2013. április 10., szerda

Ne sajnáljatok!

(Krisz! Lesznek benne kemény szavak, fájdalmas, genya részek is!)
Jövök-megyek, és persze szóba kerül időnként a helyzetem változása. Megdöbbent, hogy mit tapasztalok emberektől.
Bár előrevetem, az, hogy nem tudok és nem is akarok konvencionális lenni, az talán meghatározó. A társadalom, a közösség része vagyok, elsöpröm a szemetet, lenyírjuk a füvet a ház előtt is, stb., de játszmákba nem megyek bele.
Nem vagyok szegény asszony, aki magára maradt öt gyerekkel, miközben hamarosan újra nősül az exférje, nem tartok panasznapot, nem sírom tele a környéket a gaztetteivel, és nem sírom tele a párnám mert valaki elvette a játékom.
Mint írtam már, én örülök, hogy meglelte a boldogságát, örülök, hogy az évek óta tologatott játék még használható más számára, hogy nem tettem tönkre teljesen.

Mert mi ketten robbanékony, erős egyéniségek vagyunk, nem egyszerűen játsszuk az életnek nevezett meccset, hanem teljes lángon izzva.
Így a düheink is pusztítóak voltak, nem csak egymás számára, hanem a környezet számára is.
Itt nálunk most nem sírás és szomorkodás van, hanem megnyugvás. Természetes velejárója az életünknek Apa új kapcsolata, jövendőbelije. Mondjuk úgy, kibővült a családunk. Bár még nem találkoztunk a távoli rokonnal, de gondolom fogunk.
Visszatérve, nem az vagyok, aki évekig arra vágyik, le tudja zárni végre jól a házasságát, majd mikor elmegy a másik, akkor sír utána.
Szókimondó és őszinte vagyok, az érzéseim is őszinték.
Magamban sem érzek olyat, hogy vissza kéne csinálni.
Sajnálom az utolsó éveket, hogy nem bíztam benne és magamban annyira hogy elengedjem hamarabb, de ez is olyan sajnálat, aminek a végén azt a gondolatot fűzöm hozzá: így kell lennie, most van együtt minden mindkettőnknek egy jobb élethez, egy újrakezdéshez.


A gyerekek?
Én egyedül a gyerekekkel?
Írom is.
A gyerekeknek - szerintem ebben mindenki egyetért - jobb egy boldog, kiegyensúlyozott anyával egyedül, mint egy rossz házasságban tengődő boldogtalannal. Kell az Apa jelenléte, de nem minden áron.
Szabolcs kb. 5 éves volt, mikor egy veszekedés után azt mondta: másik apához kellett volna feleségül menned.

Egyedül?
Az ő munkájából és alvásciklusából adódóan többet voltam egyedül, mint nem. Mindent el tudok végezni egyedül is, amit nem, azt majd megtanulom, vagy segítséget hívok.

Miért vannak a kicsik?
Mert meg kellett születniük. Így, ebben a formában, ebbe a kapcsolatba. És mikor egy léleknek jönnie kell, akkor jön. Mindegy mit éreznek a szülei.

Egyébként ott van pl. Kevin.

Kira és Kevin apjával az alkoholizmusa miatt hamar megromlott a kapcsolat, de a lányomnak akartam testvért. Mivel nem láttam még a kiutat, gondoltam azt a 3-4 évet kibírom még,  legyen egy apától a két gyerek. Itt látható: pont az volt a terv, hogy Kevin 3 éves kora körül véget vetek annak a kapcsolatnak, és tovább megyek. Így is lett, abban az évben ismerkedtünk meg Krisszel, mikor Kevin töltötte a hármat.
Lehet kicsit érdekes a gondolatmenet, de úgy gondoltam tesó kell, viszont egy esetleges új kapcsolat nem jut el erre a szintre pár évig, akkor pedig túl nagy lesz a korkülönbség.
Más kérdés, hogy Szabolcs születésekor Kevin 4 éves sem volt, szóval mennek ezek a dolgok gyorsabban is, mint ahogy feltételeztem :)

Szóval Krisszel szerelemből házasodtam, pár évig boldog voltam és szerelmes, majd az apró repedésekből törések lettek, és nem sokat tettünk a javításért. A ház összedőlt, tákolgattuk, de nem volt az igazi. Ő most új életet épít, és én ennek örülök!

Mindenkinek tudom javasolni:
*Ne nyafogj a hibáid következményén. Ha valami rossz az életedben, abban bizony hibás vagy! Mert hagytad megtörténni.
*Ha nem szeretsz egy játékot add oda másnak!
*Nem szabad a múltban élni, hamis eszmék miatt boldogtalannak lenni.
*Hamis elvek miatt boldogtalan életben tartani a gyerekeket.
*Hamar észre kell venni a repedéseket, és nem szabad hagyni elfajulni a dolgokat.
*Nem mindenki ugyanolyan. Amin te szörnyülködsz, attól én boldog vagyok. Fogadd el: mások másképp éreznek.
*Ne keverd össze a szeretetet a megszokáshoz való ragaszkodással.
*Merni kell belevágni új dolgokba, ha a régi nem működik.
*Higgy a másik ember boldogságában, ezzel erősíted mindkettőtöket.
*Ha másokat utálsz vagy sajnálsz, az csak neked árt.
*Ne hagyd hogy a hullámok dobáljanak, inkább állj fel és lovagold meg azokat!

Gondolhatjátok, minek írtam ezt így le, hisz nem biztos hogy azok is olvassák, akik sajnálkoztak vagy furcsának és hihetetlennek tartották az örömöm.
De nem is ez a cél.
A cél az, hogy ami érzést bennem keltettek, azt kiírjam. A gondolatsort, ami nem hagyott reggel aludni, szépen megfogalmazva leírjam ide. Az én naplómba.

Egyébként ez az 500. bejegyzésem, ezért még egy képet adok az egyik kedvenc filmemből:

10 megjegyzés :

  1. Saját tapasztalataimon (is) okulva, minden egyes szavaddal egyetértek!

    VálaszTörlés
  2. Remélem nem lesz okod megbánni! Sok sikert az új úton!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! És a felajánlást is a másik bejegyzésnél!!

      Törlés
  3. Én egyetértek, de Heni (minden rossz nélkül) jó ezeket "kiteregetni"? Olyan sok a buta ember....érted.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi az aggódást, nem tervezem hogy a továbbiakban erről írjak, a buták pedig nem erre járnak :) Remélem

      Törlés
  4. Jó, hogy megírtad. :) Sokszor gondolkodom én is ilyesmiken, hogy milyen igazságtalanok vagyunk egymással a hülye sztereotípiák miatt. Nem is lenne szabad hagyni senkinek úgy elfajulni a dolgokat, hogy a szülők végül ne is beszéljenek. Nálunk is megkönnyebbülés volt, hogy anyám végre összecsomagolta apámat, és hazavitte a mamához.

    Remélem, hogy az úton már vár az a csodás lehetőség, ami miatt így fordult az egész, és hogy a másik fél is ilyen megértő lesz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod milyen jó érzés, hogy barátok tudtunk maradni? Szerintem a gyerekeknek a legjobb ez :)

      Törlés
  5. Hiszem azt, hogy jobb egyedül boldogan, mint párosan magányosan. :) Ahogy ismerlek az impulzusaiddal hamarosan úgyis megtalálod azt a társat/élethelyzetet ami neked és nektek a legjobb lesz.

    Ja és mindenki másnak csönd a neve... Hogy is mondja a mondás? Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat...

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...