2013. március 11., hétfő

Mese a hegyről és a zellerről

Már megint az esti mesével kezdek.
Olyan ez nálunk, mint egy autóverseny.
Mondjuk mostanában nehezen mennek a témák, de azért 3-4. próbálkozásra sikerül.
Ennyiszer kezdek bele a "Hol volt hol nem volt"-ba, mire valami gondolatcsíra kikel a fejemben.
Majd belendülök, és az immár száguldó kocsim elé ugranak.
Tegnap:

Hol volt, hol nem volt...
- Anya, nem takartál be rendesen!
...
Hol volt hol nem volt...
 (Mégis mi a francról meséljek??? Csak elő kéne venni valami mesekönyvet, de azt nem szeretik, és én sem.)

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy nagy hegy. Óriási volt, egyik lábánál tenger, másiknál virágos rét volt. A tetején felhők pihentek meg, olyan magasan volt az a tető.
Élt ám rajta minden, ami csak lehet. Voltak rajta erdők, volt kristálytiszta vizű hegyi forrás, és még egy tó is. Az erdeiben vadállatok, a vizekben halak, békák, a fákon és bokrokon madarak fészkeltek...

Éééééés, kezdődik a dumaparti:

- Milyen lába van a hegynek?
- Biztos büdös.
- Sziklák is voltak rajta, szerintem.
- Ez a takaró még mindig nem jó.
- Apa, nem ülsz ide?
- De milyen a lába a hegynek??

A hegy lába az a hely, ahol a mezőhöz, a tengerparthoz, a sík részhez kapcsolódik. Mint ahogy ti álltok a földön a lábatokkal. Csak épp az egész hegy alja egy láb, nincs külön két lába.

Eme gondolat közben felszedem a fonalam, és folytatom:

Ez a hegy sokat unatkozott, hisz az ő szemszögéből nem sok minden történt. Madarak? Unalmas. Felhők? Unalmas. Halak, békák? Még unalmasabb. Szóval aktívan unta magát, és arra vágyott, történjen már valami izgalmas. Elmehetne mondjuk a sivatagba, vagy a Himalája mellé kis hegynek.
De nem ment.
Helyette olyasmi történt, ami évezredek óta nem esett meg.
Alatta, mélyen a földben egy apró lávagömb a magmából elindult felfelé. Ettől a mozgástól elkezdtek a belső lemezei összecsúszni, és a forró láva utat tört. Először nem volt túl nagy, csak egy apró belső robbanás zajlott le. De ez az apró robbanás egy nagyobb lavinát indított el, lyuk keletkezett a hegy belsejében, egészen le a magmaburokig, és hirtelen kitört a hegy tetején az óriási lávafolyam. A hegyből vulkán lett! Micsoda izgalom! Az kevésbé, hogy elpusztult rajta és körülötte minden élet, de a hegyet ez nem érdekelte. Csak a forró folyam, ami égette a testét, vad, hömpölygő lávafolyamok marták le róla a fákat! Az unalmas tó vize is felforrt! Sültek a halak!
De egyszercsak vége lett.
Így van ez, semmi sem tart örökké, az izgalmas dolgok sem.
De hamarosan új izgalom kezdődött a hegy életében, hisz az élet újraindult.
Új fék nőttek, új halak bukkantak fel, új madárkák fészkeltek rajta, és a felhők is visszatértek. Így elkezdődött egy új élet a hegyen, ami semennyire nem volt unalmas.

- Mint az embereknél. Újraszületett minden, de ezt az oviban senki nem hiszi el.
- Mert még kicsik, és az ő anyukájuk nem mesél ilyeneket.
- És a hegy lába nem lógott bele a vízbe?

Hagyjuk. Késő van, itt a vége fuss el véle, alvás.

Ma is uncsi napom lesz, hisz óvoda-bolt-takarítás-főzés-Krisz indítása a munkába után megyek a suliba zsíros kenyeret kenni a sulisoknak. Most zajlik nálunk a Petőfi hét, sok versennyel. Ennek örömére jönnek a környék falvaiból a gyerekek.

Tegnap konyhafalat takarítottunk Kirával, plusz hamburgert sütöttem. Ami azért érdekes, mert válogatós Kevin fiam nem kért zöldséget bele. Ugyanis:
- A fehér répa szar benne.
- Igaz hogy csak zellert reszeltem bele, de oké.
- Akkor az a szar.
- Jól van, de egyél zöldséget, de a hamburgernek az a lényege. Ezért reszelek a húspogácsába is zellert, céklát, ilyeneket. Az nem szar?
- Nem, abban nem érzem.
- Oké, akkor így tovább---nekem. Ezért rakom tele zöldséggel a hamburgerhúst, haha!
Egyébként válogatós Kevin fiam gyertyái eladóak, a szappanos oldalamon megtalálható mind. Nagyon szépek, nézzétek meg :)

Szép napot/hetet mindenkinek, nem tudom mikor jövök legközelebb :))

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...