2013. március 26., kedd

Alkalmazkodni kell

Tudom, tudom, mint a vadgalamb.
Mindenki és mindenhol erről beszél. Már a "jónapot" mellé is jár némi időjárás kibeszélés, még a kutyákkal is erről beszélgettem út közben.
Megemlítettem ma reggel: fát kell venni, mert nem lesz Húsvétra tűzifa.
Ez a mondat önmagában nagyon vicces lehetne, ha kint nem lenne az a hó.
Lassan érkeznek a fecskék, a gólyák, és mit fognak itt találni?
Visszamennek Afrikába?
Ilyenkor én már nem szoktam fűteni! Nálunk pár héttel hamarabb ér véget a fűtési szezon, mint a lakótelepen.
De most?
Szerintem tudjátok, hisz Ti is fűtötök.
A síruhákat azért sem vettem vissza a téli zsákokból, de örülök, hogy a sapkákat és meleg zoknikat még nem pakoltam el.
Tudom én, hogy az ember sokszor csak mondja, hogy nem bírom tovább, elég volt már ebből, feladom, de azért sikerül mindig lépést tartani még az időjárással is, és alkalmazkodunk a szélsőségekhez.

Talán az állatok és a növények kicsit jobbak ebben.
Vagy csak nem halljuk őket.
De ők ugye hang nélkül csinálják a dolgukat, és élik az életüket.
Alkalmazkodnak a változásokhoz, mert muszáj nekik, és nincs kinek panaszkodni.
Ott a kutya a faluban, szép termetes jószág, valakik befogadták, de mindig megszökik. Soványságából kifolyólag gondolom nem kap eleget enni, és keresgél.
Szimpatikus kutyó, sok helyen látom, tesznek ki neki ételt, ő pedig alszik egy darabig az adott kerítés előtt és tovább megy.
Egyik reggel az erdőn át mentem, a kutya már ott volt, arra ment. Kicsit behúzta a farkát ahogy mellé értem, de lassan közelítettem, megenyhült, és hagyta magát megsimogatni. Kicsit jött utánam, néha megálltam, megsimiztem a fejét, ahonnan egy kullancsot is kiszedtem, majd mondtam neki: keresse meg a neki való gazdit, mert az álomgazdi minden kutyának jár.
Utánam nézett, és lefeküdt.
Szóval éldegél, alkalmazkodik a körülményeihez, csak sajnos a világ nem fogja sokáig hagyni. Mert valaki fél tőle, valakinek nem tetszik majd, a többi szerintem mindenkinek ismerős.
Holott a kutya lélekvezető, védelmező segítőként jelenik meg az adott ember életében, addig marad, amíg szükség van rá. Ha kidobod, ha nem kérsz belőle, segítséget utasítasz el. Igaz barátot, akinek mindent elmondhatsz, aki sosem fog ítélkezni, de a jelenlétével segít.

A lányom a hátam mögött viccekkel bombáz, nem bírok itt komoly maradni. Lassan vége az utolsó fiúmesének is, jönnek az alvóim a meseigényükkel, szóval itt a mai nap vége :)

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...