2013. február 20., szerda

Lúzer?

Sokféle sorozatot nézek.
Mikor kezdődött a "Middle" (magyarul Semmi közepén), az első részt kikapcsoltam, mondván ez egy lúzer családról szóló sorozat, csak stresszelni fog.
Majd most, évek múlva annyi jót olvasva róla letöltöttem, és elkezdtem nézni.
Annyira beszippantott, hogy hiányzik ha egy nap nem látok belőle valamennyit.

Adott egy Tennessee-ben élő 3 gyerekes család, ahol minden karakter olyan élő. Átlag emberek, átlag problémákkal, átlag gyerekekkel. Akiket nagyon nem érdekel mit mondanak a szüleik, rumlisak, csipszet esznek akár a földről is, az anyjuk nem főz a munka mellett szóval gyorskajákon élnek, és semmi nem tökéletes, csak némely szomszéd.
A rendrakás olyan, hogy a látható helyekről úgy tüntetik el a rumlit hogy félretolják valahová, a gyerekszobában réteges elhelyezkedésű a csipszes zacsi, a popcorn és a szennyes ruha, a mosogatógép ajtaját ragszalaggal kell rögzíteni, a mosógép is ugrál néha, a tető beázik, de ott is mindig másra kell a pénz.
Teljesen átlagos.
Mint mi.
Csak a sorozatbeli családnak egy fokkal szebb a háza, belülről is.
De nálunk is addig van használva egy-egy gép, míg teljesen taccsra nem kerül, addig toldozgatjuk míg lehet.
Van az udvaron három mosógép, amiknek a motorja jó, a mosógépdobokból csinálhatnánk akár utcai virágládákat.
A hűtőnk például teljesen jó, nem is túl régi, de saját káromon tanultam meg: nem veszünk vékony műanyagrekeszekkel ellátott fagyasztószekrényű hűtőt, aminek az ajtajaiban lévő üvegtartók is hasonló anyagból vannak. Mert itt az ilyesmi törik.
Tehát cellux tartja az ajtórekeszt, a fagyasztóval nem foglalkoztam.

Igen. Kicsit lúzer élet, de egy csomó mindent meg tudunk csinálni amit az átlag nem. Nem rettenek meg én sem egy problémától, hanem megoldást keresek.
Az ideiglenes megoldásokból pedig állandó lesz, hisz ráér megoldani ha jó úgy. Mert a könyv bármeddig egyenesben tartja az asztalt, a tetőre pedig fel lehet menni a vizes lavórt kiönteni.
Abból is most lett elegem, mikor először kellett nekem megoldani. Kint szakad az eső, a padlásfeljáróban hűtő, de fel kell jutnom a lavórhoz, mert csöpög a plafon.
Nagy nehezen megoldom, de nem víz volt a lavórban, hanem jégtömb, amit nem lehetett bele gyömöszölni a vödörbe. Fent nem maradhatott, így a mellkasomhoz ölelve hoztam le a szűk feljáró létráján. Egy percre eljátszottam ugyan a gondolattal hogy ledobom a létráról, de akkor takaríthattam volna össze, és esetleg Lívia is megijedt volna. Mert akkor pont kettesben voltunk itthon.

Néha olyan jó eljátszani a gondolattal, hogy mit is csinálnék a házzal ha tudnék, de máskor meg annyira lényegtelennek tűnik az egész. Kifejezetten örülök, hogy anno a felújításra nem kaptuk meg a devizahitelt, mert most még nagyobb lenne a kaki.
Igyekszem ám összeszedni magam, kevesebbet írni a rossz dolgokról.



4 megjegyzés :

  1. Nálunk most a kreativitás netovábbja, hogy tönkrement a gyerekek szobájában a redőny, de pénz nincs megcsináltatni, aztán nagyon okosan kitaláltam, hogy 4 egyforma nagy fakanállal fent tudom annyira tartani, hogy nem csúszik le és kellő fény érkezik be a szobába :D Így most egy darabig nem gáz, hogy nincs megcsináltatva :)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem az én fagyasztószekrényemnek is haláláig egy hegyező fogja alátámasztani az ajtaját :) Mert bár Krisz megcsinálta, de csak ideig-óráig bírta a kiképzést.

    VálaszTörlés
  3. A sorozatot nem ismerem, a leírtakat igen. :)
    Kreativitás, problémamegoldás abból, ami van - ész, bármi lom. :)
    Semmi baj nincs ezzel, nem lúzerség, hanem az értékrendszer más, mint mondjuk egy gyereknélküli pár esetén.
    Nézegetem a prospektus "beleszeretős" ágyneműit, de vannak fontosabb dolgok. (persze, azért titkon reménykedem.:))

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...