2013. március 13., szerda

Nyersételek hegymászó Barbie-val

Nevezhetjük másfajta életmódnak, vagy új hóbortnak, tök mindegy. A nyersétel fogyasztás napjainkban reneszánszát éli. Azért reneszánsz, mert gondolom a történelem folyamán előfordult már, hogy valakik inkább nyersen ették a zöldséget, mert nem ismerték a párolóedényt vagy a cementes főzelékeket.
Én főzöm a cementes főzeléket, vagdosom-reszelem a salátát, de abban mindig van valami, ami miatt x vagy y gyerekem félretolja. Vagy a színe nem jön be, vagy valami. De én nem csüggedek, mert ha meglátnak egy fej káposztát, akkor fogják a tálkát és a kést, és "Anya, vágj nekem!" felszólalással sorban állnak érte. Így van ez a karfiollal is, egy nagyobb fej elfogy röpke két óra alatt, csak úgy darabolva, tálból. Répából, karalábéból is azért veszek sokat, mert amíg van, addig raklapszám fogy, mint az alma.
De nem ússza meg a jégsaláta sem, bár arra egyes elvetemültek kecsöpöt nyomnak, ipari mennyiségben. Boltit persze, mert a hazai már rég elfogyott.

Kajafronton az esti nyúzásokat szeretem leginkább. Jön Kevin a sovány, a folyton éhes gyerek.
- Mi a kaja?
Én mint jó konyhásnéni végigsorolom a lehetőségeket, általában 4-5 féle választás van. Hideg, meleg, nyers, főtt.
Mindenre arcrángás a válasz, az én végső válaszom pedig:
- Akkor ott a kutyakaja, beszéld meg Bodrival, vagy nyalogass lisztet.

- Nincs Bodri kutyánk. Inkább iszom egy pohár mézes tejet.
- Rajta. De kérdezd meg a többiek közül azokat, akik látják mit csinálsz. Ne engem jöjjenek nyúzni, hogy olyat akarnak, amit te iszol! Te szolgálod ki őket.

Itt a tavasz, adjunk szép világos gatyót a bébinkre, és indulás az oviba. No persze az erdőn át, hisz reggelente ezer hangja van, a sok tavaszi párzó és telet búcsúztató madár nagyon szépen dalol. És az erdő felé hosszabb Boni kutyáék kerítése, akit meg kell simogatni. Boni a röfögő stafford, aki biztos sok nasit kap, mert olyan szépen néz, és a kerekre felhúzott, csodálkozó szeme édesen ráncolja a homlokát. Van egy kis túlsúlya, no. Majd bekéredzkedek, és megmutatom a gazdiknak, hogy lehet ugráltatni kicsit az energiabombájukat :)
Szóval az erdőben lépkedünk, ahol sár van. Nem süllyedős, de egy pici lánykának pont szép mintát rajzol a cipője a nadrágra ott, ahol hozzáér minden lépésnél.

A képen hegymászó Barbi még sötét naciban van, de ez a reggeli program általában. Mindenre fel, mindenhová le, így születnek a foltos nadrágok. Sebaj, hisz ipari mennyiségben veszem a környezetbarát folttisztítót, el is kell használni.
Megyek tavaszi ruhadobozokat átpakolni, Szabolcs bőrkabátot kell keresnem, meg pár tonna sícuccot elraknom.



2 megjegyzés :

  1. Ma én is szekrényeket rakok:)
    Nálam sajnos a nyers zöldségeket nem eszik, de a gyümölcs szépen fogy. A zöldség sem darabolva, sem párolva, sem salátának nem fogy..:( Mármint a gyerekeknek:) Magam szeretem. :)))

    VálaszTörlés
  2. Majd megszeretik, te úgysem erőlteted :)
    Vagy nem. Ilyen is van.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...