkoholos kivonatot készíteni és masszírozgatni, de inni egyszerűbb. Bár roppant mód keserű, és erősen nyugtató-altató hatású, tehát délután 5 előtt nem innám, viszont a fodormenta jó ízű. És még lehet az árpaevést is növelni (gersli), az is jó hatású. Én még hozzáteszem, hogy árpasörrel kiegészíthető a lista.

Szóval aki akar növesszen :)

Ültem ma kint a kertben a földön, a melegen tűző napsütésben szedegettem a rózsaszirmokat, és annyira de annyira nem vágytam a télre! Még most sem vágyom. Nem akarok megint egész nap a fűtéssel foglalkozni, osztogatni a tüzifát, előre utálom az egészet.
Megint öregedtem egy évet, bár nem most van a szülinapom, de nem szeretem a nyár elmúlását.
Azt hiszem olyan ez, mint minden változás.
Elsőre aggasztó és utálatos, később pedig meglátjuk az új helyzet szépségeit, és jó lesz minden.


2012. október 20., szombat

Ruházkodás, bogyózás

Mit tagadjam, nem vagyok légies alkat, nem az a legnagyobb bajom, hogy kilógnak a bordáim, vagy hogy elfúj a szél. Így aztán a konfekció és a megfizethető divatos ruhák elkerülnek messze. Viszont nem rég kiderült, hogy az utcánkban lakó egyik csajszi rokona egy olyan molett nőnél dolgozik, akinek legfőbb hobbija a ruhavásárlás, majd 0-2 hordás után való leselejtezés.
Fillérekért árulják a lányok az ilyen ruhákat, 500.-/db, illetve mikor nagyon szabadulni akar a helyfoglalótól, akkor 1000.-/kg áron.

Sikerült összeválogatnom tegnap pár kiló ruhát, mivel nagyon olcsó volt, mindent elhoztam ami tetszett, akkor is ha ritkán fogom felvenni, legalább változatosabb leszek.
Jóban vagyunk, így megkaptam a 7 kg ruhát ötezerért (nem én kértem így), és még mellédobtam egy táskát is 500 forintért.

Itthon láttam, hogy a táska Vuitton, nem gagyi. Már nem is akartam a lányomnak adni, aki amúgy is húzta rá a száját, mert neki hiányozna a Vámpírnaplós tatyója.

A kislányom pedig az apró lepkékkel hímzett új farmeromra mondogatta, hogy "enyém", de nem Babaméret :) Ami nagy-nagy kár, hogy nadrágban az eredeti tulaj hozzám képest is óriás méret, így csak véletlen akad benne egy-egy számomra is hordható nadrág, de felsővel már jól állok.

A másik utcaszomszédnál pedig van egy 4 hónapos kis stafford kutyi. A férfi ugyan óva intett, hogy húúú, hát ez harci kutya, meg minden, én pedig felvilágosítottam, hogy oké, nem fogok benyúlni a kerítésen pár hónap múlva, de a tacskóhoz sem teszem. Nem kell túllihegni a harcikutya kérdést, mert nálunk pl. a labrador a harapósabb, és volt már harci kutyám. Egy igazi borjú, akinek lovacskázni lehetett a hátán, és focizásnál lehetett volna akár labda is :)

Szili és Kira rókával találkoztak az erdőben, szemeztek kicsit, majd róka jobbra el, gyerekek tovább az oviba.

Végre kezd érni a kökény, és hoztam be goji palántát is.
ki gondolta, hogy hegyekben nő itt is :)

Hétvégén pedig el akarok menni ide a közelbe lampionvirág-tőért, amit szintén ültetni akarok a kertben.
az a kis bogyó valami eszméletlen finom

Mindkét bogyó ehető, keveset szabad ugyan, de vitamindús, antioxidáns, stb. növények, emellett finomak is. A lampionvirág bogyója kifejezetten eteti magát. A mérgező mivolta abban rejlik, hogy kis mennyiségben vízhajtó-vesehajtó, nagyobb mennyiségben pedig izzasztó és hasmenést okozhat.
Azt hiszem ettől még elfér nálunk, nagy a kert. Kaptunk a szomszédból málnát, ribizlitövet is, és még szeretnék kökényt meg somot is behozni az erdőből.
Ezzel zárom most soraim, mert a fiaim már ölik egymást.

Kellemes hosszú hétvégét mindenkinek ezzel a jó zenével!



2012. október 18., csütörtök

Vissza az életbe

Jó rég nem írtam, pedig azért pár percet tudtam volna szakítani rá, de beteg is voltam, és rengeteg melóm volt. Igaz, a betegség a meló végére kapott el, tegnap óta vagyok jól. Csak egy szimpla torokfájás kapott el, semmi komplikált.
De mire géphez rogytam délutánonként, egy normális gondolat nem maradt a fejemben.

Kutyaügyben semmi különös nincs, igaz egyszer Borisz elszökött másfél napra. Az egész lánc-szerkezetét elhagyta valahol, csak a nyakában lévővel jött haza. De annyira örültünk neki, hisz ha kaja időre nincs otthon az már aggasztó egy labradornál.

Szabolcsot kissé kikészíti a suli, ezt a legyengült szervezetéből gondolom. Hisz nálunk senki nem herpeszes, rajta pedig kijött most. Így ő is szabadságon van.

Lívia kezdi 10 nap múlva az ovit, én pedig a "szabadságot".
Megkaptam a kérdést, mit is fogok csinálni?
Először is rendet itthon, mert van bőven mit pakolni, eldugott helyeket takarítani. Még a konyhabútor átszerelés is hátravan, hogy beférjen oda egy kályha, és a szappanjaim is erősen meg vannak fogyatkozva. Emellett olvasás (tanulás) tervem is van, és még növényeket is szeretnék begyűjteni télire. Valami tornafélét sem ártana beiktatni a napirendbe, és legalább fél óra relaxálást.


Kevint szép lassan rávezetem, hogy tanulni, felkészülni jó dolog, hogy az angol leckét mindig szótárazással kezdjük, hogy a szavak megtanulása alapfeltétele a leckeírásnak. Történt az, hogy már hétfőn tudta, ma dolgozat lesz történelemből, és megvolt az is, miből kell felkészülni. Erősen tiltakozott, mikor mondtam, akkor nosza: el lehet olvasni az anyagokat, meg lehet írni előre azt a két darab pársoros esszét, hogy át tudjuk beszélni.

Olyan erősen tiltakozott, hogy aznap már nem is csinálta meg. Másnap hajlandó volt átnézni az anyag első felét, az esszéket tegnap írta meg és javítgattuk ki a mondandóját. Ma megvolt a dolgozat, aminek ugyan az eredménye még nem ismert, de azt mondta, jó volt, hogy mindent tudott, könnyű volt, satöbbi. Kérdeztem, jó volt-e felkészültnek lenni? A válasz igen.

Szabolcsot pedig megtanítottam a szavakban szereplő betűk számának legegyszerűbb megszámolására, illetve az adott betű elhelyezkedésének kinyomozására. Már egyedül is megy neki, ami szintén siker. Szóval én nem vagyok egy tanító típus, nem nagyon van türelmem, de ez a "csináld együtt a gyerekkel" módszer itt is működik. Szabolcs ráadásul pillanatok alatt megtanul mindent, a matek is játszva megy neki, végig bohóckodja a leckeírást, de hibátlan.
Csak mikor elfárad, akkor kezelhetetlen.
Akkor semmi nem megy neki, akkor csak időt húz.

Szóval az, hogy kikészíti a suli, inkább a leterheléstől van, attól hogy fáradt. És a nagyobb gyerekek piszkálódásától, hisz ez az ovi puha védőburka után már dzsungel a javából. Itt már vadállatok vannak, akik mindig oda-odakapnak.

Szilike továbbra is szétszed mindent amit ér, és a nagy ártatlan szemeivel megvesz mindenkit.

A végére megint pár babaképet adok:
Baba vásárol

jó kis napos kép

kökényezés

ez is szép napos
 És egy reggeli csoportos mesenézés

2012. október 8., hétfő

Kutyálkodások

Mostanában korán kelek.
Egyik múlt heti délutánon Banyával voltunk az erdőben gazolni, gombázni. Azaz tanított engem gombákra, megismertetett különféle gyógynövényekkel, amiket nem ismertem még. Bő 4 órás túrát tettünk, közben megismertem a gojibogyót, az orbáncfüvet, egy különleges ránctalanító hatású gyógynövényt, amit a kozmetikai ipar hasznosít (és most már majd én is), és még sok minden mást is. Voltunk jó sűrű erdőben, és nem az utakat használtuk. Mondhatnám, hogy fizikailag elfáradtam, de nem. Inkább agyilag lassultam le, mint Banyától mindig. Az energiái nagyon erősek, kemény még feldolgoznom.
Aznap este korán elaludtam, másnap pedig emiatt korábban keltem. Nem baj, volt filmnézős elmaradásom, mi mást tehettem volna hajnal 3-kor? Takarítsak, főzzek? Nem.
Gondoltam majd másnapra visszaállok az 5 órára, 3 helyett.
természet alkotta kompozíció

Másnap a kutyák sírós ugatása keltett 3-kor. Kimentem, megbeszéltük, hogy csend lesz, és visszafeküdtem. Akkor abbahagyták, de 10 perc múlva folytatták. Úgy látszik, ennyi a hatóidőm.
Második kimenetelnél tűnt fel, hogy Borisz és Csipi ugat csak, Buksi nem. Áh, gondoltam: biztos fáradt. Egy hátsó utcai kutya válaszolgatott nekik, azt hittem valami fontosat beszélnek meg.
Csak nem értettem, minek kell 3-6 ig folytatni a megbeszélést.

sűrű erdőben félek ám :)
őzláb gomba
6 után derült ki a nagy igazság: Buksi elszökött, vele folytattak távbeszélést, azaz telefonon egyeztettek. A kiderülés oly módon történt, hogy Buksi hazaért. Meztelenül. Azaz nem volt meg a kikötőlánca, és a nyakörve. Ő futószáron van kikötve, az szakadt el. Úgy vitte a láncot, és a csúszórugót a nyakörvén.

Utólagos rekonstruálással az történhetett, hogy felakadt valahol, onnan ugatott. Ott kiszabadult pár óra alatt, és hazajött. Az "ott" nem lehetett túl messze, mert tegnap reggelre a kerítésre volt akasztva Buksi szereléke. De ezt megelőzte még egy szombat, mikor is be kellett szerezni új cuccokat.
A csúszórugó helyett nem volt másik, így fix 10 méteres láncot kapott, és egy új nyakörvet. Ami 1500 ft volt. Ennek kizárólag azért van jelentősége, mert szimpla kidobott pénznek bizonyult. Egyrészt Krisz talált 4 óra múlva egy másik nyakörvet, de ezt követően el is szakadt a szuper, új, vastag bőrből lévő másik nyakörv.

A sztorinak nincs ám vége.
Buksi immár a régi, talált nyakörvben, a 10 méteres fix láncon leledzik.
Végigsírta az éjszakát.
4-ig bírtam aludni.
Akkor kérdeztem a munkába tartó Krisztiánt, mi a sírás tárgya. Mondta, biztos az út túlfelén legelésző őzek.
De nem.
Ugyanis Buksika előző nap, míg elkészült az új szerelékhez a forgócsavar, bent volt a házban. Igaz a szobámba zárva, mert Lili nyúl aktív futkosási kedvet mutatott láttára, de bent volt. És őt azért nem jó bevinni, mert utána napokig nem tér magához, sírdogál. Most már ez is eszembe jutott.

Így Buksi éjjel sírt.
Ezért tegnap délután megcsináltuk neki a kifutót, hogy visszakapja az eredeti felállást. De csak vékonyabb drót volt itthon, amit azért elég erősnek éreztem Buksi rángatásához.
Igaz, kézzel is simán meghajtottam ott, ahol Krisz fogóval szokta, de gondoltam, pár napot kibír majd.
Na jó, pár hónapra gondoltam.

Naivan azt hittem, Buksi a helyét siratja, most megtanulta, hogy minden megváltozhat a szökés miatt, és majd nem fog ilyet csinálni.
De mint mondom, azért sírt, mert be akart jönni.
Annyira, hogy éjjel (0.00 óra) egy nagy rántással elszakította a drótot, és kaparta az ajtót.
Kimentem, megoldottam.
Be nem tud jönni, mert a gyerekek éjjel túrái miatt nem csukom az ajtóm, a konyhán pedig nincs külön ajtó.
A macska pedig éjjel a házban vadászik, ami így van jól.

Szóval ma visszavisszük a nyakörvet, és levásároljuk vastag drótra. Pedig kályhacsőre akartam.

A történetem tanulsága, hogy békeidőben az ember eltunyul, nem reagál olyan jól a vészhelyzetre. Hajlamos kisebbnek, jelentéktelennek látni a problémát.

Talán a tanulságba illik a tegnap esti nyári vihar adaléka is. A 10 perces esti áramkimaradás. Amikor is 3 bő perc az elemlámpák keresésével, és a telefonra elemlámpa program letöltésével telt el. De mire minden meglett és gyertya világított, visszatért minden fény.
Mert megvannak az elemlámpák, de az csak nappal kerül a kezembe. Nincs a fejemben rögzítve merre keressem, mert békében nem számít :)

Kellemes hetet mindenkinek, nem hiszem hogy a héten gyakran jövök, krémeket, szappanokat gyártok a nagy karácsonyi rohamra.

2012. október 2., kedd

Egyik este, másik reggel, avagy az űrhajós macska bosszúja

Este Szili az, aki nem hagy kibontakozni. Azaz olvasni, megnézni egy filmet, vagy csak beszélgetni anyát és apát. Ugyanis ha alszik az oviban - márpedig szófogadó gyerek, és mindig alszik - akkor este 9-10 felé csendesül le annyira, hogy elaludjon. Addig élénk.
Az iskolások rég alszanak, ő még mindig megáll időről időre a szobaajtóban, vigyorog egyet, és lezuttyan az ágy szélére. Pozícióba helyezi magát, azaz féloldalára dől, és kérdezget, cseverészik.

Témái:
- Apa, elfelejtettem megkérdezni, miből lesz a tégla?
- Mikor ezt a házat építettem, én csináltam a téglákat is, de már nem tudom hogy kell.
- Apa, hogy csinálják az űrhajókra a vasat?

- Anya, nem is mondtam, hogy most reggelig a helyemen maradok, mint a Kevin.

Ilyenkor röhögünk, választ kap, majd átkíséri valaki a helyére. Az említett témák egyébként külön-külön értendőek, mert mindet alaposan át kell beszélni vele.

A macska pedig űrhajós állat.
Azaz anyám konzerven és száraztápon nevelte, nasinak is hasonló, fémcsomagolású "ropit" kap.
Nemrégiben a kutyák kajájából kapott egy mellcsontot, átírva macskára. Magyarul csak a húst és a porcokat. Gondoltam ez is egy élőlény, azok pedig nem szeretnek tartósan konzerven élni.
Azóta minden délután kiköveteli.
Jön a konyhába, és a lábamra tekeredve kéri.
Mindezt Borisz kajanyávogásakor kezdi.

Borisz egy éhenkórászkutya, ha el van engedve mindig első neki, hogy felkutassa mások hagyatékát, Csipi maradékait, Buksi elásás előtt még érlelt kincseit.
Borisz egy disznó. Már az erdő szélére hordjuk a romlott kaját, bár ilyen nem sokszor van. Mert Borisz a komposzt közelében van, és mindig megette a magától menekülő kaját is.
Szóval Borisz már 4-kor jelez, élénk fejhangon sípolgatva. Pedig 5 után esznek.
No ilyenkor jön a macska.

Ha viszont épp az erdő életét gazdagítja, akkor nem jön, én pedig még nem lévén elég rutinos, elfelejtem néha.
Tegnap is ez történt.
Kimaradt.
Jött később a vádló macska tekintet, de nem volt mit tenni, nem maradt kutyakaja. Kapott űrkosztot, majd szokásos esti életét élte.

Reggel 4.12 perckor úgy érezte, valamit tennem kéne, és ennek élénk dorombolással adta jelét. A hűtőben nem volt bontott macska kaja, és semmi neki való, így anyukám két szelet parizerét kapta meg. Az is űrhajós kategória szerintem, de örömmel eszegette.
A macska a helyemet is elfoglalta kosztolás után, egészen addig, míg meg nem érkezett 5.10-kor Szili. Megbeszéltük, hogy hajnal van, már nem éjjel, már átjöhet. Eddig volt jó a macskának. Azóta tekereg a lábamon, dorombol, ül a hátam mögött a ládán, satöbbi. Bezzeg ha az utcán találkozunk, akkor kikerül. Azt hiszem mindjárt ráveszem, hogy kint az erdőben folytassa a kajavadászatot, pedig esik az eső.

Megérkezett Szabolcs is, fáj a torka.
Mint rendes férfigyermek, nagyon szenved.
Kimentem zsályát szüretelni, sós toroköblögetőnek. A telihold előtt ritkás felhősáv halad el, mellettem kósza egyenes villám hasad a levegőben, az erdőben vaddisznó molyolgat.

Elkészült a háromféle tea, az egyiket már elkortyolgatta, jobban van.
Már táblagépet követel, csokit, mesét, és nekiállnak játszani. Olvasnak, rajzolnak, nem csendesek.

Így zajlik a reggel, a kávésbögre még tele van, egy tea amúgy is jobban esne most.



2012. október 1., hétfő

Macska és gyerekfélék

Gondolom mindenki macskája követ el ilyesmit.
Vagy legalábbis elég sok.
Illetve csak a kertes házban lakók.

Nemrégiben madártetemmel ugrott be az ablakon, pár napja pedig egeret hozott.
Míg a madár élettelen volt, az egérke nagyon is élt. Mivel a macska órákig is el-eljátszik egy egérrel, kétséges volt, hogy a vége részünkről is pozitív lesz, azaz kinyuvasztja az egeret, és el lehet takarítani a tetemet.
Mivel a házunk erősen zsúfolt, az egér egy ilyen elengedlek-elkaplak-nál könnyen kereket tudott volna oldani.
Így egyszerűen megoldottam a kérdést.
Fogtam a macskát az egérrel a szájában, és kitessékeltem az ablakon. Magyarul kitettem és lelöktem a párkányról. Az ablakot bezártam, és részemről így lett pozitív.
Csak még utánaszóltam:
- Ide egeret ne hozzál b+!! Fogjál itthonit!

Hétvégén pedig macskánk elővette agyának egy rég elfeledett hátsó szegletéből az ősi vadorzó ösztöneit, és szabadon lévő Borisz kutyára morgott.
A macska elvan Csipivel, akit ismer már, más kutyáktól tart. Borisz tudvalevőleg nem jön be a házba, még hívásra sem. A macska állt a konyhában, Borisz a lépcső alján, és érdeklődve nézte a macska morgását.

A dolog ennyi volt, egyik gyerek beszaladt, a macska elment, Borisz is érdekesebb társaság után nézett.

Elmesélem még Szabolcs elképzeléseit a szerelemről.
Van neki a Csenge nevű szerelme. A dolog egyelőre egyoldalú. De a kirándulás után együtt sétáltak hazafelé, állítólag egymás kezét is fogták, és beszélgettek.
Szabolcs csillogós tollat vitt ajándékba, de odaadni nem merte, csak bedobta a kislány táskájába. Másnap rajzolt neki, és megírta (velem íratta), hogy tőle van a toll, tetszett-e.
Itthon mondta, milyen jó lenne, ha valóra válna az álma, és a Csenge is szerelmes lenne belé.
Kérdeztem:
- Akkor mi lenne? - sejtettem, nem arra vágyik, hogy elmenjenek moziba, csak érdekelt, mit gondol ő.
- Akkor mindig sietnék haza iskola után, és itthon álmodoznék róla.

Szilike meg tud enni 2 és fél lángost, nem kicsiket.

Tipikus ráérős gyerek, fél óráig is elvan egy tányér étellel, már az óvónéni is megmondta, nem egy ideges típus. Csak minket készít ki, mikor valamit kell csinálnia, de halál nyugodtan végigcsinálja a meglévő játszó dolgát, majd utána talán elvégzi a feladatot is. Mondjuk kiviszi az előzőleg ledobott szennyesét.
És hisztizni azt tud. Azt meg én mondom.
Mindenért.
Ha nem ő viszi ki a szemetet, ha nem ő kapcsolja le a villanyt, meg ilyenek. Persze Lívia is ilyesmi, pont elég köztük néha igazságot tenni. gyakorlatilag csak próbálom, majd feladom, és visítsanak.

Így megy az élet mostanában.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...