2013. április 13., szombat

A múltkori erdőzés

Múlt héten, az első meleg napon történt.

Egész nap borongós, hűvös idő volt, majd délután 3 felé Kira felkiáltott:
- Süt a nap!!
- Gyerünk, kifelé mindenki! mondtam én.
- Anya, jössz velem futni?
- Épp hennás a fejem, mint látod.
- És? Ki látja?
Ez igaz, így mentünk.
Mint már írtam, nagyon szeretem az erdőt, mindig ellazulok tőle, jó hely nekem meditálni. Ember ritkásan fordul elő, most is csak egy kósza favágó csapkodta valahol a fát.
Gondolom őt sem zavarta a henna a fejemen, ami Kira szerint olyan volt, mintha kutyaszarral mostam volna hajat. De beteg kutyáé, hisz felkenve még zöld.
Hiába, ezek a kamaszok eléggé ismerik a disztingválás fogalmát, és a visszafogott vélemény nyilvánítást is.
Pár száz méter után inkább leültem a kedves farönkömre, és csak "vigyáztam" Kirára, míg ő futkosott. A téli élmény óta fél a vaddisznóktól. Van is miért, hisz mostanában fialnak, ilyenkor még erősebben támadnak ha arról van szó.
Ettől függetlenül Banyával megbeszéltünk egy elméleti, jövő heti erdőzést, növény gyűjtögetést, gombázást.

Tehát, miután Kira eleget futkosott, haza indultunk. Az értünk síró-rívó stafit megsimogattuk, de utána visszafordultunk az erdő felé, és arra mentünk haza, mert a hennás fejem még mindig nem akartam a köz elé tárni. Akkor sem, ha nem jár arra senki.
A csermely mellett Kira fára mászott.
Ment egyre magasabbra, majd lenézve kissé parázva mondta, fentről bizony elég magas. Én pedig fotózgattam, védekezni úgysem tudott.
a kezdet


innen is ment magasabbra
Lila a fán


napKira
fotó rólam, fentről--a henna innen nem látszik :)
Röviden ennyi volt, ma sajnos nem volt időm erdőzni, holnap sem lesz. De azt hiszem majd pótolom. Hogy a többiekről is legyen szó:
Kevin aktívan tavaszt érez. Rakja rendbe a bunkerét, a tavaly kivitt régi franciaágy-fekvőrészt szétverte (nemrég volt lomtalanítás, ez utána jutott eszébe).
Kira ma kivitte a kicsiket erdőbe, gyíkot fogtak, illetve simogattak. Kirát pedig megharapta :)
Szili az ovival néptánctalálkozón volt Erdőkertesen, erről a felvétel itt.

Szabolcs a Vissza a jövőbe film által előszedte a gördeszkát, és akkora hátast dobott, hogy csak nyekkent. Hisz elég laza volt ahhoz, hogy gyakorlatlanul, telefonnal a kezében gördeszkázzon. De erős gyerek, nem sírt.
Lívia pedig már úgy ugrik le a kád széléről: egy-két-há-kilövés! És hozzáteszi: most tanultam.
Így már egész más az élet, egész nap kint lehetnek, alig látni őket.


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...