2013. április 19., péntek

Leszel a barátom?

Ha ugyanazokat a szavakat használjuk, ha ugyanazt a könyveket olvassuk, ha ugyanaz a zene tetszik, ha egyetértünk bizonyos kérdésekben, akkor barátok vagyunk?
Gyermekkorban, kamaszkorban lehet hogy ennyire egyszerű.
.
A felnőtteknél ez már kicsit másképp megy. Legalább egy közös gondolatféle kell, legalább valami, ami elindít egy beszélgetést, de onnan már akár teljesen mások is lehetünk, létrejöhet a barátság.

Nálunk a közös dolgok nem feltétlen járnak barátsággal, de lehet egyenesen utálatos is valaki, pedig ugyanaz mint én, vagy legalábbis hasonló. Olyan sok apró tényező dönti ezt el, és mégis annyira egyszerű: életünk minden szakaszát más és más embertársak "uralják". Vannak barátságok, amik kitartanak az idők végeztéig, szerintem mindenkinek van olyan az életében, akivel megvan a kapcsolat, legfeljebb nem minden napos az érintkezés.

Vannak kapcsolatok, amik nem mennek át bizonyos szűrőkön, mint például életünk változásai. Van aki csak egy szakaszban volt velünk, mert egy másik életszakaszunk neki már nem felel meg, megváltozik a hozzáállása, az érzései. Bár engem erősen elgondolkodtatna, hogy ha egy időszakban jó voltam, akkor az miről szólt? Kettőnkről, vagy csak róla? Mert ha kettőnkről, akkor miért zavarja az én életem megváltozása? Ha pedig csak róla, akkor nem is volt barátság. Az ilyet hívják érdekkapcsolatnak. Akkor is, ha nem ez a szándék vezérli az illetőt, mégis: csak addig kellünk neki, amíg az övéhez hasonlatos a mi életünk, amíg a saját képére tud formálni, vagy egyenesen a saját kedvére ugráltatni.

Igen, nekem is volt ilyen, mindig szóba kerül. Amíg azt hitte, hasonlóképp negatív vagyok mint ő, addig jó voltam. De hamar megkaptam: túl pozitív vagyok. Gyanús vagyok. Boldog ember nincs. Pozitív ember sincs. A férfiak mind köcsögök. Úgyis mind ugyanazt akarja. Satöbbi. Az ember pedig  csak úgy működik hosszan és normálisan, ha önmaga lehet. A fentiek nem az én gondolataim. Ha nem kellek így, akkor ne kelljek sehogy. Inkább senki, mint egy érdekkapcsolat. Inkább "szakítsunk", mint hogy bármelyikünk megalkudjon.

Ha egy ilyen baráti viszony át tud alakulni semlegessé, akkor jó. De ha van egy megbántott fél, abból lehet ám sárdobálás is. Na erre a szintre ne menjen senki, mert csak mocskos lesz. Jó ha a másik fél értelmes, akkor talán lehet vele beszélni, kinek mi nem jó. De ne feledjük: ha saját magunkról van szó, sokszor eltűnik az értelem, és marad a megbántottságra hajlamos kicsi gyermekféle.

Ha olyan egyszerű lenne, mint gyerekként!
De nem az.
Életszakaszaink, nagy lépéseink mindig áldozatokat követelnek.
Írtam nemrégiben erről, nem minden átvihető. Némely kapcsolat sem él túl egy nagy váltást.

Nekem a mostani váltást a sótartó üveg nem élte túl, és a jó kis tojásszeletelő is kukaesélyes. De ennyi belefér, nekem fontosabb, hogy nálunk sima átalakulás van, és baráti a viszony. Pont a napokban volt beszélgetésem a nagyobb gyerekeim "apjával", aki többek közt közölte, hogy ha nem engedem vonatozni hat megyével távolabbra a gyerekeit, akkor majd meglátogatják ha felnőnek. Illetve megfenyegetett, én pedig kiröhögtem. Sorban rávilágítottam, a fenyegetése miért is mulatságos, erre visszavett a tempójából. Szóval vele sosem volt baráti a viszonyom, de valahogy nem is hiányzik.

De ez most nem igazán személyes bejegyzés volt, mégis itt kötöttünk ki. Erősen gondolkodom ám egy blog átnevezésen is. Valahogy a diliház determinálja az itthoni állapotokat. Bár szeretem az itthoni diliházat, de ennyi áldozat belefér. Szóval erősen gondolkodom az új néven, ha lesz valami, akkor meglátjátok. Az elérhetőség címe persze marad majd :)

Mit szólnátok az " Életem kérdései "  címhez? Vagy: "Gondolatok az életemből"  Vagy:

10 megjegyzés :

  1. Nekem a Gondolatok az életemből cím nagyon tetszik. Végülis itt a gondolataidat, következtetéseidet osztod meg, és általában az életeden,Veletek történt eseményeken keresztül.
    Az Életem kérdései címben nekem halvány negatív mellékzönge mutatkozik, talán mert a kérdéseknek, kérdéses dolgoknak, eseményeknek éle is tud lenni..És ha nem muszáj,ne hívjuk-vonzzuk be a negatív dolgokat, ezt épp Tőled tanultam-tanulom:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van még ötlet: Gondolatok közt, Életbevágó, vagy marad, mert ez legalább megjegyezhető :D

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, lehet hogy marad ám :)
      Köszi a hosszú mondókát, szeretem a hozzászólásokat ám!

      Törlés
  3. Kitartás :) Az emberek egy része mindig csak azt fogja lesni, hogy jé ennek is rossz, sőt rosszabb mint nekem... és örülni fog neki. Ezeket ha tudod akkor zárd ki az életedből. De ha nem akkor is tedd minimálissá a kapcsolatot velük és csak szőr mentén engedd a magánéleted/ érzéseid közelébe.

    Egy igaz barátságot a távolság csak megerősít szerintem ami meg sosem volt az arra felesleges időt pazarolni.

    A tojásszeletelőért meg sírdogálnék kicsit... :(

    új címet meg szerintem nem muszáj adnod elvégre abban a diliházban született gondolataid adtad át eddig is, tehát te így éled meg, ez a TE ÉLETED A DILIHÁZBAN :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem beszélsz? Leírtam: nem személyes bejegyzés :) Amúgy szerintem kitalálod ki/mi ihlette :D A tojásszeletelőt újra lehet ám húrozni...

      Törlés
    2. A tojásszeletelő nem zongora!!! :P

      Törlés
  4. Szerintem ne változtasd meg a blog címét. Pontosan árnyalja egy nagycsalád mindennapjait. Pozitív értelemben nagyon is illik hozzátok.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg minden értelemben, azt hiszem. Mikor esti mesét mondok, ketten szövegelnek, Lívi ugrál a hátamon, és nagyban gyiázik, Kevin a háttérben Pottert olvas, Kira nem hall, nem lát mert fülhallgatózik, kint vonyít a kutya, a nyúl rágja a ketrecet, a madarak is beleszólnak, szóval minden egyben a diliházhoz.

      Törlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...