2013. április 7., vasárnap

Játsszunk...

... el a gondolattal: mi van, ha az időjárás teljesen normális?
Játsszunk el a gondolattal: 2012. december végén a Föld áthaladt egy mindent megváltoztató mezőn, síkon. A mindenbe az időjárás is beletartozik, és ennyi.
Innen kezdve április közepén kezdődik a tavasz, és mondjuk december közepén-végén a tél. Csak kicsit elcsúsztunk.
De lehet, hogy nem elcsúszás, hanem teljes változás, és a korábbi arányok sem lesznek érvényesek. Nem tudhatjuk, mert az elején vagyunk.
Szabályok és arányok felállításához sok évnek kell eltelni, addig csak megfigyelők vagyunk.
Ne ijedj meg, nem tények, nem vélemény, még mindig csak játszunk.

Megfigyelünk a partvonal mellől, és amihez kell, ahhoz alkalmazkodunk. A Föld életében véget ért egy szakasz, állítólag a pénzhajhászó világ szakasza, Káli kora.
Lassan de biztosan haladunk egy új kor felé, ez nem újdonság, ez a mindennapi élet. Mindig új korok felé megyünk, aki okos és felismeri az alakíthatja magának ezt, a többiek csak résztvevők.

A változás sosem hirtelen egy olyan óriási természeti dolog életében, mint a Föld. Mindig apró léptekkel halad és mindig van átmenet. Aki most óriási pusztító árvizekre, viharokra, cunamikra gondol, az elfeledi az ember behatását, amire a természet odakoppintással reagál: térj észhez, nem jó ez így.

Normál esetben mindig van átmenet, van hogy szépen, finoman, van hogy negatívnak tűnő dolgokkal. Például hosszabb tél. Tudjátok, a naptár csak egy viszonyítási pont, mint az óra.
Most lassan hét óra van, ha tegnap ilyenkor reggeliztem, akkor most éhesnek kellene lennem?
Ha tavaly ilyenkor a kertben voltam ujjatlan felsőben, vagy a nyitott ajtónál főztem, akkor most miért ne fűthetnék épp, mert fázik a gyerek?
Nincsenek fix pontok a természetben, közhelyes, de igaz: a változás az, ami állandó.

Ezernyi véletlen játékaként mindig minden megváltozik, odébb megy, másképp alakul mint a nagy terv.
A természetben nincsenek ötéves tervek, mi emberek a kis 70-80 életévünkkel csak ici-pici pontok vagyunk, nem határozhatjuk meg a működést, nem ugathatunk bele a természet törvényeibe.

Képzeld el: hangyák lepik el a konyhasarkod, és azt hiszik ott lakhatnak. Azt hiszem cunamihoz hasonló támadást indítasz ellenük, azaz az orrukra koppintva jelzed: nincs itt dolguk.
Nos, a természetben kisebbek vagyunk, mint hozzánk képest a hangyák.

Játsszunk tovább.
Mi az a normális?
Ami a nagykönyvekben van?
Leírva a magát mindenhatónak képzelő ember által?
A társadalmilag elfogadott viselkedési minta?
A több emberöltőn át elterjedt és elvárt időjárás minta?
Ez így van, mert így csinálta anyám/nagyanyám/akárkim is?
Haladjunk egyenesen a vágóhídra, mert arra van az út, vagy be mersz ugrani a vízbe és kiúszva a partra új életet teremtesz?

1 megjegyzés :

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...