2013. január 26., szombat

Chucky ivadéka és a madafakás lány

Kérem, akit zavarnak a csúnya szavak, ne olvassa tovább...

- Anyu lécci! Anya lécci! Anya - röhögés - léccccciiiii!
- Nem nézed meg a Chucky-t!
- De Kira megnézhette!
- De neki nincsenek rémálmai az ilyen sz*roktól! Neked még a Scooby Doo-tól is!
Ő pedig belelovallja magát, és penetráns hangon kántálja:
- Anya lécci!
Ott tartunk, hogy kezd az agyam szétmenni tőle, Kira fülhallgatóval sem hallja a mély gondolatokat ébresztő horrorfilmjét, de Kevin ilyenkor nem hagyja abba addig, míg valami kínzás félét nem eszközölünk rajta. Ne gondoljatok középkori módszerekre, elég neki egy kis fenyegetés a pohár hideg vizemmel, vagy a vállfa támadó felemelése. Ilyenkor elszalad, de persze visszaeszi a fene, és folytatja.
 Ezt az aranyos másolatot pedig Kira csinálta az öccséről:


Most nekiállt mentolos cukorkát kérni, ami persze már nincs, illetve ami van azt nem adom nekik. Köhögésre vettem, de már felkajálták a nagy részét. Krákogva jönnek a szobámba, hogy adjak valamit köhögésre, de rögvest! Kínálgatom a mézet, teát, de kinyögik: cukorka.

Kevin egyébként az a gyerek, aki marhára tud fázni, ha kiküldöm két kanyar fáért, de ő az egyetlen, aki egy szál alsógatyában alszik, mikor mindenki más hosszúgatya-hosszúujjú felső-zokni pizsiben nyomul.

Kira pedig bekattant.
Történt, hogy pár napja gyengélkedem, azaz köhögés, tüsszögés, orrfújás színesíti a napjaim. Emiatt korábban fekszem, de korábban is kelek. Azaz délután már eléggé fáradt vagyok, csak bámulok ki a fejemből néha valami sorozatra a gépen, és ennyi. És könnyebben röhögök a gyenge poénokon is. Olyan fáradt röhögéssel, ami majdnem sírás.
Elkezdtem írni egy szappan blogos bejegyzést, de az első sor után elmentem kályházni.
Mire visszaértem ez fogadott:


Nagyon-nagyon sírva röhögtem, Lívia persze jött megnézni mi a bajom, de én csak sírtam, és beszélni sem tudtam. Most is röhögök rajta, mert ugyan a csúnya beszéd nem vicces, de Kira nem így beszél az életben, szóval jól jött ki.

Kevinről még pár sort írnék.
Megjelent most is, erős cukrot kérve. Elvett egyet, elkezdte enni, majd röhögött valamin és kiesett a szájából a szőnyegre.
Na most nem tudom máshol hogy van, de itt porszívózás után fél órával laza koszréteg fedi a szőnyegeket, és még oroszlánszőr is akad néhol, szóval megsózta rendesen a nehezen szerzett cukorkáját. Mert a reggeli porszívózás nem fél órája volt ám.

Szép estét Mindenkinek!


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...