2013. január 24., csütörtök

Gondolatok a köszönésről és gügyögésről

Kezdjük a köszöngetéssel.
A gyerekeket mi tanítjuk meg köszönni. Valahogy míg mi már ovis korunkban megtanultuk azt, hogy felnőttnek csókolom (és anyukánk-apukánk barátai felnőtt kategóriások voltak, hiába taposták csak a húszas éveik végét), a mi gyerekeink sok esetben még 2-3. osztályban is "Szia tanítónéni!"-znek.
Mi pedig mindhiába próbáljuk ezt megtanítani, lassan feleslegessé válik, mert egyre inkább újbeszélünk (Orwell, 1984) mi felnőttek is.
Nem várjuk el a nagy gyerekeink barátaitól azt, hogy magázzanak, illetve nem rökönyödünk meg, ha lesziáznak (ilyen szó van egyáltalán???).
Én a nagy bölcs azt mondom, hogy talán meg kéne őrizni ennek a nyelvnek ama sajátosságát, miszerint van benne tegező-magázó mód, és a magázás az nem a "maga" megszólítást takarja, mert a paraszt az, aki magáz. A művelt ember "ön"-öz.
Érdekelne, miért nem várjuk el a gyerekeinktől azt, amit tőlünk alap szinten elvártak? Ennyire félünk az öregedéstől? A gyerekek általi magázás automatikusan a sírhelyünk megvásárlására ösztönözne minket?

A fent vázolt dologgal kapcsolatban érdekelne a véleményetek, akinek nem problémás, az írja le a gondolatait :)

A másik engem foglalkoztató téma a gügyögés. Mikor beszélni kezd a bébink, olyan aranyosnak tartjuk a kezdeti szóalkotásait, a félremondott, más betűt használó szavait, hogy sokan így beszélgetnek a gyerekükkel később is.
Ebből lesznek a beszédhibás kiskrampók.
Kezdjük azzal, hogy a gyerekünk azt hallja, amit mondani AKAR. Vagyis amit tőlünk hall, amit leutánoz.
Tehát nem azt hallja amit ő mond, hanem azt, amit mi.
Akinek van még ekkora lurkója, próbálja ki: kérdezzen vissza ilyen esetben, a gyermek által használt szóra. Engem mindig kijavítottak, és elismételték az általuk hibásan kiejtett szót.
Ebből gondolom, ő bent mást hall, mint amit mi kint.
Mit is akarok ezzel?
Láttunk mi olyan 6 éves óvódást, akinek a beszéde teljesen érthetetlen volt. Kisegítő suliba kellett mennie, mert gyakorlatilag nem tudott beszélni. A nagyobb testvérével egyetemben. Majd megfigyelhető volt az anyuka, aki a 6 és a 8 év körüli gyerekével is gügyögve beszélt, így megfosztva őket a helyes kiejtés és beszéd megtanulásától.
A gyerek pedig annyira tanulékony és okos!
Olyan egyszerű nekik megtanítani dolgokat!
Bár itt a környéken van 50 IQ ponttal rendelkező 10 éves is, aki persze integrálható, és a többiekkel együtt tanítható. Az órák pedig szép lassan lesüllyednek az ő szintjükre?
Sebaj, de dupla pénzt kap utánuk a suli.
Ez örömteli ám, hisz az évnyitó szülőin ezt nagy örömmel mondták.
Mi is örülünk, akik azt látjuk, hogy az itt színötös gyerekünk máshol bizony csak gyenge közepes lehetne, mert olyan alacsony a követelmény.
Sebaj, az iskola megtanította őket írni-olvasni, mi majd megtanítjuk gondolkodni és tanulni.

Szóval, a helyes kiejtés megtanításához elég annyi, hogyha mi magunk helyesen beszélünk. Véletlen sem szabad olyat csinálni, hogy poénból egy-egy szót mondjuk vidékiesen ejtünk, mert a gyerekek nem értik, hogy ez csak olyan jófejség, és így fogják megtanulni.
Gondoljunk a tájszólásra.
Mikor a lányom hazajön a Szeged melletti rokonainktól, akkor előfordult már, hogy egyszer-egyszer "ö"-zve beszélt, pedig nagy már.
Leszögezem, semmi bajom a tájszólással. Sem a tegeződő gyerekekkel. Nem az én tisztem ezt rendbe tenni, de elgondolkodtató.

15 megjegyzés :

  1. Szólok a Gergőnek, hogy legközelebb csókolomot köszönjön :) Alapjaiban viszont egyetértek, erről már beszéltünk.

    VálaszTörlés
  2. Köszönés. Biciklivel járunk, ismerősnek köszönök, mire a gyerek is köszönne, elhagytuk egymást. Vagy előttem biciklizik nem ismeri a felnőttet, ő nem köszön, én igen. Sokáig azt hittem vidéken közelebb vannak egymáshoz az emberek, de egy olyan helyen ahol mindenki biciklivel jár, ez nincs így. A legnagyobbakkal még a kilencedik emeleten laktunk mindig, mindenkinek aki a liftbe beszállt köszöntünk. Ők megtanultak köszönni, a kisebbeket figyelmeztetni kell, lévén ritkán van alkalom gyakorolni. Azért iskolában, vendégségben általában köszönnek. Egyébként a magyar nyelv sokszínűségét, árnyalatait többek között a magázódás, és tegeződés is adja. Szerintem kár lenne lebutítani azzal, hogy mindenkivel tegeződöm.
    Gügyögés. Számomra visszatetsző, ha egy felnőtt gügyög. Könyörgöm, miért kell hülyének nézni azt a szegény gyereket?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, a liftekkel más a tapasztalatom. Olyan 50% volt a köszön-nem köszön arány.

      Törlés
  3. Én mindig úgy tekintek a gyerekekre, mint értelmes lényekre. Szokták mondani: kicsi, de nem hülye. Mindig értelmesen, tisztán beszélek hozzájuk. Elborzaszt a gügyögés, selypegés és a többi....DE! Néha nevetést vált ki belőlem a helyzet. Pl. az egyik szomszéd kislánnyal szokott játszani a lányom. Az ő anyja előszeretettel gügyög, selypeg. Egyszer így szólt a lányokhoz ebéd időben. -Kértek pipihusit tésztukával és almikompival? Itthon le kellett fordítanunk a lányunknak. Hát nem tudtuk, sírjunk-e vagy nevessünk. Az utóbbit választottuk.
    További szép napot kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is a kezdetektől értelmes lényként kezelem a gyerekeim, de volt már aki megjegyezte, hogy furcsa szavakat használ az akkor óvodás Kira (bizonyára, némelykor, stb. szavak).
      Nem tudom hogy bírnám ki röhögés nélkül egy hasonló jelenetben :)

      Törlés
  4. Köszönés: gyalog járunk a faluban, nem sok embert ismerünk, nemrég költöztünk ide, de köszönünk, ha szembe jön valaki. Megfigyeltem, az időseknek. Mert a fiatalok lehajtott fejjel robognak el mellettünk és ha ismernek köszönnek, ha ne, hát nem tudjuk őket megszólítani. És ez Németországban van. Az én gyerekem állítólag udvarias, megköszöni, ha kap valamit, tud kérni. De köszönni, hát azt most tanuljuk, mert nehezére esik. De nincs kegyelem, meg kell szokni, ahogy a tisztelettudó viselkedést is a másik (főleg az idősebb generációval) szemben. S miért esik nehezükre? Nem tudom, talán meg nem ezt látják már a környezetükben sem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, az én nagy fiamra is azt mondják, szépen köszön, tisztelettudó. Mégis: ha velem van, néha kimarad a köszönés, és simán besétál a barátnőmékhez köszönés nélkül, mikor egyedül megy át valamiért, ami neki kell. Szóval mindenhol vannak érdekességek :)

      Törlés
  5. Én személy szerint nem szeretek magázódni senkivel,mert az olyan fura helyzetet tud teremteni. Így aztán a gyerekeim osztálytársainak nagy része is tegez, már csak azért is, mert a nagy többség még akkor kezdte, amikor két éves volt. :) Most meg a nagyfiam osztálytársai magasabbak mint én... és igen, öregítene, ha magáznának, főleg, ha azt mondanák, hogy "csókolom".
    A saját gyerekeimnek azt tanítom, hogy aki megengedi nekik, azt tegezhetik, egyébként jó napot kívánokkal köszönnek ismeretleneknek. Amit ugyan néha sérelmeznek tőlük, de nem baj. :)
    Gügyögni sosem gügyögtem, és nem hívtam idióta neveken a tárgyakat, állatokat. Így nem volt nálunk pipihusi sem, meg vau-vau sem, meg csihuhu sem. Csirkehúsnak, kutyának és vonatnak hívtuk mindig. És attól is hidegrázásom van, aki azzal a "hülyének nézős" hangsúllyal szól a kisgyerekekhez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a hozzászólásod!
      Volt egy óvónéni még Kira kiscsoportjában, aki minden gyereket külön elnevezett. Volt egy Virágocska, Krisztoferke, meg ilyenek. Kira pedig félt tőle, pedig mézes-mázos volt, sosem kiabált.

      Törlés
  6. Köszönést szokni kell. Nekünk is vannak hiányosságaink :)
    A maga úgy tudom, közvetlenebb, mint az ön. De nem bunkóság, csak ha a másik nagyon akarja tartani a távolságot. A szomszédokkal, ismerősökkel, akikkel nem tegeződtünk össze, így beszélünk, és ez teljesen természetes.
    És nekem is hiányzik a magázódás, meg zavar, hogy a gyerekek mindenkit tegeznek. Legalább a köszönésben igyekszem őket úgy tanítani, hogy ha tegezünk is valakit, akkor is csókolommal, jónapottal köszönünk.

    Viszont a gügyögés ok-okozattal nincs igazad.
    Van egy anyuka, beszédhibás, 3 gyereke van. Ebből kettő tökéletesen beszél, minden segítség nélkükl, az 5 és 8 évesek, a középső, a 6 éves pösze.
    Vagy vagyok én, aki szépen beszélek, már elsőben versmondót nyertem, megyei szépkiejtési versenyre jártam, logopédushoz viszont sosem, öcsém színjátszón szépkiejtésért különdíjat kapott, de a másik két testvérem is gyönyörűen beszél, stb, anyukám pedig halálosan idegesítően gügyög minden gyerekkel. Gondolom ez akkor sem volt másképp, mikor mi gyerekek voltunk.
    Vagy a férjem, akinek szintén van némi beszédhibája, sőt, az egyik öccsének is, pici korában az az öccs teljesen érthetetlenül beszélt, ha egyáltalán, pedig az anyósomat szintén kiborítja a gügyörészés, még sosem hallottam. Megalázónak tartja.
    Aztán itt vagyok én akinek van három gyereke, sosem gügyörésztem, hozzád hasonlóan kiborít ez - sőt, a gyerekeimet is, mert kijavítják anyukámat!!! - és van egy gyönyörűen beszélő nyolcévesem, aki szerintem akár magyarhang lehetne, egy négyévesem, akinek vannak még ugyan hibái, de tökéletesen érthetően beszél, korának megfelelően, és van egy hatévesem, aki szerintem egyetlen mássalhangzót sem tud tisztán ejteni, és kész logopédiai kihívás. És neki a nyelvét kell tornáztatni.
    Szóval a szűk családomban nem találtam, csak ellenpéldát. Arra viszont emlékszem, mikor Dévény tornára jártunk a csecsemőinkkel, akkor a szájukat is masszírozták belülről, hogy majd ne legyenek beszédhibásak. Merthogy az izomtónus nagyon sokat számít. És már eszembe is jutott még egy nem gügyörészős ellenpélda, aki babának hipotón volt, és bizony egészen iskoláig anya-szótár kellett hozzá, és komoly logopédiai segítség.

    Abban viszont igazad van, hogy a gyerekek azt hallják, ami a fejükben van, nem azt, amit mi hallunk :) Erre mostanában, mióta itthon gyakorlunk Nándival, sok példám van :) .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És még konkrétan, amikor Nándi kisebb volt, és ismételtük helyesen, amit mond, teljesen kikészült, és napokra elhallgatott, csak a legszükségesebbeket mondta. Most, hogy már tisztában van vele, hogy az iskolához meg kell tanulnia szépen beszélnie, ha kijavítom, egyszerűen keres egy olyan szót, amiben nincs benne az a bizonyos hibás hang. Szóval ahány gyerek, annyiféle. :)

      Törlés
    2. Ez aranyos, hogy a gyerekeid kijavítják a Mamájukat.

      Oké, nincs igazam teljesen :)

      Törlés
  7. Kicsit lemaradtam, de hátha elolvasod. A tájszólásról senki se írt, hát majd én... :) Én is "szögediesen" beszélek, 50 éve itt születtem, szüleim, nagyszüleim is így beszéltek. De az óvodában, iskolában megtanultunk "rendesen" magyarul, nem emlékszem, hogy akár a helyesírásban, akár más tanórán gondot okozott volna az irodalmi nyelv használata. Gyermekeimnél szintén ez a helyzet. Én akkor is őzve beszélek, ha elutazunk valahova, pedig tudok "rendesen" is, de úgy gondolom, hogy ez az én örökségem, és olyan tudás, amit nem szabad elfelejteni. (Nem vagyok "mélymagyar".) Móni

    VálaszTörlés
  8. Miért ne olvasnám?
    Mi az a mélymagyar?
    Ismertem olyat, aki született pestiként férjhez ment Szabolcsba, és teljesen átvette egy év alatt az ottani beszédstílust, kiejtést. Szóval akár felnőttként is lehet változtatni, de az "őző" beszéd konkrétan szép :)

    VálaszTörlés
  9. Csak azért gondoltam, hogy nem olvasod, mert már régebbi téma, azóta vannak új bejegyzéseid is. Vagy villog valami, ha új komment jön? Bocs, nincs blogom, nem ismerem a technikát :) "Mélymagyarnak" meg én azt értem, aki pl. rovásírásos pólót hord, csak azt tartja értéknek, ami magyar, és azt hiszi, hogy itt a világ közepe, és mindenki minket irigyel és utánoz. Most hirtelen Pataki Attila jut eszembe, de lehet, hogy rossz példa. Móni

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...